Budapesti Szemle. 1899. 100. kötet, 274-276. szám
276. szám - PETŐFI EMLÉKEZETE. – Berzeviczy Alberttől
Czipruslombok, czíme alatt kiadott bánatos költeményeit szentelte. Ezután a csapás után egy ideig azt hiszi, hogy csak szőke leány kárpótolhatja őt Etelke elvesztéséért, s többször is lobbot vet szerelme, mert — mint maga mondja egyszer vidáman : « Szívem még ép virág, a melynek Féreg nem bántja gyökerit. Elhervad minden őszszel, ámde Minden tavaszszal kivirít.* A nagy, életre szóló fordulat 1846 szeptemberében áll be. Nagy-Károlyban a megyegyűlés és bál alkalmával két nap alatt ismerkedik meg a költő azzal az emberrel, aki utóbb legáldozatkészebb barátjává, s azzal a leánynyal, a ki utóbb hitvesévé lett. Gróf Teleki Sándor volt az egyik, Szendrey Júlia a másik. Egyszerre azt érzi, hogy «Költői ábránd volt, mit eddig érzek, Költői ábránd és nem szerelem.»Csak most lett igazán szerelmes: «Egy barna kis leány Hófehér lelkibe !» Ennek a barna kis leánynak mondja az «Ereszkedik le a felhő» kezdetű dalában: «Barna kis lány, ha nem alszol, Hallgasd mit e madár dalol, E madár az én szerelmem, Az én elsóhajtott lelkem ...» -és máskor megint: «Te vagy, te vagy barna kis lány Szemem, lelkem fénye ...» szerelmem, ... és szerelmem . . . Oh ez véghetetlen !» Valóban, a szerelemnek egy új világa nyílik meg Petőfi előtt; ilyen lángoló szenvedély még nem szállotta meg szívét, ilyen mohó epedéssel még nem vágyott soha bírni szerelme tárgyát. És szerelmem viszonzásra talál, de azért mindkettejöknek a keservek egész pok-