Budapesti Közlöny, 1936. október (70. évfolyam, 224-251. szám)
1936-10-01 / 224. szám
azaz az olyan datolyát, amely a kisforgalom számára 5 kg-nál kisebb csomagolásban van csomagolva az aj szerint, míg a más csomagolásban levőt a b) szerint kell vámkezelni.“ Ennek megfelelően az eddigi egyetlen bekezdést (2) sorszámmal kell ellátni. 24. A 102. 1. sz.-hoz fűzött Megjegyzések 1. pontja 3. sorában a „továbbá“ szót törölni kell s helyette „és más exotikus dió, mint szavakat kell felvenni. 25. A 109. t. sz.-hoz fűzött Megjegyzés második sorában „cikóriasaláta“ szó után felveendő : „és más saláta“. 26. A 110. t. sz.-hoz felveendő : „Megjegyzés. E t. sz. alá tartozik a karfiol (virágkel)“. 27. 114. 1. sz.-hoz fűzött Megjegyzések 1. pontjának 3. sorában „hagyma“ szó elé „veres“ szót, 4. sorában pedig a „gyöngyhagyma“ szó elé „egyptomi“ szót kell felvenni. 28. A XI. tarifaosztályhoz Általános Megjegyzések gyanánt a következő szöveget kell felvenni : Általános megjegyzések a XI. 1. osztályhoz. 1. Az erdőgazdaság termékeit alkotó fa törzse sejtekből áll, amelyek élő állapotban a tápláló anyagok vezetésére, áthasonítására és raktározására, továbbá a törzs szilárdságának biztosítására szolgálnak. Ezek a sejtelemek szövetté egyesülve alkotják a kereskedelem tárgyát képező fatestet, amelyet egyszerűen fának nevezünk. A fa törzsén a következő részeket különböztetjük meg : a törzs legbelső részét alkotja a bél, majd kifelé a tulajdonképeni fatest következik, a fatestet pedig a héj veszi körül, amelyet közhasználatban kéregnek nevezünk. A héj két részből áll : a belső háncsból és a külső kéregrészből. A héj és a fatest között fekszik az egy vagy több sejtsorból álló kambiumgyűrű, amely osztódás útján minden évben kifelé háncsot, befelé faszövetet hoz létre. Az évenként létrehozott faszövet mindig lényegesen nagyobb a háncsszövetnél, ennek következtében tehát a törzs legnagyobb tömegét a faszövet alkotja. A kambium működésével minden évben egy palástot rak a fa hengeres részére, amely azonban nem egészen egyenletes szerkezetű, mert a tavasszal fejlesztett rész (tavaszi pászta) bőüregű és vékonyfalú elemekből áll, a nyáron és ősszel fejlesztett rész (őszi pászta) pedig szaküregű és vastagfalú elemekből. A tavaszi és az őszi pásztának a megkülönböztethetősége a törzs keresztmetszetén rendszerint többékevésbbé élesen kitűnik és az évi növekedési palástot az u. n. évgyűrűket egymástól elhatároltan hosszirányban szemlélhetővé teszi. Két egymásra következő őszi pászta távolsága adja az évgyűrű szélességét. Az évgyűrűk megszámlálásával megállapíthatjuk a fa korát. A törzs tengelyét körülvevő faszövet között a kambium keresztirányban szalagokat (bélsugarakat) hoz létre. A bélsugarak a különböző fametszeteken igen jellegzetesek s azok a fafajok meghatározásánál fontos szerepet játszanak. A béltől a kéregig terjedő bélsugarak az u. n. elsődleges bélsugarak, valamely későbbi évgyűrűben kezdődő bélsugarak pedig a másodlagos bélsugarak. Ha a széles bélsugár faparenchum sorok és egy sejtsor széles bélsugarakból tevődik össze, akkor neve álbélsugár. 2. A fa meghatározásánál figyelemmel kell lennünk : a) a fatörzsről készített metszeteken látható jellegzetességekre ; b) a fatest színére ; es a kéreg jellegzetességeire. a) A fatörzs metszetei : A fafaj meghatározásához a törzsnek három metszetére van szükségünk , éspedig a keresztmetszetre, a bélsugár irányú metszetre és a harántmetszetre. A keresztmetszet az a metszet, amely a fa hossztengelyére merőleges (bütlnnek, homlokvagy végfának is nevezik). A keresztmetszetben az évgyűrűk kör alakú sávban látszanak. A kéreg felé futó egyenes vonalú bélsugarak a fenyőféléknél szabadszemmel nem láthatók, a lombosfáknál szabadszemmel jól láthatók pl. a blikknél, tölgynél, némely fafajnál keskenyebbek és csak kedvező fényviszaverődés, illetőleg a keresztmetszet forgatása által lesznek láthatókká, pl. a juharnál és a hársnál. A lombos fák közül a szelíd gesztenyénél és a nyírnél a bélsugarak szabad szemmel nem láthatók. A fenyőfélék fajának szövete keresztmetszetben egyenletes, szemben a lombos fák évgyűrű metszetével, amelyet különböző elemekből alkotott szövetcsoportok tesznek jellegzetessé. A fenyőfélék keresztmetszetén legfeljebb a gyantajáratok hiánya vagy jelenléte, utóbbi esetben ezek száma is megkülönböztető jelleg. A gyantajáratok különösen az őszi pásztákban, mint apró fehér pontocskák tűnnek fel. A lombos fáknál a keresztmetszet vizsgálatánál két csoportot különböztetünk meg. Az egyik csoportba tartozó fák keresztmetszeténél a tavaszi pásztában szabadszemmel jól látható bő üregű edények egy vagy több sorban helyezkednek el és üregeik vagy nyitottak, pl. a tölgynél, égerfánál, vagy gesztesítő anyagokkal eltömöttek pl. akácnál. A tavaszi pászta laza szövetű, miért is a sűrűbb szövetű őszi pásztától élesen elkülönül. Az őszi pászta edényei a tavaszi pászta edényeihez viszonyítva szűküregűek és jellegzetes sorokban, vagy szalagokban vagy vonalakban állnak, pl. a szilnél, tölgynél, stb. Ezeket gyűrűs likacsa, övszerűen elrendezett csőedényekkel biró fáknak nevezzük. A másik csoportnál az edények szűk üregűek, az egész évgyűrű keresztmetszetén egyenlőtlenül minden rendszeresség nélkül szétszórtak és likacsaik szabad szemmel alig, vagy egyáltalában nem láthatók. Ezek a szórt likacsú (szétszórt csőedényes) fák. Ezek némelyikénél pl. az égernél és a nyírnél apró sötétszínű vonalkák, foltok láthatók a keresztmetszeten — ezek a bélfoltok, amelyek tipulalárvák rágása nyomán keletkeznek. A fa hossztengelyével és a bélsugárral párhuzamosan futó bélsugárirányú (radiális) metszet, a teljes bélsugár hosszát és magasságát, az u. n. tükröt mutatja, miért is tükrös metszetnek is mondják (Spiegelschnitt) pl. a tölgynél és a bükknél. A bélsugárra merőleges hosszirányú harántmetszeten (tangentiális) a bélsugarak keresztmetszetét látjuk, amelyek mint vékony apró lencsealakú vonalkák, barázdák tűnnek fel. b) A fatest színe. A keresztmetszeten a fák egy vagy kétféle szint mutatnak. A kétféle szint mutató fáknál a külső keskenyebb és világosabb szinű részt szilácsnak, a belső sötét színű, évgyűrűkből alkotott részt pedig gesztnek nevezzük. Ezek a gesztes fák. A keresztmetszeten csak egyszínűt mutató fákat szijácsfáknak nevezzük. c) A kéreg jellegzetességei. Jellegzetes némely fafajnál a héj kialakulása. Néha a külső kéregrész a háncsrésztől élesen elkülönül (pl. a nyárféléknél), vagy a háncs rostjai jellegzetes csoportokat alkotnak (pl. a hársnál lángnyelvszerű rajzolatot mutatnak). A kéreg ismét lehet sima, mint a bükknél, vagy nagy cserepekben leváló, mint a platánnál, vagy csak külső peridermája foszlik le vékony szalagokban, mint a nyírnél, és lehet mélyen repedezett, pl. a csernél. A fakéreg színe is jellemző az egyes fajokra, pl. a mélyen barázdás vörös fenyő és erdei fenyő külső kérge közel egyenlő színű, a lepattant külső kéreg alatt előtör a belső kéreg, amely előbbinél karminpiros, utóbbinál pedig barna. 3. A fa szövetének biztos felismerése csakúgy lehetséges, ha a metszeteket simára gyalult állapotban vizsgáljuk. Ezt a gyakorlatban úgy érjük el, hogy élesre fent késsel készítünk a vizsgálandó fáról metszetet. Kis gyakorlattal elérjük azt, hogy néhány cml keresztmetszet elég a vizsgálathoz, amelyet minden fáradtság nélkül elkészíthetünk, anélkül, hogy a nagyobb darabokat helyükről ki kellene mozdítani. Említeni is felesleges ezek után, hogy fűrészeléssel előállított metszet, pl. ahogy a szelvényáru a vagyonokban fekszik vagy a lefűrészelt bütü egy rönkfánál, — hacsak minden kétséget kizáróan egyéb jellegzetességről fel nem ismerjük a fát, — nem alkalmas a fa makroszkopikus meghatározásához, hanem kétség esetén éles késsel lesimított keresztmetszetet, vagy ha szükséges, hosszmetszetet kell készítenünk. Ekkor sohasem tévedhetünk. Ilyen simára metszett felületek rajzolatai alapján készült el az alábbi meghatározó kulcs, illetőleg morfológiai leírás. Budapesti Közlöny 1936 október 1 4. Meghatározó kulcs. I. Fenyőfélék fája. A fa szövete egyforma, sugárirányban egyenletesen elhelyezett elemekből (tracheidákból) van felépítve. A keresztmetszeten az edények teljesen hiányoznak és az évgyűrűk azáltal különülnek el határozottan, hogy a késői (őszi) pászta elemei vastagfalúak és szűküregűek, a tavaszi pászta vékonyfalú és bő üregű, tehát lazább szövetű zónát alkotó elemeivel szemben, miért is utóbbi pászta világosabb színűnek látszik az élesen elkülönülő őszi pászta sötétebb színénél. A bélsugarak szabadszemmel sohasem látszanak. a) A geszt- és szilácsrész színe megegyező. Lucfenyő (Picea excelsa.) Fichte: A keresztmetszeten gyantajáratok láthatók, amelyek kevés számunk és főleg az őszi pásztában mint fehér apró pontocskák tűnnek fel ; a hosszmetszeteken különösen a tangentiálison a gyantajáratok, mint finom sárgás vagy barnás hosszanti vonalkák jelentkeznek. A tavaszi pászta szövete az őszi pászta sötétebb szövetétől élesen elkülönül. Fája sárgásfehér, puha és könnyű, könnyen és selyemfényűen fénylő felülettel hasad. A kéreg sokáig vékony és sima marad, zöldesszürke színű, majd idősebb korban durvább és lekerített sarkú kéregcserepekre repedezik. (Amennyiben a kéregből 1 m-es hoszban cserzőkérget készítettek, úgy a lekérgezett rönkön az 1 m-es hosszban történt bevágás nyomai látszanak.) Fajsúly 0.45. Jegenyefenyő. (Abies alba. Mill.) Tanne. A kereszt- és hosszmetszeteken a gyantajáratok nem láthatók. Színe sárgásfehér, vagy kissé pirosas. Ugyanazon évgyűrűn belül a tavaszi pászta lazább szövete lassú átmenettel megy át az őszi pásztába, a kettő határa tehát nem nagyon éles. Fája puha, könnyű, könnyen de tompafényű felülettel hasad.Kérge sokáig sima, ezüstösen fénylő, sötétszürke, idősebb korban barnás, de felületén fehéresszürke bevonatú szögletes sarkú kéregcserepekre repedezik. Fajsúlya 0.44. B) A geszt és szilácsrész szine különböző (a geszt sötétebb színű). a) Tiszafa (Taxus baccata.) Bibe. A geszt feketésen sötétbarna. A gyantajáratok teljesen hiányzanak. Fája igen nehéz, kemény, nehezen hasadó, évgyűrűi igen keskenyek, szilácsa keskeny, sárgás, a geszt széles és idővel csokoládébarnáig sötétedik. Kérge vörösesbarna és vékony cserepekben táblásan leváló, néha foszlányos. Fajsúlya 0.76. g) A geszt barna vagy vörösesbarna. Erdei fenyő (Pinus silvestris.) Weisskiefer, v. Gemeine Kiefer. Valódi gyantajáratokkal, amelyek nem nagyon számosak, a keresztmetszet kétharmadát elfoglaló széles, színes geszttel. Fája gyantában dús, puha, kevésbbé jól hasad, mint a luc vagy a jegenye. Szijácsa sárga vagy pirosasfehér, évgyűrűi a termőhelytől függően széle.