Budapesti Szemle. 1913. 154. kötet, 436-438. szám
438. szám - PETŐFI «JÁNOS VITÉZ»-ÉNEK HATÁSA ARANY «TOLDI»-JÁRA. – Kéki Lajostól
PETŐFI JÁNOS VITÉZÉNEK HATÁSA ARANY TOLDIJÁRA.* A művészi hatások gyakran hasonlatosak az álomlátáshoz. Sokszor csodálatos élességgel, tisztasággal és élénken foglalkoztató érzelmi kisérettel hi életre az álom lelkünk mélyéről oly képeket, melyeket az életnek egymást tarka változatossággal hajszoló, erősebb benyomásai minmagunk számára is rejtett kincseket hantoltak el. Élességükben és tisztaságukban magunk előtt is újszerűeknek tetszenek, pedig lelkünkben szunnyadtak, mieink voltak már előbb is, csak még nem villantak meg előttünk oly tiszta világosságban, amilyenben az álomlátás megnyilatkoztatja s érzések forrásává, tettek indokaivá teszi őket. A művész lelkében is gyakran mélyen szunnyadó vágyakat, valósulásra váró terveket kelt életre művésztársának a hatása. Homályos tervezgetések forronganak benne, nem látja tisztán az utat, melyen czélját érhetné, míg egyegy pályatársának példája fényt nem lobbant föl előtte az ihletnek abban az «egy perczében, az isteniben», melyet éppen Arany énekelt meg egyik versében. Az útnak ez a meglepő élénkséggel fölvillanó s eligazító megvilágítása, mikor «teljes tökélyben lebben a művész elébe a szűz ideál», az a módja a hatásnak, mely legtermékenyítőbb és legértékesebb szokott lenni. Arany pályakezdése bátortalan tapogatózásoknak, a bizonytalan iránykeresésnek kora. Mint maga is megvallja, «az irodalmi életet kevéssé ismerik. Életének viszonyai, népi származása s a gyermekkorának emlékeiül lelkébe . A m. tud. Akadémiától a Lelír Albert-díjjal jutalmazott pályamű.