Budapesti Napló, 1900. október (5. évfolyam, 269-299. szám)
1900-10-01 / 269. szám
Budapest, 1900. Ötödik évfolyam. 269. szám. Hétfő, október I Szerzeesztőség és kiadóhivatal . Főszerkesztő: József-körút 18. VÉSZI JÓZSEF. Felelős szerkesztő: BRAUN SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. т^тятя^ш^^ттттвштштшшятшттшяттшят^явттяяшяятт Egész évre 28 k., (14), V* évre 14 k., (7), V« évre 7 k., (3.50), egy hónapra 20. 40 fillér, (1.20 frt). Egyes szám Budapesten 8, vidéken 10 fillér. A tisztességtelen verseny ellen. Budapest, szeptember 30. Mindenkit érdeklő törvénytervezetet készített a kereskedelmi m. kir. minisztérium nagytudományú államtitkára s közzétette, hogy mindenki hozzászólhasson. Büszkeséggel tölthet el mindnyájunkat, hogy e törvénytervezet legszűzibb alakjában is oly kevés alkalmat nyújt a kritikára; s ha hozzászólunk, úgy ezt nem a kritika szempontjából teszszük s még kevésbé gáncsoló célzattal, hanem vagy ellentétes elvi szempontoknál, vagy annál az elvnél fogva, hogy „több szem többet lát“. Ezért hiszszük, hogy bizonyos körülmények precízebb kifejezést, bizonyos esetek pedig szabályozást kívánnának. A törvénytervezet a magyar ipar és kereskedelem pártolását tűzve ki céljául abból a kétségtelenül helyes alapelvből indult ki, hogy a tisztességtelen verseny nem a károkozás, hanem a károkozhatás miatt büntetendő ; éppen azért a tényleges károkozást a büntetés kiszabásánál figyelmen kívül hagyva büntetendő cselekménynek minősíti mindazokat a cselekményeket, melyek a versenytársaknak kárt okozhatnak. E törvény készítésénél azonban az az alapelv is szem előtt tartatott, hogy minden körülményre, minden eshetőségre szabály állíttassák fel, mert e törvénynek puszta létezése kell hogy a tisztességtelen versenyt megakadályozza. Továbbá eléggé nem dicsérhető intézkedése a törvénynek a 13. §-nak az a rendelkezése, hogy a tisztességtelen verseny miatt elítélt nyilvánosan megszégyeníítetik azáltal, hogy a vonatkozó ítélet hírlapilag közzétehető. A tervezet szerkezetére nézve azt kell megjegyeznünk, hogy helyesebbnek kell tartanunk azt, ha a 8. §-ban foglalt rendelkezés az első szakasz helyére létetik, mert minden üzlet a céggel kezdődik. Az e szakaszban foglalt rendelkezés egyike a legégetőbben szükségeseknek, s nagy hiányt pótol, mert a kereskedelmi törvény 17. §-ának azon intézkedése, hogy minden új cégnek az azon a helyen vagy abban a községben már létező cégtől világosan különböznie kell és hogy aki valamely kereskedővel egyenlő nevet visel, köteles azt cégül olyképp használni, hogy az a már bejegyzett cégtől világosan megkülönböztethető legyen, nem elegendő biztosíték arra, hogy e tekintetben visszaélések elő ne fordulhassanak. Mert a kereskedelmi törvény ez intézkedése tekintettel arra, hogy a kereskedő cégének bejegyzésére vonatkozó intézkedések prekárius értékűek és mert a kereskedelmi cégjegyzések törvényszéki előadói által kifejtett az a gyakorlat, mely a legkisebb megkülönböztetést is elegendőnek tekinti a bejegyzésre, nem elég biztosíték a cégek használatában kifejlődött tisztességtelen versenynyel szemben. A ma már nagyon elterjedt névmagyarosítás indoka igen gyakran egy-egy előnyösen ismert kereskedővel való névrokonságba juthatás, vagy pedig hasonló hangzású név szerzése. Gyakran ugyane célból egy az üzletben éppen nem érdekelt személy neve vétetik fel a cégbe, anélkül, hogy ennek megtörténte után az Iflelifnek a cég vagyonához része vagy üzletében intézkedési joga volna. Gyakran kétes exisztenciák előnyösen ismert kereskedőkkel való névazonosságukat arra használják fel, hogy hasonló üzletágban nyitnak üzletet oly célzattal, hogy azonos hangzású nevüket kiaknázzák, ami annál könnyebb, mert a törvény által megkívánt megkülönböztetésnél elég az ilyenféle különbség is: Fehér János, — Fehér János, — Mit jelentsen ez? — kérdé. — Hallgass rám! Tegnap Lygiával a kertben sétáltam. Itt találkoztunk Poppaeával és a kis Augustával, akit Lillith, ja már nő, vitt karjain. Este megbetegedett a gyermek, és Lillith azt mondja, hogy meg lett babonázva, mégpedig attól az idegentől, akivel a kertben találkozott. Ha a gyermek meggyógyul, akkor megfeledkeznek erről, de ha nem, akkor Poppaea lesz az első, aki Lygiát, majd ha kézrekerül, varázslással fogja vádolni és akkor menthetetlenül el van veszve. Rövid ideig hallgattak. Majd Vinicius mintegy magához szólva, mormoga: — Valóban lehetséges, hogy megbabonázta, sőt engem is! — Lillith folyton azt hajtogatja, hogy a gyermek akkor, mikor mellettünk elhaladtak sírva fakadt. És ez igaz! Tényleg sirt! Bizonyára már betegen hozták le a kertbe. Marcus, keresd Lygiát ott, ahol akarod, de ne beszélj róla a császárral mindaddig, míg a kis Augusta meg nem gyógyult, mert különben kihívod Poppaea bosszúját. Úgyis már elég könnyet ejtett a szegény gyermek miattad; óvják meg az istenek drága fejét minden további csapástól! — Te szereted őt, Acte? — kérdé Vinicius sötéten. A szabados szemeiben könnyek csillantak meg. — Igen, — mondá, — nagyon megszerettem őt. — De legalább nem fizetett neked is gyűlölettel, mint nekem. Ace egy ideig habozva vizsgálgatta őt, aztán fölkiáltott: — Oh, te elvakult, gyorsharagú ember, hiszen szeretett téged! Vinicius felpattant,mint egy sebzett vad: — Ez nem igaz! Ő gyűlöl engem! Hirtelen elhallgatott. Visszaemlékezett, hogy Ipolyi Ferenc. — Ipoly Ferenc. A nagy közönség megtévesztésére alkalmas a cégeknek ilyen használata is: Fehér testvérek, — Fehér János és testvére. A kereskedelmi cégek használatában a kereskedelmi törvény 11. §-a szerint használható toldás gyakran nem felel meg az üzleti viszonyoknak, így az ilyen kitétel: Bútoripartelep, mely gyárra enged következtetni; az ilyen kitétel: Asztalosok bútortelepe, mely több kisebbnagyobb asztalos egyesülésére enged következtetni, nem felel meg a valóságnak, — sajna, hogy a tervezet az utóbbi irányban rendelkezést magában nem foglal. A cégek használatán kívül nagy szereppel bír bizonyos előnyösen ismert áruknak hasonló névvel való jelzése és áruba bocsátása. Ezenkívül nagyon fontos bizonyos áruknak valamely kereskedő nevével összekapcsolt elnevezése, mely gyakran köztulajdonná válik, vagy válhatik, ilyen: Brázay-sósborszesz, Zsolnay-majolika, Meiclinger-kályha, mely elnevezések ha köztulajdonba mennek át, mindenki által használhatókká lesznek, amikor is nem a forrást, hanem az előállítási módot jelölik meg. A nagy közönség megtévesztésére szolgálhat tehát, ha a versenytársak valamelyike ezen cikkekre a valódi jelzést használja; baj, hogy a tervezet erre nézve sem tartalmaz rendelkezést. Ennél azonban nagyobb hiány az, hogy az olyan áruk, melyek hosszabb idő óta egyenlő palackokban, vagy csomagokban a mennyiség megjelölése nélkül „kis“ és „nagy“ jelző alatt árultatnak, e palackok vagy csomagok külső terjedelmének és alakjának megtartása mellett kisebb mennyiségben büntetlenül lesznek árusíthatók. Nem intézkedik továbbá a mérlegeléseknél elkövetett visszaélésekre nézve sem. A tervezet általános hiányait feltüntetvén Lygia Aulus kertjében mily ragyogó szemekkel és elpirulva leste szavait. Úgy érezte, hogy e perc volt az, amelyben a leány őt tényleg megszerette. Ki tudja? Talán saját akaratából is átadta volna magát neki? Ajtaját körülhálózta volna, farkaszsírral kente volna be a küszöbét és mint feleségét üdvözölhette volna tűzhelyénél. Elmondta volna ünnepélyesen: „Ahol te Cajus vagy, ott akarok én Caja lenni“ és örökre egyesültek volna. Miért is nem mint feleségre vágyakozott utána. E gondolatoknál ismét ellepte őt a düh, de nem Aulus és Pomponia, hanem Petronius ellen. Ő volt mindennek az okozója. Petronius nélkül talán Lygia ma már hitvese volna. És most már minden késő! — Késő! — sóhajtott! Tógáját gépiesen felölte és Adétől búcsút sem véve, el akart távozni, midőn az előcsarnok és az átrium közötti függöny félrelebbent és hirtelen megjelent előtte Pomponia Graecina mély gyászban. Midőn Viniciust megpillantotta, gyöngéd halavány arcával feléje fordult. — Marcus! — mondá. — Az istenek bocsássanak meg neked mindazért, amit ellenünk és Lygia ellen elkövettél! Vinicius lehorgasztott fővel állott előtte, szíve tele volt szomorúsággal és keserűséggel; nem értette, miért beszél Pomponia bűnbocsánatról, mikor ő csak bosszút emlegethetett volna. Tanácstalanul, agyában forró szenvedélyekkel és lelkében nehéz gondokkal, csodálkozva hagyá el az átriumot. Az udvaron és az oszlopcsarnokokban nyugtalankodó embercsoportok sürögtek-forogtak. A palota rabszolgái között feltűntek lovagok és senatorok, akik azért jöttek, hogy a kis Augusta hogylétéről tudakozódjanak. Egyesek megállították Viniciust, hogy tőle kérjenek felvilágosításokat. REGE N Y. QUO VADIS? (31) — REGÉNY — Irta: SIENKIEWICZ HENRIK Vinicius elhallgatott. Acte egy ideig vizsgálta sötét tekintetét, aztán így szólott: — Nem, Marcus! Csak az történt, amit Lygia maga akart. — Te tudtad, hogy szökni készül! — pattant fel hirtelen Vinicius. Acte szomorúan és egész közelről rátekintett. — Tudtam, hogy nem akar szeretőd lenni! — És te, te mi voltál egész életeden keresztül ? — Igen, én rabszolganő voltam. Vinicius nem tudott uralkodni magán. A császár neki ajándékozta Lygiát, tehát nem kellett vele törődnie, hogy mi volt azelőtt. De mind nem használt, meg kellett őt találnia, elő kellett őt keresnie, akár a föld alól is. Igen! A szeretőjévé akarja tenni Lygiát, minden áron! És korbácsoltatni fogja őt, ahányszor csak akarja! És ha meg fogja őt unni, akkor odaadja a legutolsó rabszolgájának, vagy kiküldi őt afrikai birtokára, hogy forgassa a kézi malmot. Igen, meg fogja őt keresni, ha semmi másért, hát csak azért, hogy megalázza, megtapossa, meggyalázza. Mindjobbandühöngött, de lelki kínjai annyira láthatók voltak, hogy Ace megsajnálta őt. — Vigyázz, Marcus — inté őt. — Ha Lygiát most a császár parancsára találják föl, akkor igazán elvesztetted őt örökre. Vinicius összeráncolta szemöldökeit. Lapunk mai száma nyolc oldal.