Budapesti Szemle. 1869. 13. kötet, 41-44. szám
43-44. szám - IRODALMI SZEMLE - Jókai legújabb munkái. (Virradóra: Újabb novellák és genreképek. Szerelem bolondjai: regény) – Gyulai Páltól
mindjárt Petőfiről irt czikke, melyben kétségbe vonja Petőfi halálát, orosz fogságba hurczoltatását igyekszik valószínűvé tenni s felszólítja a kormányt, hogy tegyen ez ügyben diplomatiai lépéseket. Az egész csak sensation-czikk holmi álpáthoszban föleresztve. „ Hátha elfogták az oroszok Petőfit ? — kiált föl Jókai — ez a gondolat sokszor képes elrabolni álmaimat. Hátha elhurczolták orosz fogságra, elvitték ezer meg ezer versznyire, távol Sibéria belsejébe. Hátha most is ott siratja hazája sorsát Kamcsatka hómezőin; hátha ott hallgatja láncra csörgését valamelyikében a volcsinszki erdők kietlenét őrző várlánczolat erődeinek ? Hátha nehéz, lassan emésztő munkában görnyed az uráli ólombányák áldozatai között?-" Nem valószínű, hogy e rémképek csak egyetlen egy álmatlan éjszakát is okoztak volna Jókainak, mert ha gyanúja annyira szivén fekszik, bizonyosan föllép vele akkor, midőn Petőfi végnapjairól és haláláról hónapokig folyt a vita a Vasárnapi Újság 1860— 61 ki folyamában s midőn igen biztos adatok jöttek napfényre, melyek kétségtelenné teszik, hogy Petőfi csakugyan a segesvári csatában esett el a fehéregyházi határon s ugyancsak ott nyugszik egy közös sirban. Hogy Jókainak csak 1867-ben jutott eszébe gyanújával előállani, annak oka alkalmasint két tényben rejlik : először e tájt szabadult ki orosz fogságból egy magyar, ki részt vett az utolsó lengyel forradalomban s az oroszoktól elfogatott, másodszor ez évben beszéltek a lapok egy osztrák börtönben szenvedő magyar fogolyról, ki tévedésből vagy más okból az általános amnestia ellenére sem bocsáttatott szabadon. Úgy látszik, Jókai e két adat combinatiójából írta czikkét. De hogy mi köze e két eseménynek Petőfi orosz fogságával, nehéz megérteni. Tudjuk, hogy a magyar forradalom bevégződése után az oroszok minden magyar foglyot átadtak az osztrák hatóságoknak. Nincs biztos adatunk arra, hogy egyetlen magyar fogoly is Oroszországba hurczoltatott volna. Husz évig senkinek sem jutott eszébe csatában elesett rokonát vagy barátját orosz fogságban keresni s husz év múlva az egész országban csak Jókai áll elő e vádló gyanúval. A czikk nem talált viszhangra, jele, hogy senki nem vette komolyan kár volt megírni, s még nagyobb kár újra lenyomatni. A Jósika* felett mondott emlékbeszédében néhány sikerült részletet találhatni, de nem hiányzanak benne hibás adatok és félszeg ítéletek Midőn az 1867-ben a Kisfaludy társaság ünnepélyes ülésén felolvastatott épen e folyóiratba elég részletes bírálatot írtunk róla, amelyben mindezt kimutatni igyekeztünk. Nem kívánjuk azt ismételni, de azon csak