Budapesti Szemle. 1873. 3. kötet, 5-6. szám

5. szám - A GANZUL ROMÁNCZ-KÖR. – Győry Vilmostól

A GANZUL ROMÁNCZ-KÖR.1) Azok között, tekintetes akadémia, kik e díszes körben — mint a mostani alkalommal én is — első ízben jelentek meg a felolvasó asztalnál, bizonyára nem egy volt, ki szavait ne az­zal kezdte volna, hogy e szerencsét nem tekintheti már meg­szerzett érdemei jutalmának, hanem igen­is a megválasztó testület részéről jövő gyámolító serkentésnek, még­ ezután elé­rendő érdemek megszerzésére. Végig tekintve valóban igen gyér eredményt felmutató eddigi irodalmi pályámon, lehetetlen, hogy ne ugyanezen gondolat támadjon az én lelkemben is, melynek kifejezésére hasonló szavakat kell alkalmaznom. Csakhogy,­­ bár a nyilatkozat egyenlő, magokban a nyilat­kozókban mégis igen nagy a különbség, mert a­míg ugyane szavakat tiszteletre méltó szerénység adá egyebek ajkaira, a­mi már magában véve is érdem , addig e nyilatkozat az én ré­szemről csakugyan semmi egyéb, mint a kellő érdem igen érzett hi­ányának őszinte és nyíltszívű bevallása, Így tehát — a­mit mások bátran tehettek — én, az irányomban nyilvánult biza­lomért még köszönetet is csak félve merek mondani, mert gyengeségem érzetében nem alaptalan azon aggodalom, vajon e megtiszteltetés nem sokkal nagyobb előlegezés-e, semmint azt még a jövő is képes lenne valaha beváltani. S ezen aggodalmamnak nem eloszlatására sőt épen meg­erősítésére szolgál jelen legelső értekezésem is, mely nem di­csekedhetik az eredeti dolgozatok ajánlatos önállóságával, ha­­ ­) Műfordítások spanyolból, irodalomtörténeti és széptani jegyzetekkel kisérve; mint székfoglaló felolvastatott a m. tud. aka­démia 1873. máj. 5-én tartott ülésében. Budapesti szemle. Harmadik kötet. 1873. 1

Next