Budapesti Közlöny, 1900. február (34. évfolyam, 25-47. szám)
1900-02-01 / 25. szám
3 * A kanyarulatoknak a keskenyvágányú vonalakon és pedig: a »Szatmárgőzfürész« állomástól Szatmárhegyig és illetve Erdődig terjedő vonalrészen a nyílt pályán 100 méternél rövidebb félátmérővel nem szabad bírniok, a »Szatmárgőzfürész« állomás után közvetlenül következő görbületben azonban kivételesen 50 m. hosszú legkisebb ívsugár is alkalmazható. A Szatmárgőzfürész állomástól a város belterületébe vezetendő vonalon pedig a nyílt pályán előfordó kanyarulatok 40 m. hosszú minimális ívsugárral és csak különös figyelmet érdemlő esetekben, avagy kényszerítő körülmények közt 35 m, hosszú minimális félátmérővel is képezhetők. A rendes nyomtávú szárnyvágányon a legnagyobb emelkedés illetve esés — szintén 14% lehet, ellenben ezen, szárnyvágány nyílt pályjának görbületeiben 300 méternél kisebb félátmérő nem alkalmazható. Általában a pálya irány- és lejtési viszonyait a kivitel czéljaira készítendő építési tervezetben sem szabad akként megválasztani, illetve olyképen megváltoztatni, hogy kedvezőtlenebbek legyenek azoknál, melyek a korábbi eljárások és tárgyalások, valamint a vasút költségelése és engedélyezése alapjául szolgált tervekben elfogadva, illetőleg megállapítva lettek. Különösen mérvadó ezen kikötés az itt megszabott maximális sejtviszonyokra és minimális ívsugarakra nézve, melyek lényegesen más helyen és nagyobb számban, illetve kiterjedésben, mint a fentebb említett eredeti tervekben előfordulnak, egyáltalán csak kivételes esetekben, és ezekben is csak akkor és csak annyiban lesznek alkalmazhatók, ha és amennyiben azt a kereskedelemügyi miniszer az engedélyesek előzetes kérvényére, az ebben részletesen kifejtendő és kellőleg beigazolandó körülmények és viszonyok által teljesen megokoltnak, s ennek folytán, valamint egyéb tekintetekből is megengedhetőnek fogja találni. A pálya szabványos koronaszélessége, az alépítmény felszínében vagyis a kavicságy alsó felületének magasságában mérve, a külön pályatesttel biró vonalrészen, a keskenynyomtávu szakaszokon 2.85 m. és a rendes nyomtávú vágánynál 4.0 m. legyen. Azon vonalrészeken pedig, a hol a keskenyvágányu vasútvonal feltétlenül az utak, utczák és terek felszínébe fektetendő, a pálya alépítménye az úttestbe esvén, külön kiképzést nem igényel, ellenben a sínmagasságok az illető területhasználati szerződések vonatkozó kikötéseinek szemmel tartásával, általában az útpálya színének magasságában tartandók. Az ennek következtében szükségessé váló kiegyenlítések (sülyesztések vagy emelések) az illető utczák, utak vagy terek burkolatának megfelelő szabályozásával eszközlendők, amennyiben pedig egyes vonalrészek mentén a közig, bejárás idejében tényleg megnyitott és használatban levő utczák, illetve közlekedési utak nem léteznek, kiköttetik, hogy az említett vonalszakaszon a vasútvonal pályaszíne mindenütt a hatóság által már meghatározott, illetve ezután meghatározandó utcza-, út vagy térszinbe fektetendő. Megjegyeztetik, hogy későbbi út, utcza- vagy térrendezések esetén, az engedélyesek a vasútvonal felszínét és a vasútvonal egyéb tartozékaiban netán szükséges átalakításokat, saját költségükön egyidejűleg szintén megfelelően megváltoztatni illetőleg foganatosítani tartoznak. Görbületekben a töltés külső oldala a túlemelésnek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszélesítendő. A töltések — azok magasságához és anyagához képest — bezárólag 25 m. magasságig 1% vagy 1% lábas lejtőkkel, ennél nagyobb magasságnál pedig legalább 1 % lábas lejtőkkel létesítendők. A bevágások lejtői általában az anyag nemének és minőségének, valamint a még egyébként figyelembe jövő viszonyoknak és körülményeknek megfelelően állítandók elő. Azonban egy lábasnál meredekebbek ezen lejtők csakis erre minden tekintetben alkalmas kőzetekben fekvő bevágásoknál lehetnek. Vízszintesben vagy csekély lejtésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenékeléssel tervezendők és készítendők. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, azoknak töltés felöli lejtői ellenben ugyanoly rézsüvel készítendők, mint maguk a töltések. Mindennemű anyagtermelési és lerakási helyek mindig a földterületek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása nélkül, valamint akképen választandók, illetve állapítandók meg és úgy létesítendők, hogy azok a közlekedésre és vízlefolyásra, valamint a pályatest és tartozékainak megfelelő és czélszerű előállítására és fentartására nehézséget, akadályt vagy veszélyt ne képezhessenek, továbbá, hogy azok minél rendesebb és szabályosabb alakkal és fenékkel, illetve koronával bírjanak. Megállapíttatik azonkívül, hogy nem szabad anyaglerakási helyeket akként elrendezni és az anyaglerakást olyképen eszközölni, hogy az általa pályának hóval vagy futóhomokkal való befuvása előidéztessék vagy fokoztassék. Az anyagárkok és egyéb anyagnyerési helyek mindenütt ott, ahol az lehetségesnek és szükségesnek fog találtatni, megfelelő mérvben és módon víztelenítendők lesznek, félyképen azonban, hogy a vízlevezetés módja és a folytonosságának biztosítására előállítandó munkák és művek által káros vízfolyások ne keletkezhessenek és általában más érdekek sérelmet ne szenvedhessenek. A töltés lába és az esetenként mellette nyitandó anyagárok közt legalább 0,8 m. széles padka hagyandó és ugyanily szélesnek kell lennie a kisajátítási védszalagnak is. Szálas- vagy csemete erdőket átmetsző vagy érintő pályarészek mentén azon védszalagok, amelyeken biztonsági tekintetekből az erdő kiirtandó, az elhatárolási szabályzatban előírt szélességben beváltandók, illetve kisajátítandók és mint pályatulajdon elhatárolandók. Ezen beváltás illetve kisajátítás csak abban az esetben mellőzhető, ha a szabályszerű védszalagok területére nézve az illető erdőbirtokosoktól jogérvényesen kiállított és a központi telekkönyvben a vasút javára bekebelezendő szolgalmi nyilatkozatok szereztetnek be, amelyek értelmében a védszalagok területének be nem ültetése illetve be nem fásítása örök időkre biztosíttatik. Csuszamlások, vagy más természetű deformátiók meggátlása, illetve elhárítása és megszüntetése czéljából úgy töltéseknél, mint bevágásoknál megfelelő óvintézkedések, valamint a szükséges vízmentesítési és biztosítási munkák alkalmazandók. Ár- illetve belvízterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszín legalább 080 méterrel a legmagasabb ár- illetve belvízállás felett lesz tartandó, és úgy ilyen helyeken, valamint általában mindenütt ott, ahol azt a helyi viszonyok és körülmények bármi oknál fogva megkövetelik, a pályatest és tartozékainak lejtői a szükséghez képest biztosítandók. A hó- vagy futóhomok befúvásnak különösen és nagyobb mértékben kitett vonalrészeken a behívás meggátlására szükségeseknek mutatkozó munkák és egyéb védő intézkedések a pálya építése közben vagy műszaki felülvizsgálatánál, esetleg pedig a műszaki pótfelülvizsgálat, vagy későbbi tapasztalatok eredménye alapján fognak megállapíttatni és az építési tőke terhére elrendeltetni. A műtárgyak hordszerkezeteinek alsó éle és a legnagyobb ár- illetve belvizek színe között — az érintett vízfolyások vagy belvizek természetéhez és fontosságához, valamint a különböző műtárgyak nagyságához és a még egyébként figyelembe jövő viszonyokhoz és körülményekhez képest — átereszeknél és kisebb hidaknál 0'5—l'O m., nagyobb hidaknál pedig 1’O—1*5 m., méter nyílt magasság maradjon. Mindazon helyeken, hol a pálya folyókat, patakokat vagy egyéb vízfolyásokat megközelít, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztosítandók. Folyók, patakok és egyéb vízfolyásoknak az áthidalásokhoz csatlakozó, valamint a vasút által megközelített egyéb részei is — a vízlefolyási és helyi viszonyok, nemkülönben a biztonsági követelmények figyelembevételével megállapítandó szükséghez képest — a pálya egyik vagy másik, esetleg mind a két oldalán megfelelő hosszban, irányban és módon szabályozandók, valamint a szükséges biztosítási és védművekkel látandók el. Egyben megállapíttatik, hogy mindazon esetekben, amidőn a pályatengelyre merőlegesen álló műtárgyaknak előállítása csak az áthidalandó vízfolyások vagy utak oly mérvű és irányú áthelyezésével, illetve szabályozásával volna lehetséges, mely a vízlefolyásra, illetve közlekedésre vagy más tekintetben zavarólag és károsan hathatna, általában pedig sérelmekre szolgáltathatna okot, a helyi viszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek megfelelő irányban a pályatengelyre ferdén álló műtárgyak lesznek tervezendők és építendők. Ferde műtárgyaknál az előírt tiszta nyílás nem a pályatengelyben, hanem mindig az illető átereszek vagy hidak tengelyvonalára merőlegesen mérve értetik. Általában a pálya testébe beépítendő műtárgyak mindenütt ott, ahol a kellő szerkezeti és átfolyási, illetve átjárási magasság rendelkezésre áll, vagy az a műtárgyak csekély eltolásával, illetőleg az azok alatt elvezetendő vízfolyások, utak stb. még megengedhető áthelyezésével vagy lemélyítésével elérhető, és ha esetenként különleges helyi körülmények vagy más alapos okok nem teszik kívánatossá avagy szükségessé, hogy úgynevezett nyílt szerkezetű műtárgyak alkalmaztassanak, mint fedett, vagy boltozott átereszek — és pedig kőből vagy téglából — a pályaszintől számított legalább 0'60 m. magas felültöltéssel állítandók elő; azonban ilynemű műtárgyak helyett — ha azok csak csekélyebb mennyiségű és magasságú viz levezetésére szolgálnak — bezárólag 1'0 m. nyílásig és legalább 0'80 m. magas felültöltéssel, beton- vagy vascső-átereszek is lesznek építhetők, melyek — a szükséghez képest — homlok- és szárnyfalakkal, valamint a talaj és egyéb helyi viszonyoknak megfelelő külön alapozással látandók el. A nyílt vasúti műtárgyak hídfői, szárnyai valamint esetleges pillérei kőből, illetve téglából, falazva, hordszerkezetei pedig bezárólag 40 m. nyílásig tölgyfából, és ennél nagyobb nyílásoknál fenyőfából létesítendők. A különböző nemű műtárgyak falazatainak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek előállítandók, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni. Az utak, utczák és terek mentén már meglevő és a vasút által netán igénybe veendő műtárgyak a szükséghez képest meghosszabbítandók, megfelelően átalakítandók, esetleg pedig egészen újból készítendők. A csapadék és szenyvizek levezetéséről, amennyiben azok lefolyása a vasút kiépítése által megzavartatnék — az utakon utczákon és tereken áthaladó vonalrészek mentén nyílt vagy zárt csatornák segélyével, vagy más alkalmas módon tartoznak az engedélyesek gondoskodni, tartoznak továbbá az esetleg fennálló csatornákat, víz- légszesz- és egyéb vezetékeket is a vasút építése következtében netán előálló szükséghez képest megfelelő módon és kiterjedésben áthelyezni, illetve átalakítani, valamint a mindezzel kapcsolatos mellékmunkákat is végrehajtani. Egyébként engedélyesek szorosan alkalmazkodni kötelesek mindazon kikötésekhez és feltételekhez, melyek a vasútnak utczákon, utakon, tereken és közúti hidakon átvezető részeire nézve az illetékes helyi hatóságokkal és út vagy hídtulajdonosokkal kötendő terület , illetve híd használati szerződésekben építési és egyéb tekintetekben meg fognak állapíttatni. A szabványrajzok vagy építési részlettervek megállapításaihoz, avagy az elrendeléshez képest, különösen nagyobb nyílású vagy magasságú, valamint állomások és kitérők közelében fekvő műtárgyak is megfelelő korlátokkal látandók el. A nyílt vasúti átereszek és hidak hordszerkezetei általában az illető vonalrészen használandó legnehezebb járóművek megterhelt állapotban való legnagyobb keréknyomásának és a szabályszerű terhelési téma, illetve igénybevételek alapulvételével számítandók és szerkesztendők, kiköttetvén mindazonáltal, hogy a keskenyvágányú vonalrészeken a hídszerkezetek számításánál alapul veendő keréknyomás legalább is 3000 kilogramm legyen. Az állandó közúti Szamos-hídnak a h. érdekű vasút czéljaira való felhasználása folytán szükségessé váló megerősítésénél és átalakításánál a h. érd. vasúton közlekedő megrakott teherkocsikból és egy üres mozdonyból összeállított és a városi vonalrészen alkalmazandó villamos motorkocsi.