Budapesti Napló, 1900. augusztus (5. évfolyam, 209-238. szám)

1900-08-28 / 235. szám

IO Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1900. augusztus 28. 235. szám. KÜLÖNFÉLÉK Hány évig tart... Öregapára mondd meg nekem. Hány évig tart a szerelem ? — Harminc évig, negyven évig ... Öreganyám szól: — Mindétig. Gárdonyi Géza. -I- XV. Károly és a halálraítélt. Svédországban az utóbbi hónapokban sok embert ítéltek halálra, s a király jóvá is hagyta az ítéleteket. Az elítéltek között van Nordlund, az a képtelen szörnyeteg is, aki néhány hónappal ezelőtt a Mälar-tavon olyan rémes éjszakát csinált. És ámbár hat embert megölt, azonkívül még egy csomó utast megsebesített, éppenséggel nem nyugszik bele abba, hogy törvény szerint megtorlást vesz magának rajta az emberi igazságszolgáltatás. A fogságban két őrt is megtámadott, egyre dühöng és nagy hangon hiccekedik, hogy nehezen judjak majd a fejéhez. Ezekkel az esetekkel kapcsolatosan C. F. Riderstad, ismert nevű svéd író „Följegyzések és visszaemlékezések" című munkájából említik meg a következő reminiszcenciát. Az 1861-ik esztendő egyik napján Stockholmban egy boltban megölték az öreg tulajdonosnőt. A gyilkos csakhamar kézre került, be is vallotta a bűnét, halálra is ítélték csakhamar. Az elítélt a királyi gárdában is szolgált. Amikor az ítéletet megtudta, dühöngeni kezdett a börtönben. A fogház papja hiába vigasztalta, hiába kérte az utolsó szentségek fölvételére, hallani sem akart róla s égreföldre esküdözött, hogy őt nem lehet kivégezni, mert a király neki megkegyelmezett. Az ítélet végrehajtását nap-nap után halogatták s a dologról a király is értesült. XV. Károly ekkor rendkívüli dologra határozta el magát. Elment a fogházba, odavezettette magát az elitélt cellájába és igy szólt hozzá: — Ugye ismersz? — Igen ! — felelte a gyilkos. — Azt mondod, hogy megkegyelmeztem neked? — Igen. — Tévedsz ! nem érdemled meg a kegyelmet, meg kell halnod. Azt mondták nekem, hogy nem akarod meghallgatni a fogház tisztelendőjét és hogy dühöngsz. Csak nem vagy gyáva? Hát elfelejtetted, hogy katona is voltál? Meg kell tudnod halni s utolsó órádban nem válhatsz becstelenné. Isten áldjon meg! Az elitélt ettől a perctől egészen megváltozott s másnap nyugodtan engedte, hogy kivégezzék. * -j- Sardou levele Edmond Faryhoz, Victorien Sardouval megjárta egyike azoknak az irodalmi vállalkozóknak, akik úgynevezett körkérdésekkel akarnak ingyen kézirathoz jutni. Edmond Farynak Marlyle Roiból, ahol nyaral, ezt a levelet írta Sardou arra a kérdésre, hogy milyen lesz a huszadik század színháza: Tisztelt uram! Kivonom és mindig ki is fogom vonni magamat az ilyen körkérdések alól, amelyek úgy látom, csak annak hoznak hasznot, akik a kérdést fölvetik. A színház jövőjéről semmit sem tudok. Semmi esetre sem lesz piszkosabb, mint a jelene. De ha többet is tudnék felőle, még akkor sem tartanám szükségesnek, hogy el is mondjam. Fogadja tisztelt uram szives üdvözletemet és sajnálatom kifejezését és bocsásson meg.* -f- A khinai posta. Az orosz posta már Ьизз khinai városban működik. A Kiachtától Tiencinig Ürgén, Kalganon és Pekingen át vezető postai ut valamint az ezen uton levő postahivatalok orosz ellenőrzés alatt vannak. A Pekinggel és Tiencinnel Mongolországon átváló postai közlekedés fenntartása az orosz posta- és táviróigazgatóságnak évenként ötvenezer frankjába kerül. A posta, amely csak leveleket és újságokat visz, Kiachta és Tiencin között négyszer közlekedik havonkint, a postacsomagok szállítására csak egy járat van. Nemcsak Oroszország, de más európai országok is ezt a postai utat használják a Khinával való levelezésre. Oroszországnak Sanghaiban, Csifuban, Hangkokban, Csugucsakban és Kuldséban is vannak postahivatalai. Újabban a kwantungi félsziget okkupálása következtében Port- Arthurban és Talienvanban is állíttattak föl postahivatalok. Bármely khinai orosz postahivataltól Oroszországba küldött levél bélyegilletéke, súlyegység szerint csak hét kopek, vagyis ugyananyi, mint Oroszországban.* + Jip, a kolduló kutya, New York legnevezetesebb kutyája Jip. Mindenki ismeri. Koldul, de nem magának. Hátán egy kis gyűjtőszekrényke van ezzel a felírással: Adjatok valamit a gyermekkórház szegény kis betegei számára. Az elegáns részeken jár Jip és nagyon eredményes a koldulása. Hat esztendős kolduló pályáján azonban a minap volt a legnagyobb sikere. Egy hét alatt huszonötezer dollárt gyűjtött. A bankban, ahová a pénzt elvitte, ugyancsak megdicsérték. Nem győzték simogatni a bank emberei, amíg a pénztáros a nyugtatványt kiállította és a szekrénykébe be nem zárta. Jip aztán vígan csaholva sietett a kórházba. Minden hét végén tudniillik a bankba viszi Jip az összekoldult pénzt. -f- A gummi vízhatlansága. Látszólag kétségtelennek látszik, hogy a gummi nem bocsátja át magán a vizet, pedig csak a vulkanizált gumminak van meg ez a tulajdonsága. A fekete vulkanizálatlan gummi nem vízhatlan. Csakis a vulkanizálás útján lesz azzá, ha tudniillik a nyers gummihoz kenet adnak hozzá, a melegítés által pedig, amely a vulkanizáláshoz szükséges, azt érik el, hogy a gummiből a már fölvett viz eltávozik. Ha kén hozzáadása nélkül melegítik csak a gummit, akkor csakhamar ismét fölvesz magába vizet és pedig jelentékeny mennyiségben. így megmelegített gummilemezek a kihűlésük után harmincöt percentjének megfelelő súlyú vizet szívtak magukba. * -f- Katedra! bölcseségek. Galetti, a németek hírneves történettudósa, tudvalevőleg mintaképe volt a professzori szórakozottságnak. Egyik tanítványa, Porthey, össze is gyűjtötte Gallettiana cím alatt az ő kathedrai elszólásait. A professzor születésének százötvenedik évfordulója alkalmából most fölelevenítenek egy csomót ezekből a mulatságos eltévelyedésekből. Íme néhány : Ami a hold színét illeti, az elég nagy. — Achilles idejében a görögöknek nem volt más könyvük Homerosnál. — Nagy Sándor még egyszer Ázsiát is meghódítaná, ha már legközelebb nem halna meg. — Servius Rómába jött és ugyanott megszületett. — Varus volt az egyetlen római hadvezér, akinek sikerült megveretnie magát a németekkel. —■'! Igen, csak a Vezúvra kell gondolni, hogy tudjuk, mikor élt Plinius. — A cimberek és teutonok tulajdonképpen egymástól származnak. — Fernandonak az is sikerült, hogy spanyol király legyen, mi több, nem lett azzá. — Stuart Mária kivégzése után Erzsé- bet megjelent a parlamentben, egyik kezében zsebkendőjével, a másikban könnyeivel. — Newtonról csak annyit kell mondanom, hogy meghalt. — Wellington Portugalliában egy ezüst edényt vásárolt tizenkétezer tallérért, pedig ezért a pénzért másutt egy arany-ezüst edényt kaphatott volna. — A lipcsei csata után gazdátlanul láttak száguldozni olyan lovakat is, amelyeknek három, négy, sőt több lábát is ellőtték.* -f- Aminek a vége Jó. Rosalie Cramier szemrevaló fiatal özvegy, akinek Bellevilleben, Páris egyik városrészében üzlete van, a minap reggel éppen abban a pillanatban lépett be a boltjába, amikor eegédje, Xavier Piohon a pénzes fiók egész tartalmát a zsebébe dugdosta. Az ifjú özvegy a kifelé menekülő segéd után rohant és belesikított az utcába: — Fogják meg ! A segéd addig futott, amig csak bele nem szaladt két rendőrbe. Ezek aztán elfogták. A következő jelenetnek a színhelye már a rendőrség egyik hivatalszobája volt. Ott a tolvaj könnyek közt ismerte be REGÉNY. A rádzsa nyaklánca — REGÉNY — Írta: RUDYARD KIPLING (40) Dhungat Rai, akit lassankint valami kényelmetlen érzés fogott el, sietve buzgólkodott, hogy vendégét egy keskeny lépcsőn vezesse fel, mígnem az ajtóhoz értek, ahonnan a feltámadó élet jajkiáltásai hangzottak ki. Ketty szörnyüködve tépte fel az ajtót. Ez volt a betegágyasok tulajdonképpen való osztálya és az ápolónő éppen azzal foglalkozott, hogy két istenségnek agyagból és tehénganajból formált alakját gyűszűvirággal hintse be. Mind az ablak erősen be volt zárva, a falnak minden legkisebb repedése, ahol egy kis levegő fuvalom szűrődhetett volna be, alaposan be volt tömve, az egyik sarokban „a születés lángja“ lobogott, amelynek füstje, hősége erősen megcsapta Kettyt. Hogy mi történt közte és a falujában annyira nagyrabecsült asszonyság között, senki meg nem tudta. Az új „doktornő“ félóra hosszat maradt a szobában, az okos asszonyság azonban már jóval előbb távozott és pedig halkan nyöszörögve és megtépázott hajjal. Ezzel a helyiséggel megismerkedvén, Ketty mindenre el volt már készülve, még az orvosságok képtelen állapotára is a patikában, ahol a mozsarat sohasem tisztogatták és az orvosságokat úgy készítették, ahogy soha orvos még elő nem írta; rendesen az adagok dupláját vették. Kedvetlenül és reményét vesztetten vezettette magát egyik mocskos, szellőzetlen és homályos szobából a másikba. A betegek bármikor fogadhatták akárhány látogatójukat és mind azt az enni-, és innivalót elpusztíthatták, amivel oktalan jóságból elhalmozták őket. Ha meghalt valaki, a gyászolók körülállották a rozoga ágyat és jajongásban törtek ki, azután az egészen mezítelen holttestet őrült üvöltözéssel a betegek ágyai között, az udvaron át a városba vitték. Hogy micsoda fertőző anyagot hurcoltak el ezenközben, vele, az ugyan nem aggasztott senkit sem. Még amíg a beteg élt, sem gondoltak elkülönítésre fertőző betegség esetén. Gyermekek, akiknek a szemét operálták, ott játszadoztak kedvükre látogatóikkal a difteritiszes betegek ágyai között. Csak egy dologban volt az orvos erős, de abban aztán nagyon. Nagy sikerrel kezelte azt a nyilván gyakori bajt, amelyet „ágyékmarásnak* vezetett be a naplójába. A favágókat és a házalókat, akik arra voltak utalva, hogy Gokral Seetarun állam magányos utait járják, gyakran támadták meg tigrisek és ilyen esetekben a doktor sutba dobva az egész angol orvoslást, ősi „házi szerekre“ tért vissza, amelyeknek különösen azon a vidéken nagy volt a tekintélye, s ezekkel csudákat mivelt. Annál is inkább szükség volt tehát felvilágosítani őt arról, hogy az állami kórházban ezentúl csak egy akarat lesz uralkodó, hogy Ketty Sheriff kisasszony parancsait múlhatatlanul és pontosan kell teljesíteni. Az a körülmény, hogy Ketty a kórházban a nőket is a keze alá vette, még inkább visszatartotta a beleszólástól Dhungat Raitól, különben is már néhány reformtörekvést és újjászervező mozgalmat megélt és munkátlanságával és simanyelvűségével meg is bénított ő már hivataloskodása alatt és igy remélhette, hogy az új változás is majd csak jóra fordul ! Bókolt, hajlongott, Kettynek mindenben igazat adott, szemrehányásait jámborul fogadta és mindig csak az ő egyetlen mentségét hajtogatta: — Kórház államtól csak százötven rúpiát kap ... ennyi pénzért hogy hogy hozami eszközök Kalkuttából, hosszú útról? — Ezt a megrendelést én fizetem — jelentette ki Ketty, aki a hivatalos helyiségnek használt fürdőszoba polcán a nélkülözhetetlen patika-és kötözőszereket írtak össze — és mindazt, amit még szükségesnek tartok, a magam költségén szerzem meg. — De megrendelések hivatalosan rajtam ott megtörténnek — szólalt fel Dhungát Kai, fejét oldalt hajtva. Ketty, mivel fölösleges nehézségeket nem akart okozni, ebben teljesítette az orvos akaratát. Szemben azokkal a nyomorultakkal, akik önzetlenül és ápolatlanul, egészen ennek az embernek a kénye-kedvére kiszolgáltatva, ott hevertek a párázatos szobákban, nem lehetett külső előnyökért vitázni. — Hogyne, magától értetődik — mondotta tehát határozottan és az orvos, amikor a megrendelés anyagát és költségét átnézte, úgy gondolta, hogy ilyen körülmények között sok mindent eltűrhet. Három órai ott időzés után Ketty távozott a kórházból a fáradtságtól, éhségtől és lelki fájdalomtól csaknem összeroskadva. TIZENEGYEDIK FEJEZET. Tarvin a maharádzsát, aki reggeli opiuma adagját még nem vette be, nagy levertségben találta. Szándékaitól egészen eltelve, a topázi ember fürkészve nézte az indiai uralkodót és d, maharádzsa első szava alkalmat adott neki arra, amit akart. — Mert jött ide ? — kérdezte a maharádzsa. — Bhatoreba ? — kérdezte erre Tarvin olyan mosolylyal, amely a szemhatár egész végtelen.' ségét magában foglalja. — Igen, Bhatoreba — dörmögte a rossz- kedvű uralkodó. — A miniszter azt mondja, hogy ön semmiféle kormánynak sem megbízottja és csak azért jött, hogy mindenfélét összeírjon és hazudjék rólunk. Mért jött ide? — Azért jöttem, hogy az önök folyóját felássam. Arany van benne — felelte Tarvin nyugodtan. (Folytatása következik.)