Budapesti Szemle. 1883. 35. kötet, 79-81. szám

81. szám - ÉRTESÍTŐ - Jó könyvek. – i

Sokat munkálkodtak, sokat igyekeztek, Tartományokat és fényt, nevet szereztek ! Csötlöttek-botlottak ország jóvoltáért, A dicsőségből egy parányi sugárért. S bár hálával mondjuk, legyen nevök áldott, Mégis más volt, a ki az egész világot Megh­óditá nekünk, még pedig vér nélkül S nem sugarakat szór ránk a dicsőségből, Hanem teli kézzel egy-egy fénylő napot S emel a külföld is előttünk kalapot. E szerint Magyarországnak, mióta áll, csak egy igazi nagy embere volt, s ez Jókai Mór. Elhiszi-e ezt valaki Magyarországon­? Bizonyára Mikszáth sem hiszi el, a­ki leírta. A léha kezdetnek meg­felel a folytatás. A gyermek Jókai nem fojtogat ugyan kígyót bölcsőjében, de egy czigányasszony nagy dolgokat jósol felőle, a­me­lyek természetesen mind beteljesednek. Az ifjúról csak annyit tudunk meg, hogy félbe hagyta az ügyvédséget lágy szíve miatt s egyszerre csak nagy író lett belőle. Már 1848 előtt csak két nagy ember volt Magyarországon, bár fönnebb csak egyről van szó, Kossuth és Jókai. Egy beszél az egyik, mint soha senki más, És úgy is a másik, hogy nagyszerű, csodás. Aztán áttér Mikszáth Jókai nagy tetteire, melyek a következők: először fölszabadítja a népet, megcsinálja a forradalmat; másodszor az elnyomatás idejében föntartja a nemzeti szellemet, hirdetve a türelmet, reményt és hazafiságot; harmadszor a király szíve hajolni kezdvén a magyar nemzethez, Jókai kibékíti vele, reá veszi a szám­űzöttek hazahívására ; negyedszer legyőzi Gorovét a Terézvárosban; ötödször látogatást tesz a királynénál, a­ki Magyarország legnagyobb emberét a legnagyobb tisztelettel fogadja, így szólván: A legislegbelsőbb szobámba vezessék. Hajoljon előtte az egész cselédség­i tisztelet okáért lábújhegyen járjon. Semmin se látszhassák, hogy ő is jobbágyom. Ne gondolja az olvasó, hogy tréfálunk ; mindez benne van a verses életrajzban , hanem az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy Mikszáth itt-ott le is von valamit Jókai nagy érdemeiből. Hirdeti ugyan, hogy Jókai az első volt az elsők között, a­kik a népet fölszabadították, de elismeri, hogy a forradalomnak mégis Kossuth volt legfőbb vezére; a kiegyezéshez érve, egy szóval sem említi ugyan Deákot, nem mondja világosan, hogy az Jókai műve, de sejteti, mert egyedül csak Jókaira hallgat a király. Gorove legyőzését, a királynénál tett látogatást roppant nagy dolgoknak kürtöli ugyan.

Next