Budapesti Közlöny, 1900. február (34. évfolyam, 25-47. szám)

1900-02-01 / 25. szám

által vontatott vonat terhelésén kívül — a közúti forgalomra való tekintettel még azon terhelési feltételek is figyelembe veendők, a­melyek a köz­úti Szamoshíd eredeti tervezésénél alapul szol­gáltak, megjegyeztetvén, hogy a vasúti pálya tengelye a híd hossztengelyébe lesz fektetendő és hogy a vonatoknak a hídon való áthaladása idejében ott a közúti kocsiközlekedés és a marhahajtás kizárásával csupán az embereknek és hadi csapatoknak gyalog közlekedése lesz meg­engedve. Oly vonalrészeken, a­melyeken elsőrendű vas­úti felépítmény lesz alkalmazandó, a pályatest és a vasúti műtárgyak is elsőrendű vasutaknak megfelelően állítandók elő. Támasztó és bélésfalak építéséhez kő- vagy téglaanyag használandó. A szerint, a­mint az, tekintettel a czélra és rendeltetésre, valamint a számba jövő egyéb körülményekre, megengedhe­tőnek fog találtatni, ilynemű kőfalak, úgyszintén kőburkolatok esetleg habarcs nélkül, szárazon is lesznek rakhatók. Támasztó és bélésfalak azon részei, melyek fel­tétlenül kőből lesznek készítendők, az illető szab­ványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megálla­­píttatni. Útátjárók, kapubejáratok, párhuzamos utak, út­­szabályozások és állomási hozzájáró utakban, a szükséghez képest, megfelelő számú és nyílású át­ereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más he­lyen eltérő megállapítás nem történik — a fahidak, illetve alkatrészeik anyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett, a városi belterületeken kívül eső pályarészeken, egészen fából is készíthetők lesznek. Feltöltés által fedett közúti műtárgyakra nézve a hason­­nemű és szerkezetű vasúti átereszekre vonatko­zólag előírt feltételek mérvadók. A­ 30 méternél nem nagyobb nyílással bíró fedett átátereszek azonban kellően indokolt esetekben, mint tölgy­vagy vörös fenyőfa-tömlők is engedélyeztetni fognak. Általános érvénynyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra nézve, melyeknél a fenteb­biekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköt­tetik, hogy hídpadlózatokhoz és hidrásokhoz, va­lamint hídfőkhöz, hídjármákhoz, jégtörőkhöz, alapcsölöpökhöz és alaprácsokhoz, fal- és süveg­gerendákhoz csakis tölgy- vagy vörös fenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és átereszek, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más épít­mények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan és akképen alapozandók, hogy az alapnak külö­nösen egyenletlen ülepedése, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmel tartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes eset­ben — a terep- és talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, vala­mint egyes műtárgyakat és építményeket, ille­tőleg az azokra nézve netán más helyen külön előírt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a felmerülő szük­séghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapíttatni. E tekintetben azon­ban határozottan kiköttetik, hogy 0’80 méternél bizonyos mértékig kisebb mélységre a termé­szetes, nőtt talajba lenyúló alapozást — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben szabad előállítani, a­melyekben az illető falak minden oldalról kellően széles és a terep színvonalától mérve legalább 0­ 80 m. magas feltöltéssel tel­jesen körülfogva, illetve védve vannak. Az összes átereszek és hidak, alagutak, támasztó és bélésfalak, stb. mindennemű falazatainak előállí­tásához kizárólag csakis román vagy — az eset­ről esetre történő megállapításhoz illetve elren­deléshez képest — portland cement, homok és víz megfelelő arányú vegyítésével készítendő víz­álló habarcsot szabad használni. Útszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye, az eredeti út felépítményének meg­felelő anyagból készült koczka vagy másnemű kövekből illetve kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állítandó elő. Külön is kiköttet­vén, hogy Szatmár-németi sz. kir. város belterü­letén az utczákon és tereken elhelyezett vágá­nyokban a sinek külső széleihez csatlakozóan 0'5—0'5 m. szélességben, valamint a sinszálak között is koczka kőburkolat létesítendő. Oly utak­nál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nin­csenek, az útátjárók mindkét sinszáltól számítandó 8—8 m. hosszúságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak — a­mennyiben a közigazgatási bejárásról vagy esetleges pót­bejárásról felvett jegyzőkönyvek és az azokat helybenhagyó vagy később kiadandó ministeri rendeletek egyes hozzájáró utakra nézve eltérő megállapításokat nem tartalmaznának,­­ vala­mint az állomási fensikon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0­ 15 m. vastag kőlappal és ugyanilyen vastag kavicsborítással létesítendők. Egyebekben engedélyesek mind e tekintetben is szorosan alkalmazkodni kötelesek mindazon kikötésekhez, melyek a vasútnak utakon, utczá­­kon, tereken és közúti hidakon átvezető részeire nézve a terület­i illetve hídhasználati szerző­désekben meg fognak állapíttatni. Az állomási terek azon részei, melyek kocsi­­közlekedésre nem szolgálnak, 10 cm., az őrházi fensikok pedig 5 cm. vastag kavicsréteggel borí­­tandók. Az állomásokon, kivéve Szatmár­németi város belterületében létesítendő végállomást és kitérő­ket, a fensiknak és különösen a vágányok be­ágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szabványszerű szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m2, és minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1000 m2-nyi e czélra alkalmas fekvésű és minőségű földterület bevál­tandó, illetve kisajátítandó. Az állomási kertek abban az esetben, ha azok a tervszerinti helyen nem esnek vizenyős, mocsaras, vagy ár- illetve belvízterületekre, feltöltetlenül hagyhatók, de min­denkor a szükséghez képest termőfölddel borí­­tandók. Szatmárnémeti szab. kir. város villamfejlesztő telepén a h. é. vasút czéljaira kibővitendő épü­letek és azon kivül egy különálló gőzgépnek al­kalmas helyen való esetleges felállításához szük­séges terület, valamint az ezen épületekhez és területekhez való akadálytalan hozzájárás, a helyi érdekű vasút javára, kisajátításnál vagy szolgalommal örök időre telekkönyvileg biztosí­tandó. III. Felépítmény. A keskenyvágányu vonalak 0’76. m., ellenben a rendes nyomtávú vágányok 1*43,5 méter nyom­távval építendők. A sinek, melyek aczélból gyártandók, folyó­­méterenkint a keskenynyomtávú vonalrészeken, 13,75­ kilogrammnál, a rendes nyomtávú kitérő­ben, és az abból kiágazóan a Neuschloss-féle gőzfűrészhez vezető vágányhoz legalább 32,6 kg.-nál könynyebbek nem lehetnek és függő sín­kötés alkalmazásával oly sűrű­n rakott talpfákon helyezendők el, hogy igénybe vételök a rendes nyomtávú vágányokban 7000 kilgram keréknyo­más alatt, a keskenynyomtávú vonalakon pedig legalább 2500 kig. keréknyomások alatt négyzet cm.-ként 1000 kgrammot meg ne haladjon. Szat­márnémeti város utczáin és terein, valamint a közúti Szamoshídon fektetendő felépítmény ál­talában oly rendszer szerint készítendő, mely a vaspálya bármely ottani részére a közúti járó­műveknek a vágányokon való szabad átkelését és közlekedését akadálytalanul és nehézség nél­kül megengedi. Ezen felépítményi rendszerre vonatkozó rész­letterveket a kereskedelemügyi miniszer külön fogja megállapítani. Az itt említett felépítményi rendszernek meg­felelőknek kell lenni a váltóknak, és keresztezé­seknek is, melyek úgy helyezendők el, és általá­ban oly szerkezetűek legyenek, hogy azok a közúti kocsi forgalmát ne gátolhassák, mi végből min­denütt ott, a­hol az szükségesnek fog találtatni, a városi utak, utczák és terek színe alá sülyesz­­tett váltóállító készülékek lesznek alkalmazandók. A keskeny vágányok egymástóli távolsága — középtől középig mérve — az állomásokon leg­alább 1*0 m.-rel, a nyilt pályán pedig 0'5 m-rel legnagyobb legyen, mint az ezen vágányokon köz­­lekededő vasúti járóművek, legnagyobb szélessége. A rendes nyomtávú vágányok egymástóli ten­gely­távolsága legalább 4*75 m., nyilt pályán pedig 4­0 m. legyen. Végül a keskeny vágányok­nak a rendes nyomtávú vágányoktól való legki­sebb távolsága úgy az állomásokon, mint a nyílt pályán, az előbbi határozmányok szemmel tartá­sával készítendő részlettervek alapján később fog megállapíttatni. Engedélyesek kötelesek a különböző felépítményi anyagoknak a vágányokhoz tényleg felhasznált mennyiségek után számított J/20/6-át, és azon­kívül két (2) az egyszerű Vignole sínrendszernek és egy (1) a városi belterületen alkalmazandó felépítményrendszernek megfelelő, tehát összesen három (3) teljes váltót és keresztezést, az egész talp­facsoportokkal együtt, tartalékul az építési alap­ból beszerezni s az üzletnek rendelkezésre bocsá­tani ; ezen tartalékokba azonban nem számíthatók be azon készletek, melyeket a jótállási idő alatt megromló felépítményi vas- és aczélanyagok ki­cserélésére a szállító gyárak tartoznak átadni. Bárminő építési czélokra, — ideértve a pálya és tartozékainak bekavicsolását, — az engedé­lyezett vasút végleges felépítményéhez szánt vál­tókat, keresztezéseket, közönséges talpfákat, talpfacsoportokat, csavarokat és sínszegeket egyáltalában nem szabad használatba venni, a síneket, valamint esetleg még a hevedereket és alátétlemezeket pedig csakis azon határozott kikötéssel, hogy az ideiglenes használatból kikerült ilynemű anyagok — a nyílt pálya vágányának és az állomásokon vonatkeresztezésre szolgáló átmenő fővágányoknak kizárásával — még az állomások többi mellékvágányaiban is csak akkor és csak annyiban lesznek alkalmaz­hatók, ha és amennyiben azok az építés ellen­őrzésével megbízott szakközegek által gondosan és szigorúan megvizsgáltatván, minden tekintet­ben teljesen sérületleneknek és kifogástalanoknak fognak találtatni. Építés alatt álló vasútvonalak felépítményének ideiglenes czélokra való használata tekintetében a magy. kir. államvasutak részletes feltétfüzeté­nek a felépítményről szóló »W« fejezetében, és nevezetesen annak 17. és 18. §-aiban foglalt megállapítások irányadók. Az 1874. évi deczember 31-én 18.091. sz. alatt kelt közm. és köziek, ministeri szabályrendeletnek (M. B. T. 1874. évf. 194. sz. 686. s. k. 1.) ide­vágó határozmányai — a mennyiben azok a fel­tétfüzet most említett megállapításaival ellentét­ben nem állanak — az itt szóban forgó helyi érdekű vasútra vonatkozólag is érvényben ma­radnak. Az építendő h. é. vasút keskenyvágányú vonal­részein összesen 2090­ folyóméter állomási mellék­­vágány létesítése követelhető,mely hosszba azonban a nagykároly-somkuti helyi érdekű vasút Károlyi- Erdőd állomásán mint csatlakozó állomáson előállítandó új, illetve áthelyezendő vagy átalakí­tandó régi vágányok nincsenek beszámítva. Úgyszintén nem foglaltatnak benn a 2090 m, hosszban a Szatmár-gőzfürész állomáson és Neu­schloss-féle telephez vezető rendes nyomtávú vá­gány végén létesítendő és összesen mintegy 540­ m. hosszú rendes nyomtávú mellékvágányok sem. Az elsőrendű vasúti felépítménnyel előállítandó vágányokhoz ócska, de még teljesen jó állapot­ban levő sínek is használhatók, az összes talp­fáknak és kötszereknek, váltóknak és kereszte­zéseknek azonban újaknak kell lenniök. Ezen elsőrendű vasúti felépítményre a magy. kir. államvasutak debreczen-királyházai fővonala számára érvényben álló szabványok mérvadók. A helyi érdekű vasút a magy. kir. államvas­utak debreczen-királyházai fővonalának vágányát, az abba beiktatandó »Szatmár-gőzfürész« nevű kitérő közelében pályaszinben keresztezi. Ezen vágánykeresztezés ferdeszög alatt és oly szerke­zetű keresztezési öntvény alkalmazásával eszköz­­lendő, hogy az államvasúti vágány sínjeinek folytonossága meg ne szakíttassék. A kereszte­zési öntvények kéregöntésű aczélból valók le­gyenek. A közönséges talpfák tölgy- vagy vörös fenyő­fából állíttandók elő. 4

Next