Budapesti Közlöny, 1870. július (4. évfolyam, 147-173. szám)

1870-07-01 / 147. szám

lyok I. 145. §. által érvényben fentartott 1855- évi deczember 15-iki telekkönyvi rendelvény és az ahhoz megjelent pótrendeletek szerint eszközölte­tik, és ugyanezen rendeletek határozatai azoknak , továbbvezetésénél is irányadók. A mennyiben azonban Pestváros sajátságos vi-­­­szonyai ezen rendeleteknek alkalmazása iránt a felek érdekében külön intézkedéseket tesznek szükségesekké, a következőket rendelem: 1.­­§. Azon esetben, midőn a telekjegyzőkönyv­be tulajdonosul ugyanaz jegyeztetett be, a­ki mint ilyen már a régi városi telekkönyvbe is be volt jegyezve: a bejegyzett tulajdonjog csak a tel. rendt. II. része szerint támadható meg, és birtok­­igazítási keresetnek nincs helye, minek folytán a tel. rendt. 3. §. a) és 6. §. azon rendelete, hogy a 8 havi hirdetvényi határidő alatt csak a bejelent­­­hető igények sérelme nélkül lehessen jogokat szer­­rezni, nem alkalmazható. A telekkönyvi rendelvény 3. §. 2-ik pontjában­­ említett ősiségi és zálogvisszaváltási igények­ csak azon esetben jelenthetők be a tel. rendt. I.­­ része szerint, ha a régi városi telekkönyvben már­­ kitüntették, egyéb esetekben pedig ezen igények csak a telek, rendelvény II. részének határozatai szerint érvényesíthetők. 2. .§. A­mennyiben valamely fél javára a tulaj­donjog már a városi telekkönyvben előjegyeztetett,­­ az ily előjegyzés, az ezt megengedő végzés alap­­­ján, a felek előleges meghallgatása nélkül elren-­­­delendő, a­miről azonban az érdekeltek értesí-­­­tendők. 3. §. A régi terhek átkebelezése szóval is kér­hető. A bejelentéshez: a) az eredeti okmány és betáblázási záradék benyújtandó; b) határozottan megjelölendő az ingatlan, a­melyre az átkebelezés kéretik ; c) a bejelentő fél, úgy a tulajdonos elő és ve­zetékneve és lakása; valamint d) az átkebelezendő követelés összege, járulé­kai és elsőbbségi napja kiteendő. Az okmányok másolatainak beadása nem szük­séges. Az idézési végzésben az okmány körülménye­sen körülírandó, 4. §. A­mennyiben az elsőbbség a felmutatott okmányból pontosan meghatározható nem volna, a telekkönyvi hatóság a régi telekkönyvből a szükséges adatokat hivatalból megszerzi. 5. §. A tulajdonos a régi teherállapotot egy­szerre tisztába hozhatja, és e tekintetben a követ­kezők tartandók szem előtt: a) minden egyes ingatlanra nézve, melyek nem egyenlő módon terhelvék, külön kérvény nyújtan­dó be; b) a kérvényben az egyes, még nem törlött ter­hek, azon sorban, a­mint a régi telekkönyvben előfordulnak, egyenként külön pontban felsorolan­­dók, és a tulajdonos mindegyik tételnek fenállása vagy megszűnte iránt szabatosan nyilatkozzék, hi­vatkozással a netalán kezénél lévő okiratokra; c) a kérvény annyi példányban adandó be, hogy egy a bíróságnál maradhasson, és minden jogosult félnek egy-egy kézbesittethessék­; d) a megidézendő felek elő- és vezetékneve és lakása szabatosan kiteendő. 6. §. A telekkönyvi hatóság az 5. §. szerint be­adott jelentés fölött a feleket rövid időre tárgya­lásra megidézi, azon hozzáadással, hogy a hitele­zők eredeti adósleveleiket magukkal elhozzák, és hogy az elmaradó fél ellenében a tulajdonosnak a kérvényben előadott nyilatkozata valónak fog te­kintetni. A telekkönyvi hatóság a tárgyalási jegyző­könyv alapján a még fenálló tételek átkeblezését az általános szabályok szerint elrendeli. A felmutatott okmányok, vagy a megjelent jo­gosított felek nyilatkozatai szerint egészben vagy részben megszűnt tételek törlesztetteknek kijelen­­tendők. A­mennyiben pedig valamely tétel iránt jogo­sított fél megidézhető nem volt, és a tulajdonos azon tételnek megszűntét hiteles okmány által be nem bizonyíthatja, az ily tétel törlesztettnek csak akkor tekinthető, ha a hirdetvényi határidő alatt az átkebelezés nem kéretik, mi az ily tételek iránt hozott végzésben különösen megjegyzendő. A végzés minden átkebelezett jogosultnak és­­ pedig a záradékkal ellátandó okmány visszacsato­lásával,­­ továbbá a törlesztetteknek kijelentett tételek jogosultjainak és a tulajdonosoknak kéz­besítendő. A foganatosítás az általános szabályok szerint történik. A­mennyiben valamely átkebelezendő tételre nézve az eredeti okmány be nem adatott, a te­lekkönyvben a foganatosítás eszközlendő, és a záradék az okmányra, bemutatása esetében bár­mikor rávezetendő. Tárgyalás nem szükséges, ha az összes érde­kelt felek nyilatkozatai írásban adatnak be. Ha egyes tételekre nézve a tárgyalásnál vita támad, az eljárás a telek, rendelvény átalános szabályai szerint történik. 7. §. A­mennyiben előjegyzett követelés jelen­tetnék be átjegyzés végett, a tárgyalás az előjegy­zés igazolására is kiterjesztendő. Ha azonban az előjegyzés igazolása (illetőleg az előjegyzett követelés érvényesítése) iránt már per van folyamatban , vagy az igazolás későbben teljesíthető, vagy később bekövetkező feltételek­től függ, akkor a tárgyalás csak arra szorítkozik, váljon az előjegyzés a kijelölt fekvőségekre nézve bír-e jogi hatálylyal, és az átjegyzésnél csak a zálogjog előjegyzése rendelendő el. Az első eset­ben a folyamatban lévő igazolási per feljegyezte­tik, az utóbbi két esetben pedig az igazolásra kellő határidő­­szabandó ki. 8. §. Átkebelezés tárgyai csak azon terhek le­hetnek, a melyek az 1840. XXI. t. sz. hatályba­­lépte után szerkesztett városi telekkönyvbe fel­vétettek. 9. §. Ha valamely betáblázott követelésről szóló okmány elveszett, vagy ha ily okmány nem is lé­tezik, és a jogosított fél az 1857. évi mártius 7-én kelt ministeri rendelet nyomán kéri az átkebele­­zést, az ezen rendeletben megszabott telekkönyvi kivonat helyett elégséges a hivatkozás a régi te­lekkönyvre, és a telekkönyvi hatóság köteles az illető bejegyzés valódiságáról meggyőződést sze­rezni. 10. §. A telekhivatal a hirdetvényi határidők lefolytáig a régi telekkönyvből, az 1857. évi jú­nius 3-án kelt ministeri rendelet határozatai sze­rint, az eddigi forma megtartásával adhat ki ki­vonatokat. 11. §. A telekkönyvi hatóság az 1870. évi au­gustus 1-ig beérkezett kérvények folytán elren­delt tulajdonjog- átruházásokat­­köteles az uj te­lekkönyvbe is bevezettetni, és ha nehézségek fo­rognak fenn, a feleket hivatalból meghallgatni. 12. §. Az 1870. évi augustus 1 -től a telek­könyvi hatóság uj iktatókönyvet vezet, a követ­kező rovatokkal : 1) folyó­szám, mely alatt a beadvány, a pél­dányok s a netaláni mellékletek száma is ki­teendő ; 2) ügydarab leírása, a felek nevei, a kérelem lényeges tartalma és a telekkönyvi lap kitétele, melyben a bejegyzésnek kell történnie ; 3) elintézés napja; 4) a felek és hatóságok kijelölése, melyeknek az intézkedés kézbesítendő; 5) a kézbesítés napja; 6) jegyzet. Egyéb tekintetben az iktatókönyv vezetésénél az 1869. évi ápril 29-én kelt bírói ügyviteli sza­bályok követendők. Külön napló vezetése nem szükséges. A telekkönyvi hatóság határozza meg: várjon az iktatószámok ujonan kezdendők-e, vagy az ed­digiek folytatandók. 13. §. A­mennyiben a telekkönyvi hatóság még e hirdetvény hatálybalépte előtt valamely be­jegyzési kérvényt elutasított, és az elutasító vég­zés felebbvitel alatt áll: a bejelentés az ily elu­tasított kérvényekre nézve a hirdetvényi határ­idők alatt eszközlendő. Az elutasított kérvény be­adása napjától az elsőbbség az ily bejelentéseket azonban csak akkor fogja megilletni, ha az el­utasító végzés a régi telekkönyvben feljegyezte­tett, és ha a felsőbb bíróság a kérelemnek helyét találja. Pest, 1870. évi június hó 25-én. Horvát Boldizsár, s. k. 2805 Pályázat. A földmivelés , ipar- és kereskedelemügyi mi­­nisterium az állatgyógyászatot sikerrel végzett növendékeknek tanulmányaik gyakorlati tökélete­­síthetésére alkalmat óhajtván nyújtani, évenkint hat ifjúnak az anyagban gazdag állatménesek és ménesgazdaságokra való kiküldetését hatá­­rozá el. Feltételek: 1. A gyakorlati idő két évre terjed, melynek elsejében a kijelölt növendékek a mezőhegyesi, a második évben pedig felváltva a kisbéri és bábol­nai ménesek és birtokok állatkórodáiban lesznek alkalmazva. 2. A gyakorlatra felvett ifjak egyenkint 200 frtnyi évi segélypénzben fognak részesittetni, s ezen évi összegből 180 frt, tizenöt frtnyi havi rész­letekben az illetőknek kézbesittetni, a fenmaradó 20 frt pedig első évben az egyik intézetből a má­sikba leendő áttétel, a második évben pedig a haza­utaztatás költségeinek fedezésére kiszolgál­tatni. 3. A növendékek egyszerű elhelyezéséről az illető intézet fog gondoskodni; az étkezésre nézve mindazon esetekben, midőn az illetők az intézet központjában tartózkodnak, a növendékek részé­ről az olcsóbb ellátásra nézve fennálló szokásos kedvezmények vehetők igénybe, míg azok a pusz­­­tákon való foglalkozás alatt, ha úgy kívánják, az­­ altisztek étkezéséhez járulhatnak. 4. A gyakorlati évekre felvett növendékek kö­­­­telezve lesznek magukat mindenben az intézeti­­ rend- és szokásokhoz alkalmazni, s tanulmányaik­­ gyakorlása tekintetéből az intézetbeli főállatorvos • teljes rendelkezése alatt fognak állani,­­ aláren­­­­delni tartozván magukat az érintett főorvos ez­­ irányban való intézkedéseinek. 5. A gyakorlati két évet végzett ifjak képessé­­gek s maguk viselete felöl a ministerium részéről külön bizonyitványnyal fognak elláttatni; azonfe- 161 pedig a jó bizonyítványt nyert egyének, alkal­mazás végett, az illető hatóságok figyelmébe ajánl­­­tatni. Felhivatnak ennélfogva mindazon szakvégzett növendékek, kik ezen gyakorlati kiképzésekre kínálkozó alkalmat felhasználni óhajtják, miként ez irányban való folyamodásukat, melyben úgy végzett tanulmányaik, mint feddhetlen erkölcsi viseletük is igazolandó, f. évi September hó 1-ig eze­rm. kir. ministeriumhoz adják be. Kelt Pesten, 1870. junius hó 23. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi ministeriumtól. Az 1871-ik évben Londonban tartandó nemzet­közi kiállításra vonatkozólag f. é. ápril hó 22-ről 4777. sz. alatt kelt hirdetmény kapcsában köz­hírré tétetik, hogy a buda­pesti kereskedelmi és iparkamara a magy. korona területén létező többi kamarák és a londoni kiállítási bizottság közti érintkezés közvetítését Posner Károly Lajos ur pe­dig a magyar korona területéből jelentkező ki­állítók képviselését Londonban dij nélkül elvál­lalta. Pesten, 1870. évi junius hó 24-én. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi ministeriumtól. NEMHIVATALOS RÉSZ. I. KIMUTATÁS a m. kir. pénzverdéknél 1869-ben véghezvitt pénzi­­tésröl. A pénzités Osztrák értékű darab összege A) Ezüst pénzek száma forint kr. Egy forintosok 855,873 855,873— B) Ezüst váltópénzek 20 krajcz.l Az 1868 iki 11,786,054 2,357,210 80 10 „ szörv.szerint 15.494,039 1.549,403 90 Összesen . . 27.280,093 3 9­6,614 70 C) Réz váltópénzek 1 krajczárosok magy. veretnek 5.072,736 50,727 36 Főösszeg . . 33.208,702 4.813,215 06*

Next