Budapesti Szemle. 1906. 126. kötet, 352-354. szám
352. szám - COREAI NAPLÓTÖREDÉKEK. (III.) – Gróf Vay Pétertől
KOREAI NAPLÓTÖREDÉKEK. Harmadik és utolsó közlemény.*) A keleti palota. A keleti palota, legalább kiterjedésre, kétségkívül a legnagyobb. Parkja elnyúlik messze, egészen az északi hegylánc lejtőjéig. Belevész a távoli erdőbe és külső fala fent vonul el a vízválasztó nyergén. Mindössze 13 kapu nyit utat a belső területre. Ez ismét számtalan ligetre, kertre, külső, belső udvarra oszlik. Először az udvar valami 400 év előtt építtetett palotát e részen. A trónörökösnek készült. Csarnokai, díszudvarai mind kisebbek, mint a régi palotában. De a beosztás ugyanaz. Az építészet változatlan. A szellem, ízlés teljesen azon hierarchikus symbolikus, Confucius-féle alapon nyugvó. A Khinából átültetett cultura és a philosophiai elvek építészeti megnyilvánulása. A keleti palota igazi varázsát fekvése nyújtja. A vidéke remek. Növényzete búja. Százados fái közt a fellegekig emelkedő hegység látszik. A sziklák rajza szokatlan. Körvonalai szaggatottak, színök hamvas. Mint ahogyan a régi mesterek szerették képeik hátterét festeni. Bizonynyal ez volt az indító ok a természet bája iránt fogékony népnél is arra, hogy ura palotáját itt építse fel. De amit a természet adott, azzal még nem elégedett meg. Előterét saját művészi felfogásuk szerint tervezték. Ástak völgyeket, fölhordtak dombokat. Bevezettek csatornát, patakot. A víz hol sziklák közt csörgedez, hol tavakban pihen meg. Néhol zuhatagokban tör be, majd ismét szalagot rajzolva folytova. *) Az előbbi közleményeket lásd a Budapesti Szemle 1906. évi 350. és 351. számában.