Budapesti Közlöny, 1908. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1908-04-01 / 76. szám

1908. április 1. Budapest» Közlöny _______________________________________3­ á ágyak nagyságához és a még egyébként figyelembe jövő viszonyokhoz és körülményekhez képest 6-5—1/6 méter nyílt magasság maradjon. Mindazon helyeken, hol a pálya folyókat, pata­kokat vagy egyéb vízfolyásokat megközelít, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztosí­­tandók. Folyók, patakok és egyéb vízfolyásoknak az áthi­dalásokhoz csatlakozó, valamint a vasút által meg­közelített egyéb részei is — a vasút építése közben, vagy a műszaki felülvizsgálatánál, avagy pedig a műszaki utófelülvizsgálat eredménye alapján meg­állapítandó, szükséghez képest, megfelelően szabá­­lyozandók, valamint a szükséges biztosítási és védőművekkel látandók el. Mindazon esetekben, a­midőn a pályaten­gelyre merőlegesen álló műtárgyaknak előállítása csak az áthidalandó vízfolyások vagy utak oly mérvű és irányú áthelyezésével, illetőleg szabályo­zásával volna lehetséges, mely a vízlefolyásra, illetőleg közlekedésre, vagy más tekintetben za­varólag és károsan hathatna, általában pedig sérelmekre szolgáltathatna okot, a pályaten­gelyre ferdén álló műtárgyak lesznek tervezen­­dők és építendők. Ferde műtárgyaknál az előírt tiszta nyílás nem a pályatengelyben, hanem min­dig az illető átereszek vagy hidak tengelyvonalára merőlegesen mérve értetik. Általában a pálya testébe beépítendő műtárgyak­­mindenütt ott, a­hol a kellő szerkezeti és átfolyási, illetőleg átjárási magasság rendelkezésre áll, vagy az a műtárgyak csekély eltolásával, illetőleg az azok alatt elvezetendő vízfolyások, utak stb. még megengedhető áthelyezésével vagy lemélyítésével elérhető, és ha esetenként különleges körülmé­nyek nem teszik kívánatossá avagy szükségessé nyílt műtárgyak alkalmazását, mint fedett vagy boltozott áteresztők — és pedig kőből, téglából vagy portlandczement betonból, a pályaszínig számított legalább 160 m. magas felültöltés­­sel állítandók elő. Csekélyebb mennyiségű és magasságú víz levezetésére szolgáló áteresztők — bezárólag 2­0 m. nyílásig, betoncsőáteresz­tőkként is építhetők, melyek — a szükség­éhez képest — homlok- és szárnyfalakkal, valamint a talaj- és egyéb helyi viszonyoknak megfelelő alapozással látandók el. Vasúti betoncsőáteresztők felültöltésének a magas­sága — szintén a pályaszínig számítva — kisebb nem lehet, mint 0-75 méter. A betoncsőáteresztők készítéséhez — mint kötő­anyag— csakis portlandczement használható. A nyílt vasúti műtárgyak hídfői és szárnyai kőből, téglából vagy portlandc­ement-betonból, tartószerkezetei pedig bezárólag 2­0 m. nyílásig tölgyfából és ennél nagyobb nyílásoknál vasból létesítendők. A vasúti műtárgyak egészen vasbetonból is készíthetők. A vasvázas betonból készítendő mű­tárgyak tervezésénél és méretezésénél alapul veendő feltételeket a kereskedelemügyi miniszer az e nemű műtárgyak részletes terveinek elbírá­lása alkalmával fogja megállapítani. A különböző nemű műtárgyak falazatainak azon ■részei, melyek feltétlenül kőből lesznek előállítan­­dók, az illető szabványokban vagy építési rész­lettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni. A szabványrajzok vagy építési részlettervek meg­állapításaihoz, avagy az elrendeléshez képest, különö­sen nagyobb nyílású vagy magasságú, valamint állo­mások, megállóhelyek és kitérők közelében fekvő műtárgyak is megfelelő korlátokkal látandók el. A nyílt vasúti áteresztők és hidak tartószerkezetei általában 6000 kilogramm keréknyomás és a h. é. vasutakra nézve érvényben levő szabályszerű terhelési séma, illetve igénybevételek alapulvéte­­ével számítandók és szerkesztendők. Oly vonalrészeken, a­melyeken elsőrendű vasúti felépítmény lesz alkalmazandó, az alépítmény is elsőrendű vasutaknak megfelelően állítandó elő. Támasztó- és bélésfalak építéséhez kő-, tégla-vagy portlandczement-betonanyag használandó. Aszerint, a­mint az — tekintettel a czélra és rendeltetésre, va­lamint a számba jövő egyéb körülményekre — meg­engedhetőnek fog találtatni, ilynemű kőfalak, úgy­szintén kőburkolatok, esetleg habarcs nélkül, szárazon is lesznek rakhatók. Pályaáthidalások hídfői és szárnyai, valamint esetleges pillérei és boltozatai — amennyiben ilynemű műtárgyak az engedélyezett vasúton egyáltalában kivitelre kerülnének — kőből, téglából vagy portlandclement-betonból, tartószerkezetei pedig fából vagy vasból lesznek előállítandók, meg­jegyeztetvén, hogy fatartószerkezetek mellett, pil­lérek helyett, falazott lábazatokra állítandó fajár­mok is alkalmazhatók. A pályaáthidalások egészen vasbetonból is készíthetők. Közutak átvezetésére szolgáló pályaáthidalások tervezésénél és építésénél, — különösen a tartó­­szerkezet számításánál alapul veendő terheléseket, valamint a hídpálya elrendezését és szerkezetét illetőleg — az érintett közutak műtárgyaira nézve érvényben álló szabályok és szabványok is figyelembe veendők lesznek. Pályaáthidalások, valamint támasztó- és bélés­falak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek készítendők, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöl­tetni, esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni. Útátjárók, párhuzamos utak, útszabályozások és állomási hozzájáró utakban, a szükséghez ké­pest, megfelelő számú és nyílású áteresztők vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más helyen eltérő megállapítás nem történik — a fahidak, illetve alkatrészeik anyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett egészen fából is készíthetők. Feltöltés által fedett közúti mű­tárgyakra nézve általában véve a hasonnemű és szerkezetű vasúti áteresztőkre vonatkozólag előírt feltételek mérvadók. 0-30 méternél nem nagyobb nyílással bíró fedett utáteresztők helyett — alá­rendelt jelentőségű községi vagy mezei utakon — tölgy- vagy vörösfenyőfa-tömlők is alkalmaz­hatók. Megjegyeztetik idevonatkozólag, hogy állami, törvényhatósági (országos) és egyáltalán fontosabb közutakon építendő műtárgyakra nézve az ér­vényben levő közúti szabványtervek mérvadók. Általános érvénynyel mindazon vasúti és köz­úti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiek­ben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hídpadlózatokhoz, valamint hídfőkhöz, híd­­jármokhoz, jégtörőkhöz, alapcsölöpökhöz és alap­rácsokhoz, fal- és süveggerendákhoz csakis tölgy­vagy vörösfenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és áteresztők, alagutak, támasztó- és bélés­falak, valamint általában alapozást igénylő más építmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan és akképen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenetlen ülepedése, csúszása, illetőleg elmoz­dulása, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmel tartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes eset­ben, a terep- és talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, vala­mint egyes műtárgyakat és építményeket illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előírt vagy előírandó­ feltételeknek megfelelően, az alapgödrök kiemelése és a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapíttatni. E tekintetben azonban határozot­tan leköttetik, hogy a nőtt talajba 0-80 méternél kisebb mélységre lenyúló alapozást csak fagyálló kőzeten szabad előállítani, továbbá — még leg­kedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben, mikor az illető falak minden oldalról kellően széles és a terep színvonalától mérve legalább 0-80 m. magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetőleg védve vannak. Az összes áteresztők és hidak, támasztó- és bélésfalak stb. mindennemű falazatainak előállításához kizárólag csakis román-, vagy — az esetről-esetre történő megállapításhoz, illetőleg elrendeléshez képest, a portlandczement, homok és víz megfelelő arányú keverésével készítendő vízálló habarcsot szabad használni. A vastartószerkezetű és vasbeton műtárgyakra vonatkozó mindazon adatokat, melyek arra a czélra szükségesek, hogy a hídtörzskönyvek az érvényben álló, vagy netalán még kiadandó szabályzatoknak és rendeleteknek megfelelőleg elkészíthetők legye­nek, tartozik az engedélyes a tényleges kivi­tellel mindenben megegyezően összeállítani és a felülvizsgálati műveletekkel együtt — mint ezek kiegészítő mellékleteit — felterjeszteni. Útszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye, az eredeti út felépítményének meg­felelően állítandó elő. Oly utaknál pedig, me­lyek kavicsolva egyáltalán nincsenek, az út­átjárók mindkét sinszáltól számítandó 8—8 m. hosszúságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. vas­tagságban kavicsolandók. Egyes fontosabb útát­járók — az esetről-esetre megállapítandó mértékben — kőburkolattal látandók el. Az állomási hozzájáró utak, valamint az állo­mási fensikon kocsiközlekedésre szolgáló területek kőalap építmény nélkül 20 cm. vastag kavicsborí­­tással létesítendők. Az állomások előtereinek, illetőleg kezelési terü­leteinek és lakhelyeinek azon részei, melyek kocsi­­közlekedésre nem szolgálnak, rendszerint 10 cm. vastag kavicsréteggel borítandók. Az őrházi fensíkok, valamint a vontatási tele­peknek vágányzatok és építmények által el nem foglalt részei 5 cm. vastag kavicsborítással látan­dók el. Az állomásokon, a fensiknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására a szükséghez képest szabványszerű szivárgók léte­sítendők. . Minden állomáson kert számára legalább 400 m?, és minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1000 m­-nyi, a czélra alkalmas fekvésű és minőségű földterület beváltandó, illetőleg kisajátítandó. Az állomási kertek abban az eset­ben, ha azok a tervszerinti helyen nem esnek vizenyős, mocsaras vagy ár-, illetőleg belvízterüle­­tekre, feltöltetlenül hagyhatók, de a szükség­hez képest termőfölddel borítandók. III. Felépítmény: A pálya 1­435 méter nyomtávval építendő. A sínek, melyek aczélból gyártandók, folyó­méterenként 23­6 kg.-nál könnyebbek nem lehet­nek és függő sínkötés alkalmazásával oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el, hogy igénybe­vételük 6000 kilogramm keréknyomás alatt négyzet cm.-ként 1000 kilogrammot meg ne haladj­on.­A vágányok egymástól való távolsága — közép­től középig mérve — Szatmárgőzfürész csatlakozó állomáson 4­75 méternél, míg Mátészalka csatla­kozó állomáson, nem­ különben a helyi érdekű vasút saját állomásain 4­ 50 méternél, a nyílt vonalon pedig Szatmárgőzfürész állomás után a magyar államvasúti vágánynyal párhuzamosan haladó részen 4­75 méternél, Mátészalka állomás előtt a nagykároly—mátészalka—csapi helyi ér­dekű vasút vágányával párhuzamosan haladó szakaszon 4­0 méternél s a helyi érdekű vasút saját nyílt vonalán 3’60 méternél kisebb nem lehet. Engedélyes köteles a különböző felépítményi anyagoknak a vágányokban tényleg felhasznált mennyisége után számított 5%-át és azon­kívül egy a 23­6 kilogrammos sínrendszernek megfelelő teljes váltót és keresztezést, egy egész kitérőhöz szükséges teljes talpfacsoporttal együtt tartalékul az építési alapból beszerezni s az üzletnek rendelkezésére bocsátani; ezen tartalékokba azonban nem számíthatók be azon készletek, melyeket a jótállási idő alatt megromló felépítményi vas- és aczélanyagok kicserélésére a szállító gyárak tartoznak átadni. Bárminő építési czélokra — ideértve a pálya és tartozékainak kavicsolását, illetőleg behomo­­kolását is — az engedélyezett vasút végleges felépítményéhez szánt váltókat, keresztezéseket, közönséges és váltótalpfákat, talpfacsoportokat, csavarokat és sínszegeket egyáltalában nem szabad használatba venni, a síneket, valamint esetleg még a hevedereket és alátétlemezeket pedig csakis azon határozott kikötéssel, hogy az ideiglenes használatból kikerült ilynemű anyagok — a nyílt pálya vágányának és az állomásokon vonatkeresztezésre szolgáló át­menő fővágányoknak kizárásával — még az állomások többi mellékvágányaiban is, csak akkor és csak annyiban lesznek alkalmaz­hatók, ha és a­mennyiben azok az építés ellen­őrzésével megbízott szakközegek által gondosan, és szigorúan megvizsgáltatván, minden tekintetben.

Next