Budapesti Szemle. 1916. 165. kötet, 469-471. szám

471. szám - JÓKAI ÉS MIKSZÁTH. — Rubinyi Mózestől

Tudjuk, hogy Mikszáth szegedi hirlapíróskodása előtt esztendőket töltött Pesten, mint a siker után hiába futkosó,­­zegényt nem méltányolt hírlapíró. Eleinte (1874—1875) a Magyar Néplap cz. újságba dolgozik, majd még 1877-ben a Budapesti Napilapnak lesz afféle mindent író, szerkesztő mun­kája. A rengeteg czikkhalmazban, mely e lap hasábja­in­ neve vagy álneve alatt jelent meg, sokszor száll síkra Jókaiért, kiről Gyulai akkoriban írta föltűnést keltő bírálatait. Jókait a fiatal hírlapírók igen szerették s mert különben is Gyulaiban mintegy a conservativ Akadémia gáncsoskodó vezérét látták, ki a nemzet koszorús mesemondójáról merészelt kemény bírá­latot mondani, a lapok kedvelt csipkedési tárgya lett Gyulai. Mikszáth is többször támadta Gyulait Jókai miatt actualis­­zemle-czikkeiben, így pl. az említett lap 1877 jun. 11., júl. 1., aug. 14., aug. 24. és okt. 19. számaiban. Az aug. 24. számban mint tanító­mesterre mért vágást Gyulaira, hű tanítványa, Ricell Frigyes, bírálta volt Jókai regényeit a Pesti Naplóban, kiemelve Jókai művészetének egy olyan hibáját, melyet maga az író is beismert: dialógusainak egyénietlen, mindig állandó színezetét. Mikszáth, a hű csatlós, meg akarta védeni mesterét a kritikusok szaporodó hada ellen. De csak az írót védte, a politikust támadta, mert Mikszáth e küzdelmei nehéz korában ellenzéki hírlapíró volt. Midőn 1878-ban a Kecskeméthy Aurél, illetőleg Ábrányi Kornél modorában csipkelődő «karczolatokat» tett közzé, Kákay Ara­nyos 8 álnéven Még újabb fény- és árnyképek czímmel, a második az arczkép-sorozatban éppen Jókai volt (12 — 19.). Szépen jellemzi a költő sajátos helyzetét a politika nem mindig gyöngéd világában, szinte már a nagy író keze nyomát véljük fölismerni efféle mondataiban: Jókai «a ragadozó madarak közt is csak fülemile marad.» «A mi népszerűséget szerez mint író, azt a politikusnak bocsátja rendelkezésére s a mi befolyást szerez mint politikus, abba az írót ereszti bele halászni.» De csipkelődése a rajz végén már az élesség határán van s néhány anecdotáján kívül újat, lényegeset alig mond róla. Új világ, az érvényesülés édes világa várta Mikszáthot Szegeden, ott tér vissza önmagába vetett hite. Jókai a nagy árvíz után lerándult volt Szegedre . Mikszáth az eseményről

Next