Budapesti Közlöny Melléklapja, 1873. október (7. évfolyam, 40-43. szám)

1873-10-26 / 43. számú melléklap

1873. Buda-Pest 43-dik szám. Vasárnap, október 26. A BUDAPESTI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA. MEGJELENIK HETEH&ÉRT egyszer. Elöfizetési Arak ! Égésv­érre......................................................................J frt 40 kr. Fél évre............................................................................1 frt 20 kr. Negyed évre..................................................................... 60 kr. EGYES SZÁM­­ RI 5 kr. Huszonöt éve múlt annak, hogy nemze­tünk egy, a maga nemében páratlan nagy­szerű vállalat megindítását kezdeményezte, s azt annyi különös rázkódtatások között ernyedetlen kitartással s áldozatképességgel mai állapotába helyezte: ez a „Tisza folyó szabályozása.“ Ezen hosszú időszak alatt több- keve­sebb eredménynyel fejlődött ezen ügy; s egész vidékek emelkedtek ki semmisé­gükből lassan kint, egész tájékok rögtön vesztették régi alakjukat; de ezen fejlő­désben ma már a nagyobb események folytán kevesen vannak tájékozva, mivel, míg némelyek ezen szabályozási vállalatot egekig magasztalva, nemcsak vagyonszapo­­rítás, de egészségi tekintetekből is vívmány­nak és nagysikerű nemzeti befektetésnek nevezik, ugyanakkor mások határozottan állítják, hogy az egy idő előtti, elhamar­kodott lépés, sőt, hazánk climatikus szélső­s­égeinek szerencsétlen viszonyait tekintve, kártékony művelet volt. Jelen sorok feladata tisztázni az esz­méket; rövid, de ha vázlattal számadóim az eredményekkel, melyek e nagy válla­lat keretében feltalálhatók; valamint kimu­tatni egyszersmind azon hiú törekvéseket, melyeket elérnünk eddigelé nem lehetett, hogy az eszközölt eredményeknek voltaké­­pen­ értéke megállapítható, és a hasztalan törekvés, helyes intézkedés és következe­tes eljárás után, szintén biztos haszonhoz vezető művelet legyen. Hogy azonban ezen kettős feladat megoldható legyen, szükséges — az elmúlt 25 év előtti állapotokra vis­szapillantva, — a folyó és környéke szabályozás előtti ál­lapotairól megemlékezni. A Tisza folyó kiöntései és elárasztott nagy területének nyomora nem ujabbkori fejlemény, hogy ezen kórságos állapot századok óta fennállott, annak bizonyíté­kául elég Priscus jelentését figyelemmel olvasni, melyet útjáról irt, midőn a hu­nok legnagyobb fejedelmét Atillát mint követ meglátogatta. Nincs annak nyoma, hogy a folyam eme kártékonyságának kinjait nemzetünk csapásnak vagy épen or­­szágos ínségnek tekintette volna, vagy csak hogy törekedett volna is az ellen magát né­mileg védeni. Csak­is a 40-es évek rend­kívüli esőzései s ezek folytán a folytonos áradások, s az ezekkel karöltve járó károso­dások érlelték meg az érdekletteknél a gondolatot, hogy ezen kórságos állapottól szabadulni a jelen nemzedék elodázhatlan feladata, és ezen évtizedből jelezhetők a »jogtalanságnak s a feljajdulásnak jelen­ A T­i­s­z­a s­z­a­b­á­l­y­o­z­á­s keletkezése, fejlődése és jellenlegi állása, Cégei, melyek már nem szórványosan, de testületileg kezdették meg­­ a kormány fi­gyelmét a tárgy fontosságára terelni, s csakis ezen eleven felszólalásoknak köszön­hető, hogy 1845-ben József nádor az ér­dekletteket tanácskozmányra egybegyűjtve — egyúttal 1026. sz. a. rendeletével — az országos építészeti igazgatóságnak meg­hagyta, hogy a tiszai áradások meggátlása végett tüzetes tervjavaslat készíttessék. Ezen, báró Vay Miklós elnöklete alatt tartott értekezlet, midőn József nádornak mély köszönetet szavazott, hogy kegyes fi­gyelmét az oly annyira sújtott tiszai érde­keltek szomorú helyzetére is kiterjeszti, kérte az ügyet egy kir. biztosnak kezébe adatni — s erre a közkedveltségü báró Vay Miklóst jegyzőkönyvileg ajánlotta; a szabályozási tervekre pedig kimondta elv­ben, hogy a töltések felülről lefelé,az át­vágások ellenben alulról felfelé hajtassanak végre — és hogy a végrehajtandó tervek, ha előterjesztetnek, külföldi tekintély ál­tal felülvizsgáltassanak. Azonban egy kórságos állapotnak javí­tását kezdeményezni, a melynek jelenségei Mármarosban kezdődvén s Beregh-Ugocsá­­nál rendkívül nagy mérveket öltve, az egész magyar alföldet öve­zve, a határ­vidékekig, hol már példátlan területeket elfoglalva, kétségbeejtő alakban állanak elő, nem lehetett a közönséges feladatok egyike, mivel a völgy csupán 80 mértföld egyenes hossza mellett a folyam romlott vo­nala 164 mértföld; az érdeklett vidék 1000 négyszeg­ mértföldet haladó; a népség lé­lekszáma, melynek vagyoni jólétét illetőleg határozó lépés választandó, több mind két és fél millió. De a főfolyam — a Tisza állapota és jellege, — mellékfolyóinak ter­mészete és viszonya a főfolyóhoz, még sok­kal kétségbeejtőbb­ ugyanis: A Tisza, mint oly számos sajátságos mellékfolyók befogadója, 2 lábat haladó eséssel Mármaronból kiindulva, már T.-Új­laknál csak annyi hüvely eséssel bir, — alig 6 mértföldnyire már 8 vonal eséssel folytatja útját Csapig hol 4 vonalra leesve ezen csekélységet felére harmadára olvaszt­va folytatja pályáját le a Dunáig. Azaz a főfolyó ott, a hol még jóformán kezdetét veszi, alig bírja már azon esésnek csekély töredékét, melylyel más folyók hason vo­nalaikon birnak; és a Tisza, kivételesen felső vonalán, hol minden más folyó rohamos sebesség- és eséssel bir, már tökéletesen megtört, és Ujlak-Namény között csak félannyi esése van, mint a Pónak a tenger­be való beömlése pontjánál, hol az olaszok azt »Pó etagnante ̋ vagy ̋ Pó morto”-nak nevezik, s Törökbecse és Titel között el­lenben közel hétszerte kevesebb az esés, semmint a Pó tengerbe ömlésének hal­dokló pontjánál. A Pó vonala közepén, tehát Castelmaggiore táján 11-szerte több eséssel bír, mint a Tisza hason szakaszán azaz Szolnoknál és 22-szerte többel, mint Tisza-Becsétől Titelig. A Dunának legalsóbb vonalán, hol a tengerbe szakad, közel 7- szerte nagyobb az esése, semmint a Tiszának kiömlése pontjánál; a Mississipinek szintén 7-szer nagyobb esése van kiömlésénél, semmint a Tiszának, a többi folyóké pedig 20—50- szerte nagyobb. A Tisza folyót, ha kanyarai mind el­met­szetnek, közel az egész Pó hosszával lehet rövidíteni, azaz mintegy 76 mértfölddel,­­s még akkor sem lesz annyi esése Szolnok- Szeged közt, mint van a „Po­stagnante-­­nak éppen a legroszabb vonalán a tenger tövében. Mert igaz, hogy Csaptól kezdve majd­nem le a torokig az esés,­­ ha a Tisza szerencsésen és sikerrel rövidíttetik, és az átvágások mind sikerülnek, még egyszer oly nagy lesz, mint eddig volt; igen, de még ezen esetre is a folyó esése minden eddig ismert folyó legkisebb esésénél ne­vezetesen csekélyebb lesz. A Rajna folyónak, 25—40-szerte na­­gyobb esés mellett, évek kellettek, míg 1818-tól 1829-ig megnyitott átmetszéseit kiképezte, s ezek között most is van még ásás, mely az egész folyó rendes mérveit fel nem vette; ehhez képest, tekintve a lassúságot, a föld keménységét, milyen reményt kapcsolhatott egyelőre Pa­­leocapa Vásárhelyi számos átmetszései­nek sikeréhez? midőn Vásárhelyi terveze­tének felülvizsgálatára é­s általában a Tisza szabályozására nézve véleményadás végett gr. Széchenyi által felszólítva lett, ki­tetszik abból, hogy azokat Tokajtól felfelé mind elvetette, Tokajtól le a torkolatig pe­dig legfeljebb 14 átvágást hozott javaslatba. Hogy a szabályozás nálunk sem lehet más, mint mindenütt másutt, azaz mederja­­vítása lefolyás tekintetében, és partvédelem az áradások korlátozása végett,­­ az két­ségtelen volt minden gondolkozó előtt. Azonban mily elv, mily rendszer és sor­rend szerint? ez lehetett csupán azon kér­dés melynek tüzetes és gyors, azonban meg­gondoltan higgadt végrehajtásától volt az egész tartományrészeknek sorsa feltételez­ve. Mivel ily folyót roppant terjedelmű ár­tereitől megfosztva, szűk korlátok közzé venni nem csekély feladat, s töltés­rend­szerénél a tapasztalat és tudomány eddig­i .

Next