Budapesti Közlöny, 1873. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-01 / 1. szám

okirattal van dolgunk, mely oly kevéssé illedel­mes, hogy tartalmának szószerinti közlése magá­tól megtiltja magát. A „Voce della Verita“ czimű­ jezsuita lapból vett ismeretes fordításban több, példátlanul kemény kifejezések a fölismerhetlen­­ségig szelídítve v­annak. Az ellenséges jezsuita szerzetnek mindent merészlő vakmerősége vissza­rettenti ama kifejezések teljes vastagságának is­métlésétől, melyeknek használását a katholikus egyház feje nem találta saját méltósága alattinak. Valóban példátlan eljárás! Ki nem akarná örömest kímélni keresztyén tár­sainak vallásos érzelmeit. A „Nordd. Alg. Ztg“ szerkesztője maga is katholikus, de mindennek megvannak a maga határai. Ama cynismus, mely­­lyel most a bibornokokhoz intézett hiteles beszéd kisértetett, egy oly manifestatió,melynek a keresz­­tyénség legutolsó lelkészi házába, s a katholikus németek legszegényebb kunyhójába is utat kell találnia; a hazáról, a császár politikájáról s an­nak kormányáról nyilatkozott ama­gynismus, mely a büntető törvények szerint a részletek is­­métlését lehetetlenné teszi, nem maradhat megro­vás nélkül. Majdnem úgy látszik, mintha az egy­ház feje elfogadná a világi fejedelmi állás elvesz­tését, a mennyiben lemond a kir. beszédmódról, a demagogikus ékesszólás küzdterére száll le, mely teljesen szabad tért nyújt a rágalmazás s a ha­zugság fegyvereinek viselésére s oly gyalázó sza­vak használására, minőket használni egy fejede­lemnek szégyenleni kellene magát, magával ha­sonlókkal szemben. Midőn kimondjuk, hogy a császár becsületének megsértése az egész nemzetnek annál megbocsát­­hatlanabb megsértését foglalja magában, minél magasabban áll annak tekintélye, ki saját vallási hivatásával nem átall ily hallatlan módon élni visz­­sza ama felelősség lealázására, mely Istentől nyerte hatalmát; egy ily óriási szemtelenség fö­lötti (ez az allocutió szókincséből vett kifejezés) erkölcsi felháborodásunkat csupán azon elutasít­­hatlan szükség tudata csillapítja le, hogy a tvho­­zás útján haladéktalanul kijelöltessék az állam s egyház közti határ. Ezen törvényhozás a német birodalom életkérdése.“ A „Darmstädter Ztg.“ teljesen alaptalannak nyilvánítja azon közlést, mintha a ministérium az alkotmány átvizsgálásával foglalkoznék. Berlinben a „Voss. Zeit.“-nak az egylethez tartozó szedői deczember 30-tól kezdve az új ta­­riffa helybenhagyását kívánták. Miután ez megta­gadtatok, azok a munkát felfü­ggeszték. Bécs, decz. 31. A „N. Fr. Pr.“ jelenti Ber­linből Bismarck visszalépése miatt a cultusmi­­nisztérium által tervezett előterjesztményekből valószínűleg csak az fog még benyújtatni, mely a főpapoknak az alsóbb papság elleni fegyelmi hatalmára vonatkozik. A polgári házasságra vo­natkozó törvényjavaslat nem fog előterjesztetni. OLASZ ÜGY. Mint Róméből 28-ról jelentik, azt állítják,hogy­­az „Orinoque“ hadi gőzös tisztjei oda utasíttat­­tak,hogy se a Vatikánban,se a Quirinálban ne mu­tassák be magukat. A pápa számos hajdani pápai katonákat foga­dott el. Kanzler tábornok beszédet tartott, melyre a pápa válaszolt, s azt mondá, hogy a forradalom önmaga által fog meggyilkoltatni. A pápa több­­diplomatát is fogadott el. A „Times“ párisi levelezője szerint megerő­­síttetik, hogy Bourgoingnak a szent­széknél levő franczia követségről lemondása egy közte és Four­nier közt támadt viszály által okoztatok, a­meny­nyiben Bourgoing ellenvetéseket emelt azon szán­dék ellen, miszerint az „ Orinoque” hajó legény­sége újév napján látogatást tegyen az olasz ki­rálynál, e hajó egyedül a szent­széknél levő fran­czia követ rendelkezésére lévén helyezve. A fran­czia kormány e tárgy iránt megkérdeztetvén, azt válaszolá, hogy az Orinoque egy a franczia hajó­hadhoz tartozó s olasz vizeken állomásozó hajó, s­ míg az a pápa rendelkezésére van helyezve, nem lehet megengedni, hogy az tiszteletlenséget tanú­sítson az olasz fejedelem iránt. E válasz követ­­ ­­ keztében Bourgoing békeidő lemondását, mely el­fogadtatott, Rómából, dec. 29-től jelentik, hogy a király a legjobb egészségben oda megérkezett. Az „Opinione“ szerint az Angliával s Franczia­­országgal megkezdett alkudozások az Olaszor­szágba szánt angol levelezésnek Francziaországon átszállítása iránt, kedvező eredményre vezettek. A „Giornale di Bomna“ azt állítja, hogy a „Spen­ Zeitung“ közlése egy oly közbejött esetről, mely a svéd királynál levő rendkívüli olasz követ, Bag­­nasco ezredesnek egy rendjellel feldiszíttetése al­kalmából Stockholmban történt volna — teljesen alaptalan. SPANYOL ÜGYEK. Madridban a congressus 24 iki ülésében először olvastatott a kormányjavaslata a porto ricói rab­szolgaság megszüntetése iránt. Az 1. fejezet ki­mondja, hogy a rabszolgaság Porto Ricóban telje­sen s örökre el van törülve. A rabszolgák szaba­dokká lesznek 4 hónap elteltével, a jelen törvény­nek a porto-ricói hivatalos lapban való közzététe­le után. A 2. fejezet elrendeli, hogy a felszaba­dult rabszolgák tulajdonosai a fölőbb említett ha­táridő alatt kártérítést fognak nyerni. A 3. fejezet értelmében ezen kártérítés összege a kormány által fog megszabatni, egy oly bizottmány ajánla­ta folytán, mely a porto­ ricói polgári kormányzó elnöklete alatt az ottani pénzügyi osztály igazga­tójából, az ottani legfőbb túszéknek egyik bírá­­jából, a porto ricói követek ■ által kinevezett 3 személyből, s a szigetbeli leggazdagabb rabb­­szolgatulajdonos által kinevezett 3 személy­ből fog állani. A kártérítés 40%-jét az állam, 40 °/o -jét Porto-Ricó tartománya s 20%-jét a tu­lajdonosok szolgáltatandják. Az ellenzéki conser­­vativ sajtó erősen ellenzi e tervet, azonban e kor­mány el van tökélve azt keresztülvinni. OROSZ ÜGYEK. A chivaiak beütöttek az orosz területre. 9000 ember az ó- és új embai orosz erődöket ostromolja, két­ezren az Emba folyam alsóbb folyását hábor­gatják. Sietve orosz erősbítések küldettek az era­­dai erődökhöz Orenburg és Irghisből. A Szt.­Pétervárott decz. 30-án délutáni 3 órakor kelt jelentés szerint a trónörökös az éjjel 6 óráig aludt. A láz reggel felé csökkent, az általános ál­lapot aránylag kielégítő. AMERIKAI ÜGYEK: Mint New­ Yorkból 29 fől távírják, Orr, a rich­­mondi congressus hajdani tagja Sz.-Pétervárra amerikai követté neveztetett ki. — A CZEGLÉD VIDÉKI TANÍTÓEGYLET Zichy Antalt és Molnár Aladárt tiszteletbeli tagokká választotta. — Az 1872-ik Év HALOTTJAIT a „Pesti Napló“ következőkben állítja össze: Az uralkodóház halottja: Zsófia főherczegasszony. Országos kitünőségeink köré­ből elvesztettük a múlt évben Vukovics Sebőt, Duschek Ferenczet, gr. Andrássy Györgyöt, Marczibányi Antalt, Balogh Jánost, Komáromy Györgyöt, gr. Barkóczy Já­nost. Az orsz. képviselők köréből elhunyt Nagy János, Gonda László, Lukács Ignácz, Lukynich Mihály. Az egyház gyászolja Bitó László szathmári püspököt és számos kanonokot. Az irodalom halottjai Eötvös Lajos, Marikovszky Gábor, Major Béla, Hory Farkas, Szé­násy Sándor , s ide számítjuk Osterlamm Károly halálát is, ki mint az „Athenaeum“ igazgatója az irodalom előmozdításáért oly sokat fáradott. A színmű­vés­zeté : Benza és Szerdahelyi Kálmán. A 48-ki honvédeké: Driquet ezredes. Ez évben hunyt el Horvát Boldizsár atyja és neje, s két minister anyja: Tóth Vilmos és Kér­kapolyé. A külföld nevezetes­ halottjai: XV. Károly svéd király, Mazzini, sir Bulwer, sir Bowring, Gauthier, Gerstäcker, Horace Greeley, Mustiac, Grillparzer, Riegeleben és dr. Friedländer.­­ Hetényi József 55 éves agg színész, hajdan oly híres színigazgató 78 éves korában végelgyengülés­ben dec. 24 én Jászberényben meghalt. A boldogult ifjú, férfi és aggkorát is a nemzeti színészet ügyének áldozá. — Béke poraira ! — Mint közlöttük, Jókai Mór és neje együtt Szigli­getihez üdvözlő iratot s emlékül egy értékes melltűt küldöttek, mire ő következőleg válaszolt: Jókai Mórhoz. Kedves barátom ! Az a barátság, mely szeretett cődhöz és hozzád köt, kettős eredetű. Ennek története hármunkra nézve nem érdektelen. Az ellenállhatlan lelkesedés nőddel egy időben űzött a művészi pályára , de míg ő hihetetlen gyorsasággal fölemelkedett, én alant maradtam, s az ő magas röptét csudáivá nem sokára kiábrándultam, s beláttam, hogy a hivatás és kedv két különböző fény, az egyik vezércsillag, a másik bolygó lidércz ; azontúl csak a drámairodalomnak éltem. Ha darabjaim során végig nézek, oly édes és fájó emlékek elevenülnek meg lelkemben, melyeket sok szóval sem tudnék kifejezni. Azoknak a művészi alakításoknak emléke ez, melyek a holt betűkbe is életet tudtak önteni, s még a gyenge­ségeket is erősekké tették. A szinművészet hatalmát mindig volt s most is van okom érteni; de midőn a mostani nemzedék életadó művészete, törekvése s igaz szeretete forró hálára kötelez, lehetlen abba bele nem foglalnom azoknak áldott emlékét, kik már nyugszanak, de akkor, mint pályakezdők hatalmas szárnyaikra vettek, s igyekeztek fenntartani. — Ha darabjaim so­rán végig nézek, két harmadából nőd művészi alakjai emelkednek ki emlékemben, s te mint drámaköltő leg­­j­obban tudod, mily hála és szeretet az, melyet a drá­maíró érez a művésznő iránt; de tudod azt is, részéről mily részvét s jóság tette legjobb barátnőmmé ; mond­hatom : nővéremmé; hisz legtöbb hős­nőmben az anyá­mat dicsőrtettem, ki nekem oly kedves volt! — Veled később hozott össze a jó szerencse; s te tudod, mily gyorsan lettünk változhatlanul igaz barátokká. Ő barát­nőm s te barátom voltál, mielőtt egymást ismertétek volna ; mikor a legboldogabb szerelem titeket örökre egyesitett, e kettős barátság bennem is egybeforrt, s azóta még gondolatban sem válhatott külön: titeket én együtt képzellek és szeretlek. Ennek tudásával adtatok ti együtt kifejezést egyesült barátságtoknak s higyjétek, igy legjobban esett szivemnek. Fogadjátok érte legforróbb köszönetemet. Pesten, 1872. december hó 29 én. Szigligeti. IRODALMI HÍREK. Dr. ZafféRY Károly tanár, mint a „Népis­kola” czimü kath. népnevelésügyi hetilap kiadó-szer­kesztője, előfizetési felhívást bocsátott ki nevezett lap 1873-ik évi folyamára, melyben fölkéri az illetőket, hogy a katholikus nevelési szakközlöny határozott föl­karolásával adják tudtára, hogy helyeslik ama törek­vést, melylyel a népnevelés vallásos irányát a szer­kesztő-kiadó annyi hatalmas ellenáramlat közepette pártolja. A lap ára 1 évre 4 frt. Megjelent a „Hivatalos statistikai közlemé­nyek I V-ik folyamának III. és IV. füzete. Az előbbi „Magyarország áruforgalmát tünteti elő, Ausztriával és a külfölddel.“ Szerkesztette Beöthy Leo ministeri titkár. Az utóbbi füzet a magyar statistikai tanács tárgyalásait s az országos magyar kir. statistikai hi­vatal 1871-ik évi működését foglalja magában. Az igen tartalmas füzetek fényes tanúságot tesznek a statistikai osztály vezetője Keleti Károly ministeri ta­nácsos roppant szakismeretéről és lankadatlan buzgó­­ságáról, mellyel a ministerium ez egyik legmunkásabb osztályát vezeti. Megjelent s szerkesztőségünkhöz beküldetett: Az ÜGYVÉDEK NAPTÁRA 1873-ik évre, 9 ik évfo­lyam, szerkeszti Kassay Adolf. — Ezen naptár a nap­tári részen kívül tartalmazza a semmitőszéki határoza­tokat, ministeri rendeleteket, kir. törvényszékek és kir. járásbíróságok tiszti névsorát, Magyar- és Erdély­­ben összes ügyvédeinek névjegyzékét betűrendben lak­helyük szerint: bélyegilletéket, kamatkiszámítást, távirati sürgönyök árszabályzatát, naplót, vásárokat. E naptár egyszersmind hasznos kézikönyvet is nyújt a jogi pályán működők kezébe. Hogy e naptár évenkint

Next