Mai Budapesti Nap, 2004. január (2. évfolyam, 1-21. szám)

2004-01-10 / 8. szám

Mai Budapesti Nap Telefonos köldökzsinór Puska sms-ben, mobilhasználat az iskolákban Becslések szerint a Buda­pesti általános, illetve kö­zépiskolás gyerekek leg­alább hetven százaléká­nak van mobiltelefonja. A szülői szervezetek szerint ez a kis eszköz köldökzsi­nórt jelent az elfoglalt édesanyák, édesapák és csemetéik között. Sok iskolában tiltják a mobilok használatát, mert megzavarja a tanórák rendjét és felerősíti az esélyegyenlőtlenség érzését a jobb anyagi helyzetű és a szegé­nyebb diákok között. A közel­múltban több külföldi nagyvá­ros oktatási intézményeiből ka­tegorikusan kitiltották a hordoz­ható telefonkészülékeket. New Yorkban például a tanárok elko­bozzák a gyerekek készülékét, és ha a szülő nem megy érte, a mobilt egyenesen a kukába dob­ják. Ez a rendszer a középisko­lák és az alapfokú intézmények nebulóira egyaránt vonatkozik. Budapesten nem ennyire szigo­rú a szabályozás. Létezik azon­ban olyan iskola is, ahol óra előtt összegyűjtik a telefonokat a diá­koktól, és csak szünet idejére kapják vissza azokat. Sőt, vannak fővárosi iskolák, ahol hasonlóan járnak el, mint a New York-ban. A X. kerületi Bánya Utcai Általános Iskolában csak a tanítási órákon kötelező kikapcsolni a mobilokat. Amennyiben ezt a szabályt valaki megszegi, esetleg sms-t küld, vagy játszik a készülékével, úgy azt elveszik tőle - válaszolta ér­deklődésünkre az oktatási intéz­mény igazgatója, Dankó Éva. Az elkobzott telefonokat csak a szü­lők kaphatják vissza. Az igazgató­nő elmondta: tavaly náluk is elő­fordult, hogy egy diáknak eltűnt a készüléke. Az később sem ,.derült ki, hogy elveszítette vagy ellopták tőle. Olyan eset is volt, amikor va­laki annyira féltette a telefonját, hogy iskolakezdéskor leadta a tit­kárságon, és csak a nap végén ment érte. Dankó Éva kijelentette: az iskolának nincs arra kapacitá­sa, hogy telefonmegőrzést vállal­jon. Nem tudnak felelősséget vál­lalni az ellopott telefonokért sem. A Bányai Utcai Általános Iskolá­ban korábban működött egy nyil­vános telefon, de a készüléket a nyáron leszerelték, mert szinte már senki nem használta. Az igazgatónő többek között ebből következtet arra, hogy a diákok többsége mobiltelefonon kom­munikál. Kiss Ferencné 25 éve tanít az egyik fővárosi iskolában. Mint mondta, az iskolájukban már az alsó tagozatos gyerekek zömé­nek is van mobilja. A pedagógus szerint ez csak részben jó, ugyanakkor úgy véli, hogy sok gyereket frusztrál, ha neki nincs mobilja, miközben az osztály­társainak van. A tapasztalt peda­gógus találkozott már olyan esettel is, amikor a leleményes diákok sms-ben akarták elkülde­ni egymásnak dolgozatírás köz­ben a feladatok megoldását. Ugyanígy előfordulhat, hogy külső segítséget kérnek a nebu­lók a telefonjukon - vélekedik a pedagógus. Szerinte a telefonnal a nyakukban sétáló gyerekek könnyű célponttá válhatnak. Nem ritka eset, hogy az utcán megtámadják és kirabolják őket. A Szülők Országos Egyesülete korábban szintén ellenezte a te­lefonok használatát az iskolá­ban, azonban mára megváltozott a véleményük. Keszei Sándor, a szervezet elnöke úgy véli, hogy a mobiltelefon köldökzsinórként funkcionál az elfoglalt szülők és csemetéik között. Ilyen módon a felnőttek bármelyik pillanatban ellenőrizni tudják, hogy gyerme­keik hol vannak, mit csinálnak. A Szülők Egyesülete nemrég fel­mérést készített arról, hogy a di­ákok milyen módon jutnak mo­biltelefonhoz. A szegényebb csa­ládok esetében megállapították, hogy szinte mindig a tehetősebb rokonok lepik meg a gyerekeket a rég áhított készülékkel. Ugyan­akkor az is kiderült, hogy a mobilok többségét kártyával üzemeltetik, így azt is nyomon tudják követni, mennyit beszél a telefonnal felszerelt csemete. Döme Barbara Vihetjük magunkkal a telefonszámot A Nemzeti Hírközlési Hivatal tá­jékoztatása alapján a GTS­­Datanetnél jelentkezett az első előfizető, aki az új hírközlési tör­vény alapján kérte, hadd vigye magával új ingatlanába a már megszokott telefonszámát. A tör­vény 2004. január 1-jétől szava­tolja a számhordozhatóság lehe­tőségét az előfizetőknek. Szathmári Géza, a GTS-Datanet cég vezérigazgatója tudatta la­punkkal, hogy örömmel fogadták a számhordozhatóság gyakorlati megvalósulását, és bíznak benne, hogy 2004-ben elindulhat a valódi piaci verseny a telekommunikáció terén. A számhordozhatóság meg­teremtése az első lépés a liberali­zált piac irányában, amit minden bizonnyal további lépések is kö­vetnek majd. A GTS-Datanet kü­lön jelentőséget tulajdonít annak a ténynek, hogy a távközlési piac első számhordozását cégük hajt­hatja végre. K. M. Új szakma a logisztikai ügyintéző Idén 562 millió forintot szán a Pest Megyei Munkaügyi Központ a munkanélküliek tanfolyamaira és átképzéseire. Jelenleg hétezer betöltetlen állás van Pest megyé­ben. A fizikai dolgozók mellett kevés a szakirányú képzettséggel rendelkező munkavállaló. Az év folyamán a Pest Megyei Munka­ügyi Központ 105 szakirányban indít képzést. Összesen 300 tan­folyamot szerveznek munkanél­külieknek, illetve az átképzésre jelentkezőknek. A központ igaz­gatója, Lengyel János a legtöbb jelentkezőre a bolti eladói, keres­kedői, boltvezetői, továbbá az ápolási és az egészségügyi asz­­szisztensi tanfolyamon számít. A munkaadók keresik még az épü­letburkolókat, a bádogos szaktu­dással rendelkezőket is. A központ tanfolyamaira je­lentkezők között változatlanul nagy az érdeklődés az informati­kai és nyelvi képzés iránt. Új képzési ág a logisztikai ügyinté­ző. A vadonatúj tanfolyam indí­tását az indokolja, hogy Buda­pest környékén egyre több nagy raktárbázis és ipari park épül. Tavaly megyei viszonylatban Pest megyében alakultak a leg­jobban a munkanélküliségi mu­tatók. Összesen 3,6%-os munka­­nélküliséget regisztráltak, ami azt jelenti, hogy hivatalos adatok szerint 16 800 Pest megyei lakos volt munka nélkül. Kisdi Kevés a szakmunkás UDAPEST 2004. január 10., szombat 3 Embert faragni, ez a feladat Hátrányos helyzetű gyerme­keknek segít nap mint nap az a három pedagógus, akik tegnap Solt Ottília-díjat ve­hettek át Magyar Bálint ok­tatási minisztertől. Az egyik díjazott Giczy Béla, egy újpesti iskola igazgatója. A Solt Ottília-díjat 1999 óta szü­neteltették. Az újjáéledő elisme­rést tegnap három pedagógus vette át. A Solt Ottília-díjat odaítélő szakmai kuratórium elnöke, Liskó Ilona szerint a hátrányos helyzetű gyermekeken segíteni a legnagyobb munka, amit ma Ma­gyarországon pedagógusok vé­gezhetnek. A Cseri Lajos készí­tette plakettet idén Ámon Andrásné győri, Kovácsné Mikoly Anna békéscsabai és Giczy Béla budapesti pedagógus kapta. Giczy Béla az újpesti Langlet Valdemár Általános és Felnőtt­képző Iskola igazgatója. 1978 óta van a pályán. Életútját az új kihí­vások keresése, a nehéz feladatok tudatos vállalása jellemzi. Az új­pesti iskolát 1991 óta vezeti. Ha­mar felismerte, hogy szükség van egy olyan intézményre, amely fel­vállalja a hátrányos helyzetű roma tanulók ügyét. Ennek érdekében 1996-ban elvégezte a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főisko­la romológia szakát, ahol elmé­lyülhetett a roma kultúrantropoló­­gia tanulmányozásában. Iskolájá­nak programjában központi he­lyet foglalnak el az olyan pedagó­giai normák, mint a társadalmi fe­lelősség, esélyegyenlőség, tole­rancia követelményei. A díjnak nagyon örülök, bár hozzá kell tennem, kollégáimnak is járna kitüntetés, ők is hatalmas munkát végeznek iskolánkban - mondja Giczy Béla. - Ez az „elva­rázsolt” gyermekcsoport sokkal több odafigyelést igényel, mint más kortársaik. Intézményünk kifejezetten a hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozik. A gye­rekek 60%-a roma származású, a fennmaradó 40% sem csupán magyar tanulót jelent. Vannak kí­nai, arab és más nemzetiségű di­ákjaink is. A művészeti tagozatos intéz­ményben a beiskolázás száz­­százalékos. Mindenki tovább­tanul - büszkélkedik a díjazott pedagógus, aki azt vallja, hogy a legfontosabb feldata, hogy min­den tanulóból embert farag­janak. Lefkovics Zsófia Cséri Lajos szobrászművész és Giczy Béla igazgató A Solt Ottília-díjról Solt Ottilia szociológus (1944-1997) 1967-től 1972-ig a Gazdaságkutató Intézetben dolgozott, majd az MTA Szociológiai Intézete, illetve a Történelemtudományi Intézet kutatója volt. 1974-től 1981-ig a Fővárosi Pedagógiai Intézetben tevékenykedett, majd tanárként és könyvtárosként dolgozott. Később az ELTE Szociológiai Intézetének tudományos munkatársa lett. Évtizedeken át kutatta a magyar­országi szegénység okait, a cigányság beilleszkedésének körülményeit. Emlékére 1997-ben a művelődési és közoktatási mi­niszter „Pro humanitate et libertate in memoriam Solt Ottilia” kitüntető címet alapított, melyet a hátrányos helyzetű tanulók támogatásában, a megkülönböztetés elleni küzdelemben kiemelkedő tevékenységet folytató szemé­lyeknek ítélnek oda. „Hatalmasak vagyunk” Velünk az egész országban hirdethet! BBazár Ugye vette a lapot?

Next