Budapesti Közlöny, 1900. február (34. évfolyam, 25-47. szám)

1900-02-01 / 25. szám

3 * A kanyarulatoknak a keskenyvágányú vona­lakon és pedig: a »Szatmárgőzfürész« állomás­tól Szatmárhegyig és illetve Erdődig terjedő vonalrészen a nyílt pályán 100 méternél rövidebb félátmérővel nem szabad bírniok, a »Szatmár­gőzfürész« állomás után közvetlenül következő görbületben azonban kivételesen 50 m. hosszú legkisebb ívsugár is alkalmazható.­­ A Szatmár­gőzfürész állomástól a város belterületébe veze­tendő vonalon pedig a nyílt pályán előfordó kanyarulatok 40 m. hosszú minimális ívsugárral és csak különös figyelmet érdemlő esetekben, avagy kényszerítő körülmények közt 35 m, hosszú minimális félátmérővel is képezhetők.­­ A ren­des nyomtávú szárnyvágányon a legnagyobb emel­kedés illetve esés — szintén 14% lehet, ellenben ezen, szárnyvágány nyílt pályjának görbületeiben 300 méternél kisebb félátmérő nem alkalmazható. Általában a pálya irány- és lejtési viszonyait a kivitel czéljaira készítendő építési tervezetben sem szabad akként megválasztani, illetve olyképen megváltoztatni, hogy kedvezőtlenebbek legyenek azoknál, melyek a korábbi eljárások és tárgyalá­sok, valamint a vasút költségelése és engedélye­zése alapjául szolgált tervekben elfogadva, illető­leg megállapítva lettek. Különösen mérvadó ezen kikötés az itt megszabott maximális sejtviszonyokra és minimális ívsugarakra nézve, melyek lényege­sen más helyen és nagyobb számban, illetve ki­terjedésben, mint a fentebb említett eredeti ter­vekben előfordulnak, egyáltalán csak kivételes esetekben, és ezekben is csak akkor és csak annyi­ban lesznek alkalmazhatók, ha és a­mennyiben azt a kereskedelemügyi miniszer az engedélyesek előze­tes kérvényére, az ebben részletesen kifejtendő és kellőleg beigazolandó körülmények és viszonyok által teljesen megokoltnak, s ennek folytán, vala­mint egyéb tekintetekből is megengedhetőnek fogja találni. A pálya szabványos koronaszélessége, az al­építmény felszínében vagyis a kavicságy alsó felületének magasságában mérve, a­ külön pálya­testtel biró vonalrészen, a keskenynyomtávu sza­kaszokon 2.85 m. és a rendes nyomtávú vágány­nál 4.0 m. legyen.­­ Azon vonalrészeken pedig, a hol a keskenyvágányu vasútvonal feltétlenül az utak, utczák és terek felszínébe fektetendő, a pálya alépítménye az úttestbe esvén, külön ki­képzést nem igényel, ellenben a sínmagasságok az illető területhasználati szerződések vonatkozó kikötéseinek szemmel tartásával, általában az út­pálya színének magasságában tartandók. Az ennek következtében szükségessé váló ki­egyenlítések (sülyesztések vagy emelések) az illető utczák, utak vagy terek burkolatának megfelelő szabályozásával eszközlendők, a­mennyiben pedig egyes vonalrészek mentén a közig, bejárás idejé­ben tényleg megnyitott és használatban levő utczák, illetve közlekedési utak nem léteznek, kiköttetik, hogy az említett vonalszakaszon a vasútvonal pályaszíne mindenütt a hatóság által már meghatározott, illetve ezután meghatáro­zandó utcza-, út vagy tér­szinbe fektetendő. Megjegyeztetik, hogy későbbi út, utcza- vagy térrendezések esetén, az engedélyesek a vasút­vonal felszínét és a vasútvonal egyéb tartozékai­ban netán szükséges átalakításokat, saját költsé­gükön egyidejűleg szintén megfelelően megváltoz­tatni illetőleg foganatosítani tartoznak. Görbületekben a töltés külső oldala a túl­­emelésnek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszélesítendő. A töltések — azok magasságához és anyagá­hoz képest — bezárólag 2­5 m. magasságig 1% vagy 1% lábas lejtőkkel, ennél nagyobb magas­ságnál pedig legalább 1 % lábas lejtőkkel léte­sítendők. A bevágások lejtői általában az anyag nemé­nek és minőségének, valamint a még egyébként figyelembe jövő viszonyoknak és körülményeknek megfelelően állítandók elő. Azonban egy lábas­nál meredekebbek ezen lejtők csak­is erre min­den tekintetben alkalmas kőzetekben fekvő be­vágásoknál lehetnek. Vízszintesben vagy csekély lejtésben fekvő be­vágások oldalárkai megfelelő fenékeléssel terve­­zendők és készítendők. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál me­redekebbek nem lehetnek, azoknak töltés felöli lejtői ellenben ugyanoly rézsüvel készítendők, mint maguk a töltések. Mindennemű anyagtermelési és lerakási helyek mindig a földterületek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása nélkül, valamint akképen választandók, illetve állapítandók meg és úgy létesítendők, hogy azok a közlekedésre és víz­lefolyásra, valamint a pályatest és tartozékainak megfelelő és czélszerű előállítására és fentar­­tására nehézséget, akadályt vagy veszélyt ne ké­pezhessenek, továbbá, hogy azok minél rendesebb és szabályosabb alakkal és fenékkel, illetve koro­nával bírjanak. Megállapíttatik azonkívül, hogy nem szabad anyaglerakási helyeket akként el­rendezni és az anyaglerakást olyképen eszközölni, hogy az által­a pályának hóval vagy futóhomok­kal való befuvása előidéztessék vagy fokoztassék. Az anyagárkok és egyéb anyagnyerési helyek mindenütt ott, a­hol az lehetségesnek és szüksé­gesnek fog találtatni, megfelelő mérvben és mó­don víztelenítendők lesznek, f­élyképen azonban, hogy a vízlevezetés módja és a folytonosságának biztosítására előállítandó munkák és művek által káros vízfolyások ne keletkezhessenek és általá­ban más érdekek sérelmet ne szenvedhessenek. A töltés lába és az esetenként mellette nyi­tandó anyagárok közt legalább 0,8 m. széles padka hagyandó és ugyanily szélesnek kell lennie a kisajátítási védszalagnak is. Szálas- vagy csemete erdőket átmetsző vagy érintő pályarészek mentén azon védszalagok, a­melyeken biztonsági tekintetekből az erdő kiir­tandó, az elhatárolási szabályzatban előírt széles­ségben beváltandók, illetve kisajátítandók és mint pályatulajdon elhatárolandók. Ezen beváltás illetve kisajátítás csak abban az esetben mellőzhető, ha a szabályszerű védszalagok területére nézve az illető erdőbirtokosoktól jogérvényesen kiállított és a központi telekkönyvben a vasút javára be­kebelezendő szolgalmi nyilatkozatok szereztetnek be, a­melyek értelmében a védszalagok területé­nek be nem ültetése illetve be nem fásítása örök időkre biztosíttatik. Csuszamlások, vagy más természetű deformá­­tiók meggátlása, illetve elhárítása és megszünte­tése czéljából úgy töltéseknél, mint bevágásoknál megfelelő óvintézkedések, valamint a szükséges vízmentesítési és biztosítási munkák alkalmazan­dók. Ár- illetve belvízterületeken átvonuló tölté­seknél a pályaszín legalább 0­80 méterrel a leg­magasabb ár- illetve belvízállás felett lesz tar­tandó, és úgy ilyen helyeken, valamint általában mindenütt ott, a­hol azt a helyi viszonyok és körülmények bármi oknál fogva megkövetelik, a pályatest és tartozékainak lejtői a szükséghez képest biztosítandók. A hó- vagy futóhomok befúvásnak különösen és nagyobb mértékben kitett vonalrészeken a be­hívás meggátlására szükségeseknek mutatkozó munkák és egyéb védő intézkedések a pálya építése közben vagy műszaki felülvizsgálatánál, esetleg pedig a műszaki pótfelülvizsgálat, vagy későbbi tapasztalatok eredménye alapján fognak megállapíttatni és az építési tőke terhére elren­deltetni. A műtárgyak hordszerkezeteinek alsó éle és a legnagyobb ár- illetve belvizek színe között — az érintett vízfolyások vagy belvizek természetéhez és fontosságához, valamint a különböző műtárgyak nagyságához és a még egyébként figyelembe jövő viszonyokhoz és körülményekhez képest — át­ereszeknél és kisebb hidaknál 0'5—l'O m., nagyobb hidaknál pedig 1’O—1*5 m., méter nyílt magas­ság maradjon. Mindazon helyeken, hol a pálya folyókat, pa­takokat vagy egyéb vízfolyásokat megközelít, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztosí­tandók. Folyók, patakok és egyéb vízfolyásoknak az áthidalásokhoz csatlakozó, valamint a vasút által megközelített egyéb részei is — a vízlefolyási és helyi viszonyok, nemkülönben a biztonsági köve­­telmények figyelembevételével megállapítandó szük­séghez képest — a pálya egyik vagy másik, eset­leg mind a két oldalán megfelelő hosszban, irány­ban és módon szabályozandók, valamint a szük­séges biztosítási és védművekkel látandók el.­­ Egyben megállapíttatik, hogy mindazon esetek­ben, a­midőn a pályatengelyre merőlegesen álló műtárgyaknak előállítása csak az áthidalandó vízfolyások vagy utak oly mérvű és irányú át­helyezésével, illetve szabályozásával volna lehet­séges, mely a vízlefolyásra, illetve közlekedésre vagy más tekintetben zavarólag és károsan hathatna, általában pedig sérelmekre szolgál­tathatna okot, a helyi viszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek meg­felelő irányban a pályatengelyre ferdén álló műtárgyak lesznek tervezendők és építendők. Ferde műtárgyaknál az előírt tiszta nyílás nem a pályatengelyben, hanem mindig az illető átere­szek vagy hidak tengelyvonalára merőlegesen mérve értetik. Általában a pálya testébe beépítendő műtár­gyak mindenütt ott, a­hol a kellő szerkezeti és átfolyási, illetve átjárási magasság rendelkezésre áll, vagy az a műtárgyak csekély eltolásával, illetőleg az azok alatt elvezetendő vízfolyások, utak stb. még megengedhető áthelyezésével vagy lemélyítésével elérhető, és ha esetenként külön­leges helyi körülmények vagy más alapos okok nem teszik kívánatossá avagy szükségessé, hogy úgynevezett nyílt szerkezetű műtárgyak alkal­maztassanak, mint fedett, vagy boltozott átere­szek — és pedig kőből vagy téglából — a pálya­­szintől számított legalább 0'60 m. magas felültöl­téssel állítandók elő; azonban ilynemű műtárgyak helyett — ha azok csak csekélyebb mennyiségű és magasságú viz levezetésére szolgálnak — bezáró­lag 1'0 m. nyílásig és legalább 0'80 m. magas felül­­töltéssel, beton- vagy vascső-átereszek is lesznek építhetők, melyek — a szükséghez képest — hom­lok- és szárnyfalakkal, valamint a talaj és egyéb helyi viszonyoknak megfelelő külön alapozással látandók el. A nyílt vasúti műtárgyak hídfői, szárnyai valamint esetleges pillérei kőből, illetve téglából, falazva, hordszerkezetei pedig bezárólag 4­0 m. nyílásig tölgyfából, és ennél nagyobb nyílásoknál fenyőfából létesítendők. A különböző nemű műtárgyak falazatainak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek elő­­állítandók, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni. Az utak, utczák és terek mentén már meglevő és a vasút által netán igénybe veendő műtárgyak a szükséghez képest meghosszabbítandók, meg­felelően átalakítandók, esetleg pedig egészen új­ból készítendők. A csapadék és szenyvizek leve­zetéséről, a­mennyiben azok lefolyása a vasút kiépítése által megzavartatnék — az utakon utczákon és tereken áthaladó vonalrészek mentén nyílt vagy zárt csatornák segélyével, vagy más alkalmas módon tartoznak az engedélyesek gon­doskodni, tartoznak továbbá az esetleg fennálló csatornákat, víz- légszesz- és egyéb vezetékeket is a vasút építése következtében netán előálló szük­séghez képest megfelelő módon és kiterjedésben áthelyezni, illetve átalakítani, valamint a mindez­zel kapcsolatos mellékmunkákat is végrehajtani. Egyébként engedélyesek szorosan alkalmazkodni kötelesek mindazon kikötésekhez és feltételekhez, melyek a vasútnak utczákon, utakon, tereken és közúti hidakon átvezető részeire nézve az illeté­kes helyi hatóságokkal és út vagy hídtulajdono­­sokkal kötendő terület , illetve híd használati szerződésekben építési és egyéb tekintetekben meg fognak állapíttatni. A szabványrajzok vagy építési részlettervek megállapításaihoz, avagy az elrendeléshez képest, különösen nagyobb nyílású vagy magasságú, va­lamint állomások és kitérők közelében fekvő műtárgyak is megfelelő korlátokkal látandók el. A nyílt vasúti átereszek és hidak hord­szerkezetei általában az illető vonalrészen hasz­nálandó legnehezebb járóművek megterhelt álla­potban való legnagyobb keréknyomásának és a szabályszerű terhelési téma, illetve igénybevéte­lek alapulvételével számítandók és szerkeszten­­dők, kiköttetvén mindazonáltal, hogy a keskeny­vágányú vonalrészeken a hídszerkezetek számítá­sánál alapul veendő keréknyomás legalább is 3000 kilogramm legyen. Az állandó közúti Szamos-hídnak a h. érdekű vasút czéljaira való felhasználása folytán szüksé­gessé váló megerősítésénél és átalakításánál a h. érd. vasúton közlekedő megrakott teherkocsikból és egy üres mozdonyból összeállított és a városi vonalrészen alkalmazandó villamos motorkocsi.

Next