Budapesti Szemle. 1888. 54. kötet, 136-138. szám
137. szám - A TISZAVÖLGY SZABÁLYOZÁSÁRÓL. (II.) – Kvassay Jenőtől
A TISZAVÖLGY SZABÁLYOZÁSÁRÓL. Második és utolsó közlemény." A szabályozó rendszerek közül csak a mederszabályozásra, a töltésezésekre, a mellékfolyók külön elvezetésére, az árapasztó csatornákra és az időleges és állandó víztartókra kívánunk kiterjeszkedni, mint amelyek egyedül jöhetnek számba oly folyórendszernél, mint a Tisza és mellékfolyói. Minden folyószabályozásnak alapját a meder rendezése képezi, amíg a meder el van vadulva, emésztése nem áll arányban a levezetendő vízmennyiséggel, amíg az kellőleg nincsen beágyazva, addig minden egyéb szabályozás csak fél sikert képes fölmutatni. Az első és fő kellék tehát minden folyószabályozásnál, hogy a meder rendezésére, annak kiképzésére és jó karban való föntartására maga a víz működjék közre, mert ellenkező esetben minden hordalékos vagy iszapos vízfolyásnál a szabályozás, óriási terhek mellett is, alig lesz föntartható és előbb-utóbb tönkre megy. Mielőtt tehát bármely más rendszert alkalmaznánk, a legelső teendő annak kiderítése: vajon a mederviszonyok menynyiben igénylik a javítást, és csak ha ez úton a czélt kizárólag nem sikerülne elérnünk, akkor térhetünk át a további vizsgálatra, hogy a kellőleg kiképzett vagy szabályozott meder mellé miféle kiegészítő rendszert állítsunk. A meder kellő állapotban való tétele, vagy ily állapotba hozása tehát mindennemű szabályozásnak kiinduló- és sarkpontja, miért is minden szabályozási rendszer úgy értendő. *) Az első közleményt lásd a Budapesti Szemle 136. számában. Budapesti Szemle, LIV. kötet, 1888. 12