Budapesti Közlöny, 1873. április (7. évfolyam, 75-99. szám)
1873-04-01 / 75. szám
táv, Sachsenheim Albert, Szitányi Bernát, Ugrón Gábor, gr. Keglevich Gábor, Szentimrey Elek, Simoncsics Béla és Nagy György. (Felkiáltások : Az elnököt is fel kell venni a bizottságba.) Miután maga a megbízás és az értesítés úgy szól, hogy ő Felsége mind a két ház elnökének megjelenését fogja kegyesen elfogadni, tehát az elnök vezetése alatt fog ezen küldöttség Bécsbe menni. (Helyeslés.) Miután úgy vagyok értesítve, hogy az ünnepélyek 16-án veszik kezdetüket, kérem a t. képviselő urakat, hogy 15-én méltóztassanak személyesen Pesten összegyűlni, hogy együtt mehessünk fel Bécsbe. Több elnöki előterjesztésem nincs. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: T. ház ! Ez alkalommal kedves kötelességemnek ismerem a kormány egy szándékáról értesíteni a t. házat, és ezen értesítéshez egy alázatos kérést is csitolni. (Halljuk!) Ő Felsége méltóztatott kegyesen megengedni, hogy a 111-ik jótékonysági államsorsjáték tiszta jövedelme a kincstári munkások árvái javára állítandó menház részére fordíttassék. A kincstár bányáiban és erdőiben több mint 30.000 állandó munkást foglalkoztat, olyanokat, akik ellátmányra jogosítvák, ezek után a munkások uta több mint harmadtól száz az árvák száma, akik apátián és anyátlan maradván minden vagyon nélkül hátra, egyáltalában a sors véletlenének vannak martalékul odadobva, és ezzel halad meg a félárvák száma. A kormány úgy gondolkodott, hogy ebben az országban, ahol különben is az alkalmas munkavezetőkben, az úgynevezett altisztekben oly nagy a hiány, ahol a kincstári műveleteknél alhasznosság főleg azért nem fokozható magasabbra, mert ép az ezen alkalmas munkavezetőkben, az úgynevezett altisztekben való nagy hiány a munka sikeresebb— hogy úgymondjam értelmesebb — irányban tartását igen nagyon megnehezíti alig tehet valami hasznosabbat, mint ha ezen jótékonysági állam-sorsjáték tiszta jövedelmének ép e czélra fordíthatását kérelmezi Ő Felségénél. Azt gondolta, hogy míg egyfelől e tekintetben a munka hasznosabbá tételére tesz egy nem jelentéktelen lépést, addig másfelől az emberiség követelményeinek tesz eleget, gondoskodván a lehetőségig a szerencsétlen árvák jövendőjéről. Őn Felsége a kormány ebbeli kérelmét meghallgatni kegyeskedett; az engedély erre megadatott. A sorsjáték eredménye körülbelül 100.000 frt tiszta felesleg. Ezen összeggel a kormány megalapítni szándékozik egy menházat, és itt következik a kérés, amelyet jelentésemhez csatolok, hogy t.i. a t. ház jóváhagyó tudomásul vegye a ormány abbeli szándékát és hogy ezt az intézetet a kincstár birtokában levő és különben nélkülözhető valamelyik nagyobbszerű épületben helyezhesse el, amelynek átalakítása természetesen ezen alaptőke segélyével volna eszközlendő. És most ezen szerencsés esemény alkalmával a kormány elhatározta a Felségét legmagasabb engedélyért, és ő fenségét Gizella főherczegnőt legkegyelmesebb beleegyezéséért megkérni, az iránt, hogy legyen szabad a felállítandó intézethez a fejedelmi márka nevét kötni oly czélból, hogy mindazon áldás, melylyel a szerencsétlen árvák ezen menházra egykor visszaemlékezni fognak, legyen egyszersmind a főherczegnő nevéhez fűzve és ahhoz csatolva. (Általános és élénk helyeslés.) A kormány azt hiszi, hogy ezen intézet nem marad az egyedüli, de első lánczszemét képezi azon többinek, amely utána következni fog, és épen azért azt hiszi, hogy az áldásos emlékezet hovatovább s annál nagyobb körökben lesz így meghonosítható. Ezen remény teljesülése annál hamarább következik be, mennél számosabb és nagyobb áldozatkészséget tanúsítók lesznek azok, akik úgy a magas név, mint a humanitás tekintetei által vezéreltetve, az így megkezdett alapnak öregbítésére Istenadta javukból a maguk részéről megteszik azt, ami tőlük telik. Ismétlem, legyen szíves a t. képviselőház a kormány ebbeli intenzióját tudomásul venni, és ezzel beleegyezni abba, hogy egyike a rendelkezésünkre álló nagyobb épületeknek ezen czélra legyen fordítható. (Általános helyeslés.) Elnök : E szerint jóváhagyó tudomásul veszi a ház. Szlávy József ministerelnök : Van szerencsém az 1873. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról szóló 1872. 30-ik t. ez. hatályának 1873. évi ápril 30-ik napjáig való kiterjesztése iránti törvényjavaslatot . Felsége szentesitésével ellátva kihirdetés végett a t. háznak bemutatni. Felolvastatik s a főrendekhez fog kihirdetés végett átküldetni. Zsivkovits József, Kármán Lajos, Hajós József, Remete Géza és Schwarz Gyula kérvényeket nyújtanak be, melyek a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Szmrecsányi László a közmunka- és közlekedési miniszerhez a következő interpellatiót intézi: Miután az eperjes-tarnovi vasútvonalnak a galicziai határszélhez terjedő része majdnem egészen kiépült és miután különösen annak eperjesszéthársi részén a közlekedés minden fenakadás nélkül azonnal megindítható . Kérdem az igen minister urat: szándékozik-e, különös tekintettel arra, hogy az Eperjessel, mint a megye székhelyével s egyedüli piaczával való közlekedés az oda vezető kőut teljesen járatlan volta miatt egészen megszűnt, a közlekedés fennakadásából eredt nagy hátrányok megakadályozása végett oly módon intézkedni, hogy az eperjes-héthársi vonalrész a szerződésben kikötött határidő lejárta előtt a közforgalomnak azonnal adassék át? Tisza Lajos : T. ház ! A hozzám intézett interpellatióra van szerencsém annyit válaszolni, hogy engedélyokmányszerűleg a megnyitás csak az egész vonalra kell, hogy megadassák. Itt semmi oly körülmény fenn nem forog, mely netalán a vonalnak, vagy egy más vonalrésznek jövedelmezőbbé tétele szempontjából indokolhatná azt, hogy az államra nézve a kamatbiztosítás terhének megkezdését a kormány előbb engedje meg, mint arra engedélyokmányszerűleg kötelezve van. Ennélfogva részemről nem tartanám helyesnek, hogy egy része azon vasútnak előbb nyittassák meg, mint az egész vonal megnyitási ideje elkövetkezik, ami különben legközelebb megtörténik. (Helyeslés.) Szmrecsányi László: A választ tudomásul veszem, fentartom azonban magamnak, hogy annak idejében a szükséghez képest határozati javaslatot tehessek a ház asztalára. A válasz tudomásul vétetik. Lázár Ádám interpellációja az igazságügyminiszer úrhoz : Börtönügyünk gyökeres rendezéséig a fennálló helyiségek minősége kiváló figyelmet igényelvén, kérdem az igazságügyminiszer urat: 1-er. Van-e tudomása arról, hogy a marosvásárhelyi kir. tvszék rendelkezésére ugyanazon épületben 23 szűk szoba börtönül szolgál, melyben átlagosan 230 egyén őriztetik ? 2-er. Van-e tudomása, hogy ezen börtönök térfogata, úgy az udvar területe sem fogdai, sem emberiségi szempontból a czélnak meg nem felelnek ? 3. Van-e tudomása, hogy a helyiségek elégtelensége miatt a különböző minőségű és állású vádlottak többnyire vegyesen záratnak be, mi sem az igazság, sem pedig az eljárás elveivel nem egyezik meg ? 4. Szándékozik-e ezen kirívó hiányokat alárendelt közegei által kinyomoztatni s alkalmas a börtönhelyiség fölvétele iránt addig is gyorsan intézkedni, mig egy czélszerű hivatali és fogdai épület — már a jelenlegi túlzott bérlet megszüntethetése végett is — fölállíttathatnék ? Bátor volnék kérni a t. miniszer urat, hogy legalább az illetőknek megnyugtatása végett valami felelettel szerencséltetni méltóztassék. Pauler Tivadar igazságügyminiszer: T. ház! Hogy fogdáink és börtöneink nincsenek abban az állapotban, melyben, hogy legyenek, kívánatos volna, általában elismert dolog, azért úgy a múlt évi, mint az idei költségvetésben bizonyos összeget kértem, és kért miniszerelődöm is a börtönöknek jobb felszerelésére, és némely legsürgősebb hiányoknak pótlására. Ami a marosvásárhelyi börtönt különösen illeti, annak viszonyairól oly részletes tudomással nem bírok, de bztosítom a t. képv. urat, hogy az illető törvényszéktől és a királyi főügyésztől, amennyiben ugyanis vizsgálati fogdáról vagy a már elítéltek börtönéről van szó, a szükséges felvilágosítást meg fogom nyerni és ahhoz képest mindazt el fogom rendelni, amit ily körülmények közt elrendelni lehet. (Helyeslés.) A válasz tudomásul vétetik. Majoros István megújítja a belügyminiszerhez legközelebb intézett interpellációját a nemzeti színházra vonatkozólag. Az interpelláló így hangzik: Az e folyó hó 27-én tartott országos ülésben a belügyminiszer úrhoz tett kérdvényemre a nemzeti színház ügyében még ekkorig választ nem kapván , de azon reményt táplálom, hogy a holnap, vagyis ez évi ápril 1-én tartandó ülésben választ nyerni fogok, de még újonan is komolyan aggasztó azon körülmény, hogy köztudomásra az intendáns lemondása már elfogadtatván, és így ez időszerint a nemzeti színház igazgató nélkül lévén, igenis óhajtandó lenne a nagyközönség részéről, hogy ez értelmes és minden tekintetben a közbizalmat is bíró egyén által töltessék be, és pedig mielőbb és ez okból a t. miniszer úrhoz bátor vagyok intézni eme kérdvényt. Az üresedésbe jött nemzeti színházi intendánsi állomást egy minden tekintetben megfelelő, értelmes és köztiszteletben álló egyéniség által szándékozik-e betölteni és pedig minél előbb ? Úgy az eddigi hiányos pénzkezelést és ellenőrzést kellő szigorú intézkedéssel ellátni fogja e, és mikor? A benyújtott interpelláló közöltetni fog a belügyministerrel. Helst Ignácz megújítja a ministerelnökhöz f. évi febr. 26-án a spanyol köztársaság elismerése tárgyában intézett interpellációját. Következik a napirend, vagyis a tiszavidéki vasúttársulattal kötött szerződés módosításának beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Felolvasás után a ház azt véglegesen megszavazza, miről a főrendiház értesittetni fog a nyomban hitelesített jegyzőkönyvi kivonat kiséretében. Ülés vége V* 3 órakor. 629 A FŐRENDIHÁZ 44-ik ÜLÉSE 1873. mártius 31-én d. u. fél 1 órakor. Elnök : Majláth György országbíró. Jegyzők : Batthyány Fer, gr., Prónay Dezső báró. A kormány részéről jelen van : Szapáry gr. A jegyzőkönyv észrevétel nélkül hitelesíttetik. Napirenden van a főrendiház egyesült állandó pénz- és közlekedésügyi bizottságának jelentése. Cziráky János gr. a közjogi és törvénykezési bizottság részéről két rendbeli véleményező jelentést nyújt be; az első vonatkozik az ország szent koronája egyik őrének megválasztásáról szóló tvjavaslatra ; a másik pedig tárgyazza az osztrákmagyar monarchia közös külügyministerének megbízottja és Montenegró fejedelme megbízottja által megállapított egyezményről szóló törvényjavaslatot. Károlyi György gr.: Van szerencsém a méltóságos főrendeknek tisztelettel benyújtani a pénzügyi bizottság két jelentését. Az egyik a földadóról, a czukoradóról, a bor- és húsfogyasztási adóról és a dohányjövedékről szóló törvénycikkek hatályának meghosszabbításáról, a második a megyék, kerületek, vidékek és székek közigazgatási, árva és gyámhatósági kiadásainak ideiglenes fedezéséről szól. A napirend első tárgya az első dunagőzhajózási társulat jövedelembiztosításának megszüntetése és a pécs-mohácsi vasút visszaváltási határidejének megállapítása iránti törvényjavaslat. Gr. Zichy Ferencz a dunagőzhajózási társulatot semmikép sem tekintheti sem osztrák, sem alsó vagy felső ausztriai, sem pedig bécsi vállalatnak, hanem ez azon kategóriába tartozik, mint más hasonló internationalis vállalatok, melyek léteztek 1867. előtt és melyek traktamentumának és olyannak kell lennie, mint az efféle vállalatokénak. Valamint például ezelőtt, mikor a tiszavidéki vasúttársaság azért, mivel Bécsben székelt, mivel részvényei az országon kívül voltak elhelyezve, mivel szóval külföldi piaczon keletkezett, ezelőtt nem magyar vállalatnak tekintetett, a dolgoknál.