Budapesti Szemle. 1891. 68. kötet, 178-180. szám
180. szám - A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM ÁTALAKÍTÁSA. – Semsey Andortól
hogy a múzeum mostani keretét a természetrajzi szakoknak kitelepítésével megbontsák, a mostani palotát csakis a magyarság műveltségtörténeti múzeumának hagyván meg. Én ugyan nem hiszem, hogy a múzeum mai külsején a díszítés befejezetlen volta föltűnően szembeötlenek. Kemek szép épület ez arányaiban, nemes egyszerűségében, eddigi környezetében így is. De a főhomlokzatra tervezett díszítmények ellen még sem szólhatok, sőt inkább én is azt vallom, hogy múzeumoknak a figyelmet már külsejökkel is föl kell kelteniök. A külső díszítmények a hangulatot hivatják felkelteni, melyet aztán a lépten-nyomon önként kínálkozó látnivalókkal igazi érdeklődéssé kell fejleszteni. De más szempont alá esik a múzeum összes falainak monumentális anyaggal tervezett burkolása. Ez, nem habozom kimondani, czéltalan fecsérlés volna akkor, mikor a múzeum gyűjteményei maguk még annyi kiegészítésre szorulnak. Én nem hiszem, hogy a falakmonumentálisa burkolatára közel félmilliót adhassunk akkor, mikor az évi rendes kiadások keretében az egyes tájak tárgyainak gyarapítására, a még hiányzó termek bútorozására, olyan kevés összeg jut. A falakra költsünk akkor, mikor a múzeum aktáinak kiadására, illusztrált katalógusokra nincsen pénz, mikor a múzeum kiadványai csak egy kicsiny magán társulat keretében mozoghatnak ? ! De meg ki állana jót azért, hogy nem rontaná-e meg ez a «monumentális» burkolat az épület szépségét is monumentálisan? Koczkáztassuk talán e classicus szépségű épületünket ? A múzeum falait tisztességesen kivakolni, a pillérek czinköntésű oszlopfejeit meg a többi díszítményeket gyökeresen renoválni : ezek azok, és csakis ezek, miket a múzeumi falak külseje megkíván. A tervezetnek kiváló fontosságú része azonban a természetrajzi szakoknak egy külön természetrajzi múzeumba való kitelepítésében áll. A múzeumi bizottság, melyben a múzeumi őröknek is, mint szakférfiaknak a jelenléte kívánatos szokott lenni, hír szerint örömmel vette tudomásul a miniszter e szándékát. Azóta a múzeumi őröket is fölszólították, hogy az új épületben igényelt helyiségekről nyilatkozzanak. Kiderült, hogy ez uraknak jóval többre, mint a mostani helyiségeik kétszeresére van szükségök. Ez természetes dolog, mert számításukba a legalább ötven évig előre látható jövőt is bevették, másrészt mert helyiség dolgában a folytonosan növekedő gyűjteményekre tekintettel minden múzeumi őrnek pessimistának kell lennie. Habár nincs is a dolog egészen