Budapesti Közlöny, 1943. július (77. évfolyam, 144-170. szám)
1943-07-01 / 144. szám
7. §■ (1) A nagy- és kisközségek kötelesek a területükön befolyó borfogyasztási adónak, valamint a jelen rendelet 5. §-ának (1) bekezdésében említett különdíjnak a belügyminiszter által a pénzügyminiszterrel egyetértve megállapított hányadát a Községek Segélyezési Alapjába befizetni ; a befizetés módozatait a belügyminiszter rendelettel szabályozza. Ugyancsak a Községek Segélyezési Alapjába kell — a pénzügyminiszter által a belügyminiszterrel egyetértve szabályozott módon — befizetni a kisközségekben szedett községi ingatlan vagyonátruházási illetéket is teljes egészében. (2) A belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértve a vármegyéket — a 3.500/1943. M. E. számú rendelet (megjelent 1943. évi július hó 1. napján a Budapesti Közlöny 144. számában) 23. §-ában foglaltakra tekintettel — a Községek Segélyezési Alapjának terhére segélyben részesítheti. 8. §• Az állategészségügyről szóló 1928 : XIX. t.e. 29. §-ának második és harmadik bekezdése hatályát veszti. 9 §• Amennyiben a város (község) a 2. §. (1) bekezdésében említett valamely közszolgáltatás szedésének jogát bér vagy más ellenszolgáltatás fejében szerződéssel átruházza, a közszolgáltatás mértékének felemelése esetében a közszolgáltatás szedésére jogosult személytől a bér vagy más ellenszolgáltatás felemelését követelheti. Amennyiben erre vonatkozóan megegyezés nem jön létre, a város (község) a szerződést azonnali hatállyal felbonthatja vagy olyan rendelkezéseket léptethet hatályba, amelyek biztosítják, hogy a közszolgáltatás tetemeléséből eredő többlet a város (község) háztartásának javára folyjék be. 10. §: A jelen rendelet egyes rendelkezései hatálybalépésének napját azérdekelt miniszterek állapítják meg s gondoskodnak a rendelet végrehajtásáról. Budapest, 1943. évi június hó 25.-én. Kállaii Miklós s. k. m. kir. miniszterelnök. (3) Nem terjed ki a rendelet hatálya a köz- szolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkui imázolták illetményei, továbbá a nyugdíjasok, özvegyek és árvák ellátási díjai tárgyában ki- adott 3.500/1943. M. E. számú, valamint az egyes magánalkalmazottak fizetésének újabb szabályozása tárgyában kiadott 3.640/1943. M. E. számú rendelet hatálya alá eső alkalmazottakra. (4) A törvényhatóságok, a megyei városok és a községek által fenntartott vagy kezelt üzemekben vagy vállalatokban foglalkoztatott s azokra a munkavállalókra a jelen rendelet rendelkezései ugyancsak nem terjednek ki, akiknek járandóságait illetményszabályzat állapítja meg : ezek járandóságainak újabb szabályozása tárgyában a 3.500/1943. M. E. számú rendelet rendelkezéseinek szem előtt tartásával a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértve rendelkezik. A m. kir. minisztériumnak 3.630/1843. M. E. számú rendezete az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és a kohászatban a munkabérek ujabb szabályozása tárgyában. A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939:11. t.-c. 112. és 212. §-aiban, továbbá az 1942 : XIV. t.-c. 28. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli : A rendelet hatálya alá tartozó munkavállalók. 1. §• (1) A jelen rendelet hatálya a következő munkavállalókra terjed ki : 1. az 1884 : XVII. törvénycikk és az ezt kiegészítő és módosító törvények, valamint a bányatörvény hatálya alá eső ipari (kereskedelmi), bánya- és kohóüzemekben, üzletekben vagy vállalatokban, 2. a közhasználatú villamosművekben, 3. a közforgalmú közlekedési vállalatokban, valamint ezek üzemeiben, műhelyeiben és fenntartási munkálatainál, 4. a közhasználatú gépjáróművállalatokban foglalkoztatott művezetőkre, iparossegédekre, kereskedősegédekre, munkásokra, napszámosokra, szolgákra, altisztekre, tanoncokra és mindezekhez hasonló munkavállalókra (mester, segédmester, előmunkás, segédmunkás, vájár, segédvájár, csillés, kocsis, gépjáróművezető, gépjáróműkísérő, kocsikísérő, pincér, takarító, tűzoltó, éjjeliőr, kapus, stb.). (2) Kiterjed továbbá a rendelet hatálya a nyilvános és a házi gyógyszertárakban és az ezekkel összefüggő üzemekben alkalmazott műszaki segéderőkre, raktári alkalmazottakra, c csomagolókra, laboránsokra, takarítókra, kivi Ar alapbér megállapítása. 2. §. (1) A munkaadó köteles munkavállalójának alapbérét megállapítani. A jelen rendelet rendel kezései szempontjából alapbér : a jelen rendelet hatálybalépését megelőző napon érvényben volt ; megállapodás vagy szokás (gyakorlat) alapján járó és a 9.080/1941. M. E. számú rendeletben meghatározott bérpótlékot is magában foglaló , járandóság 77°/§-a. Az üzleti forgalom (az el- adott áruk árának, stb.) meghatározott százalékában ,megállapított jutalék vagy más elnevezéssel adott hasonló természetű járandóság tekintetében alapbér kiszámításának nincs új helye. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazásában járandóságként kell számításba venni az egységbért, tehát a havi-, a heti-, a napi-, az órabért, a teljesítménybért (szakmányi bért), az eladott áruk meghatározott darabszáma vagy más mennyisége után előre meghatározott összegben megállapított jutalékot, továbbá a jutalmat, a karácsonyi ajándékot, valamint — a következő bekezdésben meg-s állapított kivétellel — a munkaviszonyból származó, bármilyen más elnevezéssel adott juttatást. A különnemű járandóságokat (pl. I időtartam szerint és darabszám szerint járó bért) az alapbér kiszámításában nem lehet összeadni, hanem ezekre az alapbért külön külön kell megállapítani. (3) Az (1)bekezdés alkalmazásában nem lehet járandóságként számításba venni a túlóradíjat, az esetleges vasárnapi pótdíjat, az üzleti forgalom (az eladott áruk árának stb.) meghatározott százalékában megállapított jutalékot vagy más elnevezéssel adott hasonló termé szet a járandóságot, az alkalmi segélyeket, a harmadik személyektől származó juttatásokat (kiszolgálási díjat, borravalót stb.), úgyszintén a természetben járó szolgáltatást (járandóságot) sem. Ha a munkaadó a természetben járó szol- lgáltatást megváltja ugyan, de olyan összeggel, amely mindenkor az illető természetben járó szolgáltatás megszerzéséhez szükséges kiadást fedezi, a megváltásként fizetett összeget ugyancsak nem lehet járandóságként számításba venni. Amennyiben az illető természetben járó szolgáltatás legmagasabb árát a hatóság megállapította, ennél magasabb összeget az illető természetben járó szolgáltatás megszerzéséhez szükséges kiadásként számításba venni nem lehet. Ha azonban a természetben járó szolgáltatást átalányösszeggel, vagyis úgy váltják meg, hogy a fizetett összeg nem igazodik az illető természetben járó szolgáltatás megszerzéséhez szükséges kiadáshoz, hanem attól függetlenül adott állandó összeg, a megváltásként fizetett összeget járandóságként kell számításba venni. A jelen bekezdés rendelkezéseit arra tekintet nélkül kell alkalmazni, hogy a munkavállaló a megváltásként fizetett összegből az illető természetben járó szolgáltatást valóban megszerzi-e. • (4) Az illetékes miniszter a gazdasági viszonyok által indokolt szükséghez képest az egyes foglalkozási ágak vagy ezek egy része körében akár az összes munkavállalókra, akár ezek egyes csoportjaira vonatkozóan a rendszerinti alapbérek színvonala által megszabott korlátok között rendelettel megállapíthatja azt a legfelső határt, amelynél az alapbér több nem lehet. Az illetékes miniszter megállapíthatja azt is, mennyiben lehet a kiemelkedő munkateljesítményt a legfelső határ megállapítása esetében is különleges díjazásban részesíteni. Az alapbér és a külön juttatások mérvének rögzítése. 3. §.(1) A 2. §. rendelkezéseinek megfelelően megállapított alapbért, továbbá a 2. §. (3) bekezdése értelmében az alapbér megállapításában járandóságként számításba nem vehető juttatásnak a jelen rendelet hatálybalépését megelőző napon érvényben volt megállapodás vagy szokás (gyakorlat) alapján megállapított mértékét sem leszállítani, sem felemelni nem szabad. Nem szabad a jelen rendeletben megállapítottnál nagyobb mérvű bérpótlékot (5. §.) sem adni. (2) Az üzleti forgalom (az eladott áruk árának stb.) meghatározott százalékában megállapított jutalék vagy más elnevezéssel adott hasonló természetű járandóság százalékszerűen megállapított kulcsát sem felemelni, sem leszállítani nem szabad. (3) Ha a munkadó a munkavállalóját más munkakörbe helyezte vagy a vállalatában (üzemében, üzletében stb.) bevezetett rendszernek megfelelően, meghatározott szolgálati idő eltöltése alapján vagy más meghatározott alapon előléptette: a munkavállaló alapbérének, illetőleg az alapbér megállapításánál járandóságként számításba nem vehető juttatásának az új munkakörbe, illetőleg fokozatba tartozó hasonló munkavállalóknak a 2. §. értelmében megállapított alapbérét, illetőleg az alapbér megállapításánál járandóságként számításba nem vehető juttatását kell tekinteni. Ha a munkaadó vállalatában (üzemében, üzletében stb.) a munkavállalók tekintetében a jelen rendelet hatálybalépését megelőző napon nincs meghatározott előléptetési rendszer, ilyen rendszert a munkaadó csak az illetékes miniszter előzetes engedélyével állapíthat meg. • (4) A vállalat (üzem, üzlet stb.) tárgya szerint illetékes miniszter kivételes méltánylást érdemlő esetbenkülönleges érdemeket szerzett munkavállalónál, kirívó aránytalanság esetében stb.) a munkaadó írásbeli kérelmére megengedheti a megállapított alapbérnek, illetőleg az alapbér megállapításánál járandóságként számításba nem vehető juttatás mérvének megváltoztatását vagy új juttatás adását. Ugyancsak megengedheti az illetékes miniszter a munkaadónak indokolt kérelmére a bérfizetési rendszer módosítását is (pl. órabérről teljesítménybérre áttérést vagy a teljesítménybéralap megváltoztatását). Új alkalmazottakra vonatkozó rendelkezések. 4. §■ (1) A jelen rendelet hatálybalépését követően munkába lépő munkavállaló járandóságát a munkaadó úgy köteles megállapítani, hogy a járandóság mértéke azonos legyen a munkaadó vállalatában (üzemében, üzletében stb.) azonos munkakörben foglalkoztatott hasonló munkavállalók — ha pedig a munkaadó azonos munkakörben hasonló munkavállalót nem foglalkoztat , ugyanolyan tárgyú és hasonló terjedelmű vállalatban (üzemben, üzletben stb.) azonos munkakörben foglalkoztatott hasonló munkavállalók — járandóságainak mértékével. Nem szabad az ilyen munkavállalónak olyan külön juttatást adni, amely a munkaadó vállalatában (üzemében, üzletében stb.) azonos munkakörben foglalkoztatott hasonló munkavállalókat , illetőleg ha a munkaadó azonos munkakörben hasonló munkavállalót nem foglalkoztat , ugyanolyan tárgyú és hasonló terjedelmű vállalatban (üzemben, üzletben, stb.) azonos munkakörben foglalkoztatott hasonló munkavállalókat meg nem illet. Vitás esetekben az illetékes miniszter állapítja meg, hogy az illető munkavállalót az azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalók közül melyekben kell hasonlónak tekinteni. (2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően kell megállapítani azt is, hogy az új alkalmazók járandóságaiban mit kell alapbérnek. Budapesti Közlöny 1943 július 1. — 144. szám.