Budapesti Közlöny Melléklapja, 1873. október (7. évfolyam, 40-43. szám)
1873-10-26 / 43. számú melléklap
1873. Buda-Pest 43-dik szám. Vasárnap, október 26. A BUDAPESTI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA. MEGJELENIK HETEH&ÉRT egyszer. Elöfizetési Arak ! Égésvérre......................................................................J frt 40 kr. Fél évre............................................................................1 frt 20 kr. Negyed évre..................................................................... 60 kr. EGYES SZÁM RI 5 kr. Huszonöt éve múlt annak, hogy nemzetünk egy, a maga nemében páratlan nagyszerű vállalat megindítását kezdeményezte, s azt annyi különös rázkódtatások között ernyedetlen kitartással s áldozatképességgel mai állapotába helyezte: ez a „Tisza folyó szabályozása.“ Ezen hosszú időszak alatt több- kevesebb eredménynyel fejlődött ezen ügy; s egész vidékek emelkedtek ki semmiségükből lassan kint, egész tájékok rögtön vesztették régi alakjukat; de ezen fejlődésben ma már a nagyobb események folytán kevesen vannak tájékozva, mivel, míg némelyek ezen szabályozási vállalatot egekig magasztalva, nemcsak vagyonszaporítás, de egészségi tekintetekből is vívmánynak és nagysikerű nemzeti befektetésnek nevezik, ugyanakkor mások határozottan állítják, hogy az egy idő előtti, elhamarkodott lépés, sőt, hazánk climatikus szélsőségeinek szerencsétlen viszonyait tekintve, kártékony művelet volt. Jelen sorok feladata tisztázni az eszméket; rövid, de ha vázlattal számadóim az eredményekkel, melyek e nagy vállalat keretében feltalálhatók; valamint kimutatni egyszersmind azon hiú törekvéseket, melyeket elérnünk eddigelé nem lehetett, hogy az eszközölt eredményeknek voltaképen értéke megállapítható, és a hasztalan törekvés, helyes intézkedés és következetes eljárás után, szintén biztos haszonhoz vezető művelet legyen. Hogy azonban ezen kettős feladat megoldható legyen, szükséges — az elmúlt 25 év előtti állapotokra visszapillantva, — a folyó és környéke szabályozás előtti állapotairól megemlékezni. A Tisza folyó kiöntései és elárasztott nagy területének nyomora nem ujabbkori fejlemény, hogy ezen kórságos állapot századok óta fennállott, annak bizonyítékául elég Priscus jelentését figyelemmel olvasni, melyet útjáról irt, midőn a hunok legnagyobb fejedelmét Atillát mint követ meglátogatta. Nincs annak nyoma, hogy a folyam eme kártékonyságának kinjait nemzetünk csapásnak vagy épen országos ínségnek tekintette volna, vagy csak hogy törekedett volna is az ellen magát némileg védeni. Csakis a 40-es évek rendkívüli esőzései s ezek folytán a folytonos áradások, s az ezekkel karöltve járó károsodások érlelték meg az érdekletteknél a gondolatot, hogy ezen kórságos állapottól szabadulni a jelen nemzedék elodázhatlan feladata, és ezen évtizedből jelezhetők a »jogtalanságnak s a feljajdulásnak jelen A Tisza szabályozás keletkezése, fejlődése és jellenlegi állása, Cégei, melyek már nem szórványosan, de testületileg kezdették meg a kormány figyelmét a tárgy fontosságára terelni, s csakis ezen eleven felszólalásoknak köszönhető, hogy 1845-ben József nádor az érdekletteket tanácskozmányra egybegyűjtve — egyúttal 1026. sz. a. rendeletével — az országos építészeti igazgatóságnak meghagyta, hogy a tiszai áradások meggátlása végett tüzetes tervjavaslat készíttessék. Ezen, báró Vay Miklós elnöklete alatt tartott értekezlet, midőn József nádornak mély köszönetet szavazott, hogy kegyes figyelmét az oly annyira sújtott tiszai érdekeltek szomorú helyzetére is kiterjeszti, kérte az ügyet egy kir. biztosnak kezébe adatni — s erre a közkedveltségü báró Vay Miklóst jegyzőkönyvileg ajánlotta; a szabályozási tervekre pedig kimondta elvben, hogy a töltések felülről lefelé,az átvágások ellenben alulról felfelé hajtassanak végre — és hogy a végrehajtandó tervek, ha előterjesztetnek, külföldi tekintély által felülvizsgáltassanak. Azonban egy kórságos állapotnak javítását kezdeményezni, a melynek jelenségei Mármarosban kezdődvén s Beregh-Ugocsánál rendkívül nagy mérveket öltve, az egész magyar alföldet övezve, a határvidékekig, hol már példátlan területeket elfoglalva, kétségbeejtő alakban állanak elő, nem lehetett a közönséges feladatok egyike, mivel a völgy csupán 80 mértföld egyenes hossza mellett a folyam romlott vonala 164 mértföld; az érdeklett vidék 1000 négyszeg mértföldet haladó; a népség lélekszáma, melynek vagyoni jólétét illetőleg határozó lépés választandó, több mind két és fél millió. De a főfolyam — a Tisza állapota és jellege, — mellékfolyóinak természete és viszonya a főfolyóhoz, még sokkal kétségbeejtőbb ugyanis: A Tisza, mint oly számos sajátságos mellékfolyók befogadója, 2 lábat haladó eséssel Mármaronból kiindulva, már T.-Újlaknál csak annyi hüvely eséssel bir, — alig 6 mértföldnyire már 8 vonal eséssel folytatja útját Csapig hol 4 vonalra leesve ezen csekélységet felére harmadára olvasztva folytatja pályáját le a Dunáig. Azaz a főfolyó ott, a hol még jóformán kezdetét veszi, alig bírja már azon esésnek csekély töredékét, melylyel más folyók hason vonalaikon birnak; és a Tisza, kivételesen felső vonalán, hol minden más folyó rohamos sebesség- és eséssel bir, már tökéletesen megtört, és Ujlak-Namény között csak félannyi esése van, mint a Pónak a tengerbe való beömlése pontjánál, hol az olaszok azt »Pó etagnante ̋ vagy ̋ Pó morto”-nak nevezik, s Törökbecse és Titel között ellenben közel hétszerte kevesebb az esés, semmint a Pó tengerbe ömlésének haldokló pontjánál. A Pó vonala közepén, tehát Castelmaggiore táján 11-szerte több eséssel bír, mint a Tisza hason szakaszán azaz Szolnoknál és 22-szerte többel, mint Tisza-Becsétől Titelig. A Dunának legalsóbb vonalán, hol a tengerbe szakad, közel 7- szerte nagyobb az esése, semmint a Tiszának kiömlése pontjánál; a Mississipinek szintén 7-szer nagyobb esése van kiömlésénél, semmint a Tiszának, a többi folyóké pedig 20—50- szerte nagyobb. A Tisza folyót, ha kanyarai mind elmetszetnek, közel az egész Pó hosszával lehet rövidíteni, azaz mintegy 76 mértfölddel,s még akkor sem lesz annyi esése Szolnok- Szeged közt, mint van a „Postagnante-nak éppen a legroszabb vonalán a tenger tövében. Mert igaz, hogy Csaptól kezdve majdnem le a torokig az esés, ha a Tisza szerencsésen és sikerrel rövidíttetik, és az átvágások mind sikerülnek, még egyszer oly nagy lesz, mint eddig volt; igen, de még ezen esetre is a folyó esése minden eddig ismert folyó legkisebb esésénél nevezetesen csekélyebb lesz. A Rajna folyónak, 25—40-szerte nagyobb esés mellett, évek kellettek, míg 1818-tól 1829-ig megnyitott átmetszéseit kiképezte, s ezek között most is van még ásás, mely az egész folyó rendes mérveit fel nem vette; ehhez képest, tekintve a lassúságot, a föld keménységét, milyen reményt kapcsolhatott egyelőre Paleocapa Vásárhelyi számos átmetszéseinek sikeréhez? midőn Vásárhelyi tervezetének felülvizsgálatára és általában a Tisza szabályozására nézve véleményadás végett gr. Széchenyi által felszólítva lett, kitetszik abból, hogy azokat Tokajtól felfelé mind elvetette, Tokajtól le a torkolatig pedig legfeljebb 14 átvágást hozott javaslatba. Hogy a szabályozás nálunk sem lehet más, mint mindenütt másutt, azaz mederjavítása lefolyás tekintetében, és partvédelem az áradások korlátozása végett, az kétségtelen volt minden gondolkozó előtt. Azonban mily elv, mily rendszer és sorrend szerint? ez lehetett csupán azon kérdés melynek tüzetes és gyors, azonban meggondoltan higgadt végrehajtásától volt az egész tartományrészeknek sorsa feltételezve. Mivel ily folyót roppant terjedelmű ártereitől megfosztva, szűk korlátok közzé venni nem csekély feladat, s töltésrendszerénél a tapasztalat és tudomány eddigi .