Budapesti Orvosi Újság, 1906. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1906-07-05 / 27. szám
Negyedik évfolyam. Budapest, 1906. julius 5. 27. szám. Fürdő- és vízgyógyászat, szerk.: dr.Bosányi Béla, kir. tan. Gégészet, szerk. dr. Baumgarten Egmont és dr. Donogány Zakariás egyetemi m.tanárok. Gyermekorvos, szerkeszti: dr. Grósz Gy., kór. főorvos. ÁLLANDÓ MELLÉKLETEK ÉVENKINT 4—4 SZÁMBAN. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztik a szakmellékletek szerkesztőinek közreműködésével: Dr. ÁNGYÁN BÉLA egyet. rk. tanár, főszerkesztő. Dr. TORDAY FERENCZ Dr. SCHUSCHNY HENRIK gyermekmend. főorvos, felelős szerkesztő, segédszerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: „Petőfi“ Újság-, könyvkiadó- és hirdetési vállalat, VII., Kertész utcza 16. sz. Bőr- és bujakórtan, szerkeszti: dr. Huber Alfréd. Diatetikai és physikai gyógyítómódok, szerkesztik: dr. Aldor Lajos és dr. Reich Miklós. Fülészet, szerk.: dr. Schvarcz E. Közegészségügyi és törvszéki orvostudom, szemle szerk.: dr. Minich Károly, kórh. főorv. és dr. Schuschny Henrik. Sebészet, szerkeszti: dr. Herczel Manó, egyetemi tanár. Szemészeti Lapok, szerk.: dr. Goldzieher Vilmos, egyet. tanár. Szülészet és nőgyógyászat, szerk. : dr. Bäcker József és dr. Dirner Gusztáv, egyetemi m.-tanárok. Urológia, szerkeszti: dr. Feleki Hugó, egyetem.-tanár. TARTALOM: 'lredeti közlemény. Preisich Kornél dr.: A skrophulosisról. Tlierapiui közlések. Az enteritis membranacea kezelése. kapkivonatok. Szakirodalom: Belgyógyászat. Ma tt he s: Anaerniás és haemorrhagikus bélinfarctusok. — Langstein: A phosphaturia klinikai képéről. — Molshei m: A tüdőgümőkór gyógyító kilátásai spontán és mesterséges légmellnél. Lapszemle. a) Hazai irodalom. Orvosok Lapja. — Magyar orvosi Archívum, b) Külföldi irodalom. Münchener medicinische Wochenschrift. — Berliner klinische Wochenschrift. — Deutsche medicinische Wochenschrift. — Medizinische Klinik. — Wiener klinische Wochenschrift. — Wiener medicinische Wochenschrift. — Wiener medicinische Presse. — Wiener klinisch-therapeutische Wochenschrift. — Wiener klinische Rundschau. Könyvismertetés. Pfaundler-Schlossmann: Handbuch der Kinderheilkunde. Tudományos ülések. Közkórházi Orvostársulat bemutató szakülése 1906. márczius 28.-án. Therapiai jegyzetek. A mentholdragéek. — A Hell-féle colaszörp. — A chloroform-camphor-vasol »Hell«. — A tropacocain lumbalanasthesiás hatása 1200 eset kapcsán. Nyilttér. Hírek. Kitüntetés. — Meghaltak. — Lakásváltoztatás. — Hazai fürdők látogatottsága. — A Ferencz József m. kir. tud.egyet. klinikák és Karolina országos kórház 1905. évi kimutatása. — Kimutatás a »Fehér Kereszt« délvidéki gyermekvédő egyesület szülészeti és nőbeteg-osztályának 1904. évi forgalmáról. — A cseh szülészeti intézet bizárása. Pályázatok nyilvántartása. — Hirdetések. Mellékletek: Urológia. * # * Meister Lucius & Brüning »Pegnin« és F. Hoffmann-La Roche & Cie »Thigenol« prospectusai. Eredeti közlemény: A skrophylosisról. Irta : Preisich Kornél dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. Ezen közlemény megírásakor azon czélt tűztem magam elé, hogy történelmi alapon fogom fejtegetni azon kérdéseket, amelyek ezen kórkép pathologiájára, diagnostikájára és therápiájára vonatkoznak. Ebből az alapból kiindulva azt hiszem képes leszek egy egységes képet adni arról a körfolyamatról, melyet joggal megillet a skrophulosis neve. Nem lesz nehéz bebizonyítani, hogy ezen ma már körülírt és önálló kórképet megilleti egy külön elnevezés, jóllehet annak jogosságát és az utóbbi időben többen kétségbe vonják. E tanulmány folyamán igazolni akarom azon meggyőződésemet is, hogy ezen kórképet skrophulosisnak szabad nevezni, minden egyéb elnevezés, mint lymphatikus constitutio, exsudatio diathesis csak újabb zavarokra adhat okot. A skrophulosisról az idők folyamán elterjedt és megerősödött tévtanokat akarom eloszlatni, a skrophulosis kórképének élettani leírásával és szigorú körülhatárolásával. A budapesti Stefánia-gyermekkórházban gyűjtött több mint évtizedes klinikus és kórboncztani tapasztalataimra támaszkodom, midőn megkísértem eloszlatni azon nézeteltéréseket, melyek e kérdésben a kórboncznok és klinikusok között fennállanak. Ahhoz, hogy jól megfeleljünk arra a kérdésre, hogy mi a skrophulosis, vissza kell mennünk az orvostörténelemben addig az időig, mikor először találkozunk e kórkép ilyetén elnevezésével. Robben szerint a skrophulosis elnevezéssel legelőször a XVI. század elején találkozunk. Az sem állapítható meg, hogy ki használta először. A skrophulosis megfelel annak, amit Hippokrates zoigadiov I néven írt le és amit a rómaiak évszázadon át strummának neveztek. Ez alatt csomós képleteket értettek, főkép a nyakon, de más testrészen is. Ezen időben mindenféle csomós képleteket összegyűjtöttek e név alá, de azért az elnevezés főkép mégis mirigypamatokra vonatkozott. A skrophulosis mint általános megbetegedés, melynek a skrophula a következménye, először az alexandriaiaknál fordul elő (Frankel). Ezen kórképben a legfontosabb momentumnak a duzzanatok létrejöttét tekintik. Az aetiologikus ismeretek hiányosságának kell azt betudni, hogy nagyon hosszú időn át mindenféle mirigyduzzanatot skrophylosisnak neveztek : heveny és idült, bujakóros és gümőkóros mirigyduzzanatokat és úgy mint a pajzsmirigy bármiféle természetű megnövekedését. Csak lassan, az ismeretek bővülésével küszöbölődtek ki a skrophula gyűjtőfogalmából a bujakóros mirigyduzzanatok, a pajzsmirigyduzzanatok, a heveny mirigymegjobosodások (skrophula spuria s. fugax). Robben már 1817-ben ráutalt a lehető összetévesztések elkerülésének szükségességére: »Cavendum est nec omnes tumores, statim pro skrophulis habeamus.« A skrophula keretében az idők haladtak