Budapesti Közlöny, 1870. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1870-11-01 / 249. szám

Kelekard­y Károly pénzügyminiszer: Enge­delmet kérek a t. háztól, hogy a napirend felvé­tele előtt beválthassam a múlt héten tett abbeli ígéretemet, hogy az 1869-ik évre vonatkozó zár­számadást szintén a t. ház asztalára teendem a legközelebbi napokban. Tettem volna ezt, ígére­tem szerint már a múlt héten a legközelebbi ülés alkalmával, ha ez oly röviden véget nem ért volna. A zárszámadás, a­mint méltóztatik látni, egész teljességében itt van. A­mi eredményeit illeti, azokat főbb vonásaiban már a költségvetés beter­jesztésekor voltam bátor feltüntetni, és mert a törvény értelmében, jövőre a zárszámadásokat nem a ministériumnak, hanem az államszámvevő­­széknek kell már össze is állítani,mit az,miután még meg nem alakult ezúttal nem tehetett, mit pó­tolni fog annak revisiójával.Épen azért gondolom, te­hát, hogy talán felesleges dolgot cselekedném, ha ennek tartalmát nagy részletességekig be­­menve ismertetném ez alkalommal, a­midőn még át nem ment azon revision a főszámvevőszék ré­széről, melyen a törvény értelmében átmennie kell. Tudva ugyanis, hogy e számadás annak je­lentése kíséretében még egyszer a ház elé kerül,azt gondolom, hogy a részletezést nagyobb megnyug­vással fogja a t. ház tudomásul venni akkor, mi­dőn a felülvizsgálattal megbízott állami orgánum jelentése mellett lehet azokat felmutatni, mint most, mikor az még hiányzik, ugyanazért ez al­kalommal rövid akarok lenni és csakis a fődol­­gokra szorítkozom. (Halljuk!) A­mi a zárszámadás külalakját illeti, az egész­ben és nagyban ugyanaz, a­mi volt a 68-ik évi zárszámadás külalakja, némi javításokat eszkö­zölni mégis iparkodtam. A t. ház ítéletet fog mon­dani annak idejében, ha valóban javítások-e azok vagy csak változtatások ? A hasábok czélszerűbb berendezéseire és oly elnevezéseire törekedtem, melyek által az, hogy mi czéloztatik, az azon hasábokban foglalt kimu­tatással úgyszólván már a nomenclatura által vi­lágossá lesz. A mérlegek, melyek mellékelve vannak, szin­tén a múlt éviek, nevezetesen: egy pénztári mér­leg, egy jövedelmi mérleg és egy vagyoni mérleg. Úgy a pénztári mint a jövedelmi mérlegnél külön van tartva a rendkívüli és a rendes bevételek és kiadások, illetőleg jövedelmek és költségek mér­lege, mi azelőtt nem volt. Ezáltal némileg nagyobb világosság hozatott a kimutatásba, nem lévén a rendes jövedelem a rendkívüli jövedelemmel és viszont összevegyítve. Azután következik a va­gyonmérleg, még­pedig négy rendbeli kimutatás: az ingatlan vagyon, a termesztmények és anya­gok, a követelések és a tartozások külön lévén egyenként kimutatva. Ezeknek mint a vagyon for­máinak teljessége adja aztán az általános va­gyonmérleget, a­mi „állami leltár“ nevezete alatt jelenik itt meg. Mert a­mikor mindezek kimutatva vannak, ak­kor egyszersmind az államleltár is el van készít­ve. A­mi a summázatot illeti, a summázat a múlt évi hármas summázat helyett most csak egyben je­lenik meg, azon különbséggel, hogy ezen egy sum­mázat hasábjain egyesítve van mindaz, a­mi a múltkor háromban volt, úgy­hogy nem is merül­het fel ama kétség, a­mely felmerült tavaly, hogy t. i. a több summázat közül melyik az igazi zár­számadás. Most egyben jelenvén meg a summá­zat, nyilván ez a tulajdonképeni zárszámadás. Hogy azonban a zárszámadás tartalmilag szegé­nyebbé még­se váljék, fölvétetett ez egybe mind­az, a­mi a három közt volt taval megosztva. Ezen summázat hasábjainak tartalma a mellék­letekben is keresztül van vezetve. A summázat hasábjai megvannak a mellékle­tekben is,­­ így a három mérleg keresztül van ve­zetve még az egyes rovatoknál, tehát a zárszám­adás minden egyes tételénél is. Ez belátást enged a részletekbe. A summázatnak a czímekre szorítkozása pedig lehetővé teszi az eredménynek az előirányzattal összemérhetését, mi szintén kívánatos. A végeredmény az, hogy a jövedelem és költ­ség, tehát nem a bevételek és kiadások, egybe­vetése 5.067,316 frt 72­­2 krt jövedelmi fölösleget mutat. Jövedelemnek tekintünk oly bevételt, a­mely az állam vagyonnak szaporodását eszközli; költségnek oly kiadást, a­mely annak rovására megy; tehát ha p. o. elköltünk valamely összeget, de azt befektetjük, az kiadás, de nem költség, miu­tán a mi­előbb az állampénztárban mint pénz volt meg, azontúl reális értékben lesz meg, de csak­ugyan meglesz; míg ellenben eladva például úr­béri papírokat, azok ára a pénztárban bevételt ké­pez ugyan, épen úgy, mintha ingatlan vagyon árá­ból folyna be valami ,­ de sem egyik, sem másik nem jövedelem, csak egyszerű bevétel. A jövedelem és költségek egymással arányosí­tása elég kedvező eredményt mutat az 5,061,316 frt fölöslegben. Ne méltóztassanak azonban gon­dolni , hogy az mind készpénz. Ilyen csak 1.615,830 forint erejéig, a többi pedig az értékpa­pírok szaporodásából áll elő részben, az állam birtokában levő tiszai vasúti részvények időköz­ben beállt áremelkedésének folytán. A kimutatott eredmény tényezőiből, tájékozás czéljából ezúttal csak néhány nagyobb tételt aka­rok kiemelni. Az egyenes adók előirányozva voltak 53 millió 921,000 írttal jövedelmeztek pedig 53,854,046 frt 26 */2 krt, tehát összesen csak 66,953 frt 73*/* kr­­ral kevesebbet az előirányzott összegnél, és pe­dig: kevesebbet jövedelmezett a földadó 2 millió 771,586 frt 29 V2 krral. Az 1868. május 1. és 2. beállott fagy nyomán bekövetkezett ínség folytán ugyan több adóleirást kellett engedni, s ezért igen nevezetesen keve­sebbé lett a földadó. A személykereseti adó szin­tén kevesebbet jövedelmezett mint előirányozva volt és pedig 309,472 frt 80 krral és nem folyt be a királybér-hátralék fejében előirányzott 17,000 frt, az összes kevesebblet tehát tesz 3.098,059 frt 9 y2 krt, ellenben többet jövedelmezett a házadó 330,181 frt 28 ’/2 krral, a jövedelmi adó 1,758,086 frt y2 krral, és hozzáadván a késedelmi kamatok fejében befolyt 942,838 frt 7 krt, az összes több­let 3.031,105 frt 36 krt tesz, melyet a fenn kimu­tatott hiánynyal egybevetve az érintett 66,953 frt 73 V2 kr kevesebbletet adja. A fogyasztási adók előirányoztattak 11.293,000 frttal, jövedelmeztek pedig 13.182,840 frt 83 krt, tehát 1.889,840 frt 83 krral többet az előirány­zott összegnél. Ezen többlethez járul­ a szeszadó 1.000,874 frt 87’/2 krral, a boradó 540,031 frt 78­­2 krral, a seradó 50,023 frt 86 krral, a hasadó 261,694 frt 76 '/2 krral, a c­ukoradó 29,215 frt 54’/2 krral, összesen 1.889,840 frt 83 kr. A jövedékek előirányoztattak 36.722,800 frttal, jövedelmeztek pedig 39.360,702 frt 51­/2 krt, vagyis 2.637,902 frt 51 V2 krral többet, mint elő­irányozva volt, és pedig: többet jövedelmezett a sójövedék 1.183,796 frt 39’/1 krral, a dohányjö­vedék pedig 1.519,044 frt 56 V* krral, összesen tehát e két jövedelmi ág 2.702,840 frt 96 krral, míg a lottó­ jövedék 64,938 frt 44­/2 krral ma­radt az előirányzat mögött (2.637,902 frt 51 V2 kr.) Itt azonban tekintetbe veendő, hogy a sójöve­dék jövedelme, az 1868. évi zárszámadásba be­csúszott hiba kiegyenlítése czéljából 638,310 frt 97 y2 krral leszállittatott, mely leszállítás nélkül a sójövedéknéli kedvezőbb eredmény 1869-ben helyesebben 1.822,107 frt 37 krt tenne. Az illetékek előirányoztattak 10.702,200 frttal, eredményeztek pedig 14.222,910 frt 32 V1 krt, többet tehát 3.520,710 frt 32 y2 krral, mely több­lethez a bélyeg 172,915 forint 82 krajczárral, a dijak és jogilletékek 3,347,421 forint 73 krral, és a fémjelzés 3,217 frt 15 krral, összesen e há­rom ág 3,523 554 frt 70 krral járult, míg az út- és hídvám az előirányzathoz képest 2,843 frt 37 l/2 krral visszamaradt, s így a végeredmény három millió 520,710 frt 32­­2 kr többlet. Áttérvén a kiadásokra következő eredmények mutatkoznak: A királyi udvartartás költsége 3,332 frt 57 kr. A kabineti iroda költsége pedig 2,100 frt 68 krajczár túlhaladást mutat, míg ennek ellenében az álllamadóssági járuléknál 469,338 frt 72 sz kr, a közösügyi költségeknél pedig 2,463,666 frt 24 kvnyi megtakarítás jelent­kezik, egyszerűen azért, mert az agio kisebb lett az előirányzottnál, s így az ezüst­járulék keve­sebbe került, s mert a vámjövedelmek többet tettek. A földtehermentesítési adósság szimén elő­­irányoztatott 15,589,000 frt, illetőleg a tőketör­lesztésre felvett, költséget nem képező két millió 770,500 frtnyi kiadás levonása után tizenkét millió 818,500 frt, míg az eredmény 13,674 307 frt 37 V*­kr, és így 855,807 frt 37 1/2 krral többet tett. Az országgyűlés költsége az előirányzott 500,000 frt ellenében 282,625 frt 15­2 krnyi többletet mutat, míg a ministerelnökségnél 9,394 frt 08 kr, a Felség személye körüli minis­­tériumnál 7,979 frt 44 kr, a belügyministérium­­nál 98,030 frt 28 kr, a kereskedelmi ministérium­­nál 112,795 frt 71 kr, a vallás-és közoktatásügyi ministériumnál 124,408 frt 52‘/2 kr, az igazság­ügyi ministériumnál 468,191 frt 31 ‘/2 kr, a hon­védelmi ministeriumnál 855,683 frt 78’/2 kr, és a horvát-szlavén ministeriumnál 1,538 frt 18 krral kevesebb fordul elő. A kiadásokban tételek mutatkoznak, melyek szintén a vagyonszaporodást tanúsítják ; neveze­tesen az államvagy­onba több mint 5 millió frt erejéig befektetések történtek, de ezen összeg ki van egyenlítve az aktív követelések megfelelő alábbszállása által, tehát sem mint jövedelem, sem mint költség az eredményt nem változtat­hatja. Én mindezeket csak azért mondtam el, hogy a végeredményeket constatáljam, s hogy az elő­irányzott, több mint 12 millió deficit ellenében constatáljam a zárszámadásnak alapján, hogy az előrelátott hiány nem állott be, de azért is, hogy megmutassam, miből erednek a többletek, melyek ezen deficitet elenyésztetik. Csakis ezért voltam bátor ezen adatokat felidézni. A tüzetes kimutatások méltánylása vélemé­nyem szerint akkor lesz idején, ha a zárszámadás nemcsak a ministérium által beterjesztve, hanem egyúttal az annak megvizsgálására hivatott ál­lami számvevőszék jelentésével kísérve lesz. Most nem marad fenn más, mint kérni a t. há­zat, méltóztassék gondoskodni, hogy annak ide­jén, midőn az állami számvevőszék megalakulta a kormány által kijelentetni fog, a zárszámadás fölülvizsgálás végett annak kiadassék. Én részem­ről gondoskodni fogok, hogy az a képviselő urak­nak is mielőbb birtokába jusson, mit e perezben egész mérvben még nem eszközölhetek, miután a nyomdai munka még be nem fejeztetett. De a sommázat — úgy remény­em — néhány nap alatt ki lesz nyomatva, ki lesznek nyomatva az egyes ministériumok zárszámadására vonatkozó részle­tezések is, kivévén az aránylag sokkal nagyobb terjedelmű pénzügyminiszeri részletezéseket, me­lyek teljes kiállítása még pár hétbe kerülhet. A már­is kiállított részleteket azonnal, a töb­bieket elkészültek után mindjárt leteendem a ház irodájába s az elnökség utján a képviselő urak tudomására hozandom, méltóztassanak azt a jövő évi költségvetés megbirálásánál felhasználni. (He­lyeslés jobb felöl.) A pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Napirenden van Simonyi Ernő határozati ja­vaslata. Széll Kálmán jegyző, Olvassa a béke­közve­­títés iránti határozati javaslatot. Simonyi Ernő mint indítványozó a szabályok értelmében szót emelvén, constatálja, hogy a kor­mány a semlegességi kívánatnak, mi a házban a háború kitörésekor kifejeztetett, tényleg eleget tett, s a béke helyreállítása iránti kívánalomnak is eleget tenni iparkodott. A jelen határozati ja­vaslat által nem kíván a kormány eljárását ille­tőleg ellenséges indulatot tanúsítani, hanem be­nyújtja azt saját és elvtársai nevében, mert hi­szik, hogy a kormány a ház határozata által ké­pessé lesz téve a béke­alkudozásokat az eddigi eredménynél többre vinni. Azt hiszi, hogy az in­dítványt pártszempontból tekinteni nem lehet, ha­nem egyedül Magyarországnak európai állása, és ezen állással összekötött érdeke i­s a józan politika szempontjából fog tárgyaltatni. Ezek után áttér a franczia-porosz háború ere­detének történeti ismertetésére. Nem a spanyol trón betöltésének kérdése volt a hadüzenés va­lóságos oka, hanem az, hogy a Francziaországra 20 éven át átkosan nehezedő caesarismus érezte, miszerint benn az országban nem számíthat tá­maszra, s szükségesnek látta, hogy a figyelmet kifelé fordítsa, s a franczia hagyományos politi­kának kedvezzen, mely szerint az országot apró államokkal kívánták csak körülvétetni, s a német egységet ellenezték. Ezen egység megakadályo­zása ellen volt intézve a háború, rugói pedig dy­­nasticus ambitio és a belzavaroktóli félelem voltak. 7­52

Next