Budapesti Szemle. 1860. 8. kötet, 24-27. szám
24–25. szám - EMLÉKBESZÉD KAZINCZY FELETT. (Kolozsvárt, okt. 27. 1859.) – Gyulai Páltól
EMLÉKBESZÉD Kazinczy ferencz FELETT. (KOLOZSVÁRT, OKT. 27. 1859). Félve szólalok meg, tisztelt gyülekezet! s némi méla szomorúság fog el, melyet nem vagyok képes elnyomni. Miért épen most, midőn egy nagy férfiú születésének százados évnapján a magyar irodalom és nemzeti önérzet újjászületésének emlékét ünnepeljük ? Úgy látszik, mintha nem volna rá sem ok, sem alkalom. Mégis, aki mélyebb figyelemmel vizsgálja Kazinczy pályáját, műveit, törekvése szent hagyományát, lehetlen e hangulatból menekülnie. Mert az ő dicsősége őseink gyalázatával van kapcsolatban, az ő martyr kínjai nemzeti aljasodásunkat juttatják eszünkbe, melytől csak egy lépés volt az öngyilkosságig. S várjon most, egy jobb korban, a nemzeti önérzet és hazafiúi munkásság napjaiban, levetkeztünk-e mindent, mit a múltban szégyelnünk kell ? Lelkesülünk-e úgy, mint jövőnk kívánja ? Vájjon megtalálta-e már nemzetiségünk egyik biztos alapját irodalmunkban ? Vájjon dolgozunk-e a nemzeti míveltség nagy munkáján annyi komolysággal, erőfeszítéssel, kitartással, áldozattal, amennyi csaknem életföltételünk ? Mindezekre nem mernék igennel felelni. Viszonyainkban még most sem kevés az, mi elbúsíthatja a mélyebben érzőt és vizsgálót. A nemzetiség eszméje hitté erősödött ugyan bennünk, s a miért !*