Budapesti Orvosi Újság, 1931. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1931-07-02 / 27. szám

XXIX. évfolyam Budapest, 1931 július 2 27. szám BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG FELELŐS SZERKESZTŐ : TORDAY FERENC dr., egyetemi tanár. SEGÉDSZERKESZTŐ : FÖLDES ALADÁR dr. SZERKESZTŐTÁRSAK: Belgyógyászat: Dalmady Zoltán dr., egyetemi c. rk. tanár és Torday Árpád dr., egyet. c. rk. tanár, kórházi főorvos. Bőrgyógyászat: Török Lajos dr., egyet. c. rk. tanár, az Apponyis Poliklinika főorvosa. Egészségtan : Darányi Gyula dr., egyet. ny. r. tanár. Elméleti orvostudományok: Farkas Géza dr., egyet. ny. r. tanár. Emésztés és anyagcsere betegségei: Molnár Béla dr., egyetemi magántanár, az Apponyi Poliklinika főorvosa. Fül., orr-,gégebetegségek: Rejtő Sándor dr., egyet. c. rk. tanár, kórházi főorvos és Liebermann Tódor dr., kórházi főorvos. Gyermekgyógyászat: Torday Ferenc dr., egyetemi c. rk. tanár, állami gyermekmenhelyi főorvos és Barabás Zoltán dr., egyetemi magántanár, állami gyermekmenhelyi igazgatós főorvos. Ideg- és elmegyógyászat: Frey Ernő dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. Laboratóriumi diagnostika: Gózony Lajos dr., egyetemi magántanár, az Apponyi­ Poliklinika főorvosa. Röntgenológia: Holits Rezső dr., az Apponyis Poliklinika röntgen­intézetének vezetője. Sebészet: Lobmayer Géza dr., egyetemi magántanár, az Apponyis Poliklinika igazgatója. Szemészet: Liebermann Leó dr., egyetemi c. rk. tanár, a Rókuss kórház szemészi főorvosa és Csapody István dr., egyetemi magántanár, közkórházi főorvos. Szülészet és nőgyógyászat: Frigyesi József dr., egyetemi ny. r. tanár. Stomatologia: Morelli Gusztáv dr., egyet. magántanár. Törvényszéki orvostan: Jankovich László dr., egyet. ny. r. tanár. Tüdőtuberculosis: Okolicsányi-Kuthy Dezső dr., egyet. magántanár, közkórházi főorvos. Urológia: Feleky Hugó dr., egyetemi magántanár, az Apponyis Poliklinika főorvosa. Vérkeringési szervek betegségei: Hasenfeld Artúr dr., egyetemi c. rk. tanár, közkórházi főorvos. TARTALOMJEGYZÉK. Eredeti közlemény. Falta Marcell: Klinikai szempontok a trachománál. Referátumok. Belgyógyászat. Az apoplexiáról. — Az asthmáról. A vérkeringés betegségei. A cardialis dyspnoekról és azok gyógykezelé­séről. — A szívbajok klinikájának néhány aktuálisabb kérdéséről. — A másságé és a gymnastika alkalmazása a vérkeringés betegségeinek gyógyításában. — A magas vérnyomás aetiologiája. Az emésztés és az anyagcsere betegségei. A heveny és idült bélhurutok tünettana és gyógykezelése. Ideg- és elmegyógyászat. Válogatott fejezetek az idegkórtani kórjelzés és gyógykezelés köréből. — Újabb gyógyítási törekvések az idegrendszer szervi megbetegedéseinél. Gyermekgyógyászat. A csecsemőkori bélhurutok kapcsán fellépő étvágy­talanság. Sebészet. Fertőző-e, örökölhető-e és gyógyítható-e a rák? Újabb szem­pontok a Basedow-kór operatív kezelésében. Szülészet és nőgyógyászat. Terhesség szövődménye szívbajjal, vesebeteg­séggel, illetőleg tüdőtuberculosissal. Urológia. A prostatahypertrophiáról. Fül, orr, gége betegségei. Füleredetű szédülések. — A fül-torokgyógyá­szati viszonyok Chinában. — A gége stroboskopos vizsgálatának ered­ményei. Emlékbeszéd. Ambrus József: Megemlékezés Szontagh Félixről. Könyvismertetés. Új könyvek. A mindennapi gyakorlat köréből. Az­zületek vizsgálata rheumás megbetegedéseknél. — Néhány hozzászólás az angolkór elleni küzdelem­hez. — Bélféregelhajtás. Hírek. Eredeti közlemény. Klinikai szempontok a trachománál. írta: Falta Marcell da., Szeged. Találóan mondja Brückner és Keisner tankönyve, hogy a trachoma szinte önálló szemészet számba megy, főleg a gyógykezelés szempontjából. A trachoma diagnosisát, illetőleg, miután a kór­okozóját még mai napig sem ismerjük határozottsággal, elsősorban a klinikai kép az, amiből kiindul­nunk kell és ami a legfontosabb útmutató annak felállításában. Annyira változatos a trachoma megjelenési formája, hogy még a leggyakorlottabb szak­ember is ingadozhat a diagnosis megállapításában. A főnehézséget az egészen heveny alak és az idősült alak kezdeti stádiuma képezi, miután többféle szemmegbetegedésnek van hasonló klinikai képe. A legfőbb zavart a diagnosisban a conjunctivitis follicularis és a folliculosis okozza. Az utóbbi években a trachomakérdésről elfoglalt álláspontot illetőleg, egyike a legvilágosab­baknak az, melyet felrch—Hirschfeld képvisel. Főleg arra fekteti a fősúlyt, hogy tiszta helyzetet teremtsen a trachomának a follicularis catarismstól való elhatárolásában. Az ő megállapításai — ámbár nem mindenben oszthatom nézetét — igen sokban hozzájárulnak a kérdés tisztázásához. Hogy miért lép fel a trachoma egyszer hevenyen, máskor lappangva és miért a legkülön­félébb formában és kiterjedésben, erre csak azzal felelhetünk, hogy ez egyedül a kötőhártya lokális dispositiójától függ. Ez alatt a conjunctivának azt az állapotát és ellenállóképességét értjük, amely a trachoma vírusának a szembe jutásakor fennáll. Másféle dispositio nincs, amiről még alantabb szó lesz. A trachoma megjelenési alakját és annak változatosságát egyedül a lokális dispositio szabja meg, ami alatt azt a küzdelmet is értjük, amely a kötőhártya és a szembe jutott trachomakórokozó közt lefolyik. A conjunctiva dispositióját befolyásolják elsősorban a kötőhártya egészségi állapota, az id. Imre által leírt anatómiai viszonyok, aztán közvetve az éghajlati, szociális, gazdasági és kul­turális viszonyok, tekintet nélkül a fajra vagy az egyénre.

Next