Budapesti Közlöny, 1936. október (70. évfolyam, 224-251. szám)

1936-10-01 / 224. szám

azaz az olyan datolyát, amely a kisforgalom számára 5 kg-nál kisebb csomagolásban van csomagolva az aj szerint, míg a más csoma­golásban levőt a b) szerint kell vámkezelni.“ Ennek megfelelően az eddigi egyetlen be­kezdést (2) sorszámmal kell ellátni. 24. A 102. 1. sz.-hoz fűzött Megjegyzések 1. pontja 3. sorában a „továbbá“ szót törölni kell s helyette „és más exotikus dió, mint szava­kat kell felvenni. 25. A 109. t. sz.-hoz fűzött Megjegyzés második sorában „cikóriasaláta“ szó után felveendő : „és más saláta“. 26. A 110. t. sz.-hoz felveendő : „Megjegyzés. E t. sz. alá tartozik a karfiol (virágkel)“. 27. 114. 1. sz.-hoz fűzött Megjegyzések 1. pontjá­nak 3. sorában „hagyma“ szó elé „veres“ szót, 4. sorában pedig a „gyöngyhagyma“ szó elé „egyptomi“ szót kell felvenni. 28. A XI. tarifaosztályhoz Általános Megjegyzé­sek gyanánt a következő szöveget kell fel­venni : Általános megjegyzések a XI. 1. osztályhoz. 1. Az erdőgazdaság termékeit alkotó fa törzse sejtekből áll, amelyek élő állapotban a tápláló anyagok vezetésére, áth­asonítására és raktározására, továbbá a törzs szilárdságának biztosítására szolgálnak. Ezek a sejtelemek szövetté egyesülve alkotják a kereskedelem tárgyát képező fatestet, amelyet egyszerűen fának nevezünk. A fa törzsén a következő részeket különböz­tetjük meg : a törzs legbelső részét alkotja a bél, majd kifelé a tulajdonképeni fatest követ­kezik, a fatestet pedig a héj veszi körül, ame­lyet közhasználatban kéregnek nevezünk. A héj két részből áll : a belső háncsból és a külső kéregrészből. A héj és a fatest között fekszik az egy vagy több sejtsorból álló kambiumgyűrű, amely osztódás útján minden évben kifelé háncsot, befelé faszövetet hoz létre. Az évenként létre­hozott faszövet mindig lényegesen nagyobb a háncsszövetnél, ennek következtében tehát a törzs legnagyobb tömegét a faszövet alkotja. A kambium működésével minden évben egy palástot rak a fa hengeres részére, amely azonban nem egészen egyenletes szerkezetű, mert a tavasszal fejlesztett rész (tavaszi pászta) bőüregű és vékonyfalú elemekből áll, a nyáron és ősszel fejlesztett rész (őszi pászta) pedig szakü­regű és vastagfalú elemekből. A tavaszi és az őszi pásztának a megkülönböztethetősége a törzs keresztmetszetén rendszerint többé­­kevésbbé élesen kitűnik és az évi növekedési palástot az u. n. évgyűrűket egymástól elhatá­roltan hosszirányban szemlélhetővé teszi. Két egymásra következő őszi pászta távolsága adja az évgyűrű szélességét. Az évgyűrűk megszám­lálásával megállapíthatjuk a fa korát. A törzs tengelyét körülvevő faszövet között a kambium keresztirányban szalagokat (bélsugarakat) hoz létre. A bélsugarak a különböző fametszeteken igen jellegzetesek s azok a fafajok meghatáro­zásánál fontos szerepet játszanak. A béltől a kéregig terjedő bélsugarak az u. n. elsődleges bélsugarak, valamely későbbi évgyűrűben kez­dődő bélsugarak pedig a másodlagos bélsuga­rak. Ha a széles bélsugár faparenchum sorok és egy sejtsor széles bélsugarakból tevődik össze, akkor neve álbélsugár. 2. A fa meghatározásánál figyelemmel kell lennünk : a) a fatörzsről készített metszeteken látható jellegzetességekre ; b) a fatest színére ; es a kéreg jellegzetességeire. a) A fatörzs metszetei : A fafaj meghatározásához a törzsnek három metszetére van szükségünk , és­pedig a kereszt­­metszetre, a bélsugár irányú metszetre és a harántmetszetre. A keresztmetszet az a metszet, amely a fa hossztengelyére merőleges (bütlnnek, homlok­vagy végfának is nevezik). A keresztmetszet­ben az évgyűrűk kör alakú sávban látszanak. A kéreg felé futó egyenes vonalú bélsugarak a fenyőféléknél szabadszemmel nem láthatók, a lombosfáknál szabadszemmel jól láthatók pl. a blikknél, tölgynél, némely fafajnál kes­kenyebbek és csak kedvező fényviszaverődés, illetőleg a keresztmetszet forgatása által lesz­nek láthatókká, pl. a juharnál és a h­ársnál. A lombos fák közül a szelíd gesztenyénél és a nyírnél a bélsugarak szabad szemmel nem lát­hatók. A fenyőfélék fajának szövete keresztmetszet­ben egyenletes, szemben a lombos fák évgyűrű metszetével, amelyet különböző elemekből al­kotott szövetcsoportok tesznek jellegzetessé. A fenyőfélék keresztmetszetén legfeljebb a gyantajáratok hiánya vagy jelenléte, utóbbi esetben ezek száma is megkülönböztető jelleg. A gyanta­járatok különösen az őszi pásztákban, mint apró fehér pontocskák tűnnek fel. A lombos fáknál a keresztmetszet vizsgálatá­nál két csoportot különböztetünk meg. Az egyik csoportba tartozó fák keresztmetszeténél a tavaszi pásztában szabadszemmel jól látható bő üregű edények egy vagy több sorban he­lyezkednek el és üregeik vagy nyitottak, pl. a tölgynél, égerfánál, vagy gesztesítő anyagokkal eltömöttek pl. akácnál. A tavaszi pászta laza szövetű, miért is a sűrűbb szövetű őszi pásztá­­tól élesen elkülönül. Az őszi pászta edényei a tavaszi pászta edényeihez viszonyítva szűküre­­gűek és jellegzetes sorokban, vagy szalagokban vagy vonalakban állnak, pl. a szilnél, tölgynél, stb. Ezeket gyűrűs likacsa, övszerűen elrende­zett csőedényekkel biró fáknak nevezzük. A másik csoportnál az edények szűk üre­gűek, az egész évgyűrű keresztmetszetén egyen­lőtlenül minden rendszeresség nélkül szétszór­tak és likacsaik szabad szemmel alig, vagy egy­általában nem láthatók. Ezek a szórt likacsú (szétszórt csőedényes) fák. Ezek némelyikénél pl. az égernél és a nyírnél apró sötétszínű vo­­nalkák, foltok láthatók a keresztmetszeten — ezek a bélfoltok, amelyek tipulalárvák rágása nyomán keletkeznek. A fa hossz­tengelyével és a bélsugárral pár­huzamosan futó bélsugárirányú (radiális) met­szet, a teljes bélsugár hosszát és magasságát, az u. n. tükröt mutatja, miért is tükrös met­szetnek is mondják (Spiegelschnitt) pl. a tölgy­nél és a bükknél. A bélsugárra merőleges hosszirányú harántmetszeten (tangentiális) a bélsugarak keresztmetszetét látjuk, amelyek mint vékony apró lencsealakú vonalkák, baráz­dák tűnnek fel. b) A fatest színe. A keresztmetszeten a fák egy vagy kétféle szint mutatnak. A kétféle szint mutató fáknál a külső keske­nyebb és világosabb szinű részt szilácsnak, a belső sötét színű, évgyűrűkből alkotott részt pedig gesztnek nevezzük. Ezek a gesztes fák. A keresztmetszeten csak egyszínűt mutató fá­kat szijácsfáknak nevezzük. c) A kéreg jellegzetességei. Jellegzetes némely fafajnál a héj kialaku­lása. Néha a külső kéregrész a háncsrésztől élesen elkülönül (pl. a nyárféléknél), vagy a háncs rostjai jellegzetes csoportokat alkotnak (pl. a hársnál lángnyelvszerű rajzolatot mutat­nak). A kéreg ismét lehet sima, mint a bükk­nél, vagy nagy cserepekben leváló, mint a platánnál, vagy csak külső peridermája foszlik le vékony szalagokban, mint a nyírnél, és lehet mélyen repedezett, pl. a csernél. A fakéreg színe is jellemző az egyes fajokra, pl. a mélyen barázdás vörös fenyő és erdei fenyő külső kérge közel egyenlő színű, a le­pattant külső kéreg alatt előtör a belső kéreg, amely előbbinél karminpiros, utóbbinál pedig barna. 3. A fa szövetének biztos felismerése csak­úgy lehetséges, ha a metszeteket simára gya­lult állapotban vizsgáljuk. Ezt a gyakorlatban úgy érjük el, hogy élesre fent késsel készítünk a vizsgálandó fáról metszetet. Kis gyakorlattal elérjük azt, hogy néhány cml keresztmetszet elég a vizsgálathoz, amelyet minden fáradtság nélkül elkészíthetünk, anélkül, hogy a nagyobb darabokat helyükről ki kellene mozdítani. Említeni is felesleges ezek után, hogy fű­része­­léssel előállított metszet, pl. ahogy a szelvény­­áru a vagyonokban fekszik vagy a lefűrészelt bütü egy rönkfánál, — hacsak minden kétséget kizáróan egyéb jellegzetességről fel nem ismer­jük a fát, — nem alkalmas a fa makroszko­pikus meghatározásához, hanem kétség esetén éles késsel lesimított keresztmetszetet, vagy ha szükséges, hosszmetszetet kell készítenünk. Ekkor sohasem tévedhetünk. Ilyen simára met­szett felületek rajzolatai alapján készült el az alábbi meghatározó kulcs, illetőleg morfoló­giai leírás. Budapesti Közlöny 1936 október 1­­ 4. Meghatározó kulcs. I. Fenyő­félék fája. A fa szövete egyforma, sugárirányban egyen­letesen elhelyezett elemekből (tracheidákból) van felépítve. A keresztmetszeten az edények teljesen hiányoznak és az évgyűrűk azáltal különülnek el határozottan, hogy a késői (őszi) pászta elemei vastagfalúak és szűküregűek, a tavaszi pászta vékonyfalú és bő üregű, tehát lazább szövetű zónát alkotó elemeivel szem­ben, miért is utóbbi pászta világosabb színűnek látszik az élesen elkülönülő őszi pászta söté­­tebb színénél. A bélsugarak szabadszemmel sohasem látszanak. a) A geszt- és szilácsrész színe megegyező. Lucfenyő (Picea excelsa.) Fichte: A keresztmetszeten gyantajáratok láthatók, amelyek kevés számunk és főleg az őszi pász­tában mint fehér apró pontocskák tűnnek fel ; a hosszmetszeteken különösen a tangentiálison a gyantajáratok, mint finom sárgás vagy bar­nás hosszanti vonalkák jelentkeznek. A tavaszi pászta szövete az őszi pászta sötétebb szöveté­től élesen elkülönül. Fája sárgásfehér, puha és könnyű, könnyen és selyemfényűen fénylő felülettel hasad. A kéreg sokáig vékony és sima marad, zöldesszürke színű, majd idősebb korban durvább és lekerített sarkú kéregcsere­pekre repedezik. (Amennyiben a kéregből 1 m-es hoszban cserzőkérget készítettek, úgy a lekérgezett rönkön az 1 m-es hosszban történt bevágás nyomai látszanak.) Fajsúly 0.45. Jegenyefenyő. (Abies alba. Mill.) Tanne. A kereszt- és hosszmetszeteken a gyanta­járatok nem láthatók. Színe sárgásfehér, vagy kissé pirosas. Ugyanazon évgyűrűn belül a ta­vaszi pászta lazább szövete lassú átmenettel megy át az őszi pásztába, a kettő határa tehát nem nagyon éles. Fája puha, könnyű, könnyen de tompafényű felülettel hasad.­Kérge sokáig sima, ezüstösen fénylő, sötétszürke, idősebb korban barnás, de felületén fehéresszürke be­vonatú szögletes sarkú kéregcserepekre repe­dezik. Fajsúlya 0.44. B) A geszt és szilácsrész szine különböző (a geszt sötétebb színű). a) Tiszafa (Taxus baccata.) Bibe. A geszt feketésen sötétbarna. A gyantajára­tok teljesen hiányzanak. Fája igen nehéz, kemény, nehezen hasadó, évgyűrűi igen kes­kenyek, szilácsa keskeny, sárgás, a geszt szé­les és idővel csokoládébarnáig sötétedik. Kérge vörösesbarna és vékony cserepekben táblásan leváló, néha foszlányos. Fajsúlya 0.76. g) A geszt barna vagy vörösesbarna. Erdei fenyő (Pinus silvestris.) Weisskiefer, v. Gemeine Kiefer. Valódi gyantajáratokkal, amelyek nem nagyon számosak, a keresztmetszet kétharma­dát elfoglaló széles, színes geszttel. Fája gyan­tában dús, puha, kevésbbé jól hasad, mint a luc vagy a jegenye. Szijácsa sárga vagy pirosas­fehér, évgyűrűi a termőhelytől függően széle.

Next