Budapesti Napló, 1900. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1900-03-01 / 59. szám

2 Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLÓ 1900. március­­ 50. szám. És megbízik ugyanígy a miniszterelnök sze­rencsés tapintatában és ügyességében is, amely az ország javára bevált, jóval szöve­vényesebb, sokkal válságosabb jelentőségű problémák elintézésénél. Jól tudja az egész szabadelvű párt, hogy az a kéz, amelyre rá van bízva ez a feladat, a kíméletet az erély­­lyel tudja párosítani s hogy ez a kéz nem egyéb, mint folytatása egy szívnek, amely tele van becsületes lejalitással. A maga ide­jében, a legcélszerűbb módon és igazságos mértékben fog ez a folyamat végbemenni. Sem késleltetni, sem siettetni a procedúrát nem lehet, de ilyesmit nem is akar a sza­badelvű párton senki sem. Hiába idegesked­nek tehát a többség kötelékén kívül álló végletek. A többség lelki egyensúlyát nem fogják megbolygathatni. Kellően fel van vér­tezve ez a párt az ilynemű kísérletek ellen; acélpáncélja, amelyről a bomlasztás törekvése lepattan, a komoly kötelességtudás és a kér­lelhetetlen lelkiismeret. BELFÖLD: Minisztertanács. Ma délután miniszter­tanács volt, amelyben a kabinetnek Budapesten időrő valamennyi tagja részt vett. A miniszterelnök a királynál. A király eluta­zása előtt ma délelőtt Széll Kálmán miniszterelnököt magánkihallgatáson fogadta, amely közel egy óra hosszat tartott. Gróf Széchenyi Manó távozása. Gróf Széchenyi Manó, a felség személye körüli minisz­ter, aki megrongált egészsége miatt már régebben visszavonult minisztériumának vezetésétől, nem­sokára forma szerint is megválik állásától. Úgy értesülünk, hogy gróf Széchenyi fölmentését már legközelebb publikálja a hivatalos lap. Helyét egyelőre nem töltik be, hanem Széll Kálmán mi­niszterelnök, aki a felség személye körüli minisz­tert eddig is helyettesítette, hivatalosan is meg fog bízatni a minisztérium vezetésével. A holnapi ülés. A több napi farsangi szünet után holnap folytatja a Ház a belügyminiszteri tárca költségvetésének tárgyalását. A holnapi vitára fel vannak még iratkozva: Major Ferenc, Óváry Ferenc és Komjáthy Béla, de meglehet, hogy még más kisebb felszólalások is lesznek. Mindazonáltal valószínű, hogy a holnapi üléssel befejezik a belügyi tárca költségvetésének tárgyalását és rákerülhet a sor a kereskedelmi minisztérium költségvetésének első tételére. A Széll-kormány üdvözlése. Zemplén vár­megye törvényhatósága a tegnap tartott tavaszi köz­gyűlésén Széll Kálmán miniszterelnököt és a vezetése alatt levő kormányt fennállásának évfordulója alkal­mából feliratilag üdvözölte és bizalmáról egyhangú­lag biztosította. — Temesvár város mai közgyűlése is egyhangúlag bizalmat szavazott Széll Kálmán mi­niszterelnöknek és elhatározta, hogy feliratilag üd­vözli őt, aki „a legsúlyosabb parlamenti válság kö­zepette vette át az ország kormányzását és nehéz feladatát rendkívüli sikerrel oldotta meg.“ Alaptalan híresztelések. A félhivatalos Buda­pesti Tudósító a következőket jelenti: Egy ellenzéki lap újra meg újra föltálalja azt a mesét, mintha Széll Kálmán miniszterelnök és Wlassics Gyula val­lás- és közoktatásügyi miniszter közt a brassói ro­mán iskola szubvenciója ügyében éles összekülön­­bözés történt volna, aminek kifolyása volt azután a közoktatásügyi miniszter elutazása. Már egyszer a legilletékesebb helyről nyert fölhatalmazás alapján a leghatározottabban kijelentettük, hogy ebben az ügy­ben is a miniszterelnök és a közoktatási miniszter közt kezdettől fogva a legteljesebb egyetértés ural­kodott s hogy a közoktatásügyi miniszter egyedül és kizárólag egészsége helyreállítása végett ment sza­badságra. Most is сзак újra ismételhetjük, hogy a mi­niszterelnök és a közoktatásügyi miniszter közt eb­ben az ügyben sem volt soha a legcsekélyebb, még egy vonalnyi nézeteltérés sem, amit a tárgyalás aktái és a folytatott levelezések a legeklatánsabban bebi­zonyítanak. Ezeknek konstatálásával e fölmelegített hírhez fűzött kombinációk maguktól elesnek. Syrcon kiutasítása. Herceg Lvov, a budapesti orosz főkonzul, jegyzéket intézett a belügyminiszter­hez s abban egyes lapok ellenkező állításával szem­ben kisfilfloti, hogy ő Syrcont sohasem látta, nem ismerte s a főkonzul helyettese volt az, aki tavaly ajánló levelet akart kieszközölni Syrcon számára. A főkonzul jegyzékében ismétli, hogy amit a belügymi­niszter Syrcon kiutasításáról a parlamentben elmon­dott, minden részében összhangban van a tényekkel. KÜLFÖLD. Újabb zavarok Ausztriában. Bécsi tudó­sítónk írja, hogy legújabban a jobboldali pártok, ke­belében viszály támadt a képviselőházi alelnökvá­­lasztás miatt. Az ifjú­ csehek, a nagybirtokosság, a szlovének, horvátok és rutének nagyrészt dr. Zaczekra adják majd szavazatukat, de azért szá­mosan vannak köztük, akik lengyelt, név szerint Mileski képviselőt akarják megválasztani. A má­sodik alelnöki állást a németeknek akarják át­engedni, amely esetben Rupidnak, a jelenlegi másodalelnöknek le kellene mondani állásáról. A lengyelek minderről nem akarnak tudni semmit sem és Prade képviselőre fognak szavazni. Ezzel aztán a jobboldali pártok közt fennálló feszült viszony nyílt ellenségeskedésbe menne át. A cseh nagybirtokos és délszláv klubok ma délután kö­zös ülést tartanak a végből, hogy a jobboldali pártoknak szorosabb egységbehoz­ását újból meg­kísértsék. Ma délelőtt megjelent Koerber osztrák minisz­terelnöknél az alsóausztriai tartománygyűlés sza­badelvű képviselőinek egy küldöttsége, amely a miniszternek egy memorandumot nyújtott át az új választási rend ellen. A képviselők, akik öt­negyed óra hosszat tárgyaltak a miniszterelnök­kel, első­sorban új választások kiírását követel­ték. Ha a kormány nem teljesítené a liberális tartománygyűlési és a községtanácsi képviselők­nek ezt a kérését, ezek le fogják vonni a végső konzekvenciákat, ami alatt valószínűleg az exo­dust értik. Bécs, február 28. Az osztrák képviselőhöz ma délelőtt 11 órakor folytatta ülését dr. Fuchs elnöklete alatt. Napirenden vannak a bányász­sztrájk ügyében beadott sürgősségi indítványok. Az első szónok Demel tescheni polgármester volt, aki erősen megvédte a bányatulajdonosok állás­pontját. Demel a szociáldemokraták heves közbekiál­tásai dacára folytatta beszédét. A következő szónok Gingr szociáldemokrata és volt szénbányamunkás gyakorolt erős kritikát a bányatulajdonosok felett. Cingr után dr. Roser (szabadelvű) beszél és rész­ben igazat ad a munkásoknak. Élénk színekkel festi a bányákban és a bányászlakásokban általában dívó rossz egészségügyi viszonyokat. Ebben a tekintetben kéri a kormány intézkedését. Erre a vita befejezését indítványozták. Sch­ücker a sürgősségi indítványoknak a bizottságokhoz való utalását javasolja, utána dr. Kaftan ugyanezt kéri. A Ház ebben az értelemben határoz. Azután áttértek a kormány kijelentései feletti vitára. A legközelebbi ülés holnap 11 órakor lesz. Bécs, február 23. Az ifjú csehek és délszlávok klubjának megbízot­tai na tanácskozásra gyűltek össze. A konzervatív nagybirtokosok képviselői az ülésen nem jelentek meg. Parlamenti körökben elterjedt hírek szerint különböző ügyekre nézve megegyezésre jutottak a kö­zös eljárást illetőleg. A tanácskozásokat folytatják. jelenlegi háború, ha, amiben kételkedni nem le­het, a többi boerok is Cronjének és hősies kis csapatnának fényes példáját követik. A józan ész tehát azt tanácsolná az ango­loknak, hogy elégedjenek meg az első sikerrel, amely legalább katonai becsületüket megmenti, mérlegeljék a háború folytatásával elkerülhetet­lenül járó óriási áldozatokat és a siker bizony­talanságát — és méltányos feltételek mellett ajánlják meg a békét. Sajnos, alig van kilátás a dolog ilyetén befejezésére. Úgy az angol kormány, mint maga az angol nép valóságos hadimámor­ban úszik. A brutális ösztön és a helyzet vérmes felfogása túlharsogják a józanság és az emberies­ség szavát. Európa néma maradt, egy kéz sem mozdult a halálharcot vívó maroknyi boer nép segítségére. Tehát igenis folytatják a háborút! De talán mégis igazuk van a boeroknak, kik nem az emberekben, hanem az istenben bizakodnak ! Talán még­is van isten, ki az erőszakoskodást bünteti. Kár, hogy az angol népnek most nincs ideje higgadt vérrel megfontolni: hogyan van az, hogy a világ összes szimpátiái a háborúban kizárólag csak a boerok oldalán találhatók, Ang­liának pedig alig van még barátja. Talán ha ráérne az angol nép e feltűnő tényt kellően meg­fontolni, mégis nemcsak nemesebbnek, hanem okosabbnak is ítélné, hogy e háborúnak minél előbb véget vessen.* De mit csinál ezalatt Joubert? Állítólag Bloemfontein közelében áll, nem tudjuk hány ezer emberrel és hány ágyúval. Roberts tábornagy­nak tehát már a legközelebbi napokban megint lehetne alkalma új diadalra. Majd meglátjuk ! Időközben Buller tábornoknak még egyre nem sikerült a Tugela balpartján tért nyerni, jóllehet a boer hadsereg legnagyobb része már egy hét óta elvonult Katárból. Magatartása azt a benyo­mást teszi, hogy komoly támadásra egyelőre nem is gondol, hanem bevárja Roberts hadseregének további előnyomulását, illetőleg Roberts hadmű­veletének végleges sikerét. Újabban a Pieter­­hillen kivívott diadaláról adnak hírt. Csak aztán 24 óra múlva vereség ne legyen belőle.­ (A kapituláció.)­­ London, február 28.­­ Cronje kapitulációjáról még most sem jöttek részletek, valamint arról sem, hogy a boerok hány embert vesztettek a hét napig tartó csatában. Cronje főképp a kanadai csapatoknak és a Gordon-highlandereknek az ellenséges sáncokra intézett vitéz éjjeli támadása következtében adta meg magát. Brüsszel, február 28. Hiteles jelentések szerint Cronje ostromlott táborából mintegy 6000 ember 8 ágyúval elment és elérte Botha tábornok hadosztályát, mely Cronje­­nek segítségére akart menni. Botha hadosztálya nem érkezett ugyan későn, de nagyon gyenge volt Cronje felszabadítására. A további esemé­nyeket illetőleg a transvaali követség abban a meggyőződésben van, hogy a háború folytatása el­kerülhetetlen. Krüger elnök minden oly békét visz­­szautasít, mely Cron­je, vagy Transvaal teljes füg­getlenségét korlátozza. Ilyen békére csak akkor határozná el magát, ha a két köztársaság telje­sen le volna tiporva, a­mire azonban még soká kerül a sor. A transvaali követség minden béke­­közvetítést, mely nem Mac Kinleytől ered, ered­ménytelennek tart, de nem hiszi, hogy Mac Kinley közbe fog lépni. (Hivatalos üdvözlések.) London, február 28. Vilmos császár és Umberto király nagyon meleg­ üdvözlő táviratot küldtek Viktória királynőnek és a walesi hercegnek. (Örömmámor Londonban.)­­ London, február 28. Crowje kapitulációjáról azt írja a Standard, hogy nagy siker, de nem szabad konzekvenciáit túlozni. Tiszt­jeinknek és katonáinknak, mondja a nevezett lap, még több áldozatot kell majd hoznuok. A Morningpost azt mondja: Máris hallani, hogy­ Anglia nagylelkűséget tanúsítson a legyőzött ellen­ség iránt. Nekünk azonban e tekintetben megígérte­ Chamberlain, hogy a háború ismétlődését lehetetlenné­ fogják tenni. A Daily News szerint nem szabad hinni, hogy minden akadály le van győzve. A nevezett lap öröm­mel regisztrálja azt a hírt, hogy legközelebb hajóra­ szállítják a 8. hadosztályt. A Daily Telegraph azt mondja, hogy Roberts diadalának az a hatása lesz, hogy a külföldi sajtó, amely eddig örült szerencsétlenségünknek, most más­ hangon fog beszélni. A Times szerint Crowje balsikerének jelentősége nehezen határozható meg. A hollandusok éppen olyan, szívósak­, mint az angolok és Roberts diadalát valók. A háború, Budapest, február 28. (C.) Nagyon érthető, hogy a győztes had­vezér siet diadalát minél gyorsabban és minél részletesebben tudtára adni kormányának, hazá­jának. Csodálatos tehát, milyen gyéren folynak Roberts tábornagy jelentései a paardebergi győze­lemről. Azaz hogy még­sem csodálatos! Cronje tábornokon kivül csak 3000—4000 ember esett hadifogságba és hat kis ágyú az egész zsákmány. Istenem! Egy 40.000 főnyi, 150 ágyúval felszerelt hadsereg tizenegy napi elkeseredett harc után végre legyőzi a 3000—4000 főből álló s mindössze hat ágyúval rendelkező ellenséget! Tehát a boer hadseregnek a fele szerencsésen elmenekült, vagy pedig Cronjénak elejétől fogva nem volt 4000 ember­nél nagyobb hadereje. Az első föltevés sokkal való­színűbb mint a második, de mind a két esetben, hogy zsugorodik össze Roberts diadala! Emlékez­zünk csak arra, hogy az angolok eddigi vesztesége e háborúban 137 elesett, 402 megsebesült és 114 hadifogságba esett tiszt, 1333 elesett, 5747 meg­sebesült és 2815 fogságba került közkatona, hogy továbbá Ladysmith a maga 8000 főnyi helyőrsé­gével még folyvást várja a felszabadítást. Ha mindezt tekintetbe veszszük, akkor látjuk, hogy a paardebergi siker az angolokra nézve alig jelent többet egy szerencsés epizódnál és megbecsülhet­jük, hogy mennyi áldozatba fog­jaéjg , amit a

Next