Budapesti Napló, 1904. május (9. évfolyam, 121-150. szám)

1904-05-01 / 121. szám

budapesti napló 1904. május 1. Síéf. szám: 3 Budapest vasárnap . ....--------------------- - - - |­ dicső korszakokra, amikor ez a nem­zet büszkén és boldogan öregbítette királyainak hatalmát, mert a korona fényének sugárzásában a maga dicső­ségének ragyogását is látta. S ekkor eszébe juthattak ő felségének Szilágyi Dezső ama szavai, amelyeket az év­ezredes ünnepen az országgyűlés élén intézett a trónhoz és amelyekben kérte a királyt, hogy álljon ő maga az élére nemzeti törekvéseinknek s vezesse dinasztiáját dicsőségre, hű magyar népét a boldogsághoz a sza­badság aranyfonalán. Egy évezred tör­téneti fejlődésének valóban ez fejezi ki a komoly és szent tanulságát. A nemzet ezt mindjárt megérezte s ezért vésette e szavakat az uj or­szágház márványfalába. Most meg­érezte a király is és ennek bizonysá­gául irta alá a Rákóczi-kéziratot. Honfitársunkká lett királyunkat kö­szöntsük forró lelkesedéssel ideérkez­­tekor. Zúgjon végig bércen-völgyön a hű magyar nemzet hálás szeretetének ujjongása: — Üdv a magyar királynak! BELFÖLD Németország szerződési jegyzéke. A magyar kormány szaktanácsosai megkapták már Németország szerződési jegyzékét s legott hozzá is fogtak a jegyzék tanulmányozásá­hoz A jegyzék két részből áll. Az első a német kormány általános természetű kíván­ságait, a második pedig a szerződési tárgya­lások alapjául ajánlott vámtételeket tartal­mazza. A jegyzék legkiemelkedőbb vonása az a törekvés, hogy a mezőgazdasági vámok minimális tételeit mint okvetlenül elfogadan­­dókat tüntesse föl, Fel azt, hogy a fiatal ember jogos felhábo­rodásában dobta le a lépcsőn a tisztes polgárt é­s az azóta már elhalálozott katonatiszt fiát bizonyos pénzzel megvált­ható fogházbüntetésre ítélték. Jurg­ur bi­cegve, de a lehetőségig emelt fővel ment be ezek után az üzletbe, de az agyába tolult a vér dühében, amikor észrevette, hogy a szomszéd az újság fölött vigyo­rogva kiséri a kurtább lábának minden biccenését. Benn a hús boltban megrémült az asszony, amikor meglátta. A kis po­hos embernek minden vére a fejébe tolult arra a gondolatra, hogy ez a vigyorgás végigkíséri az életen. Mondhat a bíró, amit akar, ő csak bicegni fog. Az asszony orvosért szalasztotta a gyakornokot, aki pedig éppen egy szerény igényű végtisztesség összeállításán fárado­zott, s addig is hidegvizes ruhát rakott az ura fejére.­­ A férfi lassan tért magá­hoz annyira, hogy vastag nyelvét forgatni tudta s ülő helyzetbe gurulva föl a dívá­nyon, módokon gondolkozott, amivel egé­szen tönkretegye a másik boltost. Hogy ne jusson neki eszébe vigyorogni. — Feketelelkű — mondta az asszony, csak a szemének egy banzsal hunyorintásával mutatva át a túlsó oldalra. — Ne törődj vele. — S áhitatosan nézett föl az égre és folytatta . — Majd elveszi a büntetését az Úr szine előtt. A kis pohos ember felugrott. — Én addig nem várok. Sápadjon, azt akarom. Láttad, hogy micsoda ko­csit rukkoltatott ki tegnap, pedig számtiszt volt az illető megboldogult. Piszokság ilyen kocsiba fektetni tisztességes embert. Azt akarom, hogy a guta megüsse mér­gében. Ha én megmutatom neki a ko­csimat. — Melyiket? — Mindjárt meglátod. Felkapaszkodott az Íróasztal előtti székre s egy csomó képes árjegyzéket rakott maga elé. Akkorra érkezett meg a doktor. Jurg­er észre se vette, hanem az asszony visszavonult vele a hátsó helyi­ségbe, koporsóból rakott rengeteg falak közé és suttogva beszélt hozzá. — Attól félek, hogy egyszer valami baj éri az uramat. Nagyon vérmes ember.... — Az bizony meglehet. — Aztán nem gondolja, doktor úr . .. Az orvos egy koporsóra kopogtatott a pálcájával s vállat vont. — Azt gondolom, hogy aki annyit kivitt, azt egyszer szintén kiviszik. Az asszony azt akarta kifejezni, hogy méregbe jött, mert elhúzódott tőle, de azért halkan, minden nagy indulat nél­kül beszélt. — Nagyszerű orvos, úgy nyugtat meg egy asszonyt, aki aggódik az uráért.... — Ugyan, kérem — mondta a dok­tor s kiment a boltba. — Miben izzad, Jurg ur? — kérdezte a férjet. Jurg ur egy árjegyzéket tolt eléje, aminek a felütött két oldalára halottas­kocsik képe volt nyomtatva. Kurta, zsíros ujjával rábökött egyre. — Mit szól ehhez? Ilyen még nem szerepelt a városban, mi? Lukszuskocsi. — Szép. — Szép? Pompás! Csupa aranyozás meg üveg. Olyan, mint egy ékszeresdoboz. Már meg is van rendelve. Már irom a le­velet. Egy hét múlva már rendelkezésre áll. Csakhogy amikor ez először kimegy az utcára, hát rangbéli ember legyen, aki belefekszik. — Szivarozva, kedélyesen vi­gyorgott a doktorra. Fénylett az arca, mintha a jókedv zsírt olvasztott volna ki belőle. — Ez aztán már nem az én gon­dom, doktor úr ... Az orvos egy kicsit fanyar mosoly­­lyal ment bele a tréfába: — Majd gondoskodunk róla. Hanem ön egy kicsit vigyázhatna magára. Sza­ladgál ebben a kutya melegben s éppen most mondja ő nagysága, hogy az imént is olyan volt, mint a főtt rák. Ehhez a termethez lassúbb tempó illik. — Csak bízza rám. Ne féltsen engem. A kocsi most a fődolog, doktor úr, nem én. Meg hogy azt odaát törje ki a nya­valya ... Jó keresztény vagyok, de kívá­nom neki. Kik is azok, akikről mostaná­ Nem panaszkodik többé bűzös izzadás, testbőr-viszketeg, sömör, exema, étvar­­-------------------- ban szenvedő, ha az-------------------­Erényi-féle „K­rios-Salicyl­al“ egy kísérletet tesz. Szagtalan. Ára 3 korona utasítással. Szétküld!: IMana-gyóg­yszertár, Károly-körút 5. Főraktár ■. Török József. Király-utca 12. Egger-gyógytár, Váci-körút 17 KÜLFÖLD Gubasztov bemutatkozása. Egy távira­tunk már jelentette röviden, mint folyt le Gubasztov belgrádi orosz követ bemutatkozása Péter királynál. Hivatalosan közreadják azo­kat a beszédeket, melyeket Gubasztov meg­bízó­levelének átnyujtása alkalmával mondott, és Péter király válaszát. Gubasztov beszéde igy szól: Sire ! Ő felsége, az én felséges uram, ke­gyes volt engem felségednél képviselőjévé kinevezni és attól az óhajtól áthatva, hogy ez alkalommal hajlandóságának bizonyítékát adja, utasított engem, hogy haladéktalanul foglal­jam el új állásomat. Sire! Midőn ma azt a le­velet, amely engem önnél rendkívüli követi és meghatalmazott, miniszteri minőségem­ben igazol, valamint az ön trónralépésének no­­tifikációjára adott válaszlevelet leteszem fel­­séged kezeibe boldognak érzem magam, hogy küldetésemet ama bátor szerb hős unokájának teljesítem, akinek emlékezete a szerb nép előtt egy mindig drága hősköltemény emlékeit idézi fel. Az évszázados kötelékek, amelyek Oroszországot és Szerbiát egybefűzik, felada­tomat, hogy e két ország közt a legjobb vi­szonyt ápoljam, igen kellemessé teszik és me­rem hozzátenni, hogy feladatom könnyű lesz, ha felséged jóindulatú bizalmára fog méltatni. Péter király az orosz követ beszédére így válaszolt: Miniszter úr ! Igaz örömmel hallottam azokat a biztosításokat, amelyeket ön ő csá­szári felsége nevében közölt velem, és mélyen meghat és hálára indít ő felsége személyem iránti barátságos érzelmeinek ez újabb bizo­nyítéka. Midőn átveszem az ön kezeiből azt a dekrétumot, amelylyel ő felsége, a minden oro­szok cár­a önt mint rendkívüli követet és meg­hatalmazott minisztert nálam akkreditálja vala­mint a trónralépésen notifikációjára adott vá­laszlevelet, biztosítom önt, hogy különös meg­elégedésemre fog szolgálni, hogy önt ő felsége képviselőjeként fogadjam, akinek ősei min­denkor a rokonszenv és jóindulat hasonló érzelmeit táplálták a szerb nemzet iránt. Az a korszak, amelyben nagyatyám a felszabadítás szent művében közreműködött, ennek eklatáns bizonyítékát nyújtja. Ami önt illeti, miniszter úr, örömmel mondhatom, hogy kellemesen érint engem, hogy ő felsége­s császár az ön sze­mélyét választotta ki és hogy ez a választás jóindulatomnak biztosítéka. Ön számíthat kormányom támogatására és én nem kételke­dem, hogy ön közös egyetértésben abban az irányban fog működni hogy a barátság ha­gyomány­os és benső kötelékei, melyek Szerbia és Oroszország között mindig fennállottak, még inkább megszilárduljanak. Az orosz-japán háború, Budapest, április 30. A Jalu folyó mellől még mindig nem érkezik nevezetesebb hír. Azokat a jelen­téseket, melyek szerint a japánok két na­pig tartó harc után megverték volna az oroszokat, mindeddig nem erősítették meg. Minden valószínűség szerint nem is egye­bek mende­mondáknál, minthogy a japán főparancsnok Tokióba küldött táviratában csak jelentéktelen csatározásokról emlé­kezik meg. A japánoknak szinte megfog­hatatlan késedelmezése megint azt a gya­nút ébreszti fel bennünk, hogy a falu mel­letti operációk nem egyebek demonstrációk­nál, melyekkel valami más tervet leplez­nek. Nem lehetetlen, hogy valahol a falu torkolatától nyugatra fognak partra szál­­lani, hogy így, egyszerre oldalról és há­tulról nyomulván az oroszok felé, ezeket hadállásuk feladására kényszerítsék. úgy látszik, hogy a vladivosztoki hajóraj minapi támadása nem sokáig ma­rad megtorlatlanul. A japán hajóraj már tegnap az Aszkold-sziget mellett haladt el, egyenesen Vladivosztok felé tartva. Ez az összeütközés valószínűleg nagyjelen­tőségű lesz a háború további sorsára. Mert hiszen a vladivosztoki hajóraj az egyet­len, melyre az oroszok a tengeren támasz­kodhatnak. Akcióképessége nemcsak a japánoknak Korea keleti partjaival való összeköttetését veszélyezteti, hanem a to­vábbi csapatszállítások elé is nagy aka­dályokat gördíthet. Megbénítása eminens érdeke a japán hadvezetőségnek. Bizonyos, hogy Togo mindent el fog követni, hogy minél előbb a port-arthuri hajóraj sorsára juttassa és így a legközebbi híreket nagy érdeklődéssel várhatjuk.

Next