Budapesti Szemle. 1916. 165. kötet, 469-471. szám
471. szám - JÓKAI ÉS MIKSZÁTH. — Rubinyi Mózestől
Tudjuk, hogy Mikszáth szegedi hirlapíróskodása előtt esztendőket töltött Pesten, mint a siker után hiába futkosó,zegényt nem méltányolt hírlapíró. Eleinte (1874—1875) a Magyar Néplap cz. újságba dolgozik, majd még 1877-ben a Budapesti Napilapnak lesz afféle mindent író, szerkesztő munkája. A rengeteg czikkhalmazban, mely e lap hasábjain neve vagy álneve alatt jelent meg, sokszor száll síkra Jókaiért, kiről Gyulai akkoriban írta föltűnést keltő bírálatait. Jókait a fiatal hírlapírók igen szerették s mert különben is Gyulaiban mintegy a conservativ Akadémia gáncsoskodó vezérét látták, ki a nemzet koszorús mesemondójáról merészelt kemény bírálatot mondani, a lapok kedvelt csipkedési tárgya lett Gyulai. Mikszáth is többször támadta Gyulait Jókai miatt actualiszemle-czikkeiben, így pl. az említett lap 1877 jun. 11., júl. 1., aug. 14., aug. 24. és okt. 19. számaiban. Az aug. 24. számban mint tanítómesterre mért vágást Gyulaira, hű tanítványa, Ricell Frigyes, bírálta volt Jókai regényeit a Pesti Naplóban, kiemelve Jókai művészetének egy olyan hibáját, melyet maga az író is beismert: dialógusainak egyénietlen, mindig állandó színezetét. Mikszáth, a hű csatlós, meg akarta védeni mesterét a kritikusok szaporodó hada ellen. De csak az írót védte, a politikust támadta, mert Mikszáth e küzdelmei nehéz korában ellenzéki hírlapíró volt. Midőn 1878-ban a Kecskeméthy Aurél, illetőleg Ábrányi Kornél modorában csipkelődő «karczolatokat» tett közzé, Kákay Aranyos 8 álnéven Még újabb fény- és árnyképek czímmel, a második az arczkép-sorozatban éppen Jókai volt (12 — 19.). Szépen jellemzi a költő sajátos helyzetét a politika nem mindig gyöngéd világában, szinte már a nagy író keze nyomát véljük fölismerni efféle mondataiban: Jókai «a ragadozó madarak közt is csak fülemile marad.» «A mi népszerűséget szerez mint író, azt a politikusnak bocsátja rendelkezésére s a mi befolyást szerez mint politikus, abba az írót ereszti bele halászni.» De csipkelődése a rajz végén már az élesség határán van s néhány anecdotáján kívül újat, lényegeset alig mond róla. Új világ, az érvényesülés édes világa várta Mikszáthot Szegeden, ott tér vissza önmagába vetett hite. Jókai a nagy árvíz után lerándult volt Szegedre . Mikszáth az eseményről