Budapesti Napló, 1900. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1900-01-02 / 1. szám
Budapest, 1900. ■ Ötödik évfolyam. I. szám. Kedd, január 2.. BUDAPESTI NAPLÓ Szerkesztőség és beadóhivatal. Főszerkesztő: József-körút 18. VÉSZI JÓZSEF. Felelős szerkesztő: BRAUN SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Egész évre 14 írt, Va évre 7 írt, Va évre 3 írt 50 kr, egy hónapra 1 írt 20 kr. Egyes szám Budapesten 4 kr., vidéken 5 kr. Újévi beszédek. Budapest, január 1. (é.) Az újévi beszédekben sok érdekes anyagot, a parlamenti viszonyokra nézve sok becses útmutatást fog a közvélemény ezúttal találni. Örömmel emeljük ki a felhangzott nyilatkozatoknak egészben véve megnyugtató jellegét. Ha tavaly a szenvedély viharzott végig valamennyi újévi beszéden, az idén — jóleső ellentétben azzal a kínos állapottal — a higgadt hazafias szemlélődés, a kölcsönös méltányosság és a tárgyiasságra törekvő lojalitás volt a nyilatkozatok alaphangja. Jelentőségre nézve természetesen ismét a többség és a kormány enunciációi állanak első helyen. A miniszterelnök beszéde sem vetett fel új politikai problémákat, nem kezdeményezett új kormányzati eszméket s mégis volt Széll Kálmán szavaiban ,valami, ami elhatott a szabadelvüpártnak szivéig s a mi rokonszenves visszhangot és rendkívüli figyelmet fog kelteni az egész közvéleményben. A kormánypolitika feltétlen szabadelvüségének erősen hangsúlyozott, szinte ünnepies kidomboritásában látjuk mi a beszédnek e kiugró pontját. Hiszen aki tekintettel van Széll Kálmán múltjára s arra a politikai következetességre, amely ezt az államférfiút jellemzi, annak eddig sem lehetett kétségbe vonnia, hogy a kormányelnök a legtisztább szabadelvűség szellemében óhajtja progrumját megvalósítani. De akadtak tényezők és áramlatok, amelyek bizonyos célzattal hintegették e tekintetben a gyanút. Hol itt, hol ott fel-felbukkantak ködös aggodalmak, homályos sejdítések, burkolt célzások, amelyek megannyian a kormány liberalizmusának őszinteségét igyekeztek kérdésessé tenni. Hát ezekre adott ma Széll Kálmán feleletet. Válasza világos, meggyőző és megnyugtató volt. Költői lendülettel mutatott vissza Széll Kálmán a maga politikai pályafutásának kezdetére s lelkes hangon hivatkozott arra, hogy az ő politikai bölcsője ott ringott a nemes és kérlelhetetlen szabadelvűség atmoszférájában. És ebbe a múltjába kapcsolta bele a jelent és a jövendőt, fogadalomszerűen hangoztatva, hogy politikája soha hajszálnyira sem fog eltérni a klaszszikus magyar szabadelvűség irányától. Zúgó éljenzéssel fogadta a többség ezt a férfias nyilatkozatot és hálás elismerés fog a közvélemény részéről is a miniszterelnök e férfias és örvendetes kijelentése nyomán nyilvánulni. Széll Kálmán méltó önérzettel hivatkozott tízhavi kormányzásának eredményeire. A kiegyezés immár tető alatt van : ez az egyik érdem. S perfektté válása nem igényelt Magyarország részéről semmiféle közjogi áldozatot , ez a másik érdem. A békés reformjaunka útja elől ezzel elhárítottnak tekinthető minden akadály. Az osztrák állapotok innentől már csak a figyelmünket kötik le, de tetterőnket többé nem. Hát most már hadd induljon neki a magyar politika a nemzeti konszolidáció komoly és békés munkájának. Széll Kálmán erre nézve is megnyugtató kijelentést tett. Nem ígért gyors haladást, de biztosat és folytonosat s igaza van ebben. Nem hevenyészett intézményekre van a nemzetnek szüksége, hanem jól megfontolt alkotásokra, amelyek megvalósítják a magyar szabadelvű politikának azt az ideális feladatát, amelyet a mai napnak egyik szónoka, Hódossy Imre találó tömörséggel így definiált: liberalizmus és törvényesség. Széll Kálmánnak maradandó érdeme az, hogy a szabadelvűséget ismét hozzáforrasztotta a törvényességhez. Ma egy éve még válságban volt mind a kettő: a szabadelvű párt is, az alkotmány is. Akkor némelyek az alkotmányt akarták megmenteni a szabadelvű párt rovására, mások viszont a szabadelvű pártot az alkotmány rovására. Széll Kálmán programmjának dicsőséges működésének sikere éppen az, hogy sértetlen állapotban hozta ki abból a válságból a szabadelvű pártot, valamint az alkotmányt. Abban a tapintatos, szerencsés hangú és gazdag tartalmú beszédben, amelyet gróf Csáky Albin intézett a kormányelnökhöz, teljes méltánylást talált ez a momentum. Jól mondta ez a kiváló államférfiú, hogy nem azért hatalmas és nagy ez a többség, mert számban sokkal erősebb az ellenzéknél, hanem azért, mert az ország érdekeit szolgálja az a politika, amelynek támogatására vállalkozott. S e politika támogatásában igazán egységes a párt, bárha a politikai irigység próbálkozik is olykor éket verni egységébe. „Előre kell nézni, nem hátra,“ — Így szólott ma a miniszterelnök teljes egybehangzásban azokkal, amiket mi e lap hasábjain váltig hirdetünk. A múltnak emlékeihez semmi köze a jelennek; a jövendő feladatai azok, amelyeknek megoldását sürgeti a hazafias kötelesség. Azok az emlékek igenis szétrepeszthetnék a párt egységét, ha erősebbeknek bizonyulnának a jövendő feladataira való tekintetnél. De nincs semmi okunk ilyen eltévelyedéstől tartanunk. A szabadelvűpártnak minden tagja érzi, hogy a jelent nem a múltba, hanem a jövőbe kell belekapcsolni. S minden ellenkező tünet dacára is éppen ezért tekinthetünk teljes megnyugvással a szabadelvűpárt lelki harmóniájának további megszilárdulása elé. Látszólag, de csakis látszólag van némi eltérés a múlt elfeledésének tekintetében a miniszterelnök szavai és ama beszéd közt, amelyet Münnich Aurél intézett Perczel Dezsőhöz, a képviselőház elnökéhez. Münnich beszéde megemlítette ugyanis a parlamentarizmusnak világszerte észlelhető elfajulásait, vagyis az obstrukcióra való általános hajlandóságot. Nem hinnék, hogy az érdemes szónok a magyar politika közelmúltját akarta volna szóvá tenni s ilyen módon kényes helyzetbe sodorni a mai többségnek azt a részét, amely tavaly még az ellenzéken küzdött. Ránk a Münnich beszéde azt a benyomást teszi, hogy nem hátrafelé nézett, hanem kifelé, s hogy a parlamentarizmusnak nemzetközi alakulását kívánta tárgyalni, nem pedig burkolt kézzel megérinteni a magunk testén alig behegedt sebeket. Mi Münnich Aurélt lojális politikusnak ismerjük, aki, ha van kifogása egy helyzet ellen, akkor levonja véleményéből a konzekvenciákat, s viszont ha elfogadott egy helyzetet, akkor feltétlenül meg is barátkozott vele. Konstatáljuk még, hogy Perczel Dezső talpraesett, lelkes beszédben köszönte meg a bizalomnak és a rokonszenvnek megnyilatkozását s hogy a parlament tagjainak higgadtságától reméli a képviselőház tanácskozásainak zavartalan és méltóságos menetét. Így hát teljes összhang mutatkozott az egész vonalon. Vajha teljesülne az uj esztendő egész folyamán ez a biztató horoszkp. Lapunk mai száma, tizenkét oldal. A szabadelvű párt újéve. A Lloyd-klub hatalmas ablaküvegein átverődő napfény a nemzeti párttal megnövekedett szabadelvű pártot köszöntötte a mai újév ünnepén. Az első új esztendő a fuzió és Széll Kálmán kormányra jutása óta. Már délelőtt nyíló órakor nagy tömeg hullámzott a termekben, vidáman, jókedvvel cserélve ki a jó kívánságokat. Mindenki ott volt már, akire számítottak, hogy ott lesz, csak gróf Csáky Albin hiányzott, akire pedig a legfontosabb megbízás teljesítése várt a mai napon. Neki kellett üdvözölnie a pártvezért a párt nevében, mint aki volt disszidens létére az ortodoxok és az „uj elemek“ közt a középhelyet foglalja el. Ekkor belépett Podmaniczky báró a márványoszlopos terembe s felolvasta a következő levelet: Budapest, 1899. december 31. Nagyon tisztelt barátom! Tegnap vadászaton hóval teljesen hóval borított gödörbe zuhanván egyik lábammal, ezt derekasan megrántottam, aminek következménye, hogy nagyon nehezen mozgok, és egyelőre borogatások alkalmazása végett nyugágyon kell hevernem. Holnap azonban, habár nehezen, de mindenesetre felmegyek a miniszterelnök úrhoz, csakhogy a lépcsőmászást lehetőleg kerülve, nem fogok előbb a klubban megjelenni, hanem egyenesen felhajtatok Budára, hogy fél tizenegykor pontosan ott legyek. Igaz hived és tiszteled Csáky Albin. Amily levertséget okozott a levél első része, épp oly megnyugvással értesült mindenki később, hogy a nemes grófnak komoly baja nem történt s a párt tagjai gyönyörködhetnek majd az ő klasszikus szónoklatában. Még meg is éljenezték a népszerű pártelnököt, amikor a levél olvasásával elkészült. A pártelnök üdvözlése. Aztán egyszerre csönd lett, előállt Hódossy Imre és a párt nevében üdvözölte Podmaniczky Frigyest és ezzel megkezdődött a szabadelvű párt hivatalos újéve. Hódossy beszéde így hangzik: Kegyelmes uram! Mélyen tisztelt elnök úr! Egybegyűltünk, hogy az új év első napján a szabadelvű párt nevében kifejezzük előtte a mélyen érzett tiszteletünket és őszinte szerencsekívánatainkat. E politikai párt célja és eszközei adva vannak. Megállapította azokat már Deák Ferenc. Célja: a történelmi alapon alakult, alkotmányos független magyar állam eszközei: a szabadelvűség és a törvényesség. (Élénk helyeslés.) A százados tapasztalás tanítja, hogy ezen országot üdvösen és sikeresen csak az kormányozhatja, aki eme célhoz és emez eszközök mindegyikéhez valóban hű marad. (Élénk helyeslés és éljenzés.) E pártban azért tömörült a tagok oly nagy száma egybe, hogy az imént mondottaknak megfelelő kormányzatot biztosítsa. (Úgy van! Úgy van !) Szükséges a tömörülés kivált a jelen pillanatban, a jelen körülmények között, midőn oly nagy nehézségek, oly veszélyek tornyosulnak nyugati szomszédságunkban. (Úgy van! Úgy van !) Hogy azonban e párt célját elérje, ahhoz összetartás (Helyeslés.), a párt tagjainak őszinte bizalma egymás iránt szükséges (Élénk helyeslés.), erre nézve pedig mi, mélyen tisztelt elnökünk, a legnagyobb biztosítékok egyikét a te egyéniségedben látjuk. (Elénk tetszés és éljenzés.) Látjuk a te, fenkölt érzelmekben gazdag, nemes, jó szivedben, (Úgy van! Úgy ven!) és látjuk a te előzékeny, konciliáns modorodban, (Úgy van ! Úgy van!) melyek az ily nagy számú gyülekezetekben időnkint majdnem elkerülhetetlen nézeteltérések kiegyenlítésére olyannyira alkalmasak. (Élénk helyeslés és éljenzés.) A közjó érdekében kérjük Istent, hogy téged, mélyen tisztelt elnökünk, friss erőben és egészségben évek hosszú során át tartson meg, és ajánljuk magukat szíves jóakaratodba. (Hosszas élénk tetszés és éljenzés.) Báró Podmaniczky Frigyes az üdvözletre meghatottan válaszolt. Megköszönte a kifejezett jókívánságokat és aztán maga is hangoztatta az egyetértés, az összetartás szükségességét mindenféle személyes érdek háttérbe szorításával.