Budapesti Nevelő, 1991 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1991-01-01 / 1-2. szám

Jelentős számarányú alapítvány őrzi egy-egy kiemelkedő óbudai pedagógus nevét. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ezeknek az egykori kollégáknak mi volt a „titkuk”, miért becsülték őket annyira, hogy volt diákjaik - gyakran évtizedek múltán is! - érde­mesnek tartották őket nemcsak arra, hogy nosztalgiával emlegessék a nevüket, de arra is, hogy emléküket alapítványokkal örökítsék meg! Ezek a pedagógusok nyilván olyan életre szóló élményeket, követendő életmodellt, emberi tartást adtak útravalóként tanítványaiknak, amely bennük tovább él, s amelyet ők is tovább örökíthetnek utódaiknak, tanítványaiknak, beosztottjaiknak, munkatársa­iknak. Olyan emberpéldák voltak ők, akikből generációk építkezhetnek és építhetnek. Különösen szép csokor állt össze a 70-es, 80-as évek fordulóján az Árpád Gimnáziumban egyéni és csoportos alapítványokból. Érdemes idézni dr. Lengyel Imre orvos, a biológiai tudományok kandidátusának alapítványleveléből azt a néhány passzust, ahol az 1952-ben érettségizett öregdiák meg­indokolja, miért adott 10.000 Ft-ot 1977-ben a magyar irodalmi pályázat első két helye­zettjének évenkénti jutalmazására: „Indíttatva érzem magam ezen alapítvány megtételére ezért, mert: 1. Édesapám - Isten nyugosztalja békében -, unokabátyám, akit a második világháború apokaliptikus vérzivatara ragadott el és jómagam is ennek az alma maternek a falai kö­zött tanultunk, innen búcsúztunk a középiskolás diákélet emlékeitől. Ennek a generáci­ós kapcsolatnak kívánok alapítványommal emléket állítani. 2. Kifejezésre kívánom juttatni azt a hálát és tanítványi tiszteletet,amit az Árpád Gimná­zium szellemét megtestesítő morális és szociális emberré válásunkban fáradságos szerepet vállaló néhai és még ma is köztünk lévő szeretett tanáraink iránt érzek. 3. Valamint demonstrálni kívánom az Árpád Gimnázium nemes hagyományait ápoló és feléleszteni kívánó Tiszavölgyi igazgató úr ilyetén fáradozásainak már eddig is elért eredményeit.” Dr. Csizmás Lajos, aki 1936-ban érettségizett az Árpád Gimnáziumban, szintén a ré­gi iskolája iránti hálától vezérelve ajánlott fel 8.000 Ft-ot 1985-ben a matematika terén kiváló eredményt elérő, társaiknak rendszeresen és szívesen segítő, sokoldalúságra törek­vő tanulók számára. Az 1959-ben érettségizett IV.C osztály tanulói ugyancsak régi iskolájuk és volt taná­raik iránti tiszteletből, valamint az Árpád Gimnázium hagyományápoló törekvéseitől in­díttatva az iskola mindenkori ballagó diákjai és az őket oktató tanárok részére, ballagá­suk 25. évfordulója emlékére tették 25.000 Ft-os Kós Károly-díjukat. Több olyan alapítvánnyal is dicsekedhet ez a jóhírű gimnázium, amelyet az egykori diákok volt tanárokról neveztek el. Időrendben elsőként az 1952-ben érettségizett IV.A osztály tanulói hozták létre hajdani kiváló latintanáruk emlékére a Gombár Vince-díjat a klasszikus görög-latin mű­veltség ápolásában jeleskedő diákok jutalmazására. Két év múlva - 1979-ben - a természettudományok (elsősorban biológia és kémia) területén kimagasló eredmények jutalmazására született újabb, névre szóló alapítvány, az 1953-ban érettségizett .Az osztály tanulói a Karádi Károly természettudományi díj­jal az iskolájuk egykori tanulójának és egyben pályakezdésétől haláláig kiváló tanárának állítottak emléket. 97

Next