Budapesti Közlöny, 1871. július (5. évfolyam, 148-173. szám)
1871-07-01 / 148. szám
A KÖZÖS ÜGYEK TÁRGYALÁSÁRA KIKÜLDÖTT MAGYAR ORSZÁGOS BIZOTTSÁG VIK ÜLÉSE. Bécs, június 28 án d. e. 10 órakor. (Folytatás.) (Eredeti tudósítás.) Elnök : Gróf Majláth Antal. Jegyzők: Széll Kálmán, b. Misze Imre. A kormány részéről jelen vannak: gr. Beust és Lónyay Menyhért ministerek, továbbá b. Orczy Béla, Benedek Sándor tábornok. A magyar kormány részéről jelen van: báró Wenckheim Béla. Az ezen ülésről itt első jelentésünkben felemlítettük, hogy a római nagykövetség költsége vitát idézett elő, melyben legelőször Zsedényi vett részt; ezután felszólalt : Haynald Lajos kalocsai érsek. Nem osztja Zsedényinek a római követség kérdésében kifejtett nézeteit. Rómának jelentőségére nézve nem tartja irányadónak azt, hogy váljon a pápa kire, s milyen világi hatalommal bir. Ha a pápának világi hatalma és ország területe tartatott volna eddig szem előtt, akkor nem lett volna Rómában monarchiánknak nagykövete, mert Rómának csak 2400 mf. területe és 723 ezer alattvalója volt,míg nekünk p. o. Oroszországban nem nagykövetünk, hanem csak követünk van, holott Oroszországnak 38.000 0 mf. területe és 78 millió alattvalója van, és midőn Olaszországban, melynek 5,0000 mf. területe és 24 millió alattvalója van, és míg Spanyolországban, melynek 13,0000 mf. területe és körülbelöl 21 millió lakosa van, csak követe van monarchiánknak. Hogy ha tehát eddig is készséggel szavaztatott meg a római nagykövet költsége, akkor a pápa világi hatalmát nem tartja e kérdésben ménadónak különben, ha consequens akar lenni Zsedényi, most saját zsebéből vissza kellene fizetnie az országnak az annak idejében általa is a római nagykövet számára megszavazott költséget. (Derültség.) Róma jelentősége a vallás-erkölcsi világra, az államok jólétére és gyarapodására nézve nem szűnt meg, mert az államok fenállása vagy hátramaradásának okai nem egyedül az anyagi világtüneményben, hanem főkép a szellemi tényezőkben keresendők. Számos példa mutatja ezt, így midőn három európai hatalom : Poroszország, Törökország és Oroszország versenyzett egymással, hogy egy rozzant jeruzsálemi templom fedelének javítását eszközölje,s ezen kicsinydednek tetsző kérdés hosszadalmas diplomatiai jegyzékváltásra adott alkalmat. Mennyire elvetették szemére az angol kormánynak, hogy még néhány évvel ezelőtt Indiában lévő katonáit a fanatikus dragernati emberölő ünnepélyekhez kirendelte. Konstantinápolyban még most is mohamedán katonaság kíséri a keresztény körmeneteket, a míg Bécsben például a városi tanács mindent elkövet, hogy az egyházi professiókat lehetetlenítse. Az orosz kormány — míg otthon féltékenyen őrzi a keleti egyház érdekeit — addig egyúttal azon aranyfonalakat is szövi, melyekkel a szomszéd hatalmasságok birtokában levő rokon vallásuakat köti magához. Egyházi téren történik mindez,vallásos eszközök ezek. Vannak tehát valláserkölcsi dolgok, melyeket az államnak tulajdon magasztos czéljaira felhasználni kell, és ezen valláserkölcsi életnek több gyűpontjai vannak Európában, nemcsak Rómában. A sz.-pétervári követünk az orosz kolossus törekvésének nemcsak politikai és nemzetiségi oldalát, de valláserkölcsi oldalát is tartozik figyelemmel kísérni, és ép úgy követeljük berlini követnktől, hogy az e téren működő tényezőket is kellőleg méltassa. Ehhez képest szóló nem mint katholikus, nem mint érsek, hanem államérdeki szempontból kívánja, hogy legyen nagykövetünk Rómában, ki azon tisztelet mellett, melyet hódolva bemutasson a pápának, az olasz kormány által is garantiális törvényben elismert souverainitása iránt figyelemmel kövesse egyszersmind a vatikán eljárását és tartson minket mindenkor annak tudomásában, ami 200 millió katholikus és 27 millió osztrákmagyar katholikus vallásos meggyőződése, családi és álladalmi életére nagy befolyással lévén, az államéletet és államérdekeket is ezer oldalról érinti. Ép azért nem oszthatja Zsedényi nézetét és feleslegesnek tartja, hogy az általa megpendített interpellátióba bővebben ereszkedjék.Széchen Antal gróf arra utal, hogy Zsedényi a római szentszékkel szemben még tovább akar menni, mint azon hatalom, melynek ellentéte idézte elő a mostani viszonyokat, s mely mégis annak souverain állását jelenleg is elismeri. Nézete szerint a római kérdést függőben levőnek kell tekinteni, és tovább nem mehetünk, mint maga az olasz kormány. Ha mi Olaszországhoz való viszonyainkban a béke, semlegesség és érdekpolitika szellemében minden beavatkozástól óvakodni akarunk, akkor tartsuk meg ezen szerepet minden események irányában. Ha a szentszék pártolói nem kívánnak hatalma helyreállítása végett tényleges föllépést, akkor viszont a méltányosság kívánja, hogy az ellenkező irány se követeljen ilyetán érvényesülést. Helyesen fejezte ki a kalocsai érsek, hogy az egyházi, illetőleg szellemi érdekeknek van mindig világi oldala is, mely biztosítást igényel. Nem lát indokokat a létező viszonyok megváltoztatására, mert a követség,úgy mint fen áll, egyátalán minden európai hatalom által fentartatott, s mert nem tudna indokot feltalálni, mely a magyar-osztrák kormányt arra bírhatná, hogy e tekintetben a többi államoktól eltérő álláspontot válasszon. Zsedényi Ede: A kalocsai érsek exciáját arra figyelmeztetem, hogy vagy félre-, vagy épen nem értette előadásomat, mert én nem elleneztem a két követi állomást Rómában, csak azt vitatom, hogy egyházi és vallási ügyek nem közösek, a két államterület vallásügyi miniszereinek az azokra való befolyásukat a szentszéknél is biztosítani akartam. Egyébiránt nem sajnálom, hogy ő excellentiájának oly hosszas, és nemes hévvel mondott beszédére, bár igen ártatlanul, alkalmat adtam ; kénytelen vagyok azonban megjegyezni, hogy bár ismételt állítása szerint egyedül állami szempontból akart kiindulni, én ezt semmikép nem tapasztaltam, sőt inkább, midőn a szentszék szellemi jótékony befolyására hivatkozott, bátran állíthatom, hogy azt, mikép a korszellemmel örökös harcban élő szentszék valaha is az európai művelődés és felvilágosodás haladására szellemileg jótékony hatást gyakorolhat, egyedül egy érsek, nem pedig egy világi államférfiú szájából hallhattam.Beszédének többi tartalmára nézve arra figyelmeztetem, hogy a római katholikus vallás állandó s valóságos érdekeinek nagyszerű fontosságát sem kiválólag, sem egyedül a hierarchia vagy a szentszék felhevült védői képviselik, hanem azoknak képviseletét a 200 millió lelket — mint ő excellentiája mondá — körülkaroló katholikus egyház világi tagjaira is bátran bízni lehet, sőt bízni kell, ha a készülőben levő autonómiának csak legkisebb közérdeket szerezni akar. (Helyeslés.) Egyébiránt az előttem szóló gróf Széchent is figyelmeztetem, miszerint a külügyminiszernek tegnapi válasza után egyebet nem követeltem a közös külügyministertől, mint arra választ, hogy ki fogja a vallási és egyházi ügyeknek a szentszéknél vitele iránt a teljes felelősség terhét viselni ? Hogy az előttem szólók erre semmi súlyt nem fektetnek, az az ő dolguk, de én épen azért, mert azt hiszem, hogy a felelősség terhe a két államterület ministériumát illeti, az eljárást is ahol akarom alkalmazni, tehát továbbá is tett kérdésemre választ kérek. Trefort Ágost nem fogadja el a kalocsai érsek beszédében neki jutott leczkét. Ő nem mondta, hogy a római kérdés nem egyszersmind világi, hanem pusztán csak egyházi kérdés. Egész élete tanúsítja, hogy soha sem tartozott azokhoz, kik a politikában a szellemi erőket a számításból kihagyják. A szellemi, az egyházi erők is döntő súlylyal bírnak a politikában, s ezt bizonyosan a delegatio egy tagja sem tagadja, amiért is ő excellentiája e tekintetben szélmalmok ellen harczolt. B. Orczy Béla, a külügyminiszer képviselője, csatlakozik Haynald által kifejtett azon nézethez, hogy a külügyminiszernek kötelessége a szellemi téren kifejlődő mozgalmakat is figyelemmel kísérni, épen azért, mivel ezek a világ eseményere igen nagy befolyást gyakorolhatnak. Ezen kívül, ha valamely állam fenntartani akarja befolyását az eseményekre, akkor nem vonhatja ki magát a külföldi képviseltetésben érvényesülő általános fogalmak alól. Márpedig nem csak azon nagyhatalmak, melyek eddig képviseltették magukat Rómában, tartják ezt fenn ezentúl is, hanem oly hatalmak is,melyeknek eddig Rómában nem volt képviselőjük, most a tettleg fennálló viszonyok mellet is oda képviselőt szándékoznak küldeni. A felett tehát, hogy fenntartsuk-e képviseletünket Rómában, vitatkozni sem lehet. Ami közvetlenül Zsedényi kérdését illeti, magától értetik, hogy oly ügyekben, melyek tisztán egyháziak és a két törvényhozás elé tartoznak, a kölügyminister a két cultusminister meghallgatásával jár el, és ha ettől eltérne, akkor a két cultusminister bizonyosan meg fogja találni azon fórumot, hol a külügyminister felelősségre vonatkozik. (Helyeslés.) A vita be lévén fejezve, a II. czím rendes kiadásai az albizottság javaslata szerint elfogadtatnak. Ezután felolvastatik Zsedényi határozati javaslata, melyet tegnapi lapunkban közöltünk volt. Dr. Szapáry Antal : A közös külügyministérium kétszer hibázott. Először minden figyelmét kikerülte, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés 10 esztendőre, de a Lloyd-szerződés csak 5 évre köttetett; másodszor, hogy az országgyűlés elé nem terjesztette a kötendő szerződést. Minthogy azonban nagyon rosz következményei lennének kereskedelmi tekintetben annak, ha Zsedényi Kat. javaslata elfogadtatnék, részéről a következő hat javaslatot ajánla elfogadás végett: „A kötendő szerződés feltételeinek helybenhagyása a közösügyi bizottság jogköréhez nem tartozván a külügyministérium előirányzatának ebbeli tétele a szerződésnek alkotmányos megállapítása esetére elfogadtatik.“ Trefort Ágoston a két hat. javaslat tárgyalását azok kinyomatása utánra kívánja halasztani. Zsedényi Ede csak azt jegyzi meg Szapáry javaslatára, hogy az már csak azért sem fogadható el, mivel a közösügyi törvény szerint a delegációk által megszavazott összegek a törvényhozásban vitatás tárgyát nem képezhetik ; ha pedig Szapáry indítványa elfogadtatik, ezáltal rés nyittatik arra, hogy a törvényhozás a feltételesen megállapított összeget is vitatás alá vegye. Gr. Széchen Antal: Közvetítő módot kell találnunk ez ügy elintézésére, mely egyrészről a közös kormány részére lehetővé tegye, hogy az öszszeggel szükség esetén rendelkezhessék, másrészről a törvényhozás jogait megóvja, s épen ezért Szapáry Antal indítványát kívánja elfogadtatni. Walhmann Mór pártolja Zsedényi indítványát miután jogi szempontból tekintve a kérdést, az a delegáció jogköréhez nem tartozik v alaki tekintetben nem tartja helyesnek, hogy a budgettörvénybe valamely tétel feltételesen vetessék fel. Falk Miksa felkéri a külügyér képviselőjét, világosítaná fel a bizottságot, mely okoknál fogva tette be a külügyér a Lloyd segélyezését a budgetbe. Dr. Orczy Béla a külügyministérium képviselője oda nyilatkozik, hogy ezt a két országos kereskedelmi miniszer „meghagyására“ vagy — amint Falk Miksa ebbeli ellenvetése folytán helyreigazítja szavait — a két miniszernek „kívánságára“ tette. Falk Miksa a külügyministérium képviselőjének szavaiból azt látja, hogy maga a külügyministérium sem volt tisztában az illetékesség kérdésére nézve, amiért is ily körülmények között óvatosabbnak tartja szóló az országgyűlésnek föntartani a kérdés eldöntését. Királyi Pál pártolja Zsedényi indítványát, mert ezen kérdésnek a delegátióban való eldöntése által a delegátió túllépné hatáskörét pedig nem szeretné szóló ,hogy a delegátió azon vádnak tenné ki magát, miszerint központi parlamentté növi ki magát (Élénk helyeslés.) és törvénymagyarázatok által kétes kérdésekben verdictet mond, és a parlamenttől egy felette fontos jogot vesz el. (ügy van ! Úgy van !) Szögyény László előadó : Kinek egyénileg eltérő nézete van az albizottság nézetétől, szintén pártolja Zsedényi Ede indítványát , a delegátió eddigi üléseiben készséggel megszavazta a szóban levő tételt, mert akkor lehetett hivatkozni az 1867. 16. t. czikkre; most azonban, miután a szerződés ez év végével lejár, ezen hivatkozásnak nem lévén helye, ő részéről Zsedényi Ede indítványát pártolja. 3376