Budapesti Nap, 2003. február (2. évfolyam, 27-39. szám)

2003-02-10 / 34. szám

Budapesti Nap Hegedűs Márton elsősorban rajzfilmtervezéssel foglalkozik, de rendez saját filmeket is, másokéhoz pedig a zenét szerzi. A múlt héten a filmszemlén is feltűnt, ezúttal a mozivásznon. VINCZE BARBARA ÍRÁSA A Jött egy busz... című, öt film­ből álló alkotás összekötő pár perces jeleneteiben láthattuk gondolataiba mélyedő utasként. A rövid kis részeket a kistehenes Igor Lazin rendezte. - Lazin jól elkapott valamit a tehénkével, ami tök egyszerű. A jó dolgok általában nem túl bo­nyolultak - véli Márton, aki ma­ga is szeret rendezni, legyen az film vagy rajzfilm. Utóbbi kate­góriába tartozik a három és fél perces Off Fesztivál-díjas Mester­­lövész című alkotás, mely mél­tán járt meg számos nemzetközi fesztivált, eredeti ötlet remek csattanóval.­­ Bár az Off-on kívül nem nyert díjat, nagyon jó érzés volt, hogy nézik például a szöuliak, a figura meg nézi őket - meséli. A Kistehén mellett az utóbbi idők talán legismertebb animáci­ós filmje a Varga Stúdió által lét­rehozott Mr. Bean volt. Márton a komputeres előkészítésben vett részt. Korábban sokáig csak ze­nével foglalkozott, s közben be­járta Európát. Éppen Londonban élt, ahol Józsi, a portás története­sen magyar volt, az ő kamerájá­val készítették el első filmjüket. - Viszonylag fiatal koromban kiröppentem és jöttem-mentem Európában, azzal a céllal, hogy minél többet utazzak, tapasztal­jak. Amszterdamban postás vol­tam, Londonban a kínai negyed­ben dolgoztam haverokkal, Szi­cíliában utcazenélésből éltünk: ez egy kalandozás volt, melyhez sok kellemes emlék fűz. Aztán hat-nyolc év után rájöttem, hogy már nem perspektíva össze-visz­­sza lófrálni. Ekkor visszatért és folytatta gyerekkori kedvelt időtöltését, a rajzolást. - Engem vonzott a rajzolás, a rajzaim pedig - úgy tűnik - az embereket. Tetszik a szöszölés, a rajzfilmtempó valahogy jól fek­szik nekem. Belepillantunk egy éppen ké­szülő film story boardjába, feke­te-fehér képi világ fogad, egy jazzklub éjszakai élete. A mű a Zzaj címet viseli, és remélhető­leg felbukkan majd a mozik­ban. Márton sokáig tevékenyke­dett szövegíró-énekesként - pél­dául a Csinibaba, lődd be ma­gad nevű zenekarban -, és kb. hat éve a jazz felé fordult. Jelen­leg épp egy új produkción dol­gozik. Búcsúzóul megnézzük egyik rendezését Kis nagy város cím­mel. A negyedórás filmben Bu­dapest nyugodt nyári délutáni arcát mutatja: Duna-part, vízben úszkáló kacsák, pókfonálon füg­gő falevél, cirádás vaskerítés, napfényben fürdő kis utcák - ap­ró bevillanások, a háttérben sza­xofonzene. - Egy nyár alatt vettem fel a filmet, Kis csodák a nagyváros­ban munkacímmel. Az volt a cé­lom, hogy Budapest láthatatlan csodáit örökítsem meg, de rájöt­tem, hogy egész életemben alig láttam többet nyolc-tíz csodá­nál. Nem nyúltunk semmihez, mintha maga a város irányítaná a film létrejöttét. Azokat a dol­gokat kaptam le, melyekhez úgy éreztem, közöm van, ame­lyekkel azonosulni tudok. Pesti ARCOK A világjáró szaxofonista rendezései Zenét szerez, filmet rendez Fotó: Kecskeméti Dávid A hídmester inkább Budán tartózkodna Két vámszedőház néz farkasszemet a Szabadság híd pesti hídfőjénél. Az egyikben a hídmester tartózkodik, ha nem körútját járja éppen a budapesti senkiföldjén. A másikban a Budapesti Duna-hidak című állandó kiállítás tekinthető meg, amelyet szintén Szittya Levente hídmester üzemeltet. -Mi a feladata a hídmesternek? - Röviden megfogalmazva: a híd állagára kell ügyelni. A fel­adatom hasonlít a házmeste­réhez, csak hát ez nagyobb, mint egy ház. A legfontosabb naponta ellenőrizni a híd szerkezetét. El­sősorban a járdákra, a sínpályá­ra, illetve a közútra kell figyelni, hogy nincs-e olyan meghibáso­dás, amely a forgalmat vagy az utazók biztonságát veszélyeztet­né. Fontos még a hajójelző lám­pák ellenőrzése. A hidakon jel­zőlámpák mutatják, hogy hol van a hajózóút.­­ A híd alá, a hídszerkezetbe is ellátogat az ellenőrzés során? - A híd pályaszint alatti szerke­zeti részeit hetente vizsgálom át. Az igazat megvallva a hídszerke­zet állagának ellenőrzése a híd­­mérnökök feladata, akikkel leg­alább félévente közösen ellenőriz­zük a teljes hídszerkezetet. - Hogyan lesz valakiből híd­mester? - Nem volt munkám, és egy is­merősöm vetette fel ezt az állásle­hetőséget. Ez 1994-ben történt, az­óta itt vagyok. Megszerettem ezt a munkát, mivel rugalmas időbe­osztásom van, a magam ritmusá­ban tudom végezni a feladataimat. Önálló tevékenység. - Milyen érzelmek fűzik a Sza­badság hídhoz? - Számomra a legszebb buda­pesti híd, ráadásul az egyik legré­gebbi is. A Lánchidat is kedvelem, a többiek szerintem nem annyira mutatósak. A Szabadság híd fel­építésére több pályázat is érkezett, és számomra meglepő módon egy év alatt készült el a híd. - Van, amikor felbolydul a híd életének megszokott ritmusa? - Azok, akik véget szeretnének vetni életüknek, vagy egyszerűen feltűnőségi vágy hajtja őket, elő­szeretettel másznak fel a pilonok­ra. Ilyenkor, ha jelen vagyok, érte­sítem a hatóságokat és reményke­dem. Ha fölmegy valaki, az elég nagy bonyodalommal jár, le kell zárni a forgalmat, a tűzoltók, men­tők, a rendőrség kiszállása sem ol­csó mulatság. Ilyen esetekben ter­mészetesen ki kell nyitnom a híd szerkezetébe vezető nyílás ajtaját, hogy a hatóságok bejuthassanak a hídszerkezet vagy a pilonok belső vizsgáló útjaira. A híd tetejéről a legtöbbször nem ezen az úton, ha­nem emelőkosárral hozzák le az embereket. Sajnos évente tíz-ti­­zenötször is előfordul. - Nem lehet ezt megakadályoz­ni valahogy? - Lehetetlen. Először is négy óra után a hídmesterek már nem tartózkodnak a helyszínen, más­nap reggelig az ügyeletes hídmes­ter mind a hét Duna-híd fölött tart ügyeletet. Felvetették már azt is, hogy miért nem szerelünk fel kerí­téseket a két hídfőnél. Az ok egy­szerű, a dolog megoldhatatlan, ha­csak nem borítjuk be valahogy ke­rítésekkel az egész szerkezetet. Ha ugyanis valaki fel akar mászni, az bárhol meg tudja tenni, nem csak a híd elején. -A híd voltaképp átmeneti álla­pot Buda és Pest közötti. Melyik vá­rosrészt kedveli inkább? - Noha zömmel a pesti oldalon tartózkodom a vámszedő házban, Budát jobban szeretem. Ugyan­ilyen épületek voltak valaha a bu­dai oldalon is. Ha még ma is állná­nak, azok egyikében szívesebben dolgoznék. Zombory Máté Szittya Levente hídmester a Szabadság hidat kedveli a legjobban Fotó: Kecskeméti Dávid Jegyzet Egy sorsdöntő éjszaka története Zoltán szerette az éjszakai éle­tet. Gyakran bulizott a barátai­val, és ilyenkor egy-egy este, éj­szaka folyamán körbejárták a kedvenc helyeket, hajnalban pe­dig mámoros érzéssel búcsúz­tak el egymástól. Nemrég azon­ban szomorú dolog történt vele, barátnőjével csúnyán összeve­szett. Nem tudta, mitévő le­gyen, fel-alá járkált a lakásban, végül elhatározta, hogy végig­járja a szokásos kört - ezúttal egyedül. Magá­hoz vette a mara­dék tízezer forint­ját és útnak in­dult. Az éjszakai körút során azon­ban egyre képte­lenebb dolgok történtek vele. A Bocskai söröző­ből kijövet Pest felé vette az irányt, amikor út­közben mellé sze­gődött egy hajlék­talan kinézetű asszony. Közölte, hogy ő egy szekta tagja, és most rögtön erőszakolja meg a bokor­ban. Miután ezt udvariasan visszautasította, eléjük toppant egy szikár, farmerdzsekis férfi, aki elővette a kabátjába rejtett baltát (a felfüggesztés enyhén emlékeztetett egy bizonyos Raszkolnyikov megoldására). Nem telt el sok idő, a férfi vér­ben forgó szemekkel lengette fe­je fölött a kisbabát, azt kiabálva, hogy ő Prancsata, vagy Csacskara, de az is lehet, hogy Picsunta híve. Zoltán azt java­solta, hogy térdeljenek le mind­hárman és imádkozzanak Brumbához, ő ugyanis ennek a keleti istennek a követője. Némi tisztelet villant fel a két hívő te­kintetében, majd letérdeltek, és néma áhítatba merültek. Kérte, csukják be a szemüket, mert így tökéletesebb a hatás. Mikor ez megtörtént, óvatosan felállt, majd futólépésben távolodni kezdett. A Piaf felé folytatta út­ját, ugyanis a rossz előjelek elle­nére sem volt még kedve haza­menni. Miután leesett a bárzongora mellől, finoman kitessékelték. Már nem is csodálkozott, ami­kor az éjszakai buszon mellette ülő - amúgy normálisnak tűnő - alak egyszercsak így szólt hoz­zá: - Nem vagyok én hülye, csak idióta, és az is csak egy idő óta! Majd hozzátette: - De azért még tudom, hogy hol la­kik a Jó Isten, Wo liebt der liebe Gott! Leszállt. Fáradt volt már, mégis úgy gondolta, még be­tér a sarki kocsmá­ba, ahol egy nagy­­fröccsel illően le­zárja ezt a rémes éjszakát. A pultnál azt hitte, duplán lát, később kide­rült, hogy két iker­testvér áll mellette. Bamba tekintetükkel Zoltánra bámultak. Két fekete bajusz, SZTK-keretes szemüveg, vize­nyős tekintet. Meglehetősen ijesztőek voltak. Csak pár szót beszélgettek, amikor az egyik távollátó szempár felragyogott: - De hiszen maga a János! Maga a művezetőnk! Tiltakozni próbált, hasztalan. - Igen, ő tényleg a János - mondta most már a másik is de­rűs tekintettel. - Öt éven keresz­tül maga volt a művezetőnk, és még most is az ! Ekkor Zoltán kitántorgott a kocsmából. Szomorúságát a sok alkohol és a megrázó élmények csak fokozták. Élete azonban nem fordult jobbra. A szerelme valóban elhagyta, az állásából is kirúgták. Csak egy lerobbant gyárban tudott el­helyezkedni. Még ma is ott dol­gozik, két egymásra nagyon ha­sonlító, furcsa alkalmazottat irá­nyít, akik állandóan Jánosnak szólítják. Szunyogh Gábor 2003. február 10., hétfő 15 Keresse gyógyszertárakban és gyógynövény boltokban, epres és kakaós ízben.' Liévenc mkmi A Kölyök Power a gyermekek igazi ba- Az első, sportevékeny­rátja. Mindent tartalmaz, jég előtti fogyasztásra amire az eleven cseme­ is javasolt gyermek­­éknek csak szüksége le- Italpor.­hét. A Kölyök Power speci­álisan 4-16 éves korú gyér- Forgalomba hozza, mekek számára tudomá­nyosan összeállított, in- HANDELTrade Kft. stant italpor. Teljes értékű . . _ _ _ . fehérje, vitamin és termé- 1133 Budapest, szeres ásványi anyag tar- Dráva UI. 5/c. talma kiegészítve a plusz Vas hozzáadásával alka- Telefon: Imas a hiányos illetve az Q6 (1) 15,.0294 egyoldalú táplálkozás ' * okozta problémák eny­hítésére. Gyermekorvosi ajánlással.

Next