Budapesti Közlöny, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)

1873-11-01 / 252. szám

K­­Ü­L­F­Ö­L­D FRANCZ­A"A ÜGYEK. A Bazaine-perben a haditörvényszék odt. 27 -i ülésében, miután az elnök által felhívott tanú, Reguier, nem jelent meg, első lépett fel mint tanú Caffarell táborkari századfőnök. Ő augustus 18-án esti 7 órakor Canrobert tábornagy által Bazaine­­hez küldetett, hogy ez utóbbinak jelentse, misze­rint ő kénytelen visszavonulási mozdulatot eszkö­zölni. A szállítások által elzárt utak miatt tanú csak 9 óra után érkezett meg a plapperillei erőd­höz. A vereség a főparancsnokot nem látszott különösen meghatni. A vallomás végszavai szó­­szerint így hangzanak: Caffarell. Midőn én nyilvánítom előtte kétség­­beesésemet az ügy ezen kimenetele felett, ő ezt válaszolá: „Ama mozdulat, melyet önök ma este eszközöltek, holnap a nélkül is eszközöltetett volna. Ne legyen hát ön e fölött vigasztalhatlanul kétségbeesve.“ Ama perczben a tábornagy környezetében vol­tak : Latour du Pin, és Lewal törzstisztek. Tanú erre visszatért Canroberthez, ki a táborkar által kijelölt állásokat foglalá el. Kérdés: Ki kisérte Lewal ezredest kémszemle­­lovaglása közben ? Válasz: Carson ezredes. Kérdés: Az altáborkari főnök volt-e az, ki Lewal ezredes szerint kijelölő azon állásokat, melyeket Canrobert tábornagynak el kelle foglalnia ? Válasz: Igen, elnök úr. A következő tanú, Mogeon őrnagy ezt vallja: „Augustus 18-án esti 10 óra felé Leboeuf tábor­nagy engem Bazainehoz küldött, hogy tőle paran­csokat vegyek át. Én gyalog tevem meg az utat, mivel lóháton nem juthattam volna keresztül. A tábornagy azt válaszolá, hogy átalános visszavo­nulási parancs adatott ki. Én erre a főparancsnok­nak megjegyzem, hogy hadtesteinkre nézve ne­héz lenne ezen­­visszavonulási mozdulatot napfel­kelte felé eszközölni. Erre a főparancsnok Leboeuf tábornagynak azt üzené, hogy ő, miután az ellenség részéről a nyugtalanittatástól fél, ama mozdulatot tüstést eszközölheti. Reggeli 1 óra felé tértem visza hadtestemhez s 8 órával később el­foglaltuk a számunkra kijelölt metzi állásokat, a nélkül, hogy az ellenség által háborgattattunk volna.“ A kormánybiztos kérdése folytán tanú hozzá­teszi, hogy a 18-iki csatában a 3 ik hadtest nem sokat szenvedett s állásait megtartá; hogy azon­ban az ezen napon eszközlött általános mozdula­tok tekintetéből ezen visszavonulási parancs azt nem lepte meg. Most a fölmentő tanúk kihallgatása kezde­tik meg. Először is Granger du Rouet tanú, táborkari ezredes lép elő. Az elnök kérdi a védőt, hogy minő pontok iránt akarja a tanút kihallgattatni? A védő azt vála­szolja, hogy az augustus 6 iki események iránt. A kormánybiztos erre kijelenti, hogy az ezen keletre vonatkozó tanúskodások nem vézethetnek tekintetbe, mivel a vád egy későbbi időszakra szorítkozik. A védő a katonai vizsgálati törvénykönyv 321. czikkénél fogva ragaszkodik a vádlott azon jogá­hoz, miszerint mindazon tanúskodásokat előad­hassa, melyek saját becsületére vonatkoznak. Az elnök erre kijelenti, hogy az ő discretiona­­rius hatalmánál fogva a védő által beidézett ta­núk ki fognak hallgattatni,­­ de egyszersmind a vádló számára fentartja azon jogot, hogy min­den oly vitától távol tarthassa magát, mely a vizs­gálat tárgyát nem képező tényekre vonatkozik. Tanú a forbachi csata idejében Mailett tábor­nok táborkari főnöke volt . 5 én Frossard tábor­nokhoz Forbachba küldetett, hogy annak állása iránt értesítéseket szerezzen, azonban attól nem kapott szabatos választ. Annyi kitűnt a válaszból, hogy Frossard tábor­nok azt hive, hogy képes leend minden eshetőség­gel szembeszállani G án, midőn Frossard tábor­nok ama sürgönyei megérkeztek, melyekben ö­­rösbítéseket kért, tanú nem emlékszik reá, hogy vajjon azokra küldetett-e válasz , sőt még csak azt sem tudja, hogy vájjon általában létezett-e amaz időben távirdai összeköttetés Forbach és St. Avold közt. Erre Montaudon osztálytábornok hallgattatik ki mint tanú. A védő az iránt kért tanút megkérdeztetni,hogy minő helyzetben voltak csapatai 6-án, midőn ő elindulásra készült. Tanú: 5-én hadosztályom esti 6 óra felé indult el Sarreguemines irányában. Egy küszöbön álló megtámadásról értesittetvén, ehez képest tevem meg intézkedéseimet. D. u. 37­ óra felé kaptam Bazaine tábornagytól egy táviratot, mely új állá­sokat jelölt ki számomra. Alig érkeztem meg oda, midőn azon parancsot kaptam, hogy a második hadtest segélyére siessek. Eközben azonban be­állott az éj; megtudtam, hogy Sarregueminesben többé semmiféle csapatok sem léteznek, s az éj folytában a tábornagytól újabb utasításokat kap­tam. Augustus 16-án tanú parancsot kapott az arsi völgytorkot megszállani s az ellenség vissz­a­vonu­lását elvágni. A lakosok által arról értesittetvén, hogy a németek más irányt vettek, ő erről jelen­tést tett a tábornagynak kinek újabb parancsai folytán ő az ellenségre bukkant s azt teljesen visszaverte. A következő tanú, Castagni osztálytábornok vallomásából kitűnik, hogy ő a tábornagytól 5-én azon parancsot kapta, hogy Frossard tábornok­kal összeköttetésbe helyezze magát, a mit ő meg is tett. A hallott ágyulövéseket ő eleinte menny­dörgésnek tarta; midőn meggyőződött róla, hogy az valósággal ágyutüzelés volt, saját hadosztályát fegyverbe száb­ta, s két karabélyos század által kémszemlét eszközöltetett. Erre az ágyudörgés rögtön megszűnt. Kevéssel később szerencsétlen­ségre semmi kétség sem létezhetett többé a nap eredménye iránt. Frossard tábornok visszavonu­lásban volt Sarreguemines felé. G án ő Frossard tábornoktól egy sürgős iratra semmi választ sem kapott. Eltávozása előtt tanú még azon nyilatko­zatot óhajtotta tenni, hogy a borny-i csata napján a tábornagy, mint neki látszott, nagyon aggódott sa­ját készletei miatt, mely aggodalom ő reá is el­ragadt. A következő tanú Becat, egy igen fiatal tábor­kari százados. Ő egy kémszemlével volt megbízva Kaltenbrunn irányában; ő e kémszemlét végre­­hajtó, s erre Castagni tábornoktól azon parancsot kapta, hogy Montaudon és Frossard tábornokokat arról értesítse, miszerint ő rendelkezésükre áll. A forbachi csata szomorú eredményét az ő hadteste este Thomas századostól tudta meg. Bazainet, kihez ő saját tábornoka által rendeltetett, térképei ta­nulmányozásába elmélyedve találta. Ez utóbbi megnyugtatottnak nyilvánítá magát ama kitűnő védelmi állás által, melyet elfoglaltunk, s ily szel­lemben irt Frossard és Castagni tábornokokhoz. Mivel azonban Frossard tábornok nem a kalten­­brunni hadállás felé,­ vonult vissza, a mint ezt a tábornagy föltevé, tanú kénytelen volt, mint pa­­rancsvivő tiszt, a neki adott utasításokról lemon­dani s az átalános visszavonulási mozdulathoz csatlakozni. Erre Mettemann osztálytábornok hi­­vatik fel mint tanú. Vallomása semmi különös megjegyzésre méltót sem tartalmaz, mivel azon­ban ő annak folyamában a jelentés őt illető ré­szének bírálatába bocsátkozik, az elnök megpa­rancsolja neki, hogy vallomását csupán a védő által említett pontokra szorítsa. Ő most végül még megemlíti, hogy ő Frossard tábornok üzenete folytán sietve Forbachba indult. A Bazaine-perben a haditörvényszék 28 diki ülésében az elnök először is Girelt ezredest hi­vatja elő. Ez utóbbi a törvényszékhez egy iratot intézett, melyben bizonyos közbejött eseteket rész­letesen kifejt. Az elnök által vallomásának szó­beli előadására hivatván fel, ezt vallja : „16. és 17 ike közti éjjel Soleille tábornoktól egy Bürgönyt kaptam, melyben felvilágosítások kivántattak tőlem minden rendelkezés alatti ha­diszerek iránt, mivel azok fogyasztása igen tete­mes volt. Több mint 80 láda hadiszer állott ren­delkezésemre, s bevártam az elszállításokat, de másnap reggel az előkészített szerszámokat Mag­nan parancsnok rendeletére ismét az arsenálba kelle vitetnem. Ezzel szerepem bevégz­ődött.“ A harmadik osztály a nancy-i távirda-igazgató, Wattelais kihallgatásával kezdődik. Elnök tanút arra kéri, hogy adja elő a távirdai szolgálat ösz­szes szervezetét. Tanú ezt mondta: „A háború folyamában Metz és Páris közt, Nancytól eltekintve, 3 féle távirdai összeköttetés állott fenn. Ezenkívül mi az összes megyei főhe­lyekkel közlekedtünk. A nancy-i vonal 12-én dél felé, a brieyi vonal 18-án d. u. 4 órakor vágatott el. A thionvillei vonal 19-én másodízben vágatott el. Én Caffinieres tábornokot megkértem, hogy e vonalat ily körülmények közt egészen szüntesse meg s a Mosel utján egy uj közlekedést állítson elő; ő azt válaszolá, hogy ez nem szükséges.“ Részletekbe bocsátkozva tanú kijelenti, hogy a hadtestek közti távirdai összeköttetések a had­­mérnökparancsnokság által létesítettek. Az ő viszonyai a sürgönyöket szállító ügynökökhöz augustus 20-án rögtön véget értek. 14-ikéig a császárhoz czimzett sürgönyök nem az ő kezein mentek keresztül , csupán a tábornokok egy­más közti sürgönyeit közvetíté. A borny-i állo­más csak a hasonnevű ütközet délutánján szünte­tett meg. Addig Metz s a táborkar közt szabály­szerű összeköttetés létezett. Erre tanú elé egy oly sürgöny másolata terjesz­tetik, melyet ő általa továbbszállított gyanánt is­mer el. E sürgöny 19-én indíttatott el Chalonsból Metzbe, hova 11 óra után 49 perc­c­el érkezett meg. Ő nem emlékszik a sürgöny átvivőjének személyére, de azt hiszi, hogy az egy csendőr volt. Ugyanazon napon 3 órakor Flahaut ügynök további sürgönyöket hozott a tanúhoz, de a­me­lyeknek rendeltetéséről ő semmit, sem tud monda­ni, mivel a beérkező sürgönyökről nem vétetett másolat. A kormánybiztos: Vájjon a tábornagy a thion­­villei vonal helyreállításáról 19-én értesittetett-e ? Tanú : Én őt arról tüstént értesítem, s esti 8 óra­kor szintén értesítem őt a vezeték végleges fél­beszakításáról. Most Brady erdőkerülő hallgattatik ki, ki ezt vallja: „17-én értesítem felügyelőnket a németek jelen­létéről, ő engem Metzbe küldött, hogy a tábor­nagynak ezt tudomására ju­tassam.“ A sz.-pri­­váti­s csatafáltal az előrehaladásban, gátoltatva ő csupán különböző veszélyes kalandok után jutha­tott el a várba s mehetett Bazain­éhoz. Ez utóbbi megkérdezé­tt az iránt, hogy mi módon tudá ke­resztül hozni sürgönyét.Visszautaztában ellenséges előőrsök által fe­ltartóztattatott, kik őt kikérdezték, hogy várjon a császár még Metzben van-e, hogy minő állapotban vannak a csapatok stb. Ő magát s kíséretében levő pajtását oly foglalkozás nél­küli munkásokul adá ki, kik Metz­et elv­ettek. Ők már holtaknak tekinték magukat, azonban mivel társa jól beszélt németül, megmenekültek az agyonlövetés veszélyétől. A­z án szerencsésen Verdunbe jutottak el, s ott küldetésükről számot adhattak. Erre Fissabre, szintén erdőkerülő lépett elő mint tanú. Ez épen Brady említett kísérője volt ve­szélyes útjában, s vallomása teljesen öszhangzik a megelőző tanúéval. Erre egy oly tatu hallgattatik ki, ki ezen igazságü­gyi drámában a vádlottra nézve valószínűleg végzetteljes jelentőséggel bir. Ez a már többször nevezett s a vádjelentésben is kiemelt Scalabrius erdész. Ezen tanúnak aug 17-én két csendőr által egy sürgöny adatott át, azon megbízással, hogy azt a legelső franczia seregnél, melyre bukkanni fog, szó­gáltassa át. Verducben azt mondák neki, hogy Comtons környékén egy seregnek kell lennie. Reggeli 4 óra télé St. Privátba jutott el, és sürgö­nyét átadá Canrole­et tábornagynak, ki meg­­jegyzé­m ki, hogy ez, titkos jegyekkel itt sürgöny, azt lelordittatá, és Scalabriusnak meghagya, hogy e sürgönyt most Metzbe vigye el, s Bazainenek szolgáltassa át. 19-év reggel Metzbe érkezvén, sürgönyét át­nyúlta a tábornagynak; ez utóbbi kérdé­st, hogy mi módon ju­tott keresztül, s másnap reggeli 5 órára rendelt magához. Mivel e napon történt a sl­pri­ati csata, tanú elő­igyázatból csak esti 4 órakor jött a parancsnok lakására, s ő­t várt 9 énig, mivel nem tudta, hogy hová menjen szál­lás tab­lata végett. Ezen órában azt mond­ik neki, hogy a tbnagyn­ak semmi viszo­nválasza sincs szá­mára. Másnap tanú még egyezer sürgető a metzi ad­enigyelet, a válaszsürgöny végett. A fbnagy újólag azt válaszolta­­ neki, hogy semmi sor- 20­16

Next