Budapesti Közlöny, 1879. július (13. évfolyam, 150-176. szám)

1879-07-06 / 155. szám

1 tömött szalmazsák, zsák- vagy erős vászon­­szövetből, 1 tömött szalmavánkos, hasonminőségü kel­méből, mint a szalmazsák, 2 lepedő, 1 nyári takaró, télre pedig 1 téli takaró. Minden egyes ágy szalmazsákjának és a szalma­vánkosnak első megtömésére 22­4 kilgr., minden 4-ik hónapban pedig utántöltésre 1­2 klgr­ ágy­szalma adandó. A szalmazsák, a vánkos és nyári takaró éven­­ként 2-szer, még­pedig április és október végével, a téli takaró évenkint és pedig május havában, a lepedők havonkint egyszer tisztítandók. c) Istállók. 1. A legénység hátaslovai, nemkülönben az igás lovak közös istállókba állítandók; közös lóelhelye­zésnél a maximumot, melyen túl menni nem sza­bad, egy lovasszázadnak állománya, a tisztek lo­vainak beszámításával (156 ló) képezi. 2. Az istálló­helyiségek a legénység lakásaitól lehetőleg különálló épületekbe helyezendők, és csak kivételképen, hol a viszonyok máskép nem engedik, jelölhetők ki a legénység lakásai alatt levő helyiségekben. 3. Minden egyes istálló­ épületben az egészséges lovak állóhelyein kívül, minden szakasz számára egy agyaggal burkolt állásnak kell lenni, egy be­teg ló számára. 4. Súlyosan beteg lovak számára, a főistállótól elkülönítve, az összes lóállomány 2°/0-ára külön istálló engedendő át. Nagyobb istállók mellett továbbá, melyekben leg­alább két lovas század lovai megférnek, gyanús lovak elhelyezésére még négy állással bíró külön istálló, minden körülmény közt kijelölendő. Ily istállónak a lovasság és tüzérség minden törzsállomásán is kell léteznie. Azonban a tüzérség, lovasság és szekerészet kisebb osztályainak állomáshelyein is, a gyanús lovak számára hasonló istállók szükségesek azon esetben, ha ezen állomások a legközelebbi helyőr­ségi állomástól, a­hol a gyanús lovak számára ily istálló már van, oly távolságra fekszenek, hogy a gyanús ló elszállítása egy menetben nem tör­ténhetik. 5. Az istálló légtere világos, szellős, megfelelő magasságú legyen; az istálló továbbá jászollal, oldalrudakkal rekeszoszlopokkal, kötőfékkarikák­kal ellátva, és talapzat-kövezettel, vagy agyaggal burkolt, esetleg hidrásos legyen. Egy egészséges ló számára megkívántató leg­csekélyebb léptér, laktanyákban 34 köbméterre állapíttatik meg. Már használatban levő katonai fiókistállókban azonban kivételesen csekélyebb légtér iszegendő, hahogy ezen kivétel, bizottsági lelet alapján, tekin­tettel ezen istálló egyéb tulajdonságaira, engedé­­lyezhetőnek találtatik. Az állások legcsekélyebb térfogatának egész­séges lovaknál minden lóra, minden körülmény között 1­58 méter szélességgel, laktanyákban 316 méter, fióklaktanyákban 2­8 méter hosszúsággal kell birni. Súlyosan beteg vagy gyanús 16 állása 3­8 méter hoszszúsággal s ugyanannyi szélességgel bírjon. Kétsoros lóállásokkal ellátott istállók, lakta­nyákban legalább is 316 méter, fióklaktanyákban 2­ 8 méter széles átjáró közzel bírjanak. A gyengélkedő lovak agyagolt állásaiért, és a beteg lovak istállóiért, az egészséges lovak férő­helyeinek megfelelő megtérítés fizettetik; a lóápo­lók fekvőhelyeiért megtérítés nem jár. 6. Valamennyi istállónál a szükséges lószer­szám- és lótápkamarának meg kell lenni A lószerszám-valamint lótápkamarák, a legény­ségi hátas és hámos lovakat illetőleg egy egész alosztály, több szakasz, vagy végre egy szakasz ló­létszáma számára jelöltethetnek ki. A széna és szalma lerakására ott, hol padlás­helyiségek nem léteznek, az istállók mellett elzár­ható külön helyiségek bocsátandók rendelkezésre, melyek a lovasságnál szakaszok, a tüzérségnél ütegek és a szekerészetnél századok szerint elkülö­­nítendők. Az alomszalma szárítására az udvarban és pe­dig az udvar- vagy istállófal hosszában, félfedél­zettel ellátott állványok alkalmaztassanak, vagy egyéb létező fedett helyiségek engedtessenek át, a beteg lovag alomszalmáját el kell különíteni. A lószerszám-kamarákért, zabkamarákért, szé­napadlásokért vagy szénaszínekért, s az ólom-szal­­ma-állványokért megtérítés nem fizettetik. 7. A trágya lerakására az istállók udvarain kü­lön trágyatart­ók készítendők, melyeknél arra is ügyelni kell, hogy a lé lefolyhasson. A trágyatartók­ért megtérítés nem adatik. 8. Minden istálló közelében vagy kút legyen, vagy a helyi viszonyok szerint, más megfelelő mó­don kell vízről gondoskodni. 9. Az istállók átengedője köteles azokat a kato­naságnak meszelve és tisztítva átadni, és minden évben meszeltetni. Katonalovak által megmételyzett istállók tisztí­tása, a katonai igazgatás költségére, a fennálló állatrendőri szabványok értelmében eszközöltetik. d) Istállószerek. Minden istálló a következő szerekkel látandó el: 1—2 lóra, 1 itató veder, 1 fa villa, 1 ablakos kosár, 1 seprő, 1 lapát; továbbá minden­­ egész (bezárólag) 10 lóra , 1 petróleum lámpás, 1 kézi lámpa, 1 szemét láda, 1 zabmérték, az egész zabrészlet harmadára, 1 zárható abrakosláda, és ha az állások agyaggal vannak burkolva, egy földsúlyok. Nagyobb istállóknál ezen szükségletek arányos növekedése áll be, kivéve az ablakládákat, melyek­ből kellő nagyságban a lovasságnál minden egyes szakasz, a tüzérségnél minden egyes üteg, és a szekerészetnél minden század számára külön egy­­egy állítható. Zárészrevétel, a legénység szállásait és az istálló­kat i 11 e t­ő 1 e g (a. c.) A már létező laktanyákra nézve támasztható nagyobb követelések, valamint az újonnan építendő laktanyák irányában támasztható különös követe­lések rendeleti úton állapíttatnak meg. II. Az egyenkénti beszállásolásnál. a) Legénység szállásai. Az első módozat szerint nősült minden egyes al­tisztnek, továbbá az I. a) 2. alatt érintett nőtelen altisztek kettejének, és ha az állomáshelyen csak egy ilyen elszállásolandó van, ennek számára is egy szoba, a bútorzattal, fűtéssel és világítással átengedendő. A községnek a megtérítés oly módon fizettetik, a­mint ez a havi fizetést élvező napidíjosztályba­­ nem sorozott katonai személyeknél történik. 5314 A többi altisztet és katonát, a 31. §. I. 3. pontjá­ban megszabott állami térítés mellett, a lakásnak közös használata, a fűtés és világítás szolgáltatá­sa illeti meg. Könnyű betegek számára szükség esetén elkü­lönített szobák jelölendők ki, melyekért az ársza­bály szerinti megtérítés jár. 1) Istállók: 1. A lovak csakis tökéletesen egészséges és le­hetőleg külön istállókba helyezendők. 2. A szállás­adótól csupán a legszükségesebb és a házban szokásos istálló-világítás, felszerelés és eszközök szolgáltatása követelhető. (Folytatjuk.) A belügyministérium vezetésével megbí­zott magyar ministerelnököm előterjesztésé­­se folytán, Tabajdy Károly királyi taná­csost és Arad megye alispánját, Arad megye és Arad szabad királyi város főispánjává ne­vezem ki. Kehtlswhlben, 1879. évi junius hó 29-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. A m. kir. igazságügyminister, Voith M. Gerő marosujvári kir. járásbirósági végrehajtót, a hid­­almási kir. járásbírósághoz helyezte át. A m. kir. pénzügyminister, Keleti Antal aradi m. kir. adófelügyelői számtisztet, III-ad oszt. adó­­tárnokká nevezte ki. A m. kir. igazságügyminister f. évi 17.741. sz. a­ következő rendeletet bocsátotta ki : Az 1871. évi XXXI. t.-cz. 24-dik §-ában nyert felhatalmazás erejénél fogva, a törvényhozás utóla­gos jóváhagyásának fentartása mellett, az erzsébet­városi királyi törvényszék kerületében levő hosszú­­aszói kir. járásbíróságot, saját területére, folyó évi október hó 1-tól kezdve, telekkönyvi ügyekben bí­rói hatáskörrel ruháztam fel. Kelt Budapesten, 1879. évi julius hó 2-án. Dr. Pauler Tivadar, s. k. A m. kir. belügyminister 29361. szám alatt kelt rendelettel, Szilágymegyébe kebelezett Nemes­­keszi és Oláh-Keszi kis községeknek .Keszi a név alatt leendő egyesítését megengedte. A »bártfai önkéntes tűzoltó egylet« alapszabá­lyai, a királyi belügyministerium által, folyó évi 26,847. szám alatt, a bemutatási záradékkal ellát­tattak. A »keszthelyi csónakázó-egylet« alapszabályai, a kir. belügyministerium által, folyó évi 26,923. szám alatt, a bemutatási záradékkal elláttattak. Árvamegye törvényhatósága területén alakult­ako­kubini ipartársulat alapszabályai, a földmive­­lés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministerium által, f. évi 16,153. szám alatt, a törvényes bemu­tatási záradékkal elláttattak. A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint: dr. Loschitz Lajos (1. Király utcza 7 sz. a.) ügyvéd, a kamara lajstro­mába folytatólag felvétetett, Kurucz György bu­dapesti ügyvéd és kamarai tag elhalálozása, Sza­lay Alajos és dr. Zsoldos Károly budapesti ügyvé­dek és kamarai tagok pedig, az ügyvédkedésről ön­kéntes lemondásuk folytán, fenti lajstromból ki- t töröltettek és hogy Kurucz György ügyvéd irodája

Next