Budapesti Közlöny, 1907. augusztus (41. évfolyam, 174-198. szám)

1907-08-01 / 174. szám

A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister 76.000/1907. számú körrendelete, valamennyi vár­megyei és városi közigazgatási bizottsághoz. A nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és kit felekezeti néptanítók járandóságairól szóló 1907. évi XXVII. t.-cz. végrehajtása tárgyában. A nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és hitfelekezeti néptanítók járandó­ságairól szóló 1907. évi XXVII. törvényczikk, mely az »Országos Törvénytárában I. évi junius hó 6-án hirdettetett ki, 1907. évi julius hó 1-ével hatályba lépvén, az annak 10. szakaszában fog­lalt rendelkezéshez képest a m. kir. belügyi és pénzügyi miniszer urakkal egyetértőleg a törvény­­hatósági közig. bizottságok részére a törvény végrehajtása tárgyában készített utasítást ezennel kiadom. Az utasítás két fejezetében tüzetesen meg­szabtam egyfelől a törvényben lefektetett azon elvek és rendelkezések gyakorlati alkalmazásának módját és zsinórmértékét, melyek a törvény pontos és szigorú végrehajtása közben, a tanítói illetmé­nyek megállapításánál, az államsegély kérése és engedélyezése körül követendő eljárásnál, a kérel­mek elbírálásánál, az állami segélyezés feltételei­nek mérlegelésénél, a magyar nyelv tanításának, a népiskolák és néptanítók hazafias irányú műkö­désének­­ és végül a megtorló intézkedéseknek alkalmazásánál megtartandók. Másfelől megálla­pítottam abban —­ a törvény rendelkezéseinek végrehajtására hivatott közegeknek — legfőként pedig a törvényhatósági közigazgatási bizottsá­goknak eljárási rendjét, mely úgy az ellenőrzés, mint a jogszolgáltatás terén minden kérdésben és a törvény végrehajtásának minden mozzanatában szigorúan követendő jogszabályul tekintendő. Nem szükséges ezen alkalommal az utasítás egyes rendelkezéseit részletesen és külön-külön ismertetnem, mivel a törvénnyel a legteljesebb összhangban maradva, úgy igyekeztem azokat csoportosítani, hogy gyakorlati alkalmazásuk adott esetben nehézség nélkül eszközölhető legyen. Az utasítás egybeállításánál az lebegett előt­tem czélul, hogy a­midőn a néptanítók az állam nagymérvű áldozatkészségéből a hivatkozott tör­vény rendelkezései folytán immár állami segítség­gel kedvezőbb anyagi helyzetbe jutnak és a midőn a tanítói állás jogi helyzete és a tanítói illetmények rendszeres kiszolgáltatása biztosítást nyer ; a mikor tehát a tanítótól az odaadó buzgalmat, kötelessé­geinek lelkiismeretes teljesítését és a hazához való ragaszkodás érzetének szünet nélkül való ápolását elvárni, sőt megkövetelni lehet, rendelkezésre álljanak azok a szabályok, a­melyek a törvényben lefektetett nagy elvek átültetését a törvényből folyó eljárás rendjén biztosítani alkalmasak s azt eszközölni képesek is. Elvárom tehát a Czímtől, hogy az utasítást alapos tanulmány tárgyává tegye és az abban előírt teendőket úgy saját hatáskörében fogana­tosítsa, mint az arra illetékes közigazgatási ható­ságok és közegek által foganatosíttassa, illetve ezeket mondott irányú ténykedésükben szigorúan ellenőrizze. Az utasításban, a­mint azt Czím látni fogja, az úgynevezett »esetenként való felsorolást« mellőz­tem. Tettem ezt egyfelől azért, mivel a törvény rendelkezései alá vonható minden esetre való ki­terjeszkedés úgyis elképzelhetetlen, de másrészt és legfőként azon okból is, mert meggyőződésem szerint a törvény további részletezés nélkül is leg­teljesebb mérvben megfelel az alkalmazhatóság követelményeinek, a­mint ez a törvény megalko­tásánál folyton szem előtt tartatott! így csupán annak hangsúlyozására szorítkozom, hogy Czím első és szent feladatának tekintse közre­hatni abban, a­mit a törvény is elérni óhajt, hogy t. i. minden iskolából és minden tanító működési köréből ne csak kizárassék a hazafiatlanság minden árnyéka, hanem hogy pozitive is biztosíttassék a­­magyar nemzeti szellem uralkodása — összes népoktatási intézményeinkben. Elvárom,, hogy Czím ezen irányú ténykedésében teljes szigort fejtsen ki és ha szüksége beáll, a megtorlásról is gondoskodjék, de eljárásában min­dig a törvény alapján maradjon s ne tévessze szem elől, hogy a szigor és megtorlás szüksége nem adja meg az önkény jogát! Az utasításhoz függeléket is csatoltam, mely arra kíván szolgálni, hogy a törvény rendelkezé­seinek alkalmazásánál támpontot nyújtson. S a­midőn végül megemlítem, hogy a törvény 17. §-ában foglalt rendelkezéseknek eleget teendő, a magyar nemzeti czímeres zászlót, czímert és tör­téneti képeket fokozatosan fogom az összes iskolák részére megküldeni. Czímedet külön is felhívom, hogy az iskolahatóságokat ezek gondos kezelésére, megőrzésére és egyúttal arra figyelmeztesse, hogy ezen nemzeti jelvények köztörvényi oltalom alatt állanak s az azok ellen elkövetett merénylet súlyos büntetés alá esik. De mutasson rá egyúttal Czím kellő nyomaték­kal a most jelzett törvényszakasz második pont­jára is, mely az iskolaszékekkel szemben súlyos felelősséget állapit meg. Ezen utasítás a kibocsátás napján lép életbe s ugyanakkor az 1893. évi XXVI. t.-cz. végrehajtása tárgyában 1894. évi 10.000. sz. a. kiadott utasítás, valamint az ezen törvény végrehajtására vonat­kozó összes rendeletek hatályukat vesztik. Budapest, 1907. évi julius hó 19.én. Gróf Apponyi Albert s. k. m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister.­ ­ A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister 76.000 1907. számú körirata, valamennyi főtiszt, egyházi főhatósághoz. A nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és hitfelekezeti néptanítók járandóságai­ról szóló 1907. évi XXVII. törvényczikk végrehajtása tárgyában. A nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és hitfelekezeti néptanítók járandósá­gairól szóló 1907. évi XXVII-ik törvényczikk, mely az »Országos Törvénytár«-ban I. évi junius hó 6-án hirdettetett ki, 1907. évi július hó 1-ével hatályba lépvén, az annak 10. szakaszában foglalt rendelke­zéshez képest a m. kir. belügyi és pénzügyi minister urakkal egyetértőleg a törvényhatósági közig. bizottságok részére a törvény végrehajtása tárgyá­ban készített utasítást kiadván, annak egy példá­nyát, valamint a közigazgatási bizottságokhoz és kir. tanfelügyelőkhöz egyidejűleg intézett kísérő rendeletem másolatát van szerencsém ide mellé­kelten Czímed rendelkezésére bocsátani. Nem kétlem, hogy Czímed tudatában annak a nagy horderőnek és kiváló fontosságnak, melylyel a szóban forgó törvény a magyar nemzeti nép­oktatás szempontjából bír, segédkezet fog nekem nyújtani a végrehajtás nehéz munkájához ! A törvényhozási tárgyalások során ismételten kifejtettem s ezúttal is hangsúlyozni kívánom, hogy ennek a törvénynek egyáltalán nem az a c­élja, hogy az a jogosult befolyás, melyet a hit­­felekezetek az általuk fenntartott iskolák műkö­désére — főleg a valláserkölcsös nevelő hatásnak biztosítására — gyakorolnak, csökkentessék vagy korlátoztassék; avagy, hogy az állam oly irányú beavatkozása váljon lehetővé, mely az iskola fele­kezeti jellegének megszüntetésére vezetne, de igenis czélja az, hogy a magyar állam területén fekvő minden iskolából kiirtassék a nemzet egységének megbolygatására irányuló minden törekvés, sőt, hogy a magyar állampolgári tudat és hazafias érzület ápolása tekintessék minden iskolában a nevelés egyik legfőbb czéljának ! Az átmenet nehézségeit méltányolva, a­mint azokat számba veszi maga a törvény, buzgó közre­működést kívánok abban az irányban is, hogy a magyar nyelv ennek a törvénynek az erején kellő beosztás mellett, az anyanyelv elnyomása nélkü­l, rövid idő alatt közkincsévé válhasson a nemzet minden polgárának, mert ez a törvény egyfelől azt kívánja biztosítani, hogy a tanítók anyagi helyze­tének kedvezőbbé tétele mellett buzgalmuk és kötelességérzetük fokozásával a népoktatás maga­sabb színvonalra emeltessék, másfelől pedig azt, hogy az iskolában és az iskola révén a hazához való ragaszkodás érzete felébresztessék és szünet nélkül erősbbittessék, és hogy a nemzeti egység szükség­szerű folyományakép a magyar nyelv a haza min­den polgára által elsajátíthatóvá tétessék! És legfőként épen ezen irányban számítok Czímed hathatós támogatására, meg lévén arról győződve, hogy Czímed előtt is tisztán áll, miként a nemzet jövő boldogulására, valamint az egyház felvirágzására is csak úgy számíthatunk, ha a nemzet különböző anyanyelvű minden polgárát a vallásos buzgalom és a nemzeti egység és össze­tartozás erős érzete hatja át és fűzi együvé ! Ezt óhajtom e törvény erején és az iskola révén elérni és biztosítani. E c­élom érdekében szükség esetén a legtelje­sebb szigort sem habozom kifejteni, de viszont az ahhoz vezető úton nyújtandó segítő kéznek a tőlem telhető támogatást én is rendelkezésére bocsátom. Ezek után tisztelettel felkérem Czímedet, hogy az utasítást, különös tekintettel azon nagy hord­erére, melylyel az a Czímed egyházi főhatósága alá tartozó hitfelekezeti iskolákra bír, beható tanul­mány tárgyává tétetni, és annak alapján úgy az egyes tanítói állások javadalmainak biztosítása, mint az államsegély kérvényezése, úgyszintén az iskolák és tanítók működésében a nemzeti irány­nak biztosítása, a magyar nyelv tanítása, és végül az iskolák törvényszerű elhelyezése és felszerelése tekintetében, de általában is a szükséges összes intézkedéseket gondosan foganatosítani és a fő­hatósága alá tartozó elemi népiskolák összes alantas hatóságait, iskolaszékeit az utasításnak a törvé­nyen alapuló és őket illető rendelkezéseihez leendő szigorú és pontos alkalmazkodásra kötelezni méltóz­­tassék. Egyben, hivatkozással az utasítás 7., 37. és 45. §-aira, tisztelettel felkérem Czímet, hogy : a) a törvény 3. §-a értelmében a fennhatósága alatt álló iskolák tanítóira nézve esetleg fennálló külön évötödös korpótlék-szabályzatot; b) 23. §-ának első bekezdéséhez képest a tanítók fegyelmi ügyének ellátására vonatkozó szabály­zatot, és pedig a­mennyiben azok nem magyar nyelven volnának szerkesztve, hiteles magyar szövegben 6 hónap alatt hozzám 3—3 példányban felterjesz­teni szíveskedjék. Tisztelettel kérem egyúttal Czímedet, hogy a törvény 20. §-ának rendelkezéséből folyólag azon nem magyar tannyelvű felekezeti iskolákat érintő­­leg, melyek államsegélyre igényt tartanak, a magyar nyelv, a számolás, a hazai földrajz és történelem, továbbá a polgári jogok és kötelességek tanítására vonatkozó tanterveket, tanrendeket, az ugyanezen tantárgyak tanításánál használandó tanítási segéd­eszközöket és tankönyveket, valamint az illető iskolákban használandó hazafias tartalmú olvasó­könyveket és tanszereket hozzám jóváhagyás végett mielőbb és pedig annál is inkább bemutatni szíveskedjék, mert ennek megtörténte előtt állam­segélyt, legnagyobb sajnálatomra, engedélyezhetni nem fogok. Van szerencsém egyszersmind jelezni, hogy a törvény 19. §-a alapján már közelebb meg fogom Czímed meghallgatása végett küldeni a magyar nyelv tanítása czéljából a nem magyar tannyelvű iskolák számára készített tantervet s közölni fogom az evégből megállapított óraszámot. Fokozatosan intézkedni fogok továbbá, hogy a törvény 17. §-ában foglaltakhoz képest minden iskola megkapja a czímeres magyar nemzeti zászlót és megfelelő számban Magyarország czímerét. Felkérem Czímedet, hogy saját nagybecsű hatás­körében is méltóztassék közegei utján az iskolák helyi hatóságát s azok révén a hitfelekezethez tar­tozókat figyelmeztetni, hogy ezen nemzeti jelvé­nyek köztörvényi oltalom alatt állanak s az azok ellen elkövetett merénylet súlyos büntetés alá esik, és méltóztassék nyomatékosan rámutatni a most jelzett törvényszakasz második pontjára, mely az iskolaszékekkel szemben súlyos felelősséget álla­pít meg. Figyelemmel továbbá a törvény 33. §-ában fog­laltakra, mindazokból az iskolai nyomtatványok­ból, melyek az általam megállapított összes rovato­kat tartalmazzák, egy-egy példányt miheztartásul mellékelek. Felhívom Czímed nagybecsű figyelmét a jelen utasítás függelékére is, mely főleg a tekintetben bír fontossággal, hogy az iskola elenged­etlenül szükséges bútorzata és felszerelése tekintetéből nyújt tájékoztatást. Végül annak a reményemnek adok kifejezést, hogy Czímed fenkölt, hazafias érzülete és böl­­csesége lehetővé fogja tenni, hogy a közigazgatási

Next