Budapesti Szemle. 1906. 125. kötet, 349-351. szám
350. szám - COREAI NAPLÓTÖREDÉKEK. (I.) – Gróf Vay Pétertől
coreai naplótöredékek. Első közlemény. Taku, 1902 november 11., reggel 8 óra. Szép időben indulunk Corea felé. A Tairan-Maru kint horgonyoz a sík tengeren. Odáig kis gőzösön megyünk. Először vagyok japán területen. Nippon Jusen Kaisa-társaság a vállalat tulajdonosa. Flotillájok, mint hallom, nagyon jó. A hivatalnokok s a hajók személyzete mind nippon. Japán az utazó társaság nagy része is. Apró, sárga emberkék. Mind európai ruházatot visel. Ez a zsák-kabát, meg tölcsér-nadrág rendkívül komikus külsőt kölcsönöz nekik. Pár uraság Coreából annál méltóságteljesebb, eredetibb. Hófehér nemzeti kaftánban vannak. Fehér a lábtyűjök. Fehér a sarajok is. Csak a kalap fekete. Olyanféle, mint egy csonka cilinder. Csakhogy lószőrből van szőve. Átlátszó. A Sárga-tenger közepett. Dél. A Tairan-Maru fedélzetén. Az apró sárga emberkék sürögnek-forognak. Sok nem nagyobb 10—12 éves gyerkőcznő. De csupa életerő, energia. Ha egy nem bír az óriás ládákkal boldogulni — jó segítségére második-harmadik. Ezek azután mint hangyák, kik nagy morzsába kaptak, viszik a prédát. A hajó öreg, de nem rossz. Cabinom kényelmes. Három ember számára van berendezve. De összes pogyászommal együtt, egyedül foglalom el. Sohá nem indulunk. Várjuk a dagályt. Taku vizei arról híresek, hogy egyszerre csak leapadnak, iszappá, lagunává lesz a tenger. És a hajók ott fenekednek a sárban. Most is van valami hat vagy hét nagy gőzös zátonyon. Csavarjai verik a vizet, jobban mondva, az iszapot. Azonban egy sem Budapesti Szemle. CXXV. kötet, 1901. 11