Budapesti Közlöny, 1911. november (45. évfolyam, 251-275. szám)
1911-11-01 / 251. szám
2 1911. november 1. Budapesti Közlöny Son Altesse Royale le Grand-Duc de Luxembourg, Duc de Nassau : M. le Oomte de Villers, Son Chargé d’Affaires ä Berlin; Sa Majesté la Reine des Pays-Bas : M. M. le Baron R. Melvil de Lynden, Son Ministre des Affaires Etrangéres, J. A. Loeff, Son Ministre de la Justice, et T. M. C. Asser, Membre du Gonseil d’Etat, Président de la Commission Royale pour le Droit International Privé, Président des Conferences de Droit International Privé; Sa Majesté le Roi de Portugal et des Algarves, etc., etc., M. le Comte de Sélir, Son Envoyé Extraordinaire et Ministre Plénipotentiaire prés Sa Majesté la Reine des Pays-Bas; Sa Majesté le Roi de Roumainie : M. Jean N. Papiniu, Son Envoyé Extraordinaire et Ministre Plénipotentiaire prés Sa Majesté la Reine des Pays-Bas; Sa Majesté le Roi de Suéde et de Norvégé, au nőm de la Suéde : M. le Comte Wrangel, Son Envoyé Extraordinaire et Ministre Plénipotentiaire prés Sa Majesté la Reine des Pays-Bas; et Le Conseil Fédéral Suisse : M. Ferdinand Koch, Vice-Consul de la Confédération Suisse ä Rotterdam. Lesquels, aprés s’étre communiqué leurs pleins pouvoirs, trouvés en bonne et due forme, sont convenus des dispositions suivantes : Article 1. Le droit de contracter mariage est régié par la lói nationale de chacun des futurs époux, ä moins qu’une disposition de cette lói ne se référe expressément ä une autre loi. Article 2. La loi du lieu de la célébration peut interdire le mariage des étrangers qui serait contraire ä ses dispositions concernant: 1°. les degrés de parenté ou d’alliance pour lesquels il y a une prohibition absolue ; 2°. la prohibition absolue de se marier, édictée contre les coupables de l’adultére ä raison duquel le mariage de l’un d’eux a été dissous ; 3°. la prohibition absolue de se marier, édictée contre des personnes condamnées pour avoir de concert attenté ä la vie du conjoint de l’une d’elles. Le mariage célébré contrairement ä une des prohibitions mentionnées ci-dessus ne sera pas frappé de nullité, pourvu qu’il sóit valable d’aprés la loi indiquée par Particle Ier. Sous la réserve de Papplication du premier alinéa de Particle 6 de la présente Convention, aucun Etat contractant ne s’oblige a faire célébrer un mariage qui, á raison d’un mariage antérieur ou d’un obstacle d’ordre religieux, serait contraire ä ses lois. La violation d’un empéchement de cette nature ne pourrait pás entrainer la nullité du mariage dans les pays autre que celui ou le mariage a été célébré. Article 3. La loi du lieu de la célébration peut permettre le mariage des étrangers nonobstant les prohibitions de la loi indiquée par Particle Ier, lorsgner ces prohibitions sont exclusivement fondées sur des motifs d’ordre religieux. Les autres Etats ont le droit de ne pas reconnaitre comme valable le mariage célébré dans ces circonstances. Article 4. Les étrangers doivent, pour se marier, établir qu’ils remplissent les conditions nécessaires d’aprés la loi indiquée par Particle 1er-Cette justification se fera sóit par un certificat des agents diplomatiques ou consulaires autorisés par l’Etat dönt les contractants sont les ressortissants, sóit par a tout autre mode de preuve, pourvu que les conventions internationales ou les autorités du pays de la célébration reconnaissent la justifictaion comme süffisante. Article 5. Sera reconnu partout comme valable, quant ä la forme, le mariage célébré suivant la loi du pays oú il a eu lieu. II est toutefois entendu que les pays dönt la législation exige une célébration religieuse, pourront ne pás reconnaitre comme valables les mariages contractés par leurs nationaux á l’étranger sans que cette prescription ait été observée. Les dispositions de la loi nationale, en matiére de publications, devront étre respectées ; mais le défaut de ces publications ne pourra pás entrainer la nullité du mariage dans les pays autres que celui dönt la loi aurait été violée. Une copie authentique de l’acte de mariage sera transmise aux autorités du pays de chacun des époux. Article 6. Sera reconnu partout comme valable, quant ä la forme, le mariage célébré devant un agent diplomatique ou consulaire, conformément ä sa législation, si aucune des parties contractantes n’est ressortissante de l’Etat ou le mariage a été célébré et si cet Etat ne s’y oppose pas. Il ne peut pas s’y opposer quand il s’agit d’un mariage qui ä raison d’un mariage antérieur ou d’un obstacle d’ordre religieux, serait contraire á ses lois. La réserve du second alinéa de l’article 5 est applicable aux mariages diplomatiques ou consulaires. Article 7. Le mariage, nul quant ä la forme dans la pays oú il a été célébré, pourra néanmoins étre reconnu comme [valable dans les autres ö Királyi Fensége Luxemburg nagyhercege, Nassau hercege , de Villers gróf urat, berlini ügyvivőjét, ő Felsége Németalföld királynője , Melvil de Lynden R. báró urat, külügyministerét, Loeff J. A. urat, igazságügyministerét és Asser T. M. C. urat, az államtanács tagját, a nemzetközi magánjogi királyi bizottság elnökét, a nemzetközi magánjogi konferenciák elnökét: ő Felsége Portugália és Algarbia királya stb., stb. , de Sélir gróf urat, rendkivüli követét és meghatalmazott ministerét ö Felségénél Németalföld királynőjénél; ö Felsége Rumánia királya , Papiniu János N. urat, rendkivüli követét és meghatalmazott ministerét ö Felségénél Németalföld királynőjénél; ö Felsége Svédország és Norvégország királya Svédország nevében: Wrangel gróf urat, rendkívüli követét és meghatalmazott ministerét ö Felségénél Németalföld királynőjénél; és a Svájci Szövetségi tanács : Koch Ferdinánd urat, a Svájci Szövetség rotterdami alkonzulát. Akik közölvén egymással meghatalmazásaikat, melyeket jó és kellő alakban találtak, a következő rendelkezésekben állapodtak meg : 1. cikk. A házasság kötésének jogát a házasulok mindegyikének hazai törvénye szabályozza, kivéve, ha e törvény valamely rendelkezése kifejezetten más törvényre utal. 2. cikk: A házasságkötés helyének törvénye megtilthatja a külföldiek házasságát, ha az ellenkeznék jogszabályai közül azokkal, melyek megállapítják : 1. a rokonságnak vagy a sógorságnak föltétlen házassági akadályul szolgáló fokait; 2. azt, hogy föltétlen házassági akadály van azok közt, kik oly házasságtörésben bűnösök, mely egyikük házasságának felbontására okot adott; 3. azt, hogy föltétlen házassági akadály van azok közt, kik el voltak ítélve amiatt, mert egymással egyetértve egyikük házastársának élete ellen törtek. A fent említett akadályok valamelyikének ellenére kötött házasság nem érvénytelen, föltéve, hogy az 1. cikkben jelzett törvény szerint érvényes. Fentartva a jelen egyezmény 6. cikkének első bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazását, egyik szerződő állam sem kötelezi magát, hogy megköttet oly házasságot, mely korábbi házasság vagy vallási jellegű akadály miatt ellenkeznék törvényeivel. Ily természetű akadály megszegése nem vonhatja maga után a házasság érvénytelenségét más országokban, mint csak ott, ahol a házasságkötés végbement. 3. cikk: A házasságkötés helyének törvénye megengedheti, hogy külföldiek házasságot kössenek az 1. cikkben jelzett törvény akadályainak ellenére is, ha ezek az akadályok kizárólag vallási jellegű okokon alapszanak. A többi államoknak joguk van az ilyen körülmények között kötött házasságot érvényesnek el nem ismerni. 4. cikk: A külföldiek, hogy házasságot köthessenek, igazolni tartoznak, hogy az 1. cikkben jelzett törvény szerint szükséges előfeltételek rájuk nézve fenforognak. Ez az igazolás történhetik akár oly tanusítványnyal, melyet a házasulok hazai államától nyert felhatalmazás alapján diplomáciai vagy konzuli tisztviselők állítottak ki, akár pedig a bizonyítás bármely más módjának segítségével, föltéve, hogy a házasságkötés országának nemzetközi egyezményei vagy hatóságai az igazolást elegendőnek ismerik el. 5. cikk: Mindenütt érvényesnek kell elismerni alaki tekintetben azt a házasságot, melyet annak az országnak törvénye szerint kötöttek, ahol a házasság létrejött. Mindazonáltal megegyezés áll fenn az iránt, hogy azok az országok, melyeknek törvényhozása egyházi házasságkötést kíván, jogosítva vannak a polgáraik által külföldön az utóbbi rendelkezés figyelmen kívül hagyásával kötött házasságokat érvényeseknek el nem ismerni. A hazai törvénynek a házasság kihirdetésére vonatkozó rendelkezéseit meg kell tartani, de ennek a kihirdetésnek hiánya nem vonhatja maga után a házasság érvénytelenségét másutt, mint csak abban az országban, melynek törvénye sérelmet szenvedett. A házassági anyakönyvi bejegyzésről hiteles másolatot kell átküldeni mindegyik házastárs hazájának hatóságaihoz. 6. cikk. Mindenütt érvényesnek kell elismerni alaki tekintetben azt a házasságot, melyet diplomáciai vagy konzuli tisztviselő előtt ennek törvényhozása értelmében kötöttek, ha a házasulok egyike sem polgára annak az államnak, ahol a házasságkötés végbement és ha ez az állam nem ellenzi azt. Nem ellenezheti azonban, ha oly házasságról van szó, mely korábbi házasság vagy vallási jellegű akadály miatt ellenkeznék törvényeivel. Az 5. cikk második bekezdésében foglalt fenntartás a diplomáciai vagy konzuli tisztviselők előtt kötött házasságokra is alkalmazást nyer. 7. cikk: A házasságot, mely alaki tekintetben érvénytelen abban az országban, ahol megkötése végbement, érvényesnek lehet elismerni a többi országok-