Budapesti Szemle. 1894. 80. kötet, 214-216. szám

214. szám - I. A VALLÁS-SZABADSÁG ÜGYE A KORPONAI GYŰLÉSEN 1605. – Károlyi Árpádtól

Az uraknak Urát dicsérő zsolozsma hangjai közt vonult ki a komoly gyülekezet a kálvinista templomból s az Úrba vetett hittel röpíté ki hüvelyében nyugvó kardját az új fejede­lem, hogy megszerezze vele nemcsak hívei számára, hanem az egész országnak azokat a győzelmeket, a melyek áhított gyü­mölcsei : törvény, jog és lelkiismereti szabadság voltak. Tetemesen fölszaporodott seregei egy részét Erdélybe, főként a még mindig ellenálló Meggyes megvételére küldő Bocskay, más részét — a nagyobbat — pedig Magyarország éjszaknyugati vidékének teljes meghódításával bízta meg. Had­vezérei e megbízatásban jó szerencsével jártak el és e jó sze­rencsét a hajdúk által fölgyújtott osztrák és morva falvak égése Mátyás főherczegnek is mihamar tudtul adá. I. Mátyás főherczeg teljhatalmat nyer Bocskayval alkudozni. Thurzó és társai küldetése Bocskaynál. A fejedelem föltételeinek kedvezőtlen fogadta­tása. De a kül- és belviszonyok hatása alatt Bécsben a kiegyezés pártja győz, Forgács kedvező választ visz Bocskaynak. Közben a prágai udvar­nál is fölülkerekedik a kiegyezést óhajtó párt. Az ezt előidéző viszonyok• A tárgyalások helyéül Korpona tűzetik ki. A korponai kir. biztos vallá­sának ügye. Papi személy helyett a választás világi katholikusra esik. Nem Mátyás föherczegen múlt, hogy Bocskay hadainak diadalmas előnyomulását alig gátolá valami nagyobb és komo­lyabb erő. Sem pénze nem volt a főherczegnek, melyen a rop­pantul fölszaporodott zsoldhátralékok miatt harczolni nem akaró régibb zsoldosokat kifizesse, sem elegendő olyan frissebb hada, melyet egyelőre zsold nélkül lehetett volna a fölkelő magyarság ellen vezényelni. Prágába pedig, császári bátyjához, a­kinek nevében igazgatta Magyarországot, hiába írt, hiába könyörgött egyikért is, másikért is. A lelki beteg ural­kodó, a­kinek a saját maga személyéért annyira remegtek borzasztó kedélybajától már bomladozó idegei, hogy még éjfélkor is akárhányszor azzal a kérdéssel kü­ldött oda udvari kanczellárjához, vajon fog-e (a biztos, a jól védett Hradzsinban!) biztonságban alhatni,*) háza érdekeit, alattvalói nyugalmát *) Erről Uguccioni, a flórenczi nagyherczeg prágai követe, tudó­sítja urát, 1605 június 7. (Flórenczi állami levéltár.)

Next