Budapesti Napló, 1899. július (4. évfolyam, 179-208. szám)

1899-07-12 / 190. szám

190. szám? Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ ! ■— Krivány Böske. A külső világ, az idő,­­a térség, oda férkőzik a szívhez és parancsol. Az aradi járásbíróságnál meg a nagyváradi táb­lánál egy és ugyanaz az igazság, mégis más az ítélet, más az ítélkezés. Az aradi biró­k— az idő meg a térség közelségének a ha­tása alatt — úgy ítélt, hogy az árvák pénzét nem kell a Krivány Böske takarékpénztári köny­vecskéjéből pár forinttal szaporítani, amikor sok ezer veszteségről van szó, — és a Bös­ce névre szóló takarékkönyvecskét föloldotta a Krivány­­féle lefoglalt ingóságok zára alól. A vármegye, s— neki sok az árvája — fölebbezett és a nagy­váradi tábla úgy végzett, hogy az ingók a kis Böske könyvével együtt zár alatt maradnak. A nagyváradi bíráknak a törvény betűje szerint föltétlenül igazuk lehet és ugy lehet az emberi szív emberi igazsága szerint is. Az idő, a térség is távolabb van, amikor és ahol először zokog­tak Krivány árvái és a külső világ formálja a Szív parancsát. — Mozdonyvezetők mozgalma. A magyar ki­rályi államvasutak egy tekintélyes kara , a mozdony­személyzet, január 25-ik helyzetük javítása érdeké­ben küldöttségileg tisztelegtek Hegedűs Sándor ke­reskedelmi miniszternél és Ludvigh Gyula elnök­igazgatónál, akinek emlékiratot nyújtottak át. Az emlékiratban a következőket kérték: 1. A mozdonyvezető kezdő évi fizetése legyen 600 frt; az előléptetés történjék határozott sorrend­ben és úgy, hogy legfeljebb 24 szolgálati év után a maximális 1200 frtos fizetést érhessék el, a mozdony­felvigyázók és sűtőház vezetők pedig az 1600 frtost. A lakbér a helyi lakásviszonyokhoz mérten az évi fizetés 30 illetve 40°/o-ában állapíttassák meg. 2. A mozdonyszemélyzet foglaltassák külön rangsorba. A mozdonyvezető gyakornok pedig ne használtassák rendszeres fűtőnek, hanem előkészíté­sét és bevizsgázását beleértve, 2 évre alkalmaztatása után mozdonyvezetővé neveztessék ki. 3. A nyugdíjintézeti alapszabályok módosít­tassanak. 4. A betegpénztári alapszabályok szintén. 5. A mostani kilométerpénz helyett órapénz állapíttassák meg. 6. A tüzelő- és kenőanyag megtakarítási juta­lék, valamint az órapénz, egy­szóval a változó illet­mények olyképpen szabályoztassanak, hogy a sze­mélyzet lehetőleg egyenlő változó illetmény-kereset­ben részesüljön és ne legyen olyan arány, mint prosz: 18—20 frt: 180—200 írthoz. 7. A napi szolgálati idő úgy közbiztonsági, mint egészségi szempontból legfeljebb napi 10 órá­ban a leghatározottabban állapíttassák meg és azon­felül adassák minden héten egy teljes 24 órai pihenő nap. (Jóllehet, ehhez majdnem hasonló szabályok most is fennállanak, azért ezek még­sem tartatnak be, mert napirenden vannak a 18—40 órai szolgálat­tételek közben egy 4—8 órai pihenéssel. Külföldön, például Franciaországban a szolgálati idő (8—10 óra), hogy túl ne léptethessék, bár magán és társadalmi vasutak, mégis a kormány közegei által ellen­őriztetik.) 8. A mozdonysűtői személyzet érdekei is ja­víttassanak. A mozdonyvezetők óhajai már a teljesülés kü­szöbén állanak, mert úgy a miniszter, mint a máv. elnökigazgatója és a hivatott szakközegek a legbe­­hatóbban foglalkoztak és foglalkoznak még most is ezzel az ügygyel és összehasonlitásokat téve a kül­földi vasutak mozdonyszemélyzetének anyagi hely­zetével, belátták, hogy a magyar mozdonyszemélyzet — bár erősebben van igénybe véve, mint amazok — mégis átlag 200—600 írttal van rosszabbul dotálva. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter már az annak idején nála járt küldöttséget biztató szavakkal bocsátotta el és az államvasutak igazgatóságától a mozdonyvezetői memorandumra vonatkozó jelentés sürgős elintézését kívánta. Ez a jelentés egy terje­delmes elaborátummal együtt már a miniszter keze közt van. Hogy az ügyet behatóbban tanulmányoz­hassa, több sűtőház szolgálati beosztási rendjét és a napi jelentéseket, melyekben a mozdonyszemélyzet napi szolgálattétele van kimutatva bekérte. — Ki a gyilkos ? Bécsben, a Margarethen kerület egyik házában vérbe fagyva találtak egy házaspárt, Stieber Ferenc mestert meg a felesé­gét. Iszonyúan jajgatott mind a kettő s erre tör­ték rájuk az ajtót. A földön feküdtek, nagy és mély sebekkel telve s utolsó erejüket összeszedve, mindenik„a másikra igyekszik hárítani a bűnt ■— — tette, — mondta az asszony,­­ — — tette, — nyögte a férfi. Azután elvesztette az eszméletét mind a kettő. Elvitték őket a kórházba s most a rendőr­ségnek az a feladata, hogy kiderítse, hogy melyik hazudott közülük. Kihallgani még nem lehetett őket, a valószínűség azonban az, hogy a véreng­zést az asszony kezdte. Szúró, vágó szerszám elég volt a műhelyben — az asszony pedig hisz­térikus a végletekig. A férfi csak önvédelemből ölt, ha ugyan halál lesz a nagy csetepaté vége. — Fölmentő ítélet egy borhamisítási ügyben. A tavaszszal a hódmezővásárhelyi borellenőrző bizott­ság a шаи­ becskereki rendőrkapitányság távirati meg­keresése folytán pincevizsgálatot tartott Weisz Márton és fia borkereskedő cégnél. A vád az volt, hogy hamisított bort hoztak forgalomba, ezért pincéjüket zár alá helyezték és Losonczy Endre vegyész közbe­jöttével mintákat vettek a borokból, amelyeket vegye­­lemzés céljából felküldtek az országos vegyvizsgálati állomáshoz. Az eset annak idején nagy szenzációt keltett már csak azért is, mert Weisz Márton és fia cég kiterjedt üzleti összeköttetésekkel bírt és egyike volt az ország legjobb hírnevű bornagykereskedői­nek. A napokban leérkezett H.-M.­Vásárhely hatósá­gához a vegyvizsgálati állomás észrevétele, mely szerint a Weisz-féle borok teljesen tiszták és nincsenek hamisítva; e szakvélemény alapján a rendőrkapi­tányi hivatal július 6-án tárgyalást tartott és a céget felmentette a borhamisítás vádja és annak következményei alól. Az ártatlanul meghurcolt és súlyosan megvádolt Weisz Márton és fia cég most már teljesen rehabili­tálva van. A Vöröskereszt. Dr. Schwartzer Ottó főgondnok elkészítette a magyar vöröskereszt-egyesület köz­ponti szervezeti, szolgálati, ügyviteli és fegyelmi szabályzatát. Ezt a minden részletre kiterjedő mun­kát az elnökség megküldi az összes igazgatósági tagoknak. Az új szervezeti szabályzatot a nyári szü­net után való első ülésen fogják tárgyalni. — Katonazene és cigánymuzsika a Hírmondó­ban. A Telefon Hírmondó holnap (szerdán) délután fél 5 órától 7 óráig a honvédzenekar hangversenyét, este pedig felváltva két cigánybanda és egy katonazenekar játékát közvetíti hallgatói szórakoztatására. (x) Ha őszül a haja, vegyen Hair-regenerátort 1 forintért Zoltán B. gyógyszertárában (Budapest, Nagykorona­ utca 23.), ettől a haj eredeti színét visz­­szanyeri. A tudomány és a tudatlanság áldozatai. Budapest, július 11. Feketetón és Miskolcon egyazon háborút viselt két ember. Feketetón Bulcán Leontin kisbíró hadakozott a felhők ellen, Miskolcon Fischer Lajos, a miskolci hitelintézet pénztárosa. Bulcán fölment a toronyba, hogy szétharan­gozza a viharfelhőket és a villám agyonsújtotta, a felesége és nyolc gyermeke gyászolja. Közön­séges eset, a részletek nem érdekesek, csupán a befejezés. Az is olyan, hogy Feketetón rámond­hatják a kisbíróra, hogy valami istenítélet áldozata. A miskolci eset érdekesebb. Új benne a végeredmény, az első vér, amely egy mostanában divatos tudományos kísérlet, a felhőhajszolás terméke. Az történt Miskolcon, hogy Fischer La­jos, a miskolci hitelintézet köztiszteletben álló pénztárosa, ma kedden este nagy­obb társaságot hívott meg szőllőtelepére és vendégeinek be akarta mutatni felleghajtó ágyúját. A kísürl­t sze­rencsétlenül végződött, mert a mezsúrágyu­k má­sodik lövélél széli tiblant és elszakította Fischer bal lábast árát, J­r. Kazal, aki szintén a vendégek közt volt, bekötözte hevenyében a sebet és a mentőkért küldött, akik a sebesültet kocsijukon hazaszállították. Az Oest nagy szenzációt keltett és általános részvét nyilvánul a szerencsétlenül járt pénztáros iránt, akihez táviratilag hoztak Budapestről sebésztanárokat. Az egy nap két eseménye nagyon érdekes így egymás mellett. Burián Leontin a tudatlan­ság, a babona áldozata és Fischer Lajos a tudo­mány mártírja. Ebben az esetben a babona ugyanannak a célnak áll szolgálatába, mint a tudomány és ez a cél olyan, amelyik nemzet­­gazdasági szempontból megérdemli a fáradságot. Dilemmát kovácsol tehát önmagának, aki azt mondja, hogy a felhők elé nem kell haran­gozni és nem kell ágyukkal lőni. Egyik rész a babona ellen szól, a másikban van valami ba­­bonaszerű húzódozás a tudománytól. Világos, hogy nem szabad mind a két esetet egy kategorikus íté­let alá vonni. Feketetón valami religió hajtotta a babona áldozatát, Miskolcon a kutatás, a tudás szomjúhozása a tudomány mártírját. Feketetóra valami exakt tudással kell vegyíteni a nép bal­gaságát és Miskolcon némi elő­vigyázattal a ku­tatás szellemét. A végletekből meg lehet csinálni a helyes középutat. Megfogyatkoztak erősen már azok, akik vak ellenségei a tudománynak, nem is az örök kétkedés szava az, amely azt parancsolja, hogy az ember ne szálljon fegyvertelenül harcba az elemekkel. A Petőfi-ünnep. —• A Budapesti Napló tudósítójától. — Budapest, július 11. " A Petőfi-ünnep iránt egyre fokozódik az ér­­­deklődés és a megindított mozgalom mind nagyobb hullámokat vet. A Petőfi­ Társaság elől jár a szervez­,­kedés munkájában és alelnöke lakásán (Szentkirályi­­utca 22. sz.) állandó irodát rendezett be, ahol a tár­saságnak Budapesten levő tagjai délután négy órá­tól késő estig dolgoznak a július harmincadiki ün­nep előkészítésén. Ma délelőtt 11 órakor a Petőfi­ Társaság tagjai rendkívüli ülést tartottak az Akadémia képes ter­mében. A társaság tagjai közül ott volt Jókai Mór, akit belépésekor riadó éljenzéssel üdvözöl­tek, Bartók Lajos alelnök, Bartha Miklós, End­­rődi Sándor, Ábrányi Emil, Pósa Lajos, Bársony István, idősb Ábrányi Kornél, Makai Emil, Rákosi Viktor, Abafi (Aigner) Lajos, Pap Zoltán és Neu­­gebauer László. Általános szeretettel vették körül a vendégül megjelent Madarász József országgyűlési képviselőt, aki megígérte, hogy július 30-án ott lesz a segesvári csatatéren és beszélni fog a Petőfi-emlék előtt. A 85 éves aggastyán valóságos lelkesedéssel jelentette ki, hogy nem riad vissza a hosszú út fáradalmaitól, sőt még a szász atyafiak híres vendégszereteté­től sem. Megjelent még a vendégek sorában Vészi Jó­zsef, a Budapesti Napló főszerkesztője, mint a Buda­pesti Újságírók egyesületének elnöke és Zseni József, aki a Nemzeti Szövetséget képviselte. Az ülést Bartók Lajos alelnök nyitotta meg. Üdvözölte a tagokat, első­sorban Jókai Mórt, aki a Petőfi-kultusznak évtizedek óta és ebben a jelentő­ségteljes évben is a leghatalmasabb zászlóvivője. A Petőfi házat már azért is meg kell építenünk, hogy ezt a csarnokot Jókai Mór nyissa meg, Petőfi halha­tatlan pályatársa, dicsőségének örököse, aki ebben a házban legszebb álmát láthatná megvalósítva. Kívánja, hogy ezt a megnyitót mielőbb érje meg, testi és szellemi épségének mostani teljességében. (Éljenzés. Taps.) Jókai Mór a maga mélabús, megható hangján mondott köszönetet a meleg szavakért, azután bájos humorral kezdte „lerombolni“ a testi és szellemi ép­ségbe vetett illúziót. Ez a teljes testi és lelki épség csak poetica licentia. A valóság az, hogy ötven évvel ezelőtt sem volt egészséges ember és most még ke­vesebb a virágzás nála. Érdekes felszólalását a kö­vetkező szavakkal fejezte be : Petőfi ünneplésében legfőbb a Petőfi-ház. Ezt én görög stílusban épült csarnoknak képzelem, mint a Theseus-templom, a pesti Petőfi-szobor háta mö­gött, ha fél és ha a tanácstól megkapjuk. Ezért a helyért tudok lelkesülni, ez szép hely, olyan egy sincs több a városban. (Közbeszólás: Hát a Gellért­hegy?) Egy pár tagot ki kell küldeni, hogy a ma­gisztrátussal érintkezésbe lépjen. Míg a magisztrátus nem felel, addig ki se kell bocsátani a gy­űlésre szóló fölhívást. Most már nézzük az emlékünnepeket. Sok helyt rendeznek. A mezőberényiek is, hol Petőfi az utolsó magyarországi éjszakát töltötte, Orlai Petrich Soma házánál. A mező-berényiek jártak nálam s azt is mondták, hogy Petőfi Orlai házánál elutazása előtt sok kéziratot rejtett el. Ezt a házat ki kellene ku­tatni. Ajánlom ezt a Társaság figyelmébe. Mező-Berénybe én nem mehetek le, Segesvárra sem. Az öreg Me­­descoval szólva, nem vagyok én madár, hogy egy­szerre két helyen legyek. De arra vállalkozom, hogy Budapesten július 30-ikán a Petőfi-szobornál beszédet mondok s este elmegyek a krisztinavárosi színkör ünnepi előadására. (Általános élénk helyeslés.) Bartók Lajos és mások azon a nézeten voltak, hogy a Petőfi-ház fölállítására vonatkozó fölhívást ne tegyék függővé a fővárosi tanács határozatánál, hanem már a napokban hozzák nyilvánosságra, hogy a gyűjtés országszerte meginduljon. Csakha­mar Jókai maga is ehhez a nézethez csatlakozott és a társaság megállapodott abban, hogy a fölhívást — Jókai Mór szövegezésével — jövő vasárnap közzé teszi. Áhitatos csönd támadt ezután a teremben: Jókai olvasni kezdte az ünnep alkalmára írt és a budai nyári színkörben előadandó Apoteozisát. A szín­tér: Petőfi szobra Budapesten. Mögötte a már föl­épített Petőfi-ház. A ház homlokzatán Petőfi kortár­sainak a mellszobrai. A szobor előtt áll a Szabadság nemtője, kezein bilincscsel. Sötétség, csak egy csil­­­lag ragyog az éjszakában. A költő a szabadság gé­niuszát beszélteti. Gyönyörű strófákban mondja el Petőfi érdemeit és azokat az időket, a mikor Petőfi dalolt. A múlt gyásza nagy, komor vonások­kal elevenedik föl. Majd virradni kezd, a géniusz bilincsei szétpattannak és egy szabadabb, boldogabb 1899. július 12. 7

Next