Budapesti Napló, 1904. szeptember (9. évfolyam, 241-270. szám)

1904-09-01 / 241. szám

■■■■■ Budapest 1804. Kilencedik évfolyam, 241. szám. Csütörtök, szeptember 1. BUDAPESTI NAPLÓ Szerkesztőség: VIII., Rökk Szilárd­ utca 9. Kiadóhivatal: VIII., Kerepesi­ ut 25. FISszerk­esztő : Felelős szerkesztő : VÉSZI JÓZSEF BRAUN SÁNDOR Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG Egész évre 14 kor., és évre 7 kor., Vs évre 3 kor. 50 fillér, egy hónapra 1 kor. 20 fillér. Egyes szám Budapesten és a vidéken 4 fillér. A legyőzhetetlen hangya. Budapest, augusztus 31. (K.) A kis­emberek, szocialisták s egyéb felforgatók még plakátokat fognak nyomatni Darányi Ignác­­ excellenciájának veszprémi megnyitó beszédéből. Darányinak egy poétikus mondása különösen alkalmas lesz erre a plakátra. Azt mondja ugyanis ő excellenciája: — Kitartással sokat lehet elérni. Én egyszer megállottam egy hangya­­bolynál és láttam, hogy egy hangya egy kis darab rögöt hogyan visz fel a kis magaslatra, ami neki hogy le­hetett. V­­isszalöktem öt súszszor-har­­­mincszor is, de nem bírtam vele, a hangya újra és újra felvitte a gö­röngyöt. Hogy ez a mondás kiváltképpen alkalmas a kis­emberek, szocialisták és egyéb felforgatók föllelkesítésére, azt nem is kell valami nagyon ma­gyarázni. Benne van nemcsak az, ami ősi jelszava a proletároknak, hogy kitartással sokat lehet elérni, de benne van egy megbecsülhetetlen és föltétlenül illetékes vallomás is, mert hiszen egy volt, nagyhatalmú miniszter árulja el, hogy ő húszszor­­harmincszor is visszalökte a fölfelé törekvő hangyát, de hasztalan, mert a hangya legyőzhetetlen. Ez az ép­pen, amit azok a proletárok folyton hirdetnek. A hatalomnak van ideje és van (vagy inkább nincs) szíve, hogy egy fáradó hangyát húszszor­­harmincszor is visszalökjön arról a liliputi magaslatról, ami neki hegy. De azért a hangya nem hagyja ma­gát, a hangya mégis fel fog jutni az ő kis magaslatára, mert kitartással sokat lehet elérni s mert a hangya legyőzhetetlen. Ez a mondás különben speciali­tás a volt miniszter beszédében. Ez ugyanis csak egy szerencsétlen kép, de ami mögötte van, az valóság. El­lenben ismételt a volt miniszter úr sok egyebet, nagyon hangzatosat, ebben a veszprémi megnyitóban s ezek a hanzatos programm-nyilatko­­zatok már nem dicsekedhetnek azzal, hogy cselekedetek volnának mögöt­tük. Darányi, mint egész miniszter­sége alatt, most is hangsúlyosan em­legette, hogy meg kell találni a kis­emberek szívéhez vezető utat, mert nem a telekkönyv a nagyurak bir­toklásának legbiztosabb alapja, hanem legelső­sorban a földművesnép meg­elégedése. Ez már szerencsés mon­dás, de bizony nincsenek mögötte olyan kezdeményezések, melyek a tö­rekvés komolyságát igazolnák. Mikor csinált a Gazdaszövetség valamit a kis­emberek érdekében? És mi az, amit Darányi az ő egész minisztersége alatt komolyan csinált a kis­embe­rek érdekében? Ha a cselédpénztár intézményét leszámítjuk—és le kell számítanunk, mert végső analízisben ez az intézmény is a nagyurak nyu­godalmát kívánta a nagyurak nagyobb megerőltetése nélkül biztosítani — ak­kor a volt miniszter úr csak sokat be­szélt a kis­emberrel, de sokat érte nem tett. Hiszen ő maga is elismeri, hogy a kis­emberek szívéhez vezető utat még csak ezentúl kell megta­lálni, és ő maga vallja meg, hogy a földmívesnép megelégedése mint a birtoklásnak minden telekkönyvnél biztosabb alapja még ma nincs meg. És ha Darányi nem is vallaná meg, merné-e bárki is állítani, hogy a kis­ember megszűnt államprobléma lenni ? Az a kis­ember a fogait ma is in­kább használja csikorgatásra, mint evésre. És ha Darányi mint minisz­ter olyan keveset tehetett érte, hon­nan meríti jobb reménységét, mikor már nincs hatalmon? Olvassuk, olvassuk veszprémi meg­nyitó beszédét s az akaratlanul is őszinte, de nem túlságosan sze­rencsés hangya-nyilatkozaton kivil csak egyetlen új momentumot tudunk fölfedezni ő excellenciája beszédében. Míg hatalmon volt, éppen így hangoz­tatta a kis­ember boldogítását, a középosztály önbizalmának fölébresz­tését, a falu mozgósítását s a gazda­sági ellentétek látszólagosságát, de akkor még szemérmesen elhallgatta, hogy a nagy munkában „a főtiszte­lendő lelkész és tanító urakat a magyar gazda legönzetlenebb munka­társainak“ tekinti. Tudtuk akkor is, hogy ez a gondolat nem egészen * T Á R 0 A. A tudományok világából. (A Balaton színjátszása. — A száraz és a nedves dohányosok. — A legnagyobb kem­encelsőség.) — A Budapesti Napló eredeti tárcája. — Irta: ifj. Hiléray-Horváth Károly. A mi csodaszép szárazföldi tengerünk, a Balaton, paradicsom lenne, ha csak félszázados kultúra is környezne és nem évezredes barbárság Bakonyvilág az még ma is, csakhogy pandúr már nem üldözheti. És már nem a szegényle­gény les az ur után, hanem az ur megy maga oda. Hja! — a Balaton! A Balaton,­a csodás vizével! Megfogod: selymes, bársonyos, lágy, ilyen simaságu, puha­­ságú víz nincs több. Ha benne vagy, szinte ölel­kezel vele, ol­yan a bársonya. Kenn menne senki , innen az országból se tengerre, se idegen ta­vakra, csak a bakonyvilág ne kergetné. Nincs ilyen fürdőző­ viz semerre. Mi teszi a vizének azt a sajátságát, azt a vég­telen puhaságát? A hegyi tavak sziklás köveses talajról került vize kemény, jórészt meszes víz. A Balatoné humuszos talajú víz, szerves eredetű üledék az alja. Folytonos vegyi folyamatok men­nek ott végbe és a fenekét egy alkalikus kéreg fedi. A vegyi folyamatok növényi bomlások és sokkal közelebb állanak a testünk organikus életfolyamataihoz, mint a kemény víz ásványos tartalma. Hihetőleg innen ered a rendkívül kelle­mes érzet a balatoni fürdőzésnél. A víz mélyén nem bacillusos rothadás folyik, hanem mihamar szétesés chemiai értelemben ,éppen olyan alka­tokra, amelyek közel vegyi rokonságban állanak a testünket építő szerves összetételekkel. A ve­gyészek azt mondják, hogy leginkább a formyl­­sav, a hangyasav azon alkatrésze a víznek, amely oly bársonyos puh­aságúvá teszi. A Balaton vizének a színe is más, mint a hegyi tavaké. A szín dolgában abból kell kiin­dulni, hogy a fizikai értelemben tiszta víz nem színtelen , hanem kék. A tiszta víz h­ydrogénből és oxygénből áll, két teljesen tiszta gázból. Mind­kettő, ha nagy nyomás és h­űlés alatt cseppfolyóssá sűrítik, kékes színű folyadék. Bunsen, a fénynek ez a nagy fizikusa, a legtisztább vizet feketefalú üvegcsőbe öntötte —­ hogy minden idegen fényha­tást kizárjon — s úgy vetett ra­jta fizikai értelemben színtelen fényt keresztül. A színképelemzőn kék színt lehetett megállapítani. Ez az eredeti kék szín magyarázza a tengerek mélységesen indigó színét ott, ahol maga az ég is csupa kékséges szimfónia. Tudniillik, a víz még sötétebb kékké fokozza az ég kékjét. A hegyi tavak zöld színét különös okok idé­zik elő. És­pedig a bennük úszkáló kőzet­, leginkább mészporszemek, illetőleg ezeknek a fehér lapocs­kái. Mert a víz ezek nélkül csak az ég kék színét nyelné és kékben úszna az átlátszó víz vagy öt­száz méter mélységig, ahol már a tenger örök éj­szakája, a vak sötétség kezdődik. Fény­érzékeny fotográfiái negatívü­vegeket bocsátottak le ily mélységre úgy, hogy bizonyos szerkezettel csak ott lent nyíljék és záródjék a kazetta. A lemez már ott semmi fényt nem kapott.­­ A tengerszemü hegyi tó a kék szint elnyeli, a benne úszkáló mész­porszemek azonban a kéken kívüli többi sugara­kat visszaverik. Tehát leginkább a szivárvány­­színsornak a vöröstől a zöldessárgáig terjedő suga­rait. A komplementaer-szinek elmélete szerint pedig ebből a keverékből most a zöld áll elő, a hegyi tavak zöld színe. A Nyugati Alpok kevésbé meszesek és a nyugati alpesi tavak, főképp a Genfi­­tó, nem is oly zöldek. Van azonban a Balatonnak is egy sajátságos zöldjátéka. Szürkés-kékes eredeti tónusából a napfény zöldes árnyalatot csal elő és a nyári vi­harok előtt végigfodrozódik az apró rezgő zöld hullám. A halászok tudják már, hogy mikor a Balaton ilyen zölden fodros, akkor haragszik, akkor vihar lesz. A sajátságos éppen az, hogy a víz a vihar kezdetekor legzöldebb, egy-két óráig marad ilyen, aztán megint elüli a lágy, langyos szürkeség. Egy fizikus elmélete alapján, aki most közli a vizek­ színe felől tett vizsgálódásait, ennek a színjátéknak igen eredeti magyarázata van. És­pedig éppen a víz szerves anyagainak chemiájá­­val függ össze a dolog. Ugyanis a víz fenekén, amely nem nagyon mélyen van, folytonos chemiai bomlások folynak. Az ott képződő alkalikus üledéknek az a saját­sága, hogy mohón köti a vízben levő alkatrészek­ oxygén tartal­mát. És­pedig főleg a vasas alkatok oxygénjét, amelyek bőven vannak minden talaj­vízben, a Balatonban is. Ezek a vasas tartalmú

Next