Budapesti Szemle. 1864. 20. kötet, 64-67. szám
64-65. szám - IRODALMI SZEMLE - „Az Alföld és Fiume”
Itt egy kis históriai kitéréssel, átmegy szerző Trieszt múltjának ecsetelésére, meg akarván mutatni, mennyire nem természetes vitákon fejlődött azon virágzásra, melynek jelenleg Örvendes Mária Terézia kereskedelmi tanácsa , és az úgynevezett Intendenza , később pedig az osztrák Lloyd, és legújabban a vaspályák intézői, mit el nem követtek Trieszt emelésére , s Fiuménak minden áron elnyomására. Aztán határozottan kárhoztatja e törekvéseket , állítván és adatokkal bizonyítván , hogy azok czélja és rugói, nem a józan és valódi nemzetgazdasági és kereskedési érdekek valának. Végül egyes példákat hoz fel, milyen utakon igyekeztek Triesztet kegyelni, s az által hogy Fiumétól a virágzás minden elemeit elfogták, mennyit ártottak egyszersmind a magyar mezőgazdasági ipar fejlődésének. Terjedelmesebben tárgyalja különösen a liszt és olajkereskedést illetőleg Triesztnek nyújtott szembetűnő kedvezményeket, s a hazai ipar ez ágának mesterséges háttérbe szorítása. Mindezekből pedig azon következtetésre jó hogy Fiume lehet csak azon pont, mely felé vezetni vasútunkat, az egyenesség és olcsóság szempontján kívül, még iparérdekeink is sürgetik. Azonban az érdekek előmozdítására, más lépéseket is sürget szerző. „Legelőször is azt kell — úgymond — kiverni fejünkből, mit a bennünket folyvást bányául használni akaró jó barátok, váltig szeretnének velünk elhitetni, hogy hazánkat már maga a természet „tisztán földművelésre" utalá. Csupán ezzel foglalkozó nemzet, a természet minden bőségszaruja mellett sem képes boldogulni. Itt a példa, hazánk! A műhelyek és gyárak fejtik a tevékenységet, edzik az erőt, terjesztik a felvilágosodást, viszik elő a tudományokat és művészetet , teremtik a kereskedést, a jólétet, ami ezek nagyságából származik, a hatalmat és függetlenséget. Tehát át kell mennünk a műiparra ! mondja szerző, de figyelmeztet, hogy ne feledjük el, miszerint ha valahol, a nemzetgazdaság terén csak az a haladás üdvös, mely a természetes fokozatot szorosan megtartva, ugrás nélkül, lassan de biztosan visz előre. Az ipar is olyan mint a növény , előbb földjét kell jól elkészíteni, azután elvetni a magot, bevárni kikelését, ápolni és elősegítni a növést, hogy midőn az időnek teljessége elérkezik: élvezhessük a gyümölcsöket is. Ha hibás magot választottunk , nem fogamzik meg. Ila feltöretlen földbe vetettük : nem kél ki. S ha növését siettetendők , erővel húzzuk : bizonyosan gyökerestől együtt ki fog szakadni." Azért szerző meggyőződése szerint hazánknak, legelőször azon iparágakra kell átmennie, melyek a földmiveléshez legközelebb állanak , terményeink első fokú átalakításával foglalkoznak , s közvetlenül is befolynak a mezőgazdaság emelésére ; végre rendkívüli tőkéket nem kívánnak, s jövedelmezőségük kétséget nem szenved. Ilyennek tartja és ajánlja mindenek fölött a liszt- és olajgyártást. A malmok megkétszerezik a termesztő búzájának értékét azon felül takarmányt és trágyát szolgáltatnak. A liszt kelendősége biztos