Budapesti Szemle. 1883. 33. kötet, 73-75. szám

74. szám - KOSSUTH EMLÉKIRATAIRÓL. (I.)278

KOSSUTH EMLÉKÍRATAIRÓL. *) Első közlemény. .... «Min­t író nagyon éreztem e kötet megírásánál, mennyire igaz az, hogy tarda senectus Debilitat vives anirni, mutatque vigorem. «Legyen az olvasó elnézéssel irántam — a nyolczvan éves öreg­ember iránt — írói gyarlóságomért". E szavakkal teszi le tollát Kossuth, emlékiratai harma­dik kötetének befejeztével. Ily mentségre azonban igazán nem volt szüksége. Elő­adását ma is fiatal hév, élénkség, folyamatosság, gazdagon áradó szóbőség, dísz és pompa jellemzi. Ritka tünemény az, hogy valaki az elmének oly könnyedségét s az érzelmeknek izgalomra oly fogékonyságát élete ily késő koráig megőrizze. Soraiból olykor ma is a régi Kossuth egész heve és magával ragadó lendületessége árad elő. Dus képzelő tehetségén a nyolczvan év alig hagyott nyomot s elbeszéléseinek egyes részletein nemcsak az egykori nagy szónok mesteri otthonos­sága ismerhető föl, hanem némely jeleneteket, például Napó­leon császárral tartott titkos értekezése, vagy Cavourral utolsó találkozása leírását oly írói kiszámítással, a jelenetezés hatásának oly biztos ismeretével állítja olvasója elé, a mi bármely gyakorlott elbeszélő költőtől is számot tenne. *) Irataim az Emigratióból. Kossuth Lajos. Buda-Pest, Athe­naeum I. kötet. 1880. II. kötet. 1881. III. kötet. 1882.

Next