Budapesti Szemle. 1909. 138. kötet, 388-390. szám
389. szám - BECK KÁROLY ÉS A NÉMET POLITIKAI KÖLTÉSZET. – Gragger Róberttől
BECK KÁROLY ÉS A NÉMET POLITIKAI KÖLTÉSZET. Első közlemény. A német költészetben két név képviseli Magyarországot: Lenau és Beck. Mind a kettő a magyar Alföld szülötte, mind a kettő a magyar föld szépségeiből és a magyar nép érdekességeiből merített tárgyat, mind a kettő sajátosan a magyarság dalása gyanánt ismeretes a német irodalomban. Igaz ugyan, hogy Lenau a világfájdalmas lyra kiváló alakja, igaz, hogy Beck mint forradalmi költő is kitűnt, mégis mind a ketten magyarságukkal adtak költészetüknek sajátos vonzóerőt, vele keltettek érdeklődést hazájuk iránt. Ebben az időben, — a mult század első évtizedeiről van szó — számos magyar ember írt németül, magyar emberek a német irodalmat gazdagították, épen a mikor a föllendülő magyarnak oly égető szüksége lett volna rájuk. Az egyéni okoktól eltekintve, az általános viszonyok is elősegítették a német írói pályára való lépést. Előmozdította egyrészt a német nyelv nagy elterjedtsége s a német irodalom vonzóereje, másrészt a magyar társadalmi állapotoknak hatása. Lássuk ezeket egyenként. A josefin korszak után a német nyelv lett a latin helyett intelligentiánk társalgásának és levelezésének nyelve, különösen a fővárosban, sőt az iskolákban is németül tanítottak. A magyar írók között is rendkívül el volt terjedve a német nyelv. Kazinczy, Kisfaludy Sándor és Károly egymással németül leveleztek, Sándor az Insurrectio történetét, Széchenyi István gróf a Hitelt, Eötvös József báró Karthausijának nagy részét először németül írta meg.