Budapesti Közlöny, 1943. július (77. évfolyam, 144-170. szám)

1943-07-01 / 144. szám

­­ 7. §■ (1) A nagy- és kisközségek kötelesek a terü­­­letükön befolyó borfogyasztási adónak, vala­mint a jelen rendelet 5. §-ának (1) bekezdésé­ben említett különdíjnak a belügyminiszter által a pénzügyminiszterrel egyetértve­­ megállapított hányadát a Községek Segélyezési Alapjába be­fizetni ; a befizetés módozatait a belügyminisz­ter rendelettel szabályozza. Ugyancsak a Közsé­gek Segélyezési Alapjába kell — a pénzügy­­miniszter által a belügyminiszterrel egyetértve szabályozott módon — befizetni a kisközségek­ben szedett községi ingatlan vagyonátruházási illetéket is teljes egészében. (2) A belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértve a vármegyéket — a 3.500/1943. M. E. számú rendelet (megjelent 1943. évi július hó 1. napján a Budapesti Közlöny 144. számában) 23. §-ában foglaltakra tekintettel — a Községek Segélyezési Alapjának terhére se­gélyben részesítheti. 8. §• Az állategészségügyről szóló 1928 : XIX. t.­e. 29. §-ának második és harmadik­­ bekezdése hatályát veszti. 9­ §• Amennyiben a város (község) a 2. §. (1) be­kezdésében említett valamely közszolgáltatás szedésének jogát bér vagy más ellenszolgálta­tás fejében szerződéssel átruházza, a közszol­­gáltatás mértékének felemelése esetében a köz­szolgáltatás szedésére jogosult személytől a bér vagy más ellenszolgáltatás felemelését kö­vetelheti. Amennyiben erre vonatkozóan meg­egyezés nem jön létre, a város (község) a szer­ződést azonnali hatállyal felbonthatja vagy olyan rendelkezéseket léptethet hatályba, ame­lyek biztosítják, hogy a közszolgáltatás teteme­­léséből eredő többlet a város (község) háztar­tásának javára folyjék be. 10. §: A jelen rendelet egyes rendelkezései ha­tálybalépésének napját az­­érdekelt miniszterek állapítják meg s gondoskodnak a rendelet végrehajtásáról. Budapest, 1943. évi június hó 25.-én. Kállaii Miklós s. k. m. ki­r. miniszterelnök. (3) Nem terjed ki a rendelet hatálya a köz-­­ szolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkui­ i­­­mázolták illetményei, továbbá a nyugdíjasok,­­­­ özvegyek és árvák ellátási díjai tárgyában ki-­­ adott 3.500/1943. M. E. számú, valamint az egyes magánalkalmazottak fizetésének újabb szabályozása tárgyában kiadott 3.640/1943. M. E. szám­ú rendelet hatálya alá eső alkalma­zottakra.­­ (4) A törvényhatóságok, a megyei városok­­ és a községek által fenntartott vagy kezelt­­ üzemekben vagy vállalatokban foglalkoztatott s azokra a munkavállalókra a jelen rendelet­­ rendelkezései ugyancsak nem terjednek ki,­­ akiknek járandóságait illetményszabályzat állapítja meg : ezek járandóságainak újabb­­ szabályozása tárgyában a 3.500/1943. M. E.­­ számú rendelet rendelkezéseinek szem előtt tar­tásával a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel­­ egyetértve rendelkezik. A m­. kir. minisztériumnak 3.630/1843. M. E. számú rendezete az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és a kohászatban a munkabérek ujabb szabályozása tárgyában. A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939:11. t.-c. 112. és 212. §-aiban, továbbá az 1942 : XIV­. t.-c. 28. §-ában foglalt felhatalma­zás alapján a következőket rendeli : A rendelet hatálya alá tartozó munkavállalók. 1. §• (1) A jelen rendelet hatálya a következő munkavállalókra terjed ki : 1. az 1884 : XVII. törvénycikk és az ezt ki­egészítő és módosító törvények, valamint a bányatörvény hatálya alá eső ipari (kereske­delmi), bánya- és kohóüzemekben, üzletekben vagy vállalatokban, 2. a közhasználatú villamosm­űvekben, 3. a közforgalmú közlekedési vállalatokban, valamint ezek üzemeiben, műhelyeiben és fenn­tartási munkálatainál, 4. a közhasználatú gépjáróművállalatokban foglalkoztatott művezetőkre, iparossegédekre, kereskedősegédekre, munkásokra, napszámo­sokra, szolgákra, altisztekre, tanoncokra és mindezekhez hasonló munkavállalókra (mes­­ter, segédmester, előmunkás, segédmunkás, vá­jár, segédvájár, csillés, kocsis, gépjáróműve­zető, gépjáróműkísérő, kocsikísérő, pincér, ta­karító, tűzoltó, éjjeliőr, kapus, stb.). (2) Kiterjed továbbá a rendelet hatálya a nyilvános és a házi gyógyszertárakban és az ezekkel összefüggő üzemekben alkalmazott mű­szaki segéderőkre, raktári alkalmazottakra, c csomagolókra, laboránsokra, takarítókra, ki­­vi Ar alapbér megállapítása. 2. §. (1) A munkaadó köteles munkavállalójának alapbérét megállapítani. A jelen­ rendelet rendel­­ kezései szempontjából alapbér : a­ jelen rendelet­­ hatálybalépését megelőző napon érvényben volt ; megállapodás vagy szokás (gyakorlat) alapján­­ járó és a 9.080/1941. M. E. számú rendeletben­­ meghatározott bérpótlékot is magában foglaló , járandóság 77°/§-a. Az üzleti forgalom (az el-­­ adott áruk árának, stb.) meghatározott százalé­kában ,megállapított jutalék vagy más elneve­zéssel adott hasonló természetű járandóság tekintetében alapbér kiszámításának nincs ú­j helye. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés­­ alkalmazásában járandóságként kell számításba­­ venni az egységbért, tehát a havi-, a heti-, a napi-, az órabért, a teljesítménybért (szakmány­­i bért), az eladott áruk meghatározott darab­­száma vagy más mennyisége után előre meg­határozott összegben megállapított jutalékot,­­ továbbá a jutalmat, a karácsonyi ajándékot,­­ valamint — a következő bekezdésben meg-­­­s állapított kivétellel — a munkaviszonyból­­ származó, bármilyen más elnevezéssel adott juttatást. A különnemű járandóságokat (pl. I időtartam szerint és darabszám szerint járó bért) az alapbér kiszámításában nem lehet összeadni, hanem ezekre az alapbért külön külön kell megállapítani. (3) Az (1)­bekezdés alkalmazásában nem le­het járandóságként számításba venni a túlóra­­díjat, az esetleges vasárnapi pótdíjat, az üzleti­­ forgalom (az eladott áruk árának stb.) meg­határozott százalékában megállapított jutalékot vagy más elnevezéssel adott h­a­so­nl­ó­­ ter­m­é s­ze­t a járandóságot, az alkalmi segélyeket, a har­madik személyektől származó juttatásokat (ki­szolgálási díjat, borravalót stb.), úgyszintén a természetben járó szolgáltatást (járandóságot)­­ sem. Ha a munkaadó a természetben járó szol- l­gáltatást megváltja ugyan, de olyan összeggel,­­ amely mindenkor az illető természetben járó szolgáltatás megszerzéséhez szükséges kiadást fedezi, a megváltásként fizetett összeget ugyan­csak nem lehet járandóságként számításba venni. Amennyiben az illető természetben járó szolgáltatás legmagasabb árát a hatóság meg­állapította, ennél magasabb összeget az illető természetben járó szolgáltatás megszerzéséhez szükséges kiadásként számításba venni nem lehet. Ha azonban a természetben járó szolgál­tatást átalányösszeggel, vagyis úgy váltják meg, hogy a fizetett összeg nem igazodik az illető természetben járó szolgáltatás megszerzé­séhez szükséges kiadáshoz, hanem attól függet­lenül adott állandó összeg, a megváltásként fi­zetett összeget járandóságként kell számításba venni. A jelen bekezdés rendelkezéseit arra tekintet nélkül kell alkalmazni, hogy a munka­­vállaló a megváltásként fizetett összegből az illető természetben járó szolgáltatást valóban megszerzi-e. • (4)­ Az illetékes miniszter a gazdasági viszo­nyok által indokolt szükséghez képest az egyes foglalkozási ágak vagy ezek egy része körében akár az összes munkavállalókra, akár ezek egyes csoportjaira vonatkozóan a rendszerinti alapbérek színvonala által megszabott korlátok között rendelettel megállapíthatja azt a leg­felső határt, amelynél az alapbér több nem lehet. Az illetékes miniszter megállapíthatja azt is, mennyiben lehet a kiemelkedő munkatelje­sítményt a legfelső határ megállapítása eseté­ben is különleges díjazásban részesíteni. Az alapbér és a külön juttatások mérvének rögzítése. 3. §.­(1) A 2. §. rendelkezéseinek megfelelően megállapított alapbért, továbbá a 2. §. (3) be­kezdése értelmében az alapbér megállapításá­ban járandóságként számításba nem vehető juttatásnak a jelen rendelet hatálybalépését megelőző napon érvényben volt megállapodás vagy szokás­ (gyakorlat) alapján megállapított mértékét sem leszállítani, sem felemelni nem szabad. Nem szabad a jelen rendeletben meg­állapítottnál nagyobb mérvű bérpótlékot (5. §.) sem adni. (2) Az üzleti forgalom (az eladott áruk árá­nak stb.) meghatározott százalékában megálla­pított jutalék vagy más elnevezéssel adott hasonló természetű járandóság százalékszerűen megállapított kulcsát sem felemelni, sem le­szállítani nem szabad. (3) Ha a munkadó a munkavállalóját más munkakörbe helyezte vagy a vállalatában (üzemében, üzletében stb.) bevezetett rend­szernek megfelelően, meghatározott szolgálati idő eltöltése alapján vagy más meghatározott alapon előléptette: a munkavállaló alapbérének, illetőleg az alapbér megállapításánál járandó­ságként számításba nem vehető juttatásának az új munkakörbe, illetőleg fokozatba tartozó hasonló munkavállalóknak a 2. §. értelmében megállapított alapbérét, illetőleg az alapbér megállapításánál járandóságként számításba nem vehető juttatását kell tekinteni. Ha a munkaadó vállalatában (üzemében, üzletében stb.) a munkavállalók tekintetében a jelen ren­delet hatálybalépését megelőző napon nincs meghatározott előléptetési rendszer, ilyen rend­szert a munkaadó csak az illetékes miniszter előzetes engedélyével állapíthat meg. • (4) A vállalat (üzem, üzlet stb.) tárgya sze­rint illetékes miniszter kivételes méltánylást érdemlő esetben­­különleges érdemeket szerzett munkavállalónál, kirívó aránytalanság eseté­ben stb.) a munkaadó írásbeli kérelmére meg­engedheti a megállapított alapbérnek, illetőleg az alapbér megállapításánál járandóságkén­t számításba nem vehető juttatás mérvének meg­változtatását vagy új juttatás adását. Ugyan­csak megengedheti az illetékes miniszter a munkaadónak indokolt­ kérelmére a bérfizetési rendszer módosítását is (pl. órabérről teljesít­ménybérre áttérést vagy a teljesítménybéralap megváltoztatását). Ú­j alkalmazot­tak­ra vonatkozó rendelkezések. 4. §■ (1) A jelen rendelet hatálybalépését követően munkába lépő munkavállaló járandóságát a munkaadó úgy köteles megállapítani, hogy a járandóság mértéke azonos legyen a munkaadó vállalatában (üzemében, üzletében stb.) azonos munkakörben foglalkoztatott hasonló munka­vállalók — ha pedig a munkaadó azo­nos munkakörben hasonló munkaválla­lót nem foglalkoztat , ugyanolyan tárgyú és hasonló terjedelmű vállalatban (üzemben, üzletben stb.) azonos munkakörben foglalkoz­tatott hasonló munkavállalók — járandóságai­nak mértékével. Nem szabad az ilyen munka­vállalónak olyan külön juttatást adni, amely a munkaadó vállalatában (üzemében, üzletében stb.) azonos munkakörben foglalkoztatott ha­sonló munkavállalókat , illetőleg ha a mun­kaadó azono­s munkakörben hasonló munka­vállalót nem foglalkoztat , ugyanolyan tárgyú és hasonló terjedelmű vállalatban (üzemben, üzletben, stb.) azonos munkakörben foglalkoz­tatott hasonló munkavállalókat­­ meg nem illet. Vitás esetekben az illetékes miniszter álla­pítja meg, hogy az illető munkavállalót az azo­nos munkakörben foglalkoztatott munkaválla­lók közül melyekben kell hasonlónak tekinteni. (2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek meg­felelően kell megállapítani azt is, hogy az új al­kalmazók járandóságaiban mit kell alapbérnek. Budapesti Közlöny 1943 július 1. — 144. szám.

Next