Budapesti Közlöny, 1874. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1874-01-15 / 11. szám

Budapest, 1874. 11. szám, Csütörtök, január 15. BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS LAP. Szerkesztőség : Pesten, hatvani-utcza 10-dik szám I. emelet. Kiadó-hivatal Pesten, barátok­ tere 7. gz. a. földszint. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bém­entet­­len levelek csak rendes levelezőinktől fo­gadtatnak el. Naponkénti postai szétküldéssel vagy helyben házhoz hordva a melléklappal együtt: Egész évre .... 12 frt. Félévre............................6 » Negyedévre .... 3 » A­­Budapesti Közlöny 4 melléklapjára külön, postán vagy házhoz hordva: Egész évre. . . 2 frt 40 kr. Félévre ... 1 » 20 » Negyedévre . . . » 60 » Előfizetési Árak : Hivatalos Hirdetések : A hivatalos „Értesítődbe iktatandó hirdetések dijai a hirdetmény­nyel együtt előlegesen beküldendők, még pedig 100 szóig egyszeri hirdetés­ért 1 frt, és 30 kr. a bélyegért, 100— 200-ig 2 frt, 200—300-ig 3 frt és igy. tovább minden 100 szóért : írttal több. A hivatalos hirdetést igazoló egyes lap ára 10 kr. A »Hivat, Értesitő« egyes száma főlap nélkül 10 kr., azzal együtt 20 kr. Magánhirdetések: Egyhasábos petitsor egyszeri hirdetésért 19 kr.,kétszeri 16 kr., és többszöri hirdetésért 13 kr. minden beiktatásnál. A bélyeg­­díj külön minden beiktatás után 30 kr. oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. Vallás- és közoktatási magyar minisze­rem előterjesztésére a szatmári székeskáp­talanban cserneki és tarkői Dessewffy Er­á­imnét éneklő-kanonoknak az olvasó-kano­­nokságra, Szepessy Sámuel őrkanonoknak az éneklő-kanonokságra, Schmoczer Ignácz székesegyházi főesperesnek az őrkanonok­­ságra és Günther József mesterkanonoknak a székesegyházi főesperességre való foko­zatos előléptetését jóváhagyván, az ezál­tal megürült utolsó kanonokságra Novák Antal tiszteletbeli kanonokot és gymna­­siumi igazgatót, az ugyanazon székeskáp­talanban betöltendő tiszteletbeli kanonok­­ságra pedig Keszler Ferencz püspöki titkárt s hittanárt nevezem ki. Kelt Budapesten, 1874. évi január hó 8-kán.Ferencz József s. k. Trefort Ágoston, s. k. A m. k. pénzügyministerium vezetésével megbí­zott ministerelnök a szélaknai bányahivatalhoz gépfelügyelővé Brozmann Jenfi gépfelügyelő-segé­­det nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Folyó hó 12-én d. e. fél 12 órakor részesité Münchenben a münchen-freisingi érsek a kereszt­­ség szentségében az újszülött herczegnőt, Lipót herczeg , királyi fensége s Gizela herczegné ő cs. kir. fensége leányát. A herczegnő e neveket kapta: Erzsébet Ludovica Franciska Mária Josepha. A keresztanya volt Erzsébet fegnő, Ká­roly Ferdinánd fig­ur neje ö cs. kir. fensége, Er­zsébet császárné­ királyné Ő Felsége, a bajor ki­rályné ö felsége, Luitpold és Lajos hgek, Mária Terézia főhgné, valamint a bajor királyi háznak majdnem összes tagjai, az udvari személyzet s a cs. és kir. osztrák-magyar követség jelen voltak a keresztelésen. Gizela herczegnő a cs. kir. fen­sége és az újszülött hgnő egészségi helyzete foly­vást kielégítő. A helybeli napi­lapok egyikében közelebb egy czikk jelent meg, melynek iránya nem volt más, mint megingatni azon bizalmat, melylyel a közön­ség a m. kir. felső bíróságok iránt eddig méltán viseltetik. A megtámadás alapjául azon állítólagos körül­mény hozatott fel, hogy úgy a m. k. curia, mint a pesti kir. itélő tábla biráinak nagy része el van adósodva, állami illetményeik le vannak foglalva és igy állásuk nem lévén független, képtelenek bírói hivatásuknak elfogulatlanul megfelelni. Ez állításokkal szemben biztos adatok alapján közölhetjük, hogy a m. kir. curia bírái közül csak egynek, a kir. tábla bírái közül pedig mindössze ötnek vannak tiszti illetményei lefoglalva. Tekintve azon körülményt, hogy a Budapesten székelő kir. felső bíróságoknál összesen 207 bíró van alkalmazásban és hogy ezek közül mindösz­­sze hatnak illetményei vannak bíróilag lefoglalva, ez arányból aligha lesz elfogulatlanul azon kö­vetkeztetés vonható, hogy e bíróságok erköl­csi függetlensége koc­káztatva lenne. Nem hisszük, hogy a sajtó valóban nemes hi­vatásának megfelelne, ha biztos adatok hiányá­ban felső bíróságaink iránt a honpolgárok bizal­mát megingatni, s e bíróságok jó hírnevét és ez­zel együtt állami tekintélyünket a külföld előtt lerontani iparkodik. HORVÁT TARTOMÁNYGYŰLÉS, Zágráb, jan. 12. Krestics elnök az ülést 10 órakor nyitja meg. A főispánok közül jelen vannak: Kussevich, Miksics, Kiss, Maljevac, Dutkovics, Kukuljevics. A kormány padján ülnek: Mazuranics bán, Zsiv­­kovics és Muhics osztályfőnökök. Turelli jegyző fölolvassa a múlt ülés jegyző­könyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Mazuranics bán : Tisztelt ház ! Az utolsó na­pokban egy igen fontos törvényt hoztak, melynek czélja, hogy az ország egy rendszeres kormány­nyal bírjon. Mint önök tudják, képviselő urak, a bán és az osztályfőnökök felelősségéről szóló tör­vényjavaslat szentesítés végett Ő Felségéhez kül­detett fel s Ő Felsége szentesítette is azt. (Zsivio!) Mostantól kezdve tehát, azt hiszem, nem lesz Hor­vátországban többé oly kormány, mely ne a tör­vényekhez tartsa magát, mert az országgyűlés­nek most már nem csak ellenem, hanem utódom ellen is van fegyvere. Igen fontos privilégium az, mi most önöknek adatik , de gondolják meg, hogy a kiváltságok csak azoknak hasznosak, kik azok­ból hasznot húzni képesek vagy akarnak. Remé­lem, hogy a tisztelt ház fog élni tudni a most ka­pott privilégiummal, s a bán ezután nem lesz csak méltóság, hanem Ő Felsége és a nemzet akaratá­nak végrehajtója. Köszönetü­nket kell kifejeznünk e törvényért, s azért indítványozom, hogy olvas­­tassék fel, s hangoztassák utánam: Éljen O Fel­sége ! A képviselők fölkelnek helyeikről, s zajos zsi­­­­ókban törnek ki, mire a szentesített törvény is fel­ol­vastatik. Azután még felolvastattak és kihirdettettek a határőrvidék polgárosítására vonatkozó rendele­teknek a törvénytárba felvételéről s a közmun­kákról szóló szentesített törvényczikkek. Napirenden van a házközösségről szóló törvény­­javaslat. Mazuranics bán kijelenti, hogy kormányra léptekor a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz szükségelt anyagot már összegyűjtve találta, s az idő rövidsége miatt nem tanulmányozhatta e tár­gyat annyira, a­mennyire annak fontossága ki­­­­vánná. Hanem azt hiszi, hogy azon körülménynél­­ fogva, mely szerint a törvényjavaslat az ország minden részeiből összehítt bizottság munkálata, az csak oly elveket foglalhat magában, melyek a nép valóságos szükségletének felelnek meg. Mivel szóló előtt ismeretes a törvény szerkezetének ne­hézsége, azt hiszi, hogy legjobb lesz, ha a ház nem ragaszkodik szorosan az előterjesztéshez, ha­nem a szerint alakítja azt át, a­mint legczélsze­­rűbben véli megegyeztethetőnek a nép érdekeivel. Hanem annyit mégis megjegyez, hogy Ő Felsége csakis a benyújtott javaslat szellemét hagyhatja jóvá, s azért figyelmezteti a képviselőket, hogy módosításaiknál ne lépjék túl a törvényjavaslat szellemének határát, mert akkor nem terjeszthet­né Ő Felsége elé a javaslatot szentesítés végett. Ezután még jelenti, hogy a kormányt Halper osz­tálytanácsos fogja képviselni. Ezután átadatott a szó Spun bizottsági előadónak. Spun előadó olvassa a bizottság jelentését, mely­ből kiemeljük a következőket: Az alapeszmének, melyen a kormány előterjesztése nyugszik, két iránya van, és­pedig: először, hogy a jelenleg fönálló házközösségeknek jogi viszonyai törvé­nyes intézkedések által rendeztessenek, s másod­szor, hogy a házközösségi kötelékek föntartása tisztán az illetők szabad akaratára bizassék, s eb­ből következik a házközösségeknek idővel való megszüntetése. A kodifikáló bizottság a törvjavaslat emek irá­nyát teljesen jóváhagyta. A horvát nemzet nagyobb része házközösség­ben él, de az érvényben lévő polgári és fenyító törvények nem ismerik a házközösséget, ebből­ tá­madott az anomália, hogy az általános törvények meghozatala mellett a nemzet többsége sok élet­bevágó kérdésben törvény nélkül maradt, mert a házközösség jogszerű kiváltságai más személyek ellenében, valamint a közösségi tagok egymás közti viszonyai is oly szokások szerint ítéltettek meg, melyek már tarthatatlanságuk folytán is nem nyújtottak törvényes biztosságot, s melyek gyak­ran összeütközések esetén a pozitív törvényekkel, az illetők jogainak megcsonkítására adtak alkal­mat. Azért véli a bizottság, hogy mind a bajok elhárításáról törvényileg kell gondoskodni. A­mi a házközösség eltörlését illeti, úgy véle­kedik a bizottság, hogy a törvényjavaslat fennje­lölt tendenc­iája, úgy jogi álláspontjára, valamint a nemzet erkölcsi és nemzetgazdászati fejlődésére nézve van alapítva. A házközösség elve kirívó ellentétben áll az individuális önállóságban nyilatkozó jog fogalmai­val. Fölfogása szerint a házközösség az egyes ta­got sok tekintetben megfosztja jogi személyes tu­lajdonságától, miután e tulajdonnal a házközös­ség összességét ruházza föl. A házközösség egyes tagjának nincs semmi birtokjoga a közösség in­gatlanaira, miután e birtokkal nem bánhat kénye szerint. Midőn tehát a közösségi tag e megszorítása jogi szempontból elvetendő, a mellett a közösségi rend­szer a nemzet egy nagy részét politikai tekintetben is kizárja az állampolgárt illető jogok élvezetéből. Végre az individuális önállóság ily megtagadása fölötte káros befolyású az erkölcsi fejlődésre, mert általa a népben a családi érzet — és nemzetgaz­dászati szempontból a szabad tevékenység és erő­kifejtés öletik meg. Ez okokból a bizottság elfogadja a házközössé­gek teljes eltörlését, minek azonban fakultatív

Next