Budapesti Szemle. 1869. 13. kötet, 41-44. szám

43-44. szám - IRODALMI SZEMLE - Jókai legújabb munkái. (Virradóra: Újabb novellák és genreképek. Szerelem bolondjai: regény) – Gyulai Páltól

mindjárt Petőfiről irt czikke, melyben kétségbe vonja Petőfi halálát, orosz fogságba hurczoltatását igyekszik valószínűvé tenni s felszólítja a kormányt, hogy tegyen ez ügyben diplomatiai lépéseket. Az egész csak sensation-czikk holmi álpáthoszban föleresztve. „ Hátha elfogták az oroszok Petőfit ? — kiált föl Jókai — ez a gondolat sokszor képes elrabolni álmaimat. Hátha elhurczolták orosz fogságra, elvitték ezer meg ezer versznyire, távol Sibéria belsejébe. Hátha most is ott siratja hazája sorsát Kamcsatka hómezőin; hátha ott hallgatja láncra csörgé­sét valamelyikében a volcs­inszki erdők kietlenét őrző várlánczolat erődeinek ? Hátha nehéz, lassan emésztő munkában görnyed az uráli ólombányák áldozatai között?-" Nem valószínű, hogy e rémképek csak egyetlen egy álmatlan éjszakát is okoztak volna Jókainak, mert ha gyanúja annyira szivén fekszik, bizonyosan föllép vele akkor, midőn Petőfi végnapjairól és haláláról hónapokig folyt a vita a Vasárnapi Újság 1860— 61 ki folyamában s midőn igen biztos adatok jöttek napfényre, melyek kétségtelenné teszik, hogy Petőfi csakugyan a segesvári csatában esett el a fehéregyházi határon s ugyancsak ott nyugszik egy közös sirban. Hogy Jókainak csak 1867-ben jutott eszé­be gyanújával előállani, annak oka alkalmasint két tényben rejlik : először e tájt szabadult ki orosz fogságból egy magyar, ki részt vett az utolsó lengyel forradalomban s az oroszoktól elfogatott, másodszor ez évben beszéltek a lapok egy osztrák börtönben szenvedő magyar fogolyról, ki tévedésből vagy más okból az általános amnestia ellenére sem bocsáttatott szabadon. Úgy látszik, Jókai e két adat combinatiójá­ból írta czikkét. De hogy mi köze e két eseménynek Petőfi orosz fog­ságával, nehéz megérteni. Tudjuk, hogy a magyar forradalom bevég­ződése után az oroszok minden magyar foglyot átadtak az osztrák ha­tóságoknak. Nincs biztos adatunk arra, hogy egyetlen magyar fogoly is Oroszországba hurczoltatott volna. Husz évig senkinek sem jutott eszébe csatában elesett rokonát vagy barátját orosz fogságban keresni s husz év múlva az egész országban csak Jókai áll elő e vádló gyanú­val. A czikk nem talált viszhangra, jele, hogy senki nem vette komolyan kár volt megírni, s még nagyobb kár újra lenyomatni. A Jósika* felett mondott emlékbeszédében néhány sikerült részle­tet találhatni, de nem hiányzanak­ benne hibás adatok és félszeg ítéletek Midőn az 1867-ben a Kisfalud­y társaság ünnepélyes ülésén felolvastatott épen e folyóiratba elég részletes bírálatot írtunk róla, a­melyben mind­ezt kimutatni igyekeztünk. Nem kívánjuk azt ismételni, de azon csak

Next