Budapesti Szemle. 1888. 54. kötet, 136-138. szám

137. szám - A TISZAVÖLGY SZABÁLYOZÁSÁRÓL. (II.) – Kvassay Jenőtől

A TISZAVÖLGY SZABÁLYOZÁSÁRÓL. Második és utolsó közlemény."­ A szabályozó rendszerek közül csak a mederszabályozásra, a töltésezésekre, a mellékfolyók külön elvezetésére, az árapasztó csatornákra és az időleges és állandó víztartókra kívánunk ki­terjeszkedni, mint a­melyek egyedül jöhetnek számba oly folyó­rendszernél, mint a Tisza és mellékfolyói. Minden folyószabályozásnak alapját a meder rendezése képezi, a­míg a meder el van vadulva, emésztése nem áll arány­ban a levezetendő vízmennyiséggel, a­míg az kellőleg nincsen beágyazva, addig minden egyéb szabályozás csak fél sikert ké­pes fölmutatni. Az első és fő kellék tehát minden folyószabá­lyozásnál, hogy a meder rendezésére, annak kiképzésére és jó­ karban való föntartására maga a víz működjék közre, mert ellenkező esetben minden h­ordalékos vagy iszapos vízfolyás­nál a szabályozás, óriási terhek mellett is, alig lesz föntartható és előbb-utóbb tönkre megy. Mielőtt tehát bármely más rendszert alkalmaznánk, a leg­első teendő annak kiderítése: vajon a mederviszonyok meny­nyiben igénylik a javítást, és csak ha ez úton a czélt kizárólag nem sikerülne elérnünk, akkor térhetünk át a további vizsgá­latra, hogy a kellőleg kiképzett vagy szabályozott meder mellé miféle kiegészítő rendszert állítsunk. A meder kellő állapotban való tétele, vagy ily állapotba hozása tehát mindennemű szabályozásnak kiinduló- és sark­pontja, miért is minden szabályozási rendszer úgy értendő. *) Az első közleményt lásd a Budapesti Szemle 136. számában. Budapesti Szemle, LIV. kötet, 1888. 12

Next