Budapesti Szemle. 1913. 154. kötet, 436-438. szám

438. szám - PETŐFI «JÁNOS VITÉZ»-ÉNEK HATÁSA ARANY «TOLDI»-JÁRA. – Kéki Lajostól

gyűlt mesék, régi népmondák, énekek és népdalok, a nép­élet jelenetei, melyek között felnőtt s a ponyváról került első olvasmányai és mintaképei mind a népies felé terel­ték érdeklődését; mikor azonban a magyar irodalom újabb irányával is megismerkedik, látja ízlésének elmaradottságát. De másrészről az új irányt meg nagy mértékben üresnek és mesterkéltnek érzi s ez bizonyos elkedvetlenedést ébreszt lel­kében, a mi ingadozóvá teszi iránya megválasztásában. Ter­veiben régi mintái és új olvasmányai küzködnek egymással, különböző műfajokkal, különféle stylusokkal próbálkozik, míg Petőfi példaadása a János vitézben meg nem világo­sítja előtte azt az utat, melyen aztán a lángelmének egyre teljesebb mértékben kibontakozó fényes adományával, mind­inkább mélyülő tanultságával s egyre czéltudatosabbá váló biztosságával tör a művészetnek mind távolabb magas­latai felé. Petőfi szelleme nemcsak az ő halálát sirató, korai elvesztésébe beletörődni soha nem tudó barátnak őszobájába lengett be a nyílt ablakon, s vont egy-egy vonást láthatatlan kézzel, szellemújjal a gyötrődő, tépelődő pályatárs rajzán, hanem sugallta, bátorította őt első nagy alkotásában is. Ennek a hatásnak a megvilágítása lesz e dolgozat fel­adata. A költői hatások nyomozása könnyen vezethet ingo­ványos talajra, hol rosszindulatú lidérczek csalóka játéka lecsalogatja a vándort a biztos útról. Csak gondos kritika s az ingeniumnak, az alkotó költői lángelmének igaz érté­kelése és tisztelete óvhatja meg a kutatót a lángelme alkotó tevékenységét kicsinyeskedésekkel letörpítő délibábos philolo­gisálástól. Nem az lesz tehát e tanulmány czélja, hogy men­nél több és keresetten is erőszakolt hasonlóságot fedezzen fel a két költemény között, hanem első­sorban az, hogy megvilágítsa azt a szellemet, mely Petőfi János vitézében megkapta s magával ragadta Arany lelkét. Ha erre vonat­kozólag kielégítő feleletet tud adni, megoldotta feladatának jelentékenyebb részét. Petőfi költeménye, ez a bájos tündérmese, az első iga­zán nemzeti, minden ízében magyar alkotása elbeszélő köl­tészetünknek. Benne a nemzetinek legállandóbb s legmélyebb

Next