Budapesti Közlöny, 1873. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-01 / 1. szám
■m vezni, ki az ország előtt nem ismeretlen, kinek hazafiságáról, munkaképességéről és a kiállítás iránti ügy szeretetéről a végrehajtó bizottság már akkor is örömmel győződött meg, midőn a miniszter úr még mint a fiumei vidéki fiókbizottság elnöke e kiállítási albizottság működését ritka szakavatottsággal és odaadással vezette. Ezentúl a miniszterelnök támogatni fogja a közgazdasági minisztert, és nem lehet kétség, sőt biztos a remény, hogy a szép fejlődésnek indult kiállítási ügy, kezdetéhez méltó végmegoldást fog nyerni. Ismételten üdvözli a miniszter urakat a bizottság körében, melegen óhajtja, érnék meg a kiállítás ép oly szerencsés módon való befejezését, mint ahogy megadatott volt nekik, annak fáradságteli megindításában tevékenyen közreműködni. Hódolva a miniszterelnök úr kívánságának, áttér a kiállításügy eddigi fejleményeinek előadására. — Nagy vonásokban jelzi a kiállításoknak a nemzetek cultur életére, különösen pedig az anyagi érdekekre és a termelés ezerféle árnyalataira gyakorolt üdvös hatását. E hatás nagy, — és a jelen század industriális és gazdasági állapotainak minden nemében félreismerhetlen. Érezhető volt az, még pedig Európa szerte, az eddigelé megtartott valamennyi kiállítás alkalmával; kezdve az 1851- ben tartott első londoni kiállításon le a mai napig majd Londonban két ízben 1862. és 1871- ben, Párisban 1855 és 1867-ben és szűkebb körben már Hamburgban is tartott kiállításokig. Ámde itt is — mint mindenben — a helyes mértéknek meg nem tartása némiképen hátrányára lehet magának az ügynek. Elkerülhetetlen lévén, hogy a kiállítások az azokban résztvevőkre hol nagyobb, hol kisebb költséget ne rójjanak, a kiállításoknak oly gyakori és sűrű egymásutánra következése lohasztani kezdi az érdekeltséget, ernyesztőleg kezd hatni a részvétre. A miért is nagyon kívánatos, bár jöhetne létre Európában egy olyan conventionális megállapodás, mely a kiállítások megtartását eleve meghatározandó hosszabb időközökhöz kötné. Mindenképen haladást jelezne az, — biztos kilátásba venné, hogy a későbbi kiállítások cyclusának folyamában a részvétnek lendületes( és fokozatos t) mérveivel fognánk találkozni nem csak Európa szerte, hanem hazánkban ís. — De bárminő rendszeretlen és sok esetben terhesek legyenek is a nemzetközi kiállítások, Magyarországnak egytől sem szabad távol maradni Téves nézeteket kelthetne ez felőlünk; részvétlenséggel, az európai kulturfejlődés iránti fogékonyság dijjával vádolhatnának, —s tán nem is ok nélkül. Meg kell tehát jelennünk, és ha ez reánk nézve szükség — természetes, hogy méltón kell megjelennünk. Az eddigi kiállításokon Londonban és Párisban csak szerényen léphettünk fel. Az ország politikai önállótlansága, a távolság és az ezzel járó tetemes költség majdnem leküzdhetlen akadályokat gördítettek az intenzívebb részvételé. Ma, a bécsi kiállítással szemben, állásunk lényegesen javult, aránytalanul kedvezőbb. Az ország közgazdasága szabad fejlésnek örvend; a kiállítás színhelyét tekintve, távolság és költség tetemesen csekélyebb. Meg is értették eme döntő tényezők jobbra fordultát az ország azon körei,melyek a szereplésre és a tényleges közreműködésre elsősorban hivatvák. Fogékonyságuk és részvétek hatalmas dimensiókra emelkedett, úgy, hogy a bécsi kiállításban való részvételünk az előbbeniekhez képest tízszeres mérveket tüntet fel. És a részvét még nagyobb — a kiállítás érdekének a nagyközönség általi támogatása még erőteljesebb fogott volna lenni, ha a kiállítási előmunkálatok első stádiumai a közérdekeltség megnyerése, felköltése, és a helyes mederbe való vezetése nem esik vala a képviselőválasztások izgalmas időszakába. Ismét bebizonyult, hogy serdülő, melegen érző nép vagyunk, mely ifjú hévvel szívvel-lélekkel követi a politikai élet erős áramlatát,és mely ez áramlat hullámzásai közepette nem igen ér rá oly érdekek cultiválására, melyek noha kevésbé O ca. és Apostoli kir. Felsége decz. 30-án reggel Gödöllőről Bécsbe visszatért Görzből jelentik, hogy Károly Lajos fhg. uz ő cs. k. felsége decz. 30 án reggel Bécsbe utazott el. —Mihajlovics József zágrábi érsek egy nagy lelkű tettét több lap a következőleg jelenti : Az érsek, a zágrábi érseki káptalanhoz egy átiratot intézett, amelyben kijelentette, hogy ezentúl saját jövedelméből évenként 10.000 ftot fog adni, hogy a csekély fizetésű lelkészek és segédlelkészek fizetése abból javíttassék. Továbbá meghívta a nevezett káptalant egy tanácskozmányra, amelyen azzal egyetértőleg elhatározni fogja, hogy az általa tett alapítvány miként legyen kezelendő és gyarapítandó. A nagy lelkű alapítónak intenziója oda irányul, hogy a lelkészek évi congruája 500 forintra egészíttessék ki. — Nyilatkozat. Megdöbbenve olvastam a „Reform“ mai számában a következő újdonságot: („Expatriate a polgári házasság miatt) Fled István vallás- és közoktatási ministeriumi segédfogalmazó és szenvedélyes régész Svájczba vándorol ki, mert nincs más választása, mint vagy lemondani szive választottjáról, kinek férje még él, s ki mint katholikus nő vallása megtartása mellett férje életében újabb házasságra nem léphet, vagy pedig oly ország polgárává kell lennie, hol már behozatott a polgári házasság stb.“Mivel pedig ezen egész közleményről én magam is csak a „Reforméból értesültem, azt ezennel a „Reform“ szerkesztőségének jóhiszeműségével visszaélő impostor ezélzatos koholmányának nyilvánítom. Buda, deczember 31. 1872. Tisztelettel Fridrich István, vallás- és közoktatási m. kir. ministeriumi fogalmazósegéd. E nyilatkozathoz csak egy pár sort akarunk inni. — Hogy a „Reform“ jóhiszeműségében egy ily minden szavában koholt históriát kiadott, az magában véve is már elég sajnos esemény volt arra nézve, kit ő ilyen módon pellengérre állított. De hogy lap akadjon, mely ilyen, a koholmány bélyegét világosan magán viselő hirt még epés kifakadásokkal kisérjen, az mint journalistikai lelkiismeretlenség bizonyítványa még szomorúbb dolog. De legszomorubb az egészben az, hogy a tudós „Magyar Állam” (Idők Tanúja), mely az egész hazugságot saját reflexióival közli, csak oly fogalommal bir a polgári házasságról, hogy abban a házas emberek mint házas emberek össze-vissza házasodhatnak— „Ehhez sem kell commentár“. — Az EPERJESI KIR. KATH. FŐGYMKRFIUM önképzőköre mult dec. 26-án Bessenyei-ünnepélyt tartott, következő programmal : 1. Hymnus Kölcseytől, énekli a főgymnasiumi énekkar. 2. Bessenyei életrajza, előadja Lévay István tanár s a kör elnöke. 3. „Elhagyott anya“ Vörösmartytól, szavalja Kertész Aba, VI. oszt. tanuló. 4. Emlékbeszéd Bessenyei fölött, előadja Rubinger Ödön, VIII. o. t. 5. Bessenyei emléke, költemény Kis Géza, a kör tiszteletbeli tagjától, szavalja Sztempák Ödön VIII. o. t. 6. „Gaudeamus igitur”, énekli a főgymnasium énekkar... hangzatosak, culturéletünkre nézve mégis döntő befolyásuak. Egyébiránt e politikai áramlat lényegesen nem nehezíti meg a kiállítási ügy fejlődését. Ami jó hírnevű vállalat, gazdaság van a hazában, gyér — nagyon is szórványos kivételekkel benn van az a jelentkezettek — és benn lesz a valóságos kiállítók sorában is. Meglehet, hogy az esetben, ha a képviselőválasztás nem absorbeálja a közérdekeltség valamennyi rétegét, a mai 4700 kiállító mellé még előállott volna 2—3000; bizonyosnak tekinthető azonban, hogy ez a 2 vagy 3000 kiállító jó része alkalmasint, nem tartozott volna a legválogatottabbak sorába , mert ezek amúgy is jelentkeztek, és hogy bejelentéseik nagyobbára selejtes tárgyakra vonatkoztak volna, ami a tér kiosztásánál csak kellemetlen felszólamlásokat, és a reclamatiók elintézésében bonyodalmas nehézségeket fogott volna okozni. (Vége köv.) BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. KÜLFÖLD. FRANCZIA ÜGY. A „Times“ párisi levelezője dec. 27-ről következő közléseket hoz: A lapok még folyvást Grammont hg levelével foglalkoznak. Ma azt állítják, hogy a hg a vizsgálóbizottmánynyal különböző fontos okiratokat fog közölni annak bebizonyítására, hogy Austria biztosítá Francziaországot az iránt, hogy vele együtt részt veend a Németország elleni háborúban. Mint mondják, ezen okiratok közt van egy, a két császárság közti szövetségi szerződés hiteles szövege is. Másrészről azt állítják, hogy minden oldalról a leghatározottabb cáfolatok érkeznek, a hg által tett állítás ellen. Különösen azt állítják, hogy a kérdéses szerződési szöveg semmi összefüggésben sem áll az 1870-ki eseményekkel. Ezen okiratok közzétételét, ami nélkülözhetlenné vált feszültségggel várják. Valótlan azon állítás, mintha Schneidernek az elnöknél ma tett látogatása összefüggésben állana Gramont állításaival. E látogatás épen nem volt hivatalos jellemű. Több polgármesterek vonakodtak Dufaure beszédét falragaszokban nyilvánítani, amint ez a nemzetgyűlés által elrendeltetett. A radical párt már kitűző jelöltjeit a nemzetgyűlésben megüresült 8 helyre, azonban a választások napja még nincs kitűzve. Lockroy a helyhatósági tanács radical tagja, s a Rappel munkatársa van kijelölve az egyik megüresült párisi képviselői helyre. Még eddig csak egyetlen conservatív jelölt merült fel. A 30 al bizottmány 2. albizottmánya ma Barthe javaslatát tárgyaló s különösebben annak ama részét, mely egy 200 tagból álló úgynevezett ellenőrzési osztály kinevezésére vonatkozik. Barthe védelmezi saját javaslatát, kifejtvén annak nagy előnyeit, miszerint t. i. az kevesbíthetné a nemzetgyűlésben a tagok számát, s ekép könnyítvén a vitát ama testületében,meggátolja a fontos tárgyak fölötti elsietett határozatokat, s elhárítja a nemzetgyűlés és a kormány közti összeütközést . Az albizottmány megvitatá e tervnek a jelen és jövő helyzetre való alkalmazhatóságát. Különböző ellenvetések emeltettek több követek által, melyekre Barthe válaszolt, kijelentvén, hogy a jövőbeli alkotmányra nézve az ő javaslata csekély módosításokat fog szükségelni. Erre az albizottmány azt tárgyalá, hogy mit kellene javaslatba hozni, ha Barthe tervei elvettetnek, s elhatározá, hogy e tárgy további vitatása előtt az első albizottmánynyal fog értekezni. Erre vita keletkezett a második kamra alakításának különböző módjai iránt, s az albizottmány elveit a megyei tanácsosok vagy a választók bizonyos osztályai általi választást. A második kamrának átalános szavazat utjáni választása szintén megvitattatok, de semmi határozat sem hozatott. Erre a bizottmány jövő péntekig elnapolá magát. Mint Páriából decz. 29-től jelentik, a volt spanyolországi követ Merciernek egy irata, Napóleon 1868. october 3-ról kelt levelére, s az akkori külügyminister, Marquis Lavalette által 1869. febr. 16-ról kiadott utasításokra hivatkozva kimutatja, hogy a franczia kormány Spanyolországgal szemben mindig szigorú semlegességet követett s hogy Hohenzellern jelöltségének felállítására épen nem a franczia kormánynak Montpensier hg. megválasztatása elleni állítólagos ellenzése adott alkalkalmat. Páris, dec. 30. Az „Unió“ jelenti: Corcelles Rómába utazott, hogy a pápát megkérdezze, vájjon elfogadja-e őt mint követet. ANGOL ÜGYEK. Cardeffből 28-ról írják, hogy 7000 bányászmunkás jsn. 1-jén valószínűleg felfüggesztendi a munkát, ha a bányabirtokosok ragaszkodnának a bérleszállításhoz. NÉMET ÜGYEK. A „Nordd’Alg. Ztg“ al pápai allocutióról így nyilatkozik:] ggggggg „A hiteles szöveg tudomásra jutása után minden kétség ki van zárva annak valódisága irány s mégis alig hihetünk szemeinknek. Itt egy ok.