Budapesti Szemle. 1862. 14. kötet, 44-47. szám
46. és 47. szám - OROSZORSZÁG JELEN BELVISZONYAI. – Mazade után. – Reviczky Szevértől
események előestvéjén, s talán ép azon perezében az átalakulás folyamának, midőn Francziaországban egy őszinte és tisztalelkűs államférfiú komolyan irt és gondolkozott a megmentő vagy forradalmat feltartóztató eszközökről. Ám tekintsünk szét Oroszországban ! Mit látunk ? Elvében és szervezetében hitele vesztett kényuralmat, melynek további tehetetlenségéről a nemzet minden rétege egyaránt meg van győződve; szertelen tékozlást, s pénzügyi nyomort és a hitel kimerülését ; határozatlan kormányt, mely egyfelől a közvélemény sürgötései folytán bizonyos újitások szükségének megyőződésével bír ugyan —de más oldalról ámolygva meg-megáll, visszahúzván a tett engedményeket is; jó akaró fejedelmet, a ki meg levén kötve akényuralom hagyományai által, melyeknek abban hagyása és oly lehetlen reá nézve mint folytatása — haboz az eszközök megválasztásában; az udvarnál pártfondorlatokat, melyek a régi kormányrendszer csökönyösségével minden szabadelvű mozzanat vég megsemmisítésén munkálódnak, s a legjobb szándékú férfiak eltávolítását rendesen keresztülviszik; félig tönkrejutott nemességet, melynek ifjú sarja a franczia Noailles és Lafayettek példájára az új eszmék szolgálatába szegődik, hogy pályát nyisson önmagának, mialatt a másik rész nyakasan szít a régi visszaélésekhez; középrendet, mely mély gyűlölettel viseltetik a nemesség és előjogok iránt; minden alakban nyilatkozó egész társadalmi szervezetű ellenzéket a hatalom s annak kezdői ellen; egy erőgazdag, hév s politikai irányzatban rettenthetetlen irodalmat, mely az ellenzéket támogatja, mint annak jelentékenyen hathatós közege; külföldön mindinkább szaporodó röpirat irodalmat, mely mint egykor Francziaország a kormányrendszere ellen a svájczi, hollandi és angol röpiratitegek, romboló erővel hatnak az anyaország kormánya megcsontosodott autocratiája ellen; a vallás dolgában elég általános bírálgatást, államjavadalmi haszonbérlőket, kik a szabad eszméket és irodalmárokat egyaránt pártolják; az önmegszabadításukon túlbuzgólag működő s az ígértnél többet követelő jobbágyosztályt, szóval mindenütt lazulást, a társadalmi alapirányok ziláltságát, de egyirányúságot sehol. Íme a kép, melyet az orosz beltársadalmi élet szemlélete nyújt, — eredménye Miklós czár agyonhallgatási kancsuka kormányelveinek. Aki Oroszországot néhány évvel ezelőtt látta, ma alig ismerne rá. Megjegyzendő, hogy a keleti harcz eszmeterjesztőleg, szabadítólag hatott az orosz beléletre. Miklós czár 1855. márt. 2-kán történt halála volt a kiindulási pont, s az 1856-iki mart. 30-iki párisi béke a válság órája. Miklós czár szüntelen az 1825-ki decemb. 26-ki trónraléptét megelőző forradalom kellemetlen emlékeinek benyomása alatt, harmincz éven át ádáz erélylyel üldözött minden újítási eszmét, s vélemény-