Budapesti Szemle. 1879. 19. kötet, 37-38. szám
38. szám - ADATOK PETŐFI ÉLETÉHEZ. (II.) – Orlay Somától
hozó lélekkel ez útjában is kereste az alkalmat, hogy valami színi társaságba jusson. Ehhez kötött reménye és Szeberényivel találkozási vágya, vezette őt mindenekelőtt Pozsonyba. Búcsúnk alkalmával azt ígérte volt, hogy Pozsonyból írni fog, de csak május közepén, szüleinél időzése alatt kaptam levelet, Duna-Vecséről s bár ez is tőle kapott számos leveleimmel együtt, már említett sorsban osztozott, annak tartalma, sőt abban foglalt több kifejezése, mostoha sorsát takaró humoráért, majd nem szóról szóra emlékezetemben maradt. így közölte abban, hogy Pozsonyban, barátjai körében egy pár kellemes napot töltött, de mivel, folytatá, a barátság csak a léleknek nyújt táplálékot, s a gyomor e megkülönböztetésért zúgolódni kezdett, hátat fordított Pozsonynak, ez unalmas városnak, hol az országgyűlés idején kívül színészek sincsenek, s Győrnek indult, azon reményben hogy talán itt fog találni színész-társaságot, mely a művészet után sóvárgó lelkét ápoló karjaiba fogadja, s elégedetlen gyomrát is megnyugtathatjja. Azonban itt is cserben hagyta reménye. Innen tehát hajón Pestre ment, honnan saját szavai szerint: kipróbált két csikóján Duna-Vecsére koczogott szüleihez. Itt, folytatá, három felé oszlott a vélemény jövője sorsa fölött. Atyja azon volt, hogy mészáros legyen, jó anyja az iskolák folytatására unszolta, és ő a színészi pálya szépségét vitatta. És miután atyját nem bírta meggyőzni, hogy a vágóhíd padlóján szerzett jólét, föl nem ér a színpad deszkáin aratott babérral, lemondott a színészetről, s anyja tanácsa követésére szánta el magát. Hogy pedig az iskolába fölvételnél ne ütközzék újból oly nehézségbe mint a múlt tavaszszal, elsétált Selmeczre bizonyítványáért, s így reményli, hogy ha a sors nem fog tervében gáncsoskodni, az őszszel Pápán találkozni fogunk. Ha e levél tartalmát mélyebb figyelemre veszszük, úgy fogjuk találni, hogy ez elhatározása nem volt valami nagyon szilárd. Nem meggyőződésből, hanem anyja óhajtásának engedve szánta el magát az iskolák folytatására, s ez elhatározása közben is a színészi pálya maradt eszményképe, s elvégre is ez iránti szenvedélye diadalmaskodott anyjának tett ígérete fölött. Ha ez időtől kezdve az iskolák beálltáig, nem kellett volna teljes öt hónapot várnia, valószínű, hogy anyja tanácsától el nem áll. De ily hosszú időt várakozásban eltöltenie az ő nyughatatlan lelkének tűrhetetlené vált. Elképzel- Budapesti Szemle. Tizenkilenczedik kötet. 1879. -