Budapesti Napló, 1898. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1898-10-08 / 277. szám

2 Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1898. október 8. 277. szám* sok mindennel adósa maradt a magyar nem­zet törvénybe iktatott jogának. A külügyi képviselet terén, a hadügyi szervezet s az udvartartás szerkezetében még igen sok kö­vetelni valója van a magyar nemzetnek, hisz befolyásunk és nemzeti jellegünk ezekben a vonatkozásokban nem hogy paritásosan, ha­nem még a kvóta arányában sem érvénye­sül. Hát ezt a paritást lehetett volna most és kellett volna most az elmélet birodalmá­ból kiragadnunk s eleven valósággá váltanunk. Az alkalom itt volt, kínálkozott, valósággal fel­tolta magát nekünk,­­ és mi bambán elszalasz­tottuk. Egy hajszálnyival sem lépve túl sem a jog, sem a méltányosság határvonalát, bizto­síthattuk volna a nemzet minden törvényes aspirációjának teljesülését. Hiszen nem kíván­tunk volna többet, mint amire a törvény igényt ad nekünk, s elég nagylelkűér­ lettünk volna, jogos és törvényes óhajtásaink kielé­gítését fogadni el egy nemzeti jog felfüg­gesztésében hozott áldozatunk ellenértékéül. Balekok voltunk. Ausztriának az osztrá­kok által való politikai kifosztása mutatja, hogy még köszönet sem jár nekünk nagylelkűségünk­ért, mert hiszen a mi kíméletességünk szaba­dította rá Ausztriára a tulajdon nemzetiségeinek prédára éhes kíméletlenségét. A nemzeti jogok kincstárából kidobtunk egy drága ékkövet, s az most ott hentereg az osztrák politika szemétdombján. A magyar nemzet szegényebb lett egy joggal s Ausztria gazdagabb azzal a fájdalmas tapasztalással, hogy államiságának bomlását még Magyarországnak a jogfeladásig menő nagylelkűsége sem bírja feltartóztatni, íme a balekpolitika fiaskója. A haldokló Ausztriára hiába borítottuk takaróul a magyar nemzet rongygyá tépett jogának foszlányait, még azt sem akadályozhattuk meg vele, hogy végső vonaglásait ne zavarja meg a szánal­munkon röhögő örökösöknek a betegágy kö­rül civakodó kapzsisága. Valljuk be, uraim, hogy balekok voltunk, bejelentette a Háznak, hogy a törvényszék őt elő­­vezettetés terhe mellett idézte meg, amiben a mentelmi jog megértését látja. Az elnök a men­telmi bizottsághoz utasította az esetet. A lehető legnagyobb egyhangúságban vég­ződött az ülés. Mindössze az keltett nagyobb ér­deklődést, amint Széll Kálmán belépett a terembe s egyenesen a miniszterelnök felé tartott egy táv­irattal, amelyet éppen akkor kapott Bécsből. Báró Bánffy és a kvóta-deputáció elnöke hosszasan ta­nácskoztak egymással a telegramm felől. Körös­körül pedig tanakodtak, várjon mi lehet abban a táviratban. Holnap alelnök-választás és a bizottságok­ban megüresedett tagsági helyek betöltése lesz napirenden. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, október 7. Két interpellációra válaszolt a belügymi­niszter s azzal ki is merült a napirend. Megelő­zőleg Szilágyi Dezső elnök elparentálta báró Kemény Endrét, majd jelentette, hogy Berzeviczy Albert lemondott az elnökségről; bemutatta továbbá az elnök Pogány Károly levelét, amely­ben tudatja, hogy főispánná történt kinevezése következtében leteszi mandátumát. Sima Ferenc tartással végigment a kávéházon és megállóit a sarokasztalka előtt. Brád Ferenc, nyugalmazott császári és ki­rályi százados, egyszerű civil­ ruhát viselt, de a régi katona meglátszott az arcán és egész maga­viseletén. Sürü szemöldei alól keményen nézett az emberekre és a hangjában még barátságos beszélgetés közben is volt valami erős, paran­csoló harsogás. Mind a két sakkozó nagy örömmel ugrott föl az asztaltól : — Csakhogy valahára látjuk százados urat! Abbahagyjuk a játékot.. . Tessék kezdeni ! A százados tagadóan intett a kezével. Leült a sakkozók mellé, széles karimájú kalapját a szomszédasztalra vetette és deresedni kezdő haját végigsimította. — Köszönöm. Ma nem játszom. A sakkozók ránéztek, de nem szóltak, bár a szemük tele volt részvéttel, kíváncsisággal. A százados újra dörzsölni kezdte a fejét és panaszos, nyögő hangon kiáltott föl: — Majd szétszakad a koponyám, úgy fáj... Azt hittem, hogy a levegőn elmúlik, azért ma­radtam odakünn ... de látom, hogy a levegő se gyógyítja meg.. ! Pár percnyi csönd után megint a százados beszélt: — Két éjszaka virrasztottam..! A szememet se hunytam be, uraim ... és ezt megérzi az ember, ha már nem fiatal. Azelőtt meg se kottyant nekem az efféle .... három éjjel egymásután jártam a báltermeket s amikor csatáztunk és farkasszemet néztünk az ellen­séggel, föl se vettem három-négy éjszakai ПГ-" ■ 1­­.........J!—L!".IU1.1 !U.. '1 ". ..r.mT -Г---------. . Ts rontani, elárulni, összetörni embertársaitokat . . . nagyravágyásból, irigységből, rosszaságból gya­lázatba, becstelenségbe, halálba kergetitek ember­társaitokat ... rágalmaztok, csaltok, szívtelenek vagytok ... de a kutyának nincs lelke, a kutyá­nak nincs esze, nincs szive ... a kutyának csak az az egy ostoba tulajdonsága van, hogy véghe­­tetlenül ragaszkodik hozzád, hogy a bántalmakat mind elfelejti, hogy veled éhezik, veled szomja­zik és mégse hagy el, hogy egész világgal szembe­száll érted, hogy amikor meghalsz és kivisznek a temetőbe, oda fekszik a sírod mellé és meghal bánatában . . .! Lihegett a fölindulástól, amíg ezeket be­szélte. Azután a hangja csöndesebbé, komo­­rabbá vált. — Ez a szegény, haldokló kutya kétszer mentette meg az életemet . . . ! Ellenségeim vol­tak a katonaságnál. Megindultak ellenem az in­trikák és olyan helyzetbe sodortak, hogy az infámis degradáció küszöbén állottam . . . Bor­zasztó idők! Ártatlan voltam, de meg akartam halni, mert nem bírtam el a rosszakarók kárörö­mét és a jó barátok megvető szánakozását. . . Egyedül ültem a szobában. A pisztolyom meg volt töltve. Számláltam a perceket. Ekkor a félig nyitott ajtón besurrant a kutyám és nyöszörögve, vonitva ugrált előttem, mintha érezte volna ret­tenetes szándékomat... felugrott az ölembe, kért, könyörgött, kétségbeesve nyalta a kezemet és annyi fájdalom, annyi szeretet volt az esdeklő pillantásaiban, hogy magam is elkezdtem sírni, sírni... és ez a jótékony sírás egész lelkierőmet visszaadta. Életben maradtam és visszakaptam a becsületemet...­­ A kutyámnak köszönhettem! юш A képviselőház ülése október 7-én. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök : Szilágyi Dezső. A kormány részéről jelen vannak: báró Bánffy Dezső, Lukács László, báró Pét­ervár­i Géza, Perczel Dezső, Erdély Sándor, Josipovich Imre, Darányi Ignác. Elnök : Bemutatja a főrendiház elnökének átira­tát, amely tudatja, hogy a dicsőült Erzsébet királyné emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavas­latot a főrendiház módosítás nélkül elfogadta. Bemutatja Berzeviczy Albert levelét, melyben az alelnöki állásról lemond. Jelenti, hogy báró Kemény Endre országgyű­­lési képviselő folyó he­t­én hosszas szenvedés után is meghalt. Az elhunyt képviselő 1884. óta tagja volt a képviselőháznak. A Ház elhunyta fölött való részvé­tét jegyzőkönyvben fogja kifejezni. (Helyeslés.) Egy­úttal a Ház felhatalmazza az elnököt, hogy Alsó- Fehérmegye maros­újvári kerületében az uj képvi­selőválasztás iránt intézkedjék. Jelenti, hogy a király Krassó-Szörény megye időispánjává Pogány Károly országgyűlési képviselőt­­nevezte ki. Ezzel kapcsolatban bemutatja Pogány Károly l­evelét, melyben Hunyad megye vajda­hunyadi kerüle­­­­tének képviseletéről lemond. Bemutatja a miniszterelnök átiratát, amelyben arról értesit, hogy III. Béla királynak és a királyné­nak hamvai a budavári koronázási templomban folyó hó 21-én délelőtt fognak örök nyugalomra el­helyeztetni. * Hegedűs Sándor előadó: Beterjeszti a pénz­ügyi bizottság jelentését az 1899. évi állami költség­­vetésről. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Beterjeszti az 1899. évben kiállítandó újoncokról szóló törvényjavaslatot. Perczel Dezső belügyminiszter: A belügymi­nisztériumnak az ország közegészségügyi viszonyai­ról az 1897. évről szóló jelentését mutatja be. Elnök: Sima Ferenc levelét bemutatja, melyben bejelenti, hogy büntetőügyben elővezettetés terhe mellett megidéztetett, ami által mentelmi joga sérel­met szenvedett. Groisz Gusztáv képviselő két­­havi szabadságot kért, amit a Ház megadott. Következik a napirend. Válaszok. Perczel Dezső belügyminiszter felel Simó Fe­rencnek hozzá és az igazságügyi miniszterhez a virrasztást ... De mikor vénül az ember, nehe­zen megy az éjszakázás . . . nehezen! Az egyik sakkozó lassan, gyöngéd hangon meg merte kockáztatni ezt a bizalmas kérdést: — Talán valami nagy betege van százados urnak ? A százados vastag, deres bajusza egyet vonaglott. — Nagy betegem van! Nem merték tovább kérdezni, de a száza­dos, mintha válaszolt volna nekik, rövid és hatá­rozott hangon oda vetette: — A kutyám beteg!* A sakkozóknak egy izma se rándult, egy mukkanással se árultak el csodálkozást, vagy gú­nyos meglepetést. Mégis a százados úgy nézett rájuk, mintha tiszteletet akart volna parancsolni annak a számára, akit szóba hozott ... és sza­porán, indulatosan dőlt belőle a szó, mintha mentegetni akarta volna ezt a különös beteg­ápolást. — Azt hiszik talán, hogy egy kutya nem méltó ilyen figyelemre? Eh, mit tudják önök, hogy a kutya milyen szerepet játszhatik egy ember életében! Mit tudják önök, mi volt ne­kem ez a szegény, alázatos állat, aki egész életét nekem szentelte ... aki jó kedvvel tűrte minden szeszélyemet és hűségesen ragaszkodott hozzám, akár ütöttem, akár simogattam . . .! Ez a kutya úgy szeretett engem, hogy ehhez fogható szeretet nincs a világon! Ti emberek, ti okosak vagytok, ti nagyszerű, tökéletes teremtések vagytok, de a legcsekélyebb megbántásra gyűlölettel feleltek ... hiúságból, büszkeségből képesek vagytok meg­csongrádi főszolgabírói hivatal és a szegedi törvény­szék illetéktelen beavatkozása és hivatalos erősza­koskodása tárgyában tett interpellációjára. A csongrádi főszolgabírónak Hegyivel szemben követett eljárása nem minősíthető politikai üldözésnek, hisz a vizs­gálóbíró is vád alá helyezte misepéntok sikkasztása miatt. Hegyit fogva nem tartották a vizsgálat alatt s a csendőrök csak a vizsgálóbíró esetleges támogatá­sára voltak kirendelve. Úgy a biróság, mint a köz­­igazgatási hatóság ebben az esetben csak kötelessé-­­ gét teljesítette, a panasz pedig a hívek részéről jött. Utal még Hegyinek a váci püspökhöz intézett bocsá­natkérő levelére, amelyben Hegyi maga beismeri bű­nösségét. Kéri válaszának tudomásul vételét. Sima Ferenc: A törvényszék beavatkozását illetéktelennek tartja s a közigazgatási hatóság mű­ködését sem helyesli és ezért a választ nem veszi tudomásul. Perczel Dezső belügyminiszter röviden vála­szol Simának, aki bűnös embereket itt a parlament­ben ártatlanoknak tüntet föl, hogy megtéveszsze a közvéleményt. Ismételten kéri válasza tudomásul vételét. Sima Ferenc: Rövid viszonválasza után Elnök: Fölteszi a kérdést szavazásra. A többség a választ tudomásul vette. Perczel Dezső belügyminiszter: Felel Mócsy Antalnak a serdülő ifjúság erkölcsi védelme tárgyá­ban előterjesztett interpellációjára. Hivatkozik még a múlt évben e tárgyban kibocsátott rendeletére, amely­nek alapján tényleg már többször is történtek bün­tetések ilyen kihágások miatt. Ügyelni fog, hogy a rendeletet a jövőben a legszigorúbban végrehajtsák. Kéri válasza tudomásul vételét. Mócsy Antal: A kormány rendelkezéseinek semmi foganatja sincs. Ma reggel is, amint a Házba jött, egyik József-köruti könyvkereskedésben látott ilyen szemérmetlen képeket kitéve. Újólag kikel a szemérmetlen képeknek elárusitása ellen s felmutat egy neki küldött levelezőlapot, mely Chmmy herceg­nőt ábrázolja paradicsomi öltözetben. (Óriási derült­ség.) Kéri a kormány rendeletének szigorú végre­hajtását. A választ nem veszi tudomásul. Perczel Dezső belügyminiszter azt hiszi, hogy Mócsy nem a helyes úton jár, hogy célját elérje. Ne kürtölje világgá az egyes ilyen dolgokat, hanem hozza az illetékes ügyész vagy rendőrkapitány tudo­mására. Kéri válaszának tudomásul vételét. Mócay Antal viszonválasza után a többség a választ tudomásul vette. Elnök: A holnapi ülés napirendjének megálla­pítása után az ülést egynegyed 12 órakor berekeszti. BELFÖLD. Szentesítés előtt. A szentesítés alá terjesztendő törvényjavaslatok végleges szövegét megvizsgáló bizottság ma ülést tartott Szilágyi Dezső elnöklete alatt. Az ülésen a kormány részéről báró Bánffy Dezső miniszterelnök, a képviselőház részéről Molnár Antal jegyző, a főrendiház részéről Szabó Jenő jegyző vett részt. A bizottság megvizsgálván az Erzsébet királyné emlékének törvénybe iktatásáról szóló tör­vényjavaslat végleges szövegét, az országgyűlés két házának megállapodásával teljesen megegyezőnek találta, s királyi szentesítés alá terjesztette. Írógépvétel előtt ne mulaszsza el a VOLT írógépet meg­tekinteni!! Csak így óvhatja meg magát attól, hogy saját kárán okulva, mégis arra kelljen visszatérnie. Bővebbet kívánatra beküldött katalógusunk mond. „VOLT" ÍRÓGÉP RÉSZVÉNY­TÁR­SASÁG 0ЯГ BUDAPEST, NEW-YORK PALOTA. "ВЦ wW­ e

Next