Budapesti Napló, 1904. szeptember (9. évfolyam, 241-270. szám)
1904-09-01 / 241. szám
■■■■■ Budapest 1804. Kilencedik évfolyam, 241. szám. Csütörtök, szeptember 1. BUDAPESTI NAPLÓ Szerkesztőség: VIII., Rökk Szilárd utca 9. Kiadóhivatal: VIII., Kerepesi ut 25. FISszerkesztő : Felelős szerkesztő : VÉSZI JÓZSEF BRAUN SÁNDOR Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG Egész évre 14 kor., és évre 7 kor., Vs évre 3 kor. 50 fillér, egy hónapra 1 kor. 20 fillér. Egyes szám Budapesten és a vidéken 4 fillér. A legyőzhetetlen hangya. Budapest, augusztus 31. (K.) A kisemberek, szocialisták s egyéb felforgatók még plakátokat fognak nyomatni Darányi Ignác excellenciájának veszprémi megnyitó beszédéből. Darányinak egy poétikus mondása különösen alkalmas lesz erre a plakátra. Azt mondja ugyanis ő excellenciája: — Kitartással sokat lehet elérni. Én egyszer megállottam egy hangyabolynál és láttam, hogy egy hangya egy kis darab rögöt hogyan visz fel a kis magaslatra, ami neki hogy lehetett. Visszalöktem öt súszszor-harmincszor is, de nem bírtam vele, a hangya újra és újra felvitte a göröngyöt. Hogy ez a mondás kiváltképpen alkalmas a kisemberek, szocialisták és egyéb felforgatók föllelkesítésére, azt nem is kell valami nagyon magyarázni. Benne van nemcsak az, ami ősi jelszava a proletároknak, hogy kitartással sokat lehet elérni, de benne van egy megbecsülhetetlen és föltétlenül illetékes vallomás is, mert hiszen egy volt, nagyhatalmú miniszter árulja el, hogy ő húszszorharmincszor is visszalökte a fölfelé törekvő hangyát, de hasztalan, mert a hangya legyőzhetetlen. Ez az éppen, amit azok a proletárok folyton hirdetnek. A hatalomnak van ideje és van (vagy inkább nincs) szíve, hogy egy fáradó hangyát húszszorharmincszor is visszalökjön arról a liliputi magaslatról, ami neki hegy. De azért a hangya nem hagyja magát, a hangya mégis fel fog jutni az ő kis magaslatára, mert kitartással sokat lehet elérni s mert a hangya legyőzhetetlen. Ez a mondás különben specialitás a volt miniszter beszédében. Ez ugyanis csak egy szerencsétlen kép, de ami mögötte van, az valóság. Ellenben ismételt a volt miniszter úr sok egyebet, nagyon hangzatosat, ebben a veszprémi megnyitóban s ezek a hanzatos programm-nyilatkozatok már nem dicsekedhetnek azzal, hogy cselekedetek volnának mögöttük. Darányi, mint egész minisztersége alatt, most is hangsúlyosan emlegette, hogy meg kell találni a kisemberek szívéhez vezető utat, mert nem a telekkönyv a nagyurak birtoklásának legbiztosabb alapja, hanem legelsősorban a földművesnép megelégedése. Ez már szerencsés mondás, de bizony nincsenek mögötte olyan kezdeményezések, melyek a törekvés komolyságát igazolnák. Mikor csinált a Gazdaszövetség valamit a kisemberek érdekében? És mi az, amit Darányi az ő egész minisztersége alatt komolyan csinált a kisemberek érdekében? Ha a cselédpénztár intézményét leszámítjuk—és le kell számítanunk, mert végső analízisben ez az intézmény is a nagyurak nyugodalmát kívánta a nagyurak nagyobb megerőltetése nélkül biztosítani — akkor a volt miniszter úr csak sokat beszélt a kisemberrel, de sokat érte nem tett. Hiszen ő maga is elismeri, hogy a kisemberek szívéhez vezető utat még csak ezentúl kell megtalálni, és ő maga vallja meg, hogy a földmívesnép megelégedése mint a birtoklásnak minden telekkönyvnél biztosabb alapja még ma nincs meg. És ha Darányi nem is vallaná meg, merné-e bárki is állítani, hogy a kisember megszűnt államprobléma lenni ? Az a kisember a fogait ma is inkább használja csikorgatásra, mint evésre. És ha Darányi mint miniszter olyan keveset tehetett érte, honnan meríti jobb reménységét, mikor már nincs hatalmon? Olvassuk, olvassuk veszprémi megnyitó beszédét s az akaratlanul is őszinte, de nem túlságosan szerencsés hangya-nyilatkozaton kivil csak egyetlen új momentumot tudunk fölfedezni ő excellenciája beszédében. Míg hatalmon volt, éppen így hangoztatta a kisember boldogítását, a középosztály önbizalmának fölébresztését, a falu mozgósítását s a gazdasági ellentétek látszólagosságát, de akkor még szemérmesen elhallgatta, hogy a nagy munkában „a főtisztelendő lelkész és tanító urakat a magyar gazda legönzetlenebb munkatársainak“ tekinti. Tudtuk akkor is, hogy ez a gondolat nem egészen * T Á R 0 A. A tudományok világából. (A Balaton színjátszása. — A száraz és a nedves dohányosok. — A legnagyobb kemencelsőség.) — A Budapesti Napló eredeti tárcája. — Irta: ifj. Hiléray-Horváth Károly. A mi csodaszép szárazföldi tengerünk, a Balaton, paradicsom lenne, ha csak félszázados kultúra is környezne és nem évezredes barbárság Bakonyvilág az még ma is, csakhogy pandúr már nem üldözheti. És már nem a szegénylegény les az ur után, hanem az ur megy maga oda. Hja! — a Balaton! A Balaton,a csodás vizével! Megfogod: selymes, bársonyos, lágy, ilyen simaságu, puhaságú víz nincs több. Ha benne vagy, szinte ölelkezel vele, olyan a bársonya. Kenn menne senki , innen az országból se tengerre, se idegen tavakra, csak a bakonyvilág ne kergetné. Nincs ilyen fürdőző viz semerre. Mi teszi a vizének azt a sajátságát, azt a végtelen puhaságát? A hegyi tavak sziklás köveses talajról került vize kemény, jórészt meszes víz. A Balatoné humuszos talajú víz, szerves eredetű üledék az alja. Folytonos vegyi folyamatok mennek ott végbe és a fenekét egy alkalikus kéreg fedi. A vegyi folyamatok növényi bomlások és sokkal közelebb állanak a testünk organikus életfolyamataihoz, mint a kemény víz ásványos tartalma. Hihetőleg innen ered a rendkívül kellemes érzet a balatoni fürdőzésnél. A víz mélyén nem bacillusos rothadás folyik, hanem mihamar szétesés chemiai értelemben ,éppen olyan alkatokra, amelyek közel vegyi rokonságban állanak a testünket építő szerves összetételekkel. A vegyészek azt mondják, hogy leginkább a formylsav, a hangyasav azon alkatrésze a víznek, amely oly bársonyos puhaságúvá teszi. A Balaton vizének a színe is más, mint a hegyi tavaké. A szín dolgában abból kell kiindulni, hogy a fizikai értelemben tiszta víz nem színtelen , hanem kék. A tiszta víz hydrogénből és oxygénből áll, két teljesen tiszta gázból. Mindkettő, ha nagy nyomás és hűlés alatt cseppfolyóssá sűrítik, kékes színű folyadék. Bunsen, a fénynek ez a nagy fizikusa, a legtisztább vizet feketefalú üvegcsőbe öntötte — hogy minden idegen fényhatást kizárjon — s úgy vetett rajta fizikai értelemben színtelen fényt keresztül. A színképelemzőn kék színt lehetett megállapítani. Ez az eredeti kék szín magyarázza a tengerek mélységesen indigó színét ott, ahol maga az ég is csupa kékséges szimfónia. Tudniillik, a víz még sötétebb kékké fokozza az ég kékjét. A hegyi tavak zöld színét különös okok idézik elő. Éspedig a bennük úszkáló kőzet, leginkább mészporszemek, illetőleg ezeknek a fehér lapocskái. Mert a víz ezek nélkül csak az ég kék színét nyelné és kékben úszna az átlátszó víz vagy ötszáz méter mélységig, ahol már a tenger örök éjszakája, a vak sötétség kezdődik. Fényérzékeny fotográfiái negatívüvegeket bocsátottak le ily mélységre úgy, hogy bizonyos szerkezettel csak ott lent nyíljék és záródjék a kazetta. A lemez már ott semmi fényt nem kapott. A tengerszemü hegyi tó a kék szint elnyeli, a benne úszkáló mészporszemek azonban a kéken kívüli többi sugarakat visszaverik. Tehát leginkább a szivárványszínsornak a vöröstől a zöldessárgáig terjedő sugarait. A komplementaer-szinek elmélete szerint pedig ebből a keverékből most a zöld áll elő, a hegyi tavak zöld színe. A Nyugati Alpok kevésbé meszesek és a nyugati alpesi tavak, főképp a Genfitó, nem is oly zöldek. Van azonban a Balatonnak is egy sajátságos zöldjátéka. Szürkés-kékes eredeti tónusából a napfény zöldes árnyalatot csal elő és a nyári viharok előtt végigfodrozódik az apró rezgő zöld hullám. A halászok tudják már, hogy mikor a Balaton ilyen zölden fodros, akkor haragszik, akkor vihar lesz. A sajátságos éppen az, hogy a víz a vihar kezdetekor legzöldebb, egy-két óráig marad ilyen, aztán megint elüli a lágy, langyos szürkeség. Egy fizikus elmélete alapján, aki most közli a vizek színe felől tett vizsgálódásait, ennek a színjátéknak igen eredeti magyarázata van. Éspedig éppen a víz szerves anyagainak chemiájával függ össze a dolog. Ugyanis a víz fenekén, amely nem nagyon mélyen van, folytonos chemiai bomlások folynak. Az ott képződő alkalikus üledéknek az a sajátsága, hogy mohón köti a vízben levő alkatrészek oxygén tartalmát. Éspedig főleg a vasas alkatok oxygénjét, amelyek bőven vannak minden talajvízben, a Balatonban is. Ezek a vasas tartalmú