Budapesti Közlöny, 1900. február (34. évfolyam, 25-47. szám)
1900-02-01 / 25. szám
által vontatott vonat terhelésén kívül — a közúti forgalomra való tekintettel még azon terhelési feltételek is figyelembe veendők, amelyek a közúti Szamoshíd eredeti tervezésénél alapul szolgáltak, megjegyeztetvén, hogy a vasúti pálya tengelye a híd hossztengelyébe lesz fektetendő és hogy a vonatoknak a hídon való áthaladása idejében ott a közúti kocsiközlekedés és a marhahajtás kizárásával csupán az embereknek és hadi csapatoknak gyalog közlekedése lesz megengedve. Oly vonalrészeken, amelyeken elsőrendű vasúti felépítmény lesz alkalmazandó, a pályatest és a vasúti műtárgyak is elsőrendű vasutaknak megfelelően állítandók elő. Támasztó és bélésfalak építéséhez kő- vagy téglaanyag használandó. A szerint, amint az, tekintettel a czélra és rendeltetésre, valamint a számba jövő egyéb körülményekre, megengedhetőnek fog találtatni, ilynemű kőfalak, úgyszintén kőburkolatok esetleg habarcs nélkül, szárazon is lesznek rakhatók. Támasztó és bélésfalak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek készítendők, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni. Útátjárók, kapubejáratok, párhuzamos utak, útszabályozások és állomási hozzájáró utakban, a szükséghez képest, megfelelő számú és nyílású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más helyen eltérő megállapítás nem történik — a fahidak, illetve alkatrészeik anyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett, a városi belterületeken kívül eső pályarészeken, egészen fából is készíthetők lesznek. Feltöltés által fedett közúti műtárgyakra nézve a hasonnemű és szerkezetű vasúti átereszekre vonatkozólag előírt feltételek mérvadók. A 30 méternél nem nagyobb nyílással bíró fedett átátereszek azonban kellően indokolt esetekben, mint tölgyvagy vörös fenyőfa-tömlők is engedélyeztetni fognak. Általános érvénynyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hídpadlózatokhoz és hidrásokhoz, valamint hídfőkhöz, hídjármákhoz, jégtörőkhöz, alapcsölöpökhöz és alaprácsokhoz, fal- és süveggerendákhoz csakis tölgy- vagy vörös fenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és átereszek, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más építmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan és akképen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenletlen ülepedése, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmel tartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes esetben — a terep- és talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat és építményeket, illetőleg az azokra nézve netán más helyen külön előírt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapíttatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy 0’80 méternél bizonyos mértékig kisebb mélységre a természetes, nőtt talajba lenyúló alapozást — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben szabad előállítani, amelyekben az illető falak minden oldalról kellően széles és a terep színvonalától mérve legalább 0 80 m. magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetve védve vannak. Az összes átereszek és hidak, alagutak, támasztó és bélésfalak, stb. mindennemű falazatainak előállításához kizárólag csakis román vagy — az esetről esetre történő megállapításhoz illetve elrendeléshez képest — portland cement, homok és víz megfelelő arányú vegyítésével készítendő vízálló habarcsot szabad használni. Útszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye, az eredeti út felépítményének megfelelő anyagból készült koczka vagy másnemű kövekből illetve kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állítandó elő. Külön is kiköttetvén, hogy Szatmár-németi sz. kir. város belterületén az utczákon és tereken elhelyezett vágányokban a sinek külső széleihez csatlakozóan 0'5—0'5 m. szélességben, valamint a sinszálak között is koczka kőburkolat létesítendő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sinszáltól számítandó 8—8 m. hosszúságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak — amennyiben a közigazgatási bejárásról vagy esetleges pótbejárásról felvett jegyzőkönyvek és az azokat helybenhagyó vagy később kiadandó ministeri rendeletek egyes hozzájáró utakra nézve eltérő megállapításokat nem tartalmaznának, valamint az állomási fensikon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0 15 m. vastag kőlappal és ugyanilyen vastag kavicsborítással létesítendők. Egyebekben engedélyesek mind e tekintetben is szorosan alkalmazkodni kötelesek mindazon kikötésekhez, melyek a vasútnak utakon, utczákon, tereken és közúti hidakon átvezető részeire nézve a területi illetve hídhasználati szerződésekben meg fognak állapíttatni. Az állomási terek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 cm., az őrházi fensikok pedig 5 cm. vastag kavicsréteggel borítandók. Az állomásokon, kivéve Szatmárnémeti város belterületében létesítendő végállomást és kitérőket, a fensiknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szabványszerű szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m2, és minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1000 m2-nyi e czélra alkalmas fekvésű és minőségű földterület beváltandó, illetve kisajátítandó. Az állomási kertek abban az esetben, ha azok a tervszerinti helyen nem esnek vizenyős, mocsaras, vagy ár- illetve belvízterületekre, feltöltetlenül hagyhatók, de mindenkor a szükséghez képest termőfölddel borítandók. Szatmárnémeti szab. kir. város villamfejlesztő telepén a h. é. vasút czéljaira kibővitendő épületek és azon kivül egy különálló gőzgépnek alkalmas helyen való esetleges felállításához szükséges terület, valamint az ezen épületekhez és területekhez való akadálytalan hozzájárás, a helyi érdekű vasút javára, kisajátításnál vagy szolgalommal örök időre telekkönyvileg biztosítandó. III. Felépítmény. A keskenyvágányu vonalak 0’76. m., ellenben a rendes nyomtávú vágányok 1*43,5 méter nyomtávval építendők. A sinek, melyek aczélból gyártandók, folyóméterenkint a keskenynyomtávú vonalrészeken, 13,75 kilogrammnál, a rendes nyomtávú kitérőben, és az abból kiágazóan a Neuschloss-féle gőzfűrészhez vezető vágányhoz legalább 32,6 kg.-nál könynyebbek nem lehetnek és függő sínkötés alkalmazásával oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el, hogy igénybe vételök a rendes nyomtávú vágányokban 7000 kilgram keréknyomás alatt, a keskenynyomtávú vonalakon pedig legalább 2500 kig. keréknyomások alatt négyzet cm.-ként 1000 kgrammot meg ne haladjon. Szatmárnémeti város utczáin és terein, valamint a közúti Szamoshídon fektetendő felépítmény általában oly rendszer szerint készítendő, mely a vaspálya bármely ottani részére a közúti járóműveknek a vágányokon való szabad átkelését és közlekedését akadálytalanul és nehézség nélkül megengedi. Ezen felépítményi rendszerre vonatkozó részletterveket a kereskedelemügyi miniszer külön fogja megállapítani. Az itt említett felépítményi rendszernek megfelelőknek kell lenni a váltóknak, és keresztezéseknek is, melyek úgy helyezendők el, és általában oly szerkezetűek legyenek, hogy azok a közúti kocsi forgalmát ne gátolhassák, mi végből mindenütt ott, ahol az szükségesnek fog találtatni, a városi utak, utczák és terek színe alá sülyesztett váltóállító készülékek lesznek alkalmazandók. A keskeny vágányok egymástóli távolsága — középtől középig mérve — az állomásokon legalább 1*0 m.-rel, a nyilt pályán pedig 0'5 m-rel legnagyobb legyen, mint az ezen vágányokon közlekededő vasúti járóművek, legnagyobb szélessége. A rendes nyomtávú vágányok egymástóli tengelytávolsága legalább 4*75 m., nyilt pályán pedig 40 m. legyen. Végül a keskeny vágányoknak a rendes nyomtávú vágányoktól való legkisebb távolsága úgy az állomásokon, mint a nyílt pályán, az előbbi határozmányok szemmel tartásával készítendő részlettervek alapján később fog megállapíttatni. Engedélyesek kötelesek a különböző felépítményi anyagoknak a vágányokhoz tényleg felhasznált mennyiségek után számított J/20/6-át, és azonkívül két (2) az egyszerű Vignole sínrendszernek és egy (1) a városi belterületen alkalmazandó felépítményrendszernek megfelelő, tehát összesen három (3) teljes váltót és keresztezést, az egész talpfacsoportokkal együtt, tartalékul az építési alapból beszerezni s az üzletnek rendelkezésre bocsátani ; ezen tartalékokba azonban nem számíthatók be azon készletek, melyeket a jótállási idő alatt megromló felépítményi vas- és aczélanyagok kicserélésére a szállító gyárak tartoznak átadni. Bárminő építési czélokra, — ideértve a pálya és tartozékainak bekavicsolását, — az engedélyezett vasút végleges felépítményéhez szánt váltókat, keresztezéseket, közönséges talpfákat, talpfacsoportokat, csavarokat és sínszegeket egyáltalában nem szabad használatba venni, a síneket, valamint esetleg még a hevedereket és alátétlemezeket pedig csakis azon határozott kikötéssel, hogy az ideiglenes használatból kikerült ilynemű anyagok — a nyílt pálya vágányának és az állomásokon vonatkeresztezésre szolgáló átmenő fővágányoknak kizárásával — még az állomások többi mellékvágányaiban is csak akkor és csak annyiban lesznek alkalmazhatók, ha és amennyiben azok az építés ellenőrzésével megbízott szakközegek által gondosan és szigorúan megvizsgáltatván, minden tekintetben teljesen sérületleneknek és kifogástalanoknak fognak találtatni. Építés alatt álló vasútvonalak felépítményének ideiglenes czélokra való használata tekintetében a magy. kir. államvasutak részletes feltétfüzetének a felépítményről szóló »W« fejezetében, és nevezetesen annak 17. és 18. §-aiban foglalt megállapítások irányadók. Az 1874. évi deczember 31-én 18.091. sz. alatt kelt közm. és köziek, ministeri szabályrendeletnek (M. B. T. 1874. évf. 194. sz. 686. s. k. 1.) idevágó határozmányai — a mennyiben azok a feltétfüzet most említett megállapításaival ellentétben nem állanak — az itt szóban forgó helyi érdekű vasútra vonatkozólag is érvényben maradnak. Az építendő h. é. vasút keskenyvágányú vonalrészein összesen 2090 folyóméter állomási mellékvágány létesítése követelhető,mely hosszba azonban a nagykároly-somkuti helyi érdekű vasút Károlyi- Erdőd állomásán mint csatlakozó állomáson előállítandó új, illetve áthelyezendő vagy átalakítandó régi vágányok nincsenek beszámítva. Úgyszintén nem foglaltatnak benn a 2090 m, hosszban a Szatmár-gőzfürész állomáson és Neuschloss-féle telephez vezető rendes nyomtávú vágány végén létesítendő és összesen mintegy 540 m. hosszú rendes nyomtávú mellékvágányok sem. Az elsőrendű vasúti felépítménnyel előállítandó vágányokhoz ócska, de még teljesen jó állapotban levő sínek is használhatók, az összes talpfáknak és kötszereknek, váltóknak és keresztezéseknek azonban újaknak kell lenniök. Ezen elsőrendű vasúti felépítményre a magy. kir. államvasutak debreczen-királyházai fővonala számára érvényben álló szabványok mérvadók. A helyi érdekű vasút a magy. kir. államvasutak debreczen-királyházai fővonalának vágányát, az abba beiktatandó »Szatmár-gőzfürész« nevű kitérő közelében pályaszinben keresztezi. Ezen vágánykeresztezés ferdeszög alatt és oly szerkezetű keresztezési öntvény alkalmazásával eszközlendő, hogy az államvasúti vágány sínjeinek folytonossága meg ne szakíttassék. A keresztezési öntvények kéregöntésű aczélból valók legyenek. A közönséges talpfák tölgy- vagy vörös fenyőfából állíttandók elő. 4