Budapesti Szemle. 1873. 3. kötet, 5-6. szám
5. szám - A GANZUL ROMÁNCZ-KÖR. – Győry Vilmostól
A GANZUL ROMÁNCZ-KÖR.1) Azok között, tekintetes akadémia, kik e díszes körben — mint a mostani alkalommal én is — első ízben jelentek meg a felolvasó asztalnál, bizonyára nem egy volt, ki szavait ne azzal kezdte volna, hogy e szerencsét nem tekintheti már megszerzett érdemei jutalmának, hanem igenis a megválasztó testület részéről jövő gyámolító serkentésnek, még ezután elérendő érdemek megszerzésére. Végig tekintve valóban igen gyér eredményt felmutató eddigi irodalmi pályámon, lehetetlen, hogy ne ugyanezen gondolat támadjon az én lelkemben is, melynek kifejezésére hasonló szavakat kell alkalmaznom. Csakhogy, bár a nyilatkozat egyenlő, magokban a nyilatkozókban mégis igen nagy a különbség, mert amíg ugyane szavakat tiszteletre méltó szerénység adá egyebek ajkaira, ami már magában véve is érdem , addig e nyilatkozat az én részemről csakugyan semmi egyéb, mint a kellő érdem igen érzett hiányának őszinte és nyíltszívű bevallása, Így tehát — amit mások bátran tehettek — én, az irányomban nyilvánult bizalomért még köszönetet is csak félve merek mondani, mert gyengeségem érzetében nem alaptalan azon aggodalom, vajon e megtiszteltetés nem sokkal nagyobb előlegezés-e, semmint azt még a jövő is képes lenne valaha beváltani. S ezen aggodalmamnak nem eloszlatására sőt épen megerősítésére szolgál jelen legelső értekezésem is, mely nem dicsekedhetik az eredeti dolgozatok ajánlatos önállóságával, ha ) Műfordítások spanyolból, irodalomtörténeti és széptani jegyzetekkel kisérve; mint székfoglaló felolvastatott a m. tud. akadémia 1873. máj. 5-én tartott ülésében. Budapesti szemle. Harmadik kötet. 1873. 1