Budapesti Szemle. 1906. 125. kötet, 349-351. szám
350. szám - COREAI NAPLÓTÖREDÉKEK. (I.) – Gróf Vay Pétertől
mozdul. Mint egy-egy partra vetődött cápa, úgy vergődnek tehetetlenül. Ez Peking kikötői viszonya. De hiszen a császárok, kik annak idején építették északi fővárosukat, nem is azt kívánták, hogy Peking könnyen elérhető legyen. Még pár év előtt, ki Takuban partra jutva, kikötött is, egy hétig vagy tíz napig utazhatott a város faláig. Reggelinél tizenketten ülünk. A kapitány, pénztárnok, pár tiszt és nyolc első osztályú utazó. Egy amerikai, egy franczia, egy japáni, egy három tagból álló orosz család és én. Lehet, hogy nagyon érdekes egyének — de felette banálisaknak látszanak. Az amerikai mindent megkérdez, a franczia mindent megbírál, az orosz családfő mindent fölfal. Soha ennyit enni és ilyen mohón nem láttam. Még nála tele van, máris kiabál, hadonáz, rendel új étket, megismétel minden fogást. Csoda-e, ha úgy meghízott, hogy helyére alig tud bejutni. Ez annál nehezebb, mert a Tairan-Maru japánok számára épült. Délután elindulunk. Szép, csendes idő, írok. ..Közbeközbe visszanézek a szárazföld felé, mely eltűnt mind jobban. Mintha nem is léteznék. Sajnálom Chinát, ismétlem. Jobban mondva fővárosát, Pekinget, az óriás, a rejtélyes, a megfejthetlen metropolist. A messze Kelet leghíresebb, egykor leghatalmasabb falait. Szép naplemente. De korántsem olyan vakítóan aranyos, mint a Hatamen csúcsáról nézve. Ebédre a reggeli társaság. Kivéve a kapitányt. De ez nem veszteség. Nem társadalmilag. A tengeri fókák csodálatos lények. Ez a kis sárga japán pedig rozmárnak is beillik. De a mesterséggel jár a mogorvaság, így látta ezt Angliában, ahol tanult. A japánnak pedig legerősebb az utánzó, a, adaptáló képessége. Inventiója, alkotó ereje messze elmaradt a chinaié mögött. Amaz volt mindig a mester, emez a munkás. Chi-fu, 1902 szeptember 12. A napot a szárazföldön töltöttem. Chi-fu híres kikötő. Kereskedése jelentékeny. Öblében nagy a forgalom, tengerpartja pedig az európaiak egyik üdülőhelye. Reggel a mint, megérkezem, mindjárt partra sietek. A Missio tágas épület. A templom csinos. Bár túlságosan íves, csúcsos, ezalatt a derült égbolt alatt. A gótikát csak