Budapesti Szemle. 1862. 14. kötet, 44-47. szám

44–45. szám - HORÁCZ. – Irói élet- és jellemrajz. – Második közlemény. – Szász Károlytól

HORÁCZ. ÍRÓI ÉLET- ÉS JELLEM­RAJZ. MÁSODIK KÖZLEMÉNY.*) IX. Láttuk, hogy Horácz, midőn a philippi vereség után , pajzsát eldobva ismét hazájába tért, a respublica tört reményeinek fájdalmát szivébe rejtve bár , de őszinte keservvel hozta magával vissza. Ha kétségbeesve a szabadság felől elhatározta is, hogy a közélettől távol tartja magát, de szivében republicanus maradt. Octavius és Antonius neve gyűlöletes volt előtte, gyűlöletes az egész hadé, mely elől, szegény! — futott ama gyászemlékű síkon. E gyűlöletet bizonyosan nem szelidité azon körülmény, mi miatt ugyan kétségbe épen nem esett, hogy kis örökségét elfoglalva s a had költségei által fölemésztve találta. Azok közt, kik Octavius körül már ekkor feltűntek s mint az emelkedő nap sugárkörnyezete, vele együtt emelkedőben valának, senki iránt nem érze Horácz több idegenséget, mé­lyebb , bár önkénytelen ellenszenvet, mint a fényes kegyencz, a sima és büszke Maecenas iránt. S különös, a sors, mint egy újjmu­tatásul a még nem is sejtett jövőre, úgy akará, hogy legelőször is a gyűlölt kegyencznek köszönje személyes szabadságát. A hazá­jába visszatérő Augustus katonái kezébe esett, kik — a közbo­csánat kihirdetéséről még mit sem tudván—őt fogva tartották, mig Meczén, annak végrehajtója, őt szabadon nem bocsáttatta. Maga erről nem tesz műveiben említést, de Porphyrion, s egy még ré­­ g) Az első közt. a XIII. köt. 195. lap.

Next