Budapesti Közlöny, 1873. április (7. évfolyam, 75-99. szám)

1873-04-01 / 75. szám

táv, Sachsenheim Albert, Szitányi Bernát, Ugrón Gábor, gr. Keglevich Gábor, Szentimrey Elek, Simoncsics Béla és Nagy György. (Felkiáltások : Az elnököt is fel kell venni a bizottságba.) Mi­után maga a megbízás és az értesítés úgy szól, hogy ő Felsége mind a két ház elnökének megje­lenését fogja kegyesen elfogadni, tehát az elnök vezetése alatt fog ezen küldöttség Bécsbe menni. (Helyeslés.) Miután úgy vagyok értesítve, hogy az ünnepélyek 16-án veszik kezdetüket, kérem a t. képviselő urakat, hogy 15-én méltóztassanak személyesen Pesten összegyűlni, hogy együtt me­hessünk fel Bécsbe. Több elnöki előterjesztésem nincs. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: T. ház ! Ez alkalommal kedves kötelességemnek ismerem a kormány egy szándékáról értesíteni a t. házat, és ezen értesítéshez egy alázatos kérést is csi­tolni. (Halljuk!) Ő Felsége méltóztatott kegyesen megengedni, hogy a 111-ik jótékonysági államsorsjáték tiszta jövedelme a kincstári munkások árvái javára ál­lítandó menház részére fordíttassék. A kincstár bányáiban és erdőiben több mint 30.000 állandó munkást foglalkoztat, olyanokat, a­kik ellát­mányra jogosítvák, ezek után a munkások uta több min­t harmadtól száz az árvák száma, a­kik apátián és anyátlan maradván minden vagyon nélkül hátra, egyáltalában a sors véletlenének vannak martalékul odadobva, és ezzel halad meg a félárvák száma. A kormány úgy gondolkodott, hogy ebben az országban, a­hol különben is az alkalmas munka­vezetőkben, az úgynevezett altisztekben oly nagy a hiány, a­hol a kincstári műveleteknél alhasznosság főleg azért nem fokozható magasabbra, mert ép az ezen alkalmas munkavezetőkben, az úgyneve­zett altisztekben való nagy hiány a munka si­keresebb— hogy úgymondjam értelmesebb — irányban tartását igen nagyon megnehezíti alig tehet valami hasznosabbat, mint ha ezen jóté­konysági állam-sorsjáték tiszta jövedelmének ép e czélra fordíthatását kérelmezi Ő Felségénél. Azt gondolta, hogy míg egyfelől e tekintetben a munka hasznosabbá tételére tesz egy nem jelentéktelen lépést, addig másfelől az emberiség követelmé­nyeinek tesz eleget, gondoskodván a lehetőségig a szerencsétlen árvák jövendőjéről. Őn Felsége a kormány ebbeli kérelmét meghall­gatni kegyeskedett; az engedély erre megadatott. A sorsjáték eredménye körülbelül 100.000 frt tisz­ta felesleg. Ezen összeggel a kormány megala­­pítni szándékozik egy menházat, és itt következik a kérés, a­melyet jelentésemhez csatolok, hogy t.i. a t. ház jóváhagyó tudomásul vegye a ormány abbeli szándékát és hogy ezt az intézetet a kincstár bir­tokában levő és különben nélkülözhető vala­melyik nagyobbszerű épületben helyezhesse el, a­melynek átalakítása természetesen ezen alaptőke segélyével volna eszközlendő. És most ezen szerencsés esemény alkalmával a kormány elhatározta a Felségét legmagasabb en­gedélyért, és ő fenségét Gizella főherczegnőt leg­kegyelmesebb beleegyezéséért megkérni, az iránt, hogy legyen szabad a felállítandó intézethez a fe­jedelmi márka nevét kötni oly czélból, hogy mind­azon áldás, melylyel a szerencsétlen árvák ezen menházra egykor visszaemlékezni fognak, legyen egyszersmind a főherczegnő nevéhez fűzve és ah­hoz csatolva. (Általános és élénk helyeslés.) A kormány azt hiszi, hogy ezen intézet nem marad az egyedüli, de első lánczszemét képezi azon töb­binek, a­mely utána következni fog, és épen azért azt hiszi, hogy az áldásos emlékezet hova­tovább s annál nagyobb körökben lesz így meghonosítható.­­ Ezen remény teljesülése annál hamarább követ­kezik be, mennél számosabb és nagyobb áldozat­­készséget tanúsítók lesznek azok, a­kik úgy a ma­gas név, mint a humanitás tekintetei által vezé­reltetve, az így megkezdett alapnak öregbítésére Istenadta javukból a maguk részéről megteszik­­ azt, a­mi tőlük telik. Ismétlem, legyen szíves a t. képviselőház a kormány ebbeli intenzióját tudo­másul venni, és ezzel beleegyezni abba, hogy egyike a rendelkezésünkre álló nagyobb épületek­nek ezen czélra legyen fordítható. (Általános he­lyeslés.) Elnök : E szerint jóváhagyó tudomásul veszi a ház. Szlávy József ministerelnök : Van szerencsém az 1873. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról szóló 1872. 3­0-ik t. ez. hatályának 1873. évi ápril 30-ik napjáig való kiterjesztése iránti törvényjavaslatot . Felsége szentesitésével ellátva kihirdetés végett a t. ház­nak bemutatni. Felolvastatik s a főrendekhez fog kihirdetés végett átküldetni. Zsivkovits József, Kármán Lajos, Hajós József, Remete Géza és Schwarz Gyula kérvényeket nyúj­tanak be, melyek a kérvényi bizottsághoz utasít­­tatnak. Szmrecsányi László a közmunka- és közleke­dési miniszerhez a következő interpellatiót intézi: Miután az eperjes-tarnovi vasútvonalnak a ga­­licziai határszélhez terjedő része majdnem egé­szen kiépült és miután különösen annak eperjes­­széthársi részén a közlekedés minden fenakadás­­ nélkül azonnal megindítható . Kérdem az igen­­ minister urat: szándékozik-e, különös tekintettel arra, hogy az Eperjessel, mint a megye székhelyével s egyedüli piaczával való közlekedés az oda vezető kő­ut teljesen járatlan volta miatt egészen megszűnt, a közlekedés fenn­akadásából eredt nagy hátrányok megakadályo­­­­­­zása végett oly módon intézkedni, hogy az eper­­jes-héthársi vonalrész a szerződésben kikötött ha­táridő lejárta előtt a közforgalomnak azonnal adassék át? Tisza Lajos : T. ház ! A hozzám intézett inter­­pellatióra van szerencsém annyit válaszolni, hogy engedélyokmányszerűleg a megnyitás csak az egész vonalra kell, hogy megadassák. Itt semmi oly körülmény fenn nem forog, mely netalán a vonalnak, vagy egy más vonalrésznek jövedelme­zőbbé tétele szempontjából indokolhatná azt, hogy az államra nézve a kamatbiztosítás terhének megkezdését a kormány előbb engedje meg, mint arra engedélyokmányszerűleg kötelezve van. En­nélfogva részemről nem tartanám helyesnek, hogy egy része azon vasútnak előbb nyittassák meg, mint az egész vonal megnyitási ideje elkövetke­zik, a­mi különben legközelebb megtörténik. (He­lyeslés.) Szmrecsányi László: A választ tudomásul ve­szem, fentartom azonban magamnak, hogy annak idejében a szükséghez képest határozati javasla­tot tehessek a ház asztalára. A válasz tudomásul vétetik. Lázár Ádám interpellációja az igazságügymi­­niszer úrhoz : Börtönügyünk gyökeres rendezéséig a fennálló helyiségek minősége kiváló figyelmet igényelvén, kérdem az igazságügyminiszer urat: 1-er. Van-e tu­domása arról, hogy a marosvásárhelyi kir. tvszék rendelkezésére ugyanazon épületben 23 szű­k szoba börtönül szolgál, melyben átlagosan 230 egyén őriztetik ? 2-er. Van-e tudomása, hogy ezen börtönök tér­fogata, úgy az udvar területe sem fogdai, sem emberiségi szempontból a czélnak meg nem fe­lelnek ? 3. Van-e tudomása, hogy a helyiségek elégte­lensége miatt a különböző minőségű és állású vád­lottak többnyire vegyesen záratnak be, mi sem az igazság, sem pedig az eljárás elveivel nem egyezik meg ? 4. Szándékozik-e ezen kirívó hiányokat aláren­delt közegei által kinyomoztatni s alkalmas a bör­tönhelyiség fölvétele iránt addig is gyorsan intéz­kedni, mig egy czélszerű hivatali és fogdai épület — már a jelenlegi túlzott bérlet megszüntethetése végett is — fölállíttathatnék ? Bátor volnék kérni a t. miniszer urat, hogy leg­alább az illetőknek megnyugtatása végett valami felelettel szerencséltetni méltóztassék. Pauler Tivadar igazságügyminiszer: T. ház! Hogy fogdáink és börtöneink nincsenek abban az állapotban, melyben, hogy legyenek, kívánatos volna, általában elismert dolog, azért úgy a múlt évi, mint az idei költségvetésben bizonyos össze­get kértem, és kért miniszer­elődöm is a börtönök­nek jobb felszerelésére, és némely legsürgősebb hiányoknak pótlására. A­mi a maros­vásárhelyi börtönt különösen il­leti, annak viszonyairól oly részletes tudomással nem bírok, de b­ztosítom a t. képv. urat, hogy az illető törvényszéktől és a királyi főügyésztől, a­mennyiben ugyanis vizsgálati fogdáról vagy a már elítéltek börtönéről van szó, a szükséges fel­világosítást meg fogom nyerni és ahhoz képest mindazt el fogom rendelni, a­mit ily körülmények közt elrendelni lehet. (Helyeslés.) A válasz tudomásul vétetik. Majoros István megújítja a belügyminiszerhez legközelebb intézett interpellációját a nemzeti szín­házra vonatkozólag. Az interpelláló így hangzik: Az e folyó hó 27-én tartott országos ülésben a belügyminiszer úrhoz tett kérdvényemre a nemzeti színház ügyében még ekkorig választ nem kap­ván , de azon reményt táplálom, hogy a holnap, vagyis e­z­ évi ápril 1-én tartandó ülésben választ nyerni fogok, de még újonan is komolyan ag­gasztó azon körülmény, hogy köztudomásra az intendáns lemondása már elfogadtatván, és így ez időszerint a nemzeti színház igazgató nélkül lé­vén, igenis óhajtandó lenne a nagy­közönség ré­széről, hogy ez értelmes és minden tekintetben a közbizalmat is bíró egyén által töltessék be, és pedig mielőbb és ez okból a t. miniszer úrhoz bá­tor vagyok intézni eme kérdvényt. Az üresedésbe jött nemzeti színházi intendánsi állomást egy min­den tekintetben megfelelő, értelmes és köztisztelet­ben álló egyéniség által szándékozik-e betölteni és pedig minél előbb ? Úgy az eddigi hiányos pénzkezelést és ellenőr­zést kellő szigorú intézkedéssel ellátni fogja e, és mikor? A benyújtott interpelláló közöltetni fog a bel­­ügyministerrel. Helst Ignácz megújítja a ministerelnökhöz f. évi febr. 26-án a spanyol köztársaság elismerése tárgyában intézett interpellációját. Következik a napirend, vagyis a tiszavidéki vasúttársulattal kötött szerződés módosításának beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat har­madszori felolvasása. Felolvasás után a ház azt véglegesen megsza­vazza, miről a főrendiház értesittetni fog a nyom­ban hitelesített jegyzőkönyvi kivonat kiséretében. Ülés vége V* 3 órakor. 629 A FŐRENDIHÁZ 44-ik ÜLÉSE 1873. mártius 31-én d. u. fél 1 órakor. Elnök : Majláth György országbíró. Jegyzők : Batthyány Fer, gr., Prónay Dezső báró. A kormány részéről jelen van : Szapáry gr. A jegyzőkönyv észrevétel nélkül hitelesíttetik. Napirenden van a főrendiház egyesült állandó pénz- és közlekedésügyi bizottságának jelentése. Cziráky János gr. a közjogi és törvénykezési bizottság részéről két rendbeli véleményező jelen­tést nyújt be; az első vonatkozik az ország szent koronája egyik őrének megválasztásáról szóló tvjavaslatra ; a másik pedig tárgyazza az osztrák­magyar monarchia közös külügyministerének megbízottja és Montenegró fejedelme megbízottja által megállapított egyezményről szóló törvényja­vaslatot. Károlyi György gr.: Van szerencsém a méltósá­­gos főrendeknek tisztelettel benyújtani a pénz­ügyi bizottság két jelentését. Az egyik a földadó­ról, a czukoradóról, a bor- és hús­fogyasztási adó­ról és a dohányjövedékről szóló törvényc­ikkek hatályának meghosszabbításáról, a második a megyék, kerületek, vidékek és székek közigazga­tási, árva és gyámhatósági kiadásainak ideiglenes fedezéséről szól. A napirend első tárgya az első dunagőzhajó­­zási társulat jövedelem­biztosításának megszünte­tése és a pécs-mohácsi vasút visszaváltási határ­idejének megállapítása iránti törvényjavaslat. Gr. Zichy Ferencz a dunagőzhajózási társula­tot semmikép sem tekintheti sem osztrák, sem alsó vagy felső ausztriai, sem pedig bécsi vállalat­nak, hanem ez azon kategóriába tartozik, mint más hasonló internationalis vállalatok, melyek léteztek 1867. előtt és melyek traktamentumának és olyannak kell lennie, mint az efféle vállala­tokénak. Valamint például ezelőtt, mikor a tiszavidéki vasúttársaság azért, mivel Bécsben székelt, mivel részvényei az országon kívül voltak elhelyezve, mivel szóval külföldi piaczon keletkezett, ezelőtt nem magyar vállalatnak tekintetett, a dolgok­nál.

Next